Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1949-09-15 / 9. szám
8-IK OLDAL “KRÓNIKA” 1949 szeptember így ismerkedtem meg a tulajdonrabló kommunizmussal Magyarországon... Irta: PAUL RUEDEMANN (Reprinted by permission of Mr. Paul Ruedemann and by special per mission of The Saturday Evening Post. Copyright 1949 by The Curtis Publishing Co.) The following is the conclusion in Hungarian of the article “I Learned About Communism The Hard Way” written by Paul Ruedemann, (American manager of the Hungarian American Oil Co.) published in the May 28 issue of the Saturday Evening Post. Bevásárló osztályunk, vezetője és családja csak néhány órával azelőtt szökött ki az országból, hogy a rendőrség elfoghatta volna. Ez egy szombat este történt, házasságuk évfordulóján. Meghívták barátaikat és nagy lakomát csaptak, amely éjfélkor végétért. A vacsora maradékait az asztalon hagyták és a vendégekkel együtt ők is eltávoztak, podgyász nélkül. Persze nem mondták meg barátaiknak az eltávozásuk célját, mert még barátokban bizni is veszedelmes volt. Napfelkelte előtt a rendőrség már lakásukban volt. Ők azonban négy órai időt nyertek. hogy elérhessék a határt. Az ilyen menekülés hasonló a társasutazáshoz. Az üldözött ember ismeretlen személy kezébe helyezi magát, aki átvezeti őt a határőrök vonalán és az oroszok által megszállt területen. A menekülők nagyrészét elfogják. Akinek sikerül a szökés, személyének fontossága alapján fizet érte. Ebben az említett esetben a szökés költsége $800.00 volt. Ennek a családnak a lakását, csakúgy mint a volt ügyvédünk és a többi elszökött embereink lakásait a titkos rendőrség egyik embere lefoglalta magának. Egyszerűen bement, átvett mindent, bútort,, ruházatot, minden más magánvagyont. Aki szökik, mindent ott kell hagyjon. Csomagokkal utazni szembeötlő és gyanús. Kérdésekkel halmoztak el bennünket, hogy mit tennénk mi, amerikaiak, ha minket is letartóztatnának, Segítene bennünket az amerikai követség? A kormány bizottsága már hónapokon át folytatta a vizsgálódásait és tudtuk hogy a szabotálás vádját koholják ellenünk. Azt hittük, hogy ezt a vállalat ellen fogják felhozni, de tévedünk. Meg kellett találnunk, hogy a társaság alkalmazottainak korábbi letartóztatása a tervnek egy résiét képezte — tipikus kommunista eljárás, amellyel elbánnak az ártatlan emberekkel, nyilvánosan, amikor azok eltávolításával példát akarnak mutatni. A csapás szombat este ért bennünket körülbelül 7 órakor. George Bannantine kollegám s én egy zárdában laktunk — már három éve azon egyszerű oknál fogva. hogy amikor Budapestre először visszatértünk, nem volt egy ép hotel sem. A város hemzsegett az orosz baltáktól s lovaskatonáktól. Az apácák a zárda egyik szárnyépületét az amerikaiak és 4 angolok, többnyire a katonai miszsziók tagjai, rendelkezésére bocsájtották, amellyel önmaguk részére is védelemhez jutottak. Miután mi voltunk az első amerikaiak, akik visszatértek, nekünk is itt jutott szállás. Ezen a szombaton este vidékről tértem haza lakásomra, amikor az egyik apáca izgatottan jött hozzám jelenteni, George Bannantineért emberek jöttek és elakarják vinni. Bementem hozzájuk és azt kérdeztem, mit akarnak. Erre azt kérdezték tőlem, hogy ki vagyok. Amikor megmondtam nekik, azt válaszolták, hogy engem is kerestek. Nem akartunk velük menni, erre a telefonhoz mentek és valakit felhívtak. Közben valamelyik jelenlévő barátunk felhívta Mr. William P. Cochran-t, a követség ügyészét, aki azt javasolta, hogy halogassuk az ügyet, mert rögtön átjön hozzánk. Sajnos ő a város másik oldalán lakott. Időközben megérkezett egy alacsony, elegáns, vékonybajuszu ember féltucatnyi detektív társaságában. Ő már hivatalos megbízatással jött. Pattogtak a parancsok. Előkerültek a bilincsek és revolverek. • Parancsot kaptunk, hogy induljunk velük békésen . . . vagy pedig? A kis emberke Péter Gábor ezredes vodt, a titkos rendőrség feje. Oroszország polgára. (Azóta Rákosiék állítólag megölték, a Szerk.) Mindössze öt napig tartott, mig megtanultuk mi is, hogy miért Írnak az emberek “vallomást” — vagyis, miért írnak alá bármit, amit eléjük tesznek. Nincs más választás. Az emberi test csak bizonyos mértékig bírja a testi-lelki kínzást. Az idő a kínzók oldalán van és a rendőrség az áldozatot erre többször figyelmezteti. Teljes testi és szellemi kimerülés utján olyan állapotba hozzák a foglyot, hogy teljesíti kívánságukat. Vizet és ételt hosszú ideig nem adnak neki. A kimerülést fokozzák azzal, hogy kényszerítik a foglyot a merev állásra, kezeinek feltartására addig, amíg összerogyik. Mr. Bannantine tapasztalata az enyémmel párhuzamos. Engem először egy udvaron vezettek át egy szobába, ahol mindenemet elvették egy zsebkendő kivételével. A nyakkendőt, nadrágszijat, cipőzsinórt elvitték, bőrkabátom csatiját levágták. Innen a tömlöcbe vezettek le és útközben láttam, meny nyire lehetetlen volna innen a szökés. A földalatti folyosókon minden tizenöt lépésre fegyveres őr állt. Mielőtt egyik őrtől a másikhoz értünk, jelzéseket váltottak, hogy igy elkerüljék a foglyoknak egymással való találkozását. A tömlöc körülbelül tiz láb hoszszu volt, mindegyik oldalán nyakmagasságban fából készült fekvőhellyel, takarók nélkül,, egy homályos lámpával a fal egyik mélyedésében és egy acél ajtó, amely bezárult mögöttem. A cella hideg és nedves volt. Az első döbbenés. hogy hirtelen ily helyen találom magam, oly nagy volt, hogy fejemet a fekvőhelyhez támasztottam és igyekeztem gondolataimat öszszeszedni. Nem volt nyugtom. Egy őr behozott egy veder vizet, amely oly szennyes volt, hogy bizonyára illemhelyek tisztítására használták. lélezte, hogy gyűrjem fel ingujjamat. nyúljak le a veder fenekére. vegyem ki a rongyot és kenjem rá a fekvőhely deszkájára. Ez volt a isztogatás. Csak ötnapos fogságom után voltam képes először szappannal megmosni a kezemet. Időközben a kihallgatások egymást kergették, felváltott rendőrtisztek előtt, néha huszonkét órán át megszakítás nélkül. A közbeeső idő a tömlöcben pihenés nélkül múlt, A hely tulhideg és nedves Volt. A kihallgatás sohasem volt kapkodott, hanem megszervezett a tárgy és a fontosság szempontjából. Az első tizenkét órás kihallgatás egy tárgy körül forgott: milyen utasításokat kaptam New Yorkban 1945-ben, mielőtt elutaztam? A titkosrendőrség ügynökei egyre-másra azt ismételték, hogy aki kapitalista országból jön, annak utasításokat adtak, mert hiszen nyilvánvaló és biztos, hogy a háború a Kelet és Nyugat között elkerülhetetlen, mert a kommunisták fognak hatalomra jutni Kelet- Európában és hogy ez az olaj stratégia szempontjából - életbevágóan fontos a Szovjetnek. Ezeknek a kijelentéseknek lehetetlensége világos, ha tekintetbe vesz-Szent István éke hadd térjen vissza... Bitorolják a királyi széket. Feltört a gyáva, mig vérzett a hős. Buda várába orgia járja: bor, vér folyik és nincs ki felelős. Hol vagy István, magyarok királya? Gyilkolják a néped saját nevében, ez a mákony: mindent csak a népért. Ha nem jön segítség, égi csoda, hírneves néped eltűnik végkép s gyalázva trónok, sátán ül oda. Vannak sokan hűek: mint bujdosók, gyilkos börtön emészti reményünk. Ó hazában hallgatnak, némák, s ámbár élnek, fénytelen a fényük, leskednCk rájuk ember-hiénák. Elhagyott néped nincs ki vigasztalja: rég elfeledték Nándorfehérvárt. Nyugat alszik s talán meg se hallja, hogy a magyar ma segélyért kiált. Síró hangunk álmát nem zavarja. Pedig az álom ma halált jelent: prédára vár rablók éjtszakája. . Karja ma a tengerekig ér el, de ha alszunk, pusztító kaszája azontúl is halálmezőt bérel. Ébredj Nyugat, Hungária kiált, kinzott testén Kelet lába tapos. Átszakadt az ezeréves gát: hullahegyünk már nem olyan magas, hogy megvédhetné Nyugat otthonát. Partod nyaldossa már a szennyes ár, erős vagy, hatalmas Amerika: dörgő hangon parancsolj az árnak, hadd recsegjen, törjön a rabiga! És nyiss utat a magyar királynak. Szent István éke hadd térjen vissza királyi sarj megszentelt homlokán: szabadság, béke, jog, megbocsátás virága nyíljon áldott nyomdokán s induljon meg az uj feltámadás! VIRRASZTÓ.
