Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1949-09-15 / 9. szám

6-IK OLDAL

“KRÓNIKA”

1949 szeptember

A MAGYAR HŰSÉG MOZGALOMHOZ

KALIFORNIAI MESSZELÁTÓ

Irta: Dr. HERGZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor.

Igen jól eső érzéssel olvastuk a Krónika júniusi számában a Magyar Hűség Mozgalom nyilt kiállását és hitvallását a Magyar Haza és a királyhü magyarság mellett. Vállalják velünk együtt a közös harcot, de az eredménynek is közösen fogunk örvendeni.

Amikor igaz magyar testvéri szeretettel üdvözlöm a M. H. M. minden tagját, engedjék meg, hogy mint a magyarországi sváb ság helyzetének ismerője e kérdéshez hozzászóljak.

Előrebocsátom, hogy tősgyökeres magyar vagyok, egyéni ér dekek nem szólnak belőlem akkor, amikor azt állítom, hogy hazánk leghűségesebb és legszorgalmasabb nemzetisége min dig a svábság volt. Még az 1848-ífei szabadságharcban is az egyetlen nemzetiségünk volt, amely a magyarsággal együtt sietett a zászlók alá, ellentétben a többi nemzetiségekkel. Pedig a svábság abban az időben ta Ián előnyöket is várhatott volna — faji hovatartozásánál fogva — ha szintén a magyarság ellen fordul. Az első és második világháborúban ugyancsak váll vetve harcoltak a magyarsággal az egy hazáért. Ne felejtsük el, hogy amikor hallottunk szavalni a Volksbund -ról, akkor mindig ugyanazt hallottuk, a néhány hangoskodott, pozicióvadászt, akik csúnyán elszámitotiák mogrxfcal. Ezek a hangosak legfeljebb 3-4% ,— voltak azok, akik nem küzdöttek sem a magyar, sem a német hadseregben. Mondjuk inkább azt : Az arany nak is van salakja . hogyne lett volna a svábságnak is. Sajnos nekünk is volt sőt még ma is van elég, még hozzá nem is alacsony polcokon, akik pár évvel ezelőtt még felszabadulásnak nevezték a szovjet megszállást, szabad ságnak a bolsevizmust és de mokratikus cselekedetnek a sváb ság százezreinek kirablását és ősi otthonukból való elhajszolását. A hitványaktól egy nép sem mentes.

A fegyveres “SS -be nemcsak a svábok, de magyarok is szép számmal beléptek. De nem világnézeti okokból, hanem azon egyszerű oknál fogva, mert az SS több családi segélyt fizetett. S ez a körülmény bizony a szegényebb sorsuaknál elhatározó szerepet játszott akkor, amikor tudták, hogy hosszabb időre el kell hagyniok a családot.

Örömmel vesszük tudomásul, hogy a királyhü magyarság milliós tábora újból százezrekkel gyarapodott s arra kérjük a M.

H. M. tagjait, tartsanak ki hitükben, csatlakozzanak hűségesen a királyhü magyarsághoz a nehéz harcban úgy, mint évszázadokon át telték. Higyjék el, hogy közöttünk is csak néhány

hangoskodó van, akik ma, 1949- ben is a száz és kétszázötven évivel ezelőtti problémák szemüvegén át nézik a mai világot és a mostani problémákat. Ezeket az

embereket nem vezeti más, mint valami oktalan bosszuszomj, valami dugonicstituszi dicsőségvágy hogyha nem bírok veled, hát pusztuljunk együtt . Mert ők úgy képzelik, hogy jó magyar csak az lehet, aki most is vérbenforgó szemekkel emlegeti 1848- at. Ez a néhány ‘ csodamagyar tulajdonképpen csak egy igen kevés élet- és világszemléletü ember, akik egy két szerencsétlen történelmi momentumból akarnak élősködni.

Sváb testvéreink szerencsétlenségét mérhetetlenül sajnáljuk. Ezt az alávaló barbárságot nem a Magy ar Királyság, követte el. Ilyesmi a Magyar Királyság 945 ét»e alattrnem történt meg, de a hárorá"0imS demokratikus, szabad köztársaságban igen. Ezt a példátlan embertelenséget ne tulajdonítsák a magyar népnek, hanem csak a szennyes idők által felszínre vetődött, önkritika nélküli, laikus emberek cselekedetének akár részesek voltak benne, akár csak eltűrték.

Ugyanezek az emberek voltak azok, akik a magyar címerről lelökték a Szent Koronát, ugyanezek akarják most a Szent Koronát visszahelyezni a címerre és Vele egy nyolc éves gyermeket megkoronáztatni, mert jól tudják már, hogy köztársasággal a magyar nép előtt többé nem hozakodhatnak elő. De mi csak egyetlen királyságot ismerünk: Az ezeréves jogfolytonosságban gyökerezőt. Ezért tartsanak ki továbbra is a gerinces magyarság, a Magyar Királyság állameszméje és a magyar királyi trón egyetlen örököse: Őfensége Ottó trónörökös mellett. S ha öszszefogunk, összetartunk, akkor a Szent Korona elleni minden hitvány merényletet megtudunk akadályozni.

Vigasztalja a M. H. M. tagjait az a tudat, hogy mi is ha zátlanul bolyongunk a nagy világban és az otthon lévő magyar és sváb testvéreink még irigylik is helyzetünket.

A Mind enható segítse vissza mindnyájukat hófehér, tiszta falucskáikba, hogy közismert szorgalmas, munkás életükkel újból oszlopaivá válhassanak ennek a sok vihart látott és kiállott Magyar Hazának.

Argentina. 1949 augusztus.

Szentgyörgyi Ferenc.

Segélyügyekben gyorsabb elintézés érdekében forduljunk az Amerikai Magyar Segélyakció legközelebbi képviseletéhez.

(Képviseletek: Münchenben: Magyar Segítő Szolgálat, dr. Ordódy Sándorné, Maria Theresia Str. 19. Salzburgban: Christliche Hilfswerke, Salzburg, Haupt- Bahnhof. Rómában: Comitato di Soccosso Ungherese in Italia, Roma, Centro Casella Postale 80.)

Bevándorlási ügyekben forduljunk az Amerikai Magyar Szövetséghez (American Hungarian Federation), 1624 Eye St. Washington 6, D. C., U. S. A.

Mielőtt messzelátónkba néznénk, bele kell tekintenünk szabad szemmel abba a kimutatásba, amelyet Colin Clark, az ausztráliai kormány szakértője készített négy nemzet gazdasági állapotáról és termelési képességéről.

Eszerint az Egyesült Államokban nyolc és félszer annyit produkál egy munkás, mint a Szovjet Unióban. Angliában négyszer annyit. Franciaországban ..pedig két és félszer annyit. Magyarázata ennek az, hogy a szovjet gazdasági vezetés nem a hozzáértést, hanem a politikai szájhősséget helyezi előtérbe és igy sikerült elérni azt, hogy a “munkáshaza” termelése visszaesett a századfordulóra, 1900-ra. A nagyhangú vörös propagandával szemben, igen jó kézbevenni Colin Clarknak a könyvét, amelynek cime: “The conditions of economic progress” és a Macmillan & Co. kiadásban jelent meg.

A MUZSIK NÍVÓJÁRA SÜLYEDT A MAGYAR MUNKÁS IS.

A “munkáshaza” módszerét természetesen kiterjesztették az öszszes vasfüggönymögötti szerencsétlen országokra, — igy árva Magyarországunkra is. Az egykori szabad magyar munkás, a hajlongó, sőt legörnyedő, szovjet rabszolgává sülyedt és termelési képessége szintén nyolc és félszer kisebb, mint a szabad és öntudatos amerikai munkásé.

Az egyik legutóbbi gyűlésén a Munkáspártnak, szónoklatában nyíltan kijelentette, hogy a termelés lefelé hanyatló irányt mutat. Ennek a nyilvánvaló leesésnek legfőbb oka a fegyelem és az egyéni felelősség hiánya a munkásság körében.

És amint múlnak a hónapok, sőt sajnos az évek is, az agyonhajszolt és esti propaganda gyűlésekkel kifárasztott munkásság mindég kevesebbet és kevesebbet termel. Mindenkinek életnívója az alázatosan engedelmes szovjet pária nívójára sülyed.

DRÓTSÖVÉNY ÉS AKNAMEZŐ AZ OSZTRÁKMAGYAR HATÁRON.

Messzelátónk elsősorban azt az áthághatatlan drótsövényt, aknamezőt és őrtorony-sorozatot látja meg, amellyel el van zárva a nyugattól a jobb sorsra érdemes magyar nép. A New York Timesnak fényképésze az augusztus 16-iki lapszámban közli azt a megrendítő képet, amely nyíltan mutatja hosszú mérföldekre elnyúló börtön drótsövényét árva Magyarországunknak. Olyan óriási arányokat öltött a vörös tartománnyá lecsúszott szerencsétlen országból a menekülési vágy, hogy ilyen drótsövényt kellett huzni, aláaknázva és őrtornyokkal, meg vérebekkel megerősítve, hogy senki se menekülhessen és ne beszélhessen a vörös iszonyatosságokról. »

ÉS EZT NEVEZIK “NÉPKÖZT ÁRSASÁG”-nak.

István király hónapjában, augusztus havában alakult meg Magyarországon a Népköztársaság, a munkások és parasztok hazája. Az uj alkotmány kimondja: “A Magyar Népköztársaság megvédi a dolgozó nép szabadságát, hatalmát és az ország függetlenségét, — egyszersmind harcol a kizsákmányolásnak minden formája ellen, amidőn szervezi a társadalom minden erejét a szocializmus érdekében való harcra.”

Amikor ezeket a hazug szavakat olvasom, újra és újra fülembe cseng egy most érkezett kitelepített magyar állampolgárnak a figyelmeztetése: “Tiszteletes Uram! A bolsevikek mindég hazudnak, még minden századik szavukat se szabad elhinni!”

UJ MAGYAR CÍMER?

Megváltoztatja az uj alkotmány a magyar címert is. Ott éktelenkedik az uj címer közepén a muszka vörös imperializmus ordító jelvénye: a sarló és kalapács, felette az ötágú veres csillaggal.

Fájdalom volt látni a történelem folyamán, hogy a forradalmak első dolga volt Magyarországon, hogy leüssék a szentistváni koronát a nagy magyar címerről. Nemcsak negyvennyolcban, hanem tizennyolcban és a százéves forradalmi évfordulón 1948-ban a köztársasági törtetőknek első törekvése volt, lecsapni a szentistváni koronát a cimerről és összezúzni Nagymagyarország gyönyörű címerét.

A második forradalmat tehát aZ 1918-ast követő első szovjetköztársaságnak nem volt ideje arra, hogy a szétrombolt nagycimer helyén megalkossa a maga címerét. De ime a harmadik forradalmat és harmadik köztársaságot követő második szovjetköztársaságnak van most már ideje, hogy ledöntve a koronát és Nagymagyarország címerét, megcsinálja a címerét, amely nyíltan kifejezésre juttatja a szerencsétlen csonka haza szovjet tagállam voltát.

Mi azonban, a szentistváni Nagymagyarország gondolatának megalkuvást nem ismerő apostolai, tudjuk és hirdetjük, hogy kigyógyul a magyar nép úgy a szerencsétlen három köztársaság, mint a két szovjetállam fölkényszeritett betegségéből. . . A nagy magyar címer ott lesz újra méltó helyén, a testvérnépekkel együtt feltámadt Nagymagyarországon. És Nagymagyarország legdrágább jelvénye, a szentistváni korona, mint hatalmas összetartó erő, ott fog diszleni a nagy magyar címeren éppen úgy, mint az igazi magyarság egyetlen reménységének: Ottó Őfelségének nemes homlokán.

A HAMIS ÉS IGAZI ÜNNEPLÉS.

Az óhazai vörösök nagy hűhóval összeterelték a Stádiumba öt-