Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1949-07-15 / 7. szám
1949 julius 'KRÓNIK A” 9-IK OLDAL nyelmes életmód. De nem henyélhetnek. Mások, még kíméletlenebbek, kilökhetik őket kényelmes fészkeikből. Ők is félelemben élnek.” Vas holtán régi kommunista. Moszkvában kapott utánképzést. Sztálint utánozva (aki eredeti nevét Acélra változtatta) a maga nevét szerénységből?) CSAK Vasra cserélte fel. Kettős polgársága van, egyszerre orosz és magyar állampolgár.. Noha a negyvenesévek elején van, ebből tizenhatot magyarországi börtönökben töltött kommunista ténykedésekért. Irodája, óriási sarokszoba táblás falakkal, tele van Lenint és Sztálint ábrázoló olajfestményekkel, szobrokkal. Pazar, antik íróasztalán egy másik asztalon egy tucat telefon, előtte egy csinos telefonkezelő lány. Az egyik vonal egyenesen az orosz főhadiszálláshoz vezet, a többi a kormányirodákhoz és az ellenőrzés alatt működő főiparvállalatokhoz. Szokás szerint valahányszor irodájában voltam, két vagy három lókötője hátam megé surrant s őrséget állt. A vele való tárgyalás őrjítő. Az ember alig tud egy mondatot befejezni, már cseng a telefon és a leány átad neki egy telefonkészüléket a válaszhoz. És ilyen hevenyészet módon hoz fontos döntéseket egész iparokra vonatkozó árakról, bérekről, termelésről. Persze Vasnak van hivatalnoki kara, amely őt sok problémáról felvilágosítja, de azok, akikkel nála találkoztam erre nem alkalmasak. Vas ügyes adminisztrátor. De tipikus példája a szovjet rendszernek, amely nehány megbízható emberét túlterheli nagy felelősséggel a hathatós működés hátránya. Oly kevesen tudnak határozni, hogy sok a késlekedés és a termelés lanyhul. * * * Az iparok államosítása kezdett veszedelmesen közeledni hozzánk is. Egy dologban biztosak voltunk. A Nyugat polgáraihoz tartozó vagyon is elvehető, ha nem is oly nyíltan, mint a magyar polgárok vagyona. Kifogást kellett tehát keresni és találtak is. A nagy markolás 1948 husvét vasárnapján megtörtént. A markolás szó persze nem fejezi ki kellőképen, hogy mi történt. Uj szót kellene kitalálni, hogy helyesen határozhassuk meg azt a nyílt, szégyentelen és óriási méretű lopást, amit az államosítás lep lében követtek el magántulajdonnal. A mennykő gyorsaságával minden iparvállalatot, amely 100- nál több embert alkalmazott, váratlanul kisajátitották. A főbb külföldi vállalatokat egyelőre mentesítettek ezáltal. A magyar iparvállalatoknak államosítását olyan nagy titokban • készítették elő, a csak maguk a cselszövők tudtak róla. A miniszterelnöknek átadták a rendeletet aláírás végett, még pedig csütörtökön. Másnap, Nagypénteken reggelén az üzemek tulajdonosai és igazgatói a rádió utján vették tudomásul, hogy kint vannak. Körülbelül 600 gyárat érintett a rendelet. A bankok zárva maradtak az ünnepek alatt. Egy korábbi intézkedés folytán a rendőrség őrizetbe vette azokat az irodákat, amelyek a korábbi tulajdonosok és vezetők részére hasznosak lettek volna. Még az Iparügyi Miniszter sem tudott az ügyről. De hivatalnoki kara az ünnepek alatt mindvégig dolgozott, hogy kiegészítsék a rendeletet, amelyet egy kis csoport készített elő a jelentések szerint Vas ellenőrzése alatt. Az uj állásokra kiszemelt személyeket csütörtökön sürgönyileg értesítették, hogy péntek reggel a kijelölt helyen Budapesten megjelenjenek. Ezek itt tudták meg először, hogy üzemigazgatók lettek. Ahol nem volt választék, oda az illető vállalat szakszervezete elnökét delegálták. Az esetek.nagy részében a mjnkások kiválasztottja lett az üzemigazgató. Persze a jóvátételt fizetésről nem esett szó. Ezt mint homályos ígéretet függőben hagyták, mint amikor a nagy földbirtokokat felmarkolták a földreform alkalmával. Három év után a volt földbirtokosok még egy fityinget sem kaptak, item is történt gondoskodás arról, hogy valaha is kapjanak. És a rablás teljes volt. Még a magánautókat és az igazgatók vagy az alkalmazottak pénzét a társaság páncélszekrényeiből is elkobozták. Sok ember teljesen pénztelenül maradt. A kifogás az volt, hogy ez a személyi vagyon is abból a jövedelemből származott, amelyet az államosított vállalat nyújtott. A mentőkocsikat napokon át idegletörési és öngyilkossági esetekben hívták. Sok ember részére elviselhetetlen volt a csapás, hogy máról-holnapra a kényelmes életből a szegénységbe zuhan. E teljes fosztogatás után a kommunisták most tőkéhez jutottak, hogy további terveiket megvalósítsák. Ennek a tőkének a széthordását csak a későbbi években fogja megérezni az ország, amikor a vagyonokat helyre kell állítani, ami ismét az életnívó leszállításával, a tömegek újabb elzsegényesitésével fog járni. Ez az egyetlen mód, amellyel az oroszok olcsóbb árucikkeket tudnak szerezni a maguk számára. A csatlósállam a Szovjet rabszolgája lesz. A fennmaradt kisvállalatokra a kiszorítás várt. Egy kis textilüzem tulajdonosával beszéltem, aki nyolc munkással dolgozott. Kézzel szőtték a különleges kelmét. Nem adtak neki több fonalat, ha csak át nem tér olyan kelmék szövésére, amelyek a hároméves tervhez szükségesek. Ez azt jelentette, hogy versenyezni kell a géppel előállított termékkel, vagy bezárni a gyárat. Az eredmény előrelátható volt. (Befejező rész a jövő számban) EGY LEVÉL A SOKBÓL Köszönöm a “Krónikát” és Isten áldását kérem Főszerkesztő Ur további nemes munkájára. Molnár Jenő, Haut Rhin, Franciaország, * * Ünnep, ha a “Krónika” egy-egy számát kézhez kapjuk. Nagy élmány! Dx. Pereszlényi Ernő, Ausztria. LEVEL SZÁNTÓ LAJOSHOZ Közöljük e hozzánk beérkezett levelet: mert közvetlen, régi tudomásunk szerint Balassa volt h. főkonzul ur mindig készséggel segített a konzulátushoz forduló nemzeti érzelmű magyarok ügyei kedvező elintézése érdekében. A szerk. Kedves magyar Testvérem: Szives válaszodat érdekelt kollégáimhoz dr. Kovács Árpád és Sülyi Endréhez — Clevelandba —továbbítottam. Mint vezető személyt valószínű érdekel az, hogy a tegnapi napon Spellman kardinális ur, fél órás magán kihallgatáson fogadott. Első kérésem az volt — miután segítségét minden előző kérés nélkül ajánlotta fel —■, hogy sok gyerekes Cleveland-i Kollégáim érdekében támogasson. Ezt a támogatást meg is adta. Leveled, személyemmel kapcsolatban felvet oly kérdést, melynek tisztázását minden magyarral szemben szükségesnek tartok. A kérdés: Vájjon tényleg megtévedt bárány voltam-e, akinek most meg lehet bocsátani, mert — ha ugyan maga sem tehet róla — valami nagyot tett és igy megkapom a dissidensek sorában — a prioritásnak megfelelő iktatószámot. Ti, amerikai magyarok, de talán saját hivatali társaim sem ismernek engem teljes mértékben. Nem olyan világból és országból jöttünk, ahol ajánlatos volt a saját énünket “nyitott könyvként” ismertetni. Széthullott kévék, vert had vagyunk mi, akik ide érkeztünk, akármilyen minőségben is. Kedves Barátom, veled mind az amerikai magyarság köztiszteletben álló vezető személyiségével, helyes és valódi kép nyerése végett közölni fogom BIZALMASAN a Balassa történetet. Sokan nem tudják még a jelenlegi vezető embereink, barátaink sem itt a Nemzeti Bizottmányban, de talán Rákosié-k sem (ha tudták volna valószínű kirúgtak volna) — hogy én a Magyar Honvéd Vezérkar II. osztályához tartozó tiszt volam, most, 1944-ben, az oroszok ellen! Ebben a szolgálatban tanultam meg: mikor kell halálosan hallgatni és mikor kell és szabad beszélni! Tehát: 1949 február 8-áig, lemondásom napjáig nem beszélhettem és vállalnom kellett akármilyen tücsköt-bogarat mondtak felőlem és egy igy volt jó. Én Nagy Ferencék kormánya alatt jöttem, mintt Szegedy^Maszák, Medgyessy, Alth, stb. A fiumei kereskedelmi Tengerészeti Akadémia elvégzése után, hajóztam, mig Trianon ki nem irtotta a magyar hajózást. Uj pályát találtam 1927-ben a külügyi szolgálatban. Tehát én nem vagyok “alkalmi” diplomata, akit ez vagy az a kormány 5 perces előképzés, vagy anélkül dug hivatalba. Engem diplomatának nem vettek az időben fel, mert protegáló nagybátyám meghalt, igy 22 éve kizárólag konzuli igazgatás, cselekmény területén működtem, tehát politikához nem is értek. Aki a külügyi szolgálat szervezetét kissé ismeri — nemzetközi vonatkozásban — az tudja, hogy konzulátus egyenlő a mi hazai köz igazgatásunknak, külföldre való áttelepítésével, egyébb hozzáadá, sokkal, de nem politikai feladat. Ez az intézmény volt a new yorki főkonzulátus elődöm Alth és az én időmben. Sem elődöm Alth, sem én utána, semmit nem tettünk anélkül, hogy az általad is* bizonyára ismert magyar kormány férfiak egyike tanácsát ki ne kértük volna. Szegedy-Maszákék Washingtonban lemondtak jóval előbb mivel a követi állás politikai jellegű. Minket ez, konzulátust nem érintett, mert nem a vörös kormányt szolgáltuk ki, hanem az egyetemes magyarság érdekét, útlevél, vizűm, adás-vételi szerződések hitelesítésévé!, magyar hagyatékoknak szegény, tönkrement hazai örökösök részére való behajtásával. Alth, elment mert diplomata volt és nem valóságos konzuli igazgatás embere. Bizottmány véleménye: (ekkor) tartani a positiól mig csak lehet! Ily körülmények között vettem át Alth örökét. Sík követnél három kikötést támasztottam: 1. Titkos távirat, 2. Politikai irattár Washingtonba szállítása, 3. független, önálló működés politikai funkció nélkül. A kikötést elfogadták, iratokat elszállították, semmiféle politikai levelet nem kaptam. Kitűzött programom volt: minden magyar ügyet segíteni, kommunista nyomásnak ellenállni,, az ügyeket a lehetőségig vinni. Eredmények: 1. New York volt. egyetlen konzulátusa ennek a kormánynak ahol egyetlen egy kommunista hivatalnok lemondásomig nem volt. 2. Kommunista beszivárgást kivédtem és "Nyugatos” gépírókat vettem fel, akik velem együtt mondtak le. 3. Akkor amikor Budapesten, minden külügyi tisztviselő belépett a Kommunista Pártba — csak élet, család, kenyér mentésért — senki New Yorkban nem tette. 4. Ha bármi közeledést mutattam volna a kommunista Sik követhez, úgy tényleges főkonzuli kinevezést nyerhet tem volna,, ami anyagi előnyt jelentett, amint azt a Cleveland-i főkonzul esetében láttuk. 5. A jelenlegi kormány rendeletéit nem tartottam be, amikor humánus cselekedetre volt szükség. Kockázattal segitettem a Kínában élő katholikus missionárusokon. (Vella Zs. Dezső Father, Roebling és Rev. E. Trainor, The Passionist Missions in China levelek. 6. Király Kelemen, r. kath. lelkész cikket irt egy amerikai magyar lapba, Kiss-Szaléz szenvedéseiről. A cikket el nem olvasottnak tekintettem, Budapestre fel nem küldtem. Király Kelemen lelkész utlevélkérelmét pártolólag küldtem Budapestre, honnan az uj útlevél meg is érkezett. 7. Zsidó deportáltakat Ellis Islandról kiszabadítottam. (Levelek) 8. Semmiféle kommunista gyűlésen mint a főkonzulátus vezetője, vagy magán személy nem szerepeltem. 9. Az állás feladásának határköve voltak: ha kommunista párttagságot követelnek, proletár diktatúra kikiáltása,, Mindszenti kardinális elitélése. A kilépésemmel kapcsolatos sajtó és minden más esemény a Bizottmány elnökének jóváhagyásával történt.
