Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1949-07-15 / 7. szám

1949 julius 'KRÓNIK A” 9-IK OLDAL nyelmes életmód. De nem henyél­hetnek. Mások, még kíméletleneb­bek, kilökhetik őket kényelmes fészkeikből. Ők is félelemben él­nek.” Vas holtán régi kommunista. Moszkvában kapott utánképzést. Sztálint utánozva (aki eredeti ne­vét Acélra változtatta) a maga nevét szerénységből?) CSAK Vas­ra cserélte fel. Kettős polgársága van, egyszerre orosz és magyar állampolgár.. Noha a negyvenes­évek elején van, ebből tizenhatot magyarországi börtönökben töl­tött kommunista ténykedésekért. Irodája, óriási sarokszoba táb­lás falakkal, tele van Lenint és Sztálint ábrázoló olajfestmények­kel, szobrokkal. Pazar, antik író­asztalán egy másik asztalon egy tucat telefon, előtte egy csinos te­lefonkezelő lány. Az egyik vonal egyenesen az orosz főhadiszállás­hoz vezet, a többi a kormányiro­dákhoz és az ellenőrzés alatt mű­ködő főiparvállalatokhoz. Szokás szerint valahányszor irodájában voltam, két vagy három lókötője hátam megé surrant s őrséget állt. A vele való tárgyalás őrjítő. Az ember alig tud egy mondatot be­fejezni, már cseng a telefon és a leány átad neki egy telefonkészü­léket a válaszhoz. És ilyen heve­­nyészet módon hoz fontos dön­téseket egész iparokra vonatkozó árakról, bérekről, termelésről. Persze Vasnak van hivatalnoki kara, amely őt sok problémáról felvilágosítja, de azok, akikkel ná­la találkoztam erre nem alkalma­sak. Vas ügyes adminisztrátor. De tipikus példája a szovjet rend­szernek, amely nehány megbízha­tó emberét túlterheli nagy fele­lősséggel a hathatós működés hát­ránya. Oly kevesen tudnak hatá­rozni, hogy sok a késlekedés és a termelés lanyhul. * * * Az iparok államosítása kezdett veszedelmesen közeledni hozzánk is. Egy dologban biztosak voltunk. A Nyugat polgáraihoz tartozó va­gyon is elvehető, ha nem is oly nyíltan, mint a magyar polgárok vagyona. Kifogást kellett tehát keresni és találtak is. A nagy markolás 1948 husvét vasárnapján megtörtént. A mar­kolás szó persze nem fejezi ki kel­lőképen, hogy mi történt. Uj szót kellene kitalálni, hogy helyesen határozhassuk meg azt a nyílt, szégyentelen és óriási mé­retű lopást, amit az államosítás lep lében követtek el magántulajdon­nal. A mennykő gyorsaságával minden iparvállalatot, amely 100- nál több embert alkalmazott, vá­ratlanul kisajátitották. A főbb kül­földi vállalatokat egyelőre mente­sítettek ezáltal. A magyar iparvállalatoknak ál­lamosítását olyan nagy titokban • készítették elő, a csak maguk a cselszövők tudtak róla. A minisz­terelnöknek átadták a rendeletet aláírás végett, még pedig csütör­tökön. Másnap, Nagypénteken reggelén az üzemek tulajdonosai és igazgatói a rádió utján vették tudomásul, hogy kint vannak. Kö­rülbelül 600 gyárat érintett a ren­delet. A bankok zárva maradtak az ünnepek alatt. Egy korábbi intéz­kedés folytán a rendőrség őrizetbe vette azokat az irodákat, amelyek a korábbi tulajdonosok és vezetők részére hasznosak lettek volna. Még az Iparügyi Miniszter sem tudott az ügyről. De hivatalnoki kara az ünnepek alatt mindvégig dolgozott, hogy kiegészítsék a rendeletet, amelyet egy kis cso­port készített elő a jelentések sze­rint Vas ellenőrzése alatt. Az uj állásokra kiszemelt szemé­lyeket csütörtökön sürgönyileg ér­tesítették, hogy péntek reggel a kijelölt helyen Budapesten megje­lenjenek. Ezek itt tudták meg elő­ször, hogy üzemigazgatók lettek. Ahol nem volt választék, oda az illető vállalat szakszervezete elnö­két delegálták. Az esetek.nagy ré­szében a mjnkások kiválasztottja lett az üzemigazgató. Persze a jó­vátételt fizetésről nem esett szó. Ezt mint homályos ígéretet függő­ben hagyták, mint amikor a nagy földbirtokokat felmarkolták a földreform alkalmával. Három év után a volt földbirtokosok még egy fityinget sem kaptak, item is történt gondoskodás arról, hogy valaha is kapjanak. És a rablás teljes volt. Még a magánautókat és az igazgatók vagy az alkalmazottak pénzét a társaság páncélszekrényeiből is elkobozták. Sok ember teljesen pénztelenül maradt. A kifogás az volt, hogy ez a személyi vagyon is abból a jö­vedelemből származott, amelyet az államosított vállalat nyújtott. A mentőkocsikat napokon át idegletörési és öngyilkossági ese­tekben hívták. Sok ember részére elviselhetetlen volt a csapás, hogy máról-holnapra a kényelmes élet­ből a szegénységbe zuhan. E teljes fosztogatás után a kom­munisták most tőkéhez jutottak, hogy további terveiket megvaló­sítsák. Ennek a tőkének a szét­­hordását csak a későbbi években fogja megérezni az ország, amikor a vagyonokat helyre kell állítani, ami ismét az életnívó leszállításá­val, a tömegek újabb elzsegénye­­sitésével fog járni. Ez az egyetlen mód, amellyel az oroszok olcsóbb árucikkeket tudnak szerezni a ma­guk számára. A csatlósállam a Szovjet rabszolgája lesz. A fennmaradt kisvállalatokra a kiszorítás várt. Egy kis textilüzem tulajdonosával beszéltem, aki nyolc munkással dolgozott. Kéz­zel szőtték a különleges kelmét. Nem adtak neki több fonalat, ha csak át nem tér olyan kelmék szö­vésére, amelyek a hároméves terv­hez szükségesek. Ez azt jelentette, hogy versenyezni kell a géppel előállított termékkel, vagy bezár­ni a gyárat. Az eredmény előre­látható volt. (Befejező rész a jövő számban) EGY LEVÉL A SOKBÓL Köszönöm a “Krónikát” és Is­ten áldását kérem Főszerkesztő Ur további nemes munkájára. Molnár Jenő, Haut Rhin, Francia­­ország, * * Ünnep, ha a “Krónika” egy-egy számát kézhez kapjuk. Nagy él­­mány! Dx. Pereszlényi Ernő, Ausztria. LEVEL SZÁNTÓ LAJOSHOZ Közöljük e hozzánk beérkezett levelet: mert közvetlen, régi tudomásunk szerint Balassa volt h. főkonzul ur mindig kész­séggel segített a konzulátushoz forduló nemzeti érzelmű magyarok ügyei kedvező elintézése érdekében. A szerk. Kedves magyar Testvérem: Szives válaszodat érdekelt kol­légáimhoz dr. Kovács Árpád és Sülyi Endréhez — Clevelandba —­­továbbítottam. Mint vezető sze­mélyt valószínű érdekel az, hogy a tegnapi napon Spellman kardi­nális ur, fél órás magán kihallga­táson fogadott. Első kérésem az volt — miután segítségét minden előző kérés nélkül ajánlotta fel —■, hogy sok gyerekes Cleveland-i Kollégáim érdekében támogasson. Ezt a támogatást meg is adta. Leveled, személyemmel kapcso­latban felvet oly kérdést, melynek tisztázását minden magyarral szemben szükségesnek tartok. A kérdés: Vájjon tényleg meg­tévedt bárány voltam-e, akinek most meg lehet bocsátani, mert — ha ugyan maga sem tehet róla — valami nagyot tett és igy megka­pom a dissidensek sorában — a prioritásnak megfelelő iktatószá­mot. Ti, amerikai magyarok, de talán saját hivatali társaim sem ismer­nek engem teljes mértékben. Nem olyan világból és országból jöt­tünk, ahol ajánlatos volt a saját énünket “nyitott könyvként” is­mertetni. Széthullott kévék, vert had vagyunk mi, akik ide érkez­tünk, akármilyen minőségben is. Kedves Barátom, veled mind az amerikai magyarság köztisztelet­ben álló vezető személyiségével, helyes és valódi kép nyerése vé­gett közölni fogom BIZALMA­SAN a Balassa történetet. Sokan nem tudják még a jelen­legi vezető embereink, barátaink sem itt a Nemzeti Bizottmányban, de talán Rákosié-k sem (ha tudták volna valószínű kirúgtak volna) — hogy én a Magyar Honvéd Vezérkar II. osztályához tartozó tiszt volam, most, 1944-ben, az oroszok ellen! Ebben a szolgálat­ban tanultam meg: mikor kell ha­lálosan hallgatni és mikor kell és szabad beszélni! Tehát: 1949 február 8-áig, le­mondásom napjáig nem beszélhet­tem és vállalnom kellett akármi­lyen tücsköt-bogarat mondtak fe­lőlem és egy igy volt jó. Én Nagy Ferencék kormánya alatt jöttem, mintt Szegedy^Maszák, Medgyes­­sy, Alth, stb. A fiumei kereskedel­mi Tengerészeti Akadémia elvég­zése után, hajóztam, mig Trianon ki nem irtotta a magyar hajózást. Uj pályát találtam 1927-ben a kü­lügyi szolgálatban. Tehát én nem vagyok “alkalmi” diplomata, akit ez vagy az a kormány 5 perces előképzés, vagy anélkül dug hiva­talba. Engem diplomatának nem vettek az időben fel, mert prote­­gáló nagybátyám meghalt, igy 22 éve kizárólag konzuli igazgatás, cselekmény területén működtem, tehát politikához nem is értek. Aki a külügyi szolgálat szerve­zetét kissé ismeri — nemzetközi vonatkozásban — az tudja, hogy konzulátus egyenlő a mi hazai köz igazgatásunknak, külföldre való áttelepítésével, egyébb hozzáadá­, sokkal, de nem politikai feladat. Ez az intézmény volt a new yorki főkonzulátus elődöm Alth és az én időmben. Sem elődöm Alth, sem én utána, semmit nem tettünk anélkül, hogy az általad is* bizo­nyára ismert magyar kormány fér­fiak egyike tanácsát ki ne kértük volna. Szegedy-Maszákék Wash­ingtonban lemondtak jóval előbb mivel a követi állás politikai jel­legű. Minket ez, konzulátust nem érintett, mert nem a vörös kor­mányt szolgáltuk ki, hanem az egyetemes magyarság érdekét, út­levél, vizűm, adás-vételi szerződé­sek hitelesítésévé!, magyar hagya­tékoknak szegény, tönkrement ha­zai örökösök részére való behajtá­sával. Alth, elment mert diplomata volt és nem valóságos konzuli igazgatás embere. Bizottmány vé­leménye: (ekkor) tartani a positiól mig csak lehet! Ily körülmények között vettem át Alth örökét. Sík követnél három kikötést támasz­tottam: 1. Titkos távirat, 2. Poli­tikai irattár Washingtonba szál­lítása, 3. független, önálló műkö­dés politikai funkció nélkül. A kikötést elfogadták, iratokat elszállították, semmiféle politikai levelet nem kaptam. Kitűzött programom volt: minden magyar ügyet segíteni, kommunista nyo­másnak ellenállni,, az ügyeket a lehetőségig vinni. Eredmények: 1. New York volt. egyetlen konzulátusa ennek a kor­mánynak ahol egyetlen egy kom­munista hivatalnok lemondásomig nem volt. 2. Kommunista beszi­várgást kivédtem és "Nyugatos” gépírókat vettem fel, akik velem együtt mondtak le. 3. Akkor ami­kor Budapesten, minden külügyi tisztviselő belépett a Kommunista Pártba — csak élet, család, ke­nyér mentésért — senki New Yorkban nem tette. 4. Ha bármi közeledést mutattam volna a kom­munista Sik követhez, úgy tény­leges főkonzuli kinevezést nyerhet tem volna,, ami anyagi előnyt je­lentett, amint azt a Cleveland-i főkonzul esetében láttuk. 5. A je­lenlegi kormány rendeletéit nem tartottam be, amikor humánus cselekedetre volt szükség. Kocká­zattal segitettem a Kínában élő katholikus missionárusokon. (Vel­la Zs. Dezső Father, Roebling és Rev. E. Trainor, The Passionist Missions in China levelek. 6. Ki­rály Kelemen, r. kath. lelkész cik­ket irt egy amerikai magyar lap­ba, Kiss-Szaléz szenvedéseiről. A cikket el nem olvasottnak tekintet­tem, Budapestre fel nem küldtem. Király Kelemen lelkész utlevélké­­relmét pártolólag küldtem Buda­pestre, honnan az uj útlevél meg is érkezett. 7. Zsidó deportáltakat Ellis Islandról kiszabadítottam. (Levelek) 8. Semmiféle kommu­nista gyűlésen mint a főkonzulátus vezetője, vagy magán személy nem szerepeltem. 9. Az állás fela­dásának határköve voltak: ha kommunista párttagságot követel­nek, proletár diktatúra kikiáltása,, Mindszenti kardinális elitélése. A kilépésemmel kapcsolatos saj­tó és minden más esemény a Bi­zottmány elnökének jóváhagyásá­val történt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom