Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1949-07-15 / 7. szám

VOLUME VI. ÉVFOLYAM. NO. 7. SZÁM. NEW YORK, N. Y., 1949 JULIUS LÉGY MINDSZENTI-LELKŰ MAGYAR! A történelem tanulsága szerint néha különösen nagy veszély idején — felfut az égre egy vezérlő csillag. Követik emberek, akik nagy veszélyből akarnak kiszabadulni, követik eltévedt hajósok, akik­nek hajóját már-már elnyelte a hullám. A vezérlő csillag mindig biztos utat mutat. Aki benne bizik, nem csalatkozik, aki követi, helyes utón jár. Fénye sokszor évszázadokig nem halványul el. A mi évszázadunk vezérlő csillaga, a sötétségbe borult magyar égbolton kelt fel. Miként az események mutatják, világit és utat mutat nemcsak a magyarságnak, hanem a sötétségben tévelygő, de világos­ságra vágyó egész emberiségnek. Az ut, amit mutat Krisztus igazságai­­van van kikövezve és a szabadsághoz, az emberi jogokhoz, a félelem­nélküli tiszta, emberies és emberséges élethez vezet. Mindszenti József elsősorban a nyugati civilizációt évszázado­kon át vérével védő, soha meg nem értett, testvériden és ebben az év­században már másodszor megalázott és meggyalázott magyar nemzet vezérlő csillaga és hiszem, mélységesen hiszem, egyben hajnalcsillag is. Hirdeti a napfelkeltét a Kárpátok medencéjében. Hirdeti azt az igazságot, mely szerint a hit ereje megrepeszti még a kősziklákat is. Hirdeti, hogy Isten nélkül nincs felemelkedés. Csillagot nézni csak az tud, aki az égboltra emeli tekintetét és a csillagokból olvasni csak az tud, aki ismeri az Istennel való társalgás művészetét: aki tud még hinni és tud imádkozni. Tud elmélkedni a megtörtént dolgok felett és megérzi a dolgok mögött rejtőző értelmet: a szellemet. Mindszenti József áldásdus élete a magyar történelemnek és a katholikus egyház történelmének csak egy fejezete maradna akkor, ha ez a remekbe szabott példa nem alakítaná át gyökerében lelküle­tűnket, ha nem tanulnánk belőle. Egyetlen ragyogó példából többet lehet tanulni, mint egy könyvtárat betöltő könyvrengetegből. Ilyen tanitó-értékkel bir Mind­szenti József példája is és ki tanuljon belőle, ha nem a magyar nemzet? A magyar nemzet azonban darabokra van szakitva. Az a része, ame­lyik Mindszenti József bíboros hercegprímás nagyszerű példájának közvetlen hatása alatt áll, rabszolgaságban sínylődő és amit érez, azt csak elimádkozni tudja. A szabadon élő magyar emigráns réteg nem csupán elgondolni tudja, hogy mit érez a ragyogó példa nyomán, de elmondhatja érzéseit az egész világnak. Elmondhatja, hogy nem csu­pán sütkérezni akar a vezérlő csillag fényénél, de tanulni akar a haza nagy fiának Mindszenti József bíboros hercegprímásnak hősi példájá­ból és a tanulságok nyomán át akarja alakítani lelkivilágát. Nézzük tehát, mit tanulhat a magyar emigráció Mindszenti József hercegprímás példájából! KÖVESD AZ EGYENES UTAT! “Kövesd az egyenes utat!’’ — mondja Mindszenti József pél­dája. “Kövesd akkor is, ha üldöznek és megcsufolnak, megaláznak mi­atta, ahogyan a Mi Urunk Jézus Krisztus is ezt az utat követte!” Hqsszu esztendők óta, mintha fenekestül felfordult volna a világ. Eszmék harcoltak egymással és népmilliók törtek egymás éle­tére. Tartományok, országok lakóinak élethelyzete változott meg máról-holnapra és az emberek lassanként annyira védekezhettek csak, mint az űzött vad. Az űzött vad pedig sohasem menekül nyílegyenes irányban, hanem ösztönszerüen keresi az útvesztőket, a kitérőket, hogy üldözőjét megtévessze. Korunk embere is igy tett. Puszta létét mentette, életlehetőségét mentette, kicsiny élelmiszerkészletét mentette és közben eltévedt az útvesztőkben. Ez az alkalmazkodás a mindennapi ember részéről még lélektanilag indokolható, de ezrek és ezrek tértek le ezekben az idők­ben az egyenes útról azért, hogy hasznot húzzanak, hogy kariert csi­náljanak, hogy az élre kerüljenek, hogy embertársaikon bosszút áll­janak. Megtagadták Istent, elárulták a hazát, a nemzetet, sárba tipor­ták az emberiség örök eszményeit, keresztül gázoltak testvéreiken és Sokszor a vadállatok mohóságával habzsolták az igy megszerzett ja­vakat azzal a tudattal, hogy amennyiben újból megfordulna a kocka ők legfeljebb újból fordítanak egyet a köpenyegen, újból rugalmasan “átállanak” és beállanak valamilyen uj rendszer haszonélvezői közé. Ennek a viselkedésnek milliók és milliók estek áldozatul. Elveszett az emberi élet célja és értelme, elsikkadtak az örök eszmények és az em­beriség nagyobbik fele rabszolgasorba süllyedt. Ezek a szerencsétlen üldözöttek keresni kezdték hát az embert. Azt az egy embert, aki még méltó erre a névre és akinek erős egyénisége visszasugározza az ő egyéniségüket is, akinek oroszláni bátorsága bátorságot önt az ő lel­kűkbe is, akinek bűvkörében kikristályosodhat még egy eszme és aki mint évszázados magányos tölgy állja a vihart. Magyarország meggyötört és rabszolgasorba sülyedt népe Mindszenti József hercegprímás személyében találta meg: az Embert. Aki korábbról ismerte őt, tudta róla, hogy az Isten törvényeit és az emberiség jogait illetőleg alkudni nem hajlandó. Szivébe vésődött az a meggyőződés, hogy az emberiség erkölcsi yilágrendje a Tiz Paran­csolatra van felépítve és neki mint Isten szolgájának ezt a világrendet élete feláldozásával is meg kell védenie. Alku itt nincs és nem lehet. A Kőtáblákhoz, amire Isten parancsai vannak vésve, egyenes ut vezet. Mindszenti József életének első nagy csatáját az erkölcsi világ­rend érdekében 1944-ben vivta. Ekkor már életre ment a játék. Egyet­len elejtett szó, a rendszerrel való szembehelyezkedés elég volt ahoz, hogy valaki börtönbe jusson és a börtönből rendesen nem volt vissza­térés. Mindszenti József tudta ezt, de nem volt hajlandó az igazság útjáról letérni. Emelt fővel ment a börtönbe, de az emberiség törvé-' nyeit megsérteni nem engedte. A görbe utón járók, a megalkuvók ta­lán lenézték, talán titokban sajnálták, talán kinevették és nem e vi­lágra való embernek tartották. Az idő neki adott igazat és a börtönből mint az igazság bajnoka lépett ki. Elérte a Magyarországon elérhető legnagyobb egyházi méltóságot és csakhamar bebizonyosodott, hogy a börtönben nem tört meg ez a vasból lévő ember, sőt lelkileg mege­rősödött. Abban a tényben, hogy Ő lett Magyarország bíboros her­cegprímása immár a gondviselő Isten kezét láthatjuk és valamikor az objektiv történetírás az ország jövőjét illetőleg ezt a tényt sorsdöntő­nek fogja minősíteni. Minden bizonnyal sorsdöntő is. A nemzeten és az országon végigdult minden idők legkegyetlenebb háborúja. Asszonyait meg­gyalázták, lakosságának igen nagy részét rabszijra fűzték, anyagilag és lelkileg kirabolták és lerombolták. Ami pedig megmaradt belőle azt odadobták koncnak, az ázsiai barbárok koncának. Védte néhány papirrongy amit ugyhivtak, hogy szerződés. Valamit azonban mégsem tudtak elvenni az uj hatalmasok: A nemzet ősi hitét és az ebből sugárzó evangéliumi szellemet. Nem tudták elvenni, mert a hitnek és az evangéliumi szellemnek olyan baj­noka akadt Magyarországon, akinek erős egyénisége túl sugárzott az ország határain és áttörte a vasfüggönyt is. Ismét Mindszenti József volt ez az ember, akit eleinte az ellenállás hősének neveztek Moszkva cselédei, majdpedig amikor rájöttek arra, hogy ő eszmét szolgál és nem földi hatalmasságot, amikor látták, hogy megingathatatlan és megtör­hetetlen, akkor elkezdték ellene a világtörténelem legszennyesebb hadjáratát. Gyűlöletet, mocsok, hazugságot okádó propaganda csalás, megtévesztés, a legkörmönfontabb és legbarbárabb rendőri eljárás volt a fegyver az egyik oldalon és egy szál kereszt a másikon. Minél jobban harsogtak a féktelen és eszét vesztett gyűlölet gátat szakitó hullámai az ^gyik oldalon, annál jobban világított a kereszt a másikon. Végül 1949 február elején elhangzott a szó: Beteljesedett! Beteljesedett és megtörtént a csoda. A kereszt még a börtön falai közül is kivilágit és jobban sugárzik, mint valaha. A kis ország­ban elnémított bíboros hangja erősebb, mint volt és az egész világot betöltő, lelkeket ébresztő harsonaszóvá változott. Ki győzött hát itt? Az emberi jogokat tipró moszkvai cselédség elakarta hallgat­tatni Mindszenti bíboros hercegprímást és meg akarta gyülöltetni őt kilencmillió magyarral. Eredmény: A kilencmillió magyar jobban sze­reti Mindszenti Józsefet, mint valaha és ha valamikor is undorodott Moszkva cselédeitől, hát most undorodik. Ezenfelül az eset felrázta az egész müveit emberiséget és nincs annyi pénz az egész világon aminek a segítségével akkora és olyan hatásos propagandát lehetett volna csinálni a kommunizmus ellen, mint a budapesti komédia perrel. Mindez köszönhető annak, hogy Mindszenti József bíboros her­cegprímás nem ismerte a megalkuvást és mindig egyenes utón járt. Igaz, hogy minden emberi számítás szerint életét hozta áldozatul, de abban a tudatban tette ezt, hogy: “Egy halott bibornok talán jobban szolgálhatja Istent, mint egy élő.” Törpe lelkek nehezen érthetik meg ennek az áldozatnak nagy­szerűségét. Aki azonban még tud gondolkozni és emberi módon érezni, levonhatja a tanulságot: Az egyenes ut a megalkuvás nélküli szellem a bátor kiállás még

Next

/
Oldalképek
Tartalom