Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1949-05-15 / 5. szám
10-IK OLDAL1 "KRÓNIKA” 1949 május CABLE ADDRESS: “VIKET" Codes: Bentley’s Complete Phrase, ABC 5 & 6 ABC 5 Improved VIRGINIA KENTUCKY TOBACCO Co. RICHMOND, VIRGINIA, U. S. A. LEAF TOBACCO VIRGINIA, CAROLINA, GEORGIA, KENTUCKY, BURLEY, CLARKSVILLE SPRINGFIELD, and MARYLAND TOBACCOS For the manufacture of Cigarettes, Smoking Tobacco, Cigars Chewing Tobacco and Snuff "Nagyon kérem, segítsenek hozzá.. Igen tisztelt Szerkesztőség! Kérem, ne haragudjanak, hogy ismételten felkeresem soraimmal. De nálunk ünnep volt, ami napsugarat csalt kis, szomorú szobánkba. Az a nap is megszokott hétköznapnak ígérkezett. Az uram nem volt itthon és én ültem a Klöplcsipkekészitő asztalom mellett s az orsócskák szapora csattogása közben lelkem otthon járt elhagyott portánkon. Hiszen mire is tudnánk másra gondolni, mint a múltból szomorúan felénk tekintő édes otthonra. Közben elfelejtjük egyegy kissé az irgalmatlan fáradtságot, miközben kenyeret adó csipkémnek egyik szebbnél-szebb darabkája varázsolódik a Klöplpárnára. Bizony, nehéz, fáradságos munka ez. Ekkor jött a postás. Csomagot hozott. Igen,, idő kellett hozzá mig megértettem, hogy a csomagon feltüntetett cím ......nevére szól, tehát kétséget kizáróan az enyém és azt Amerikából irányították. Hogy ez mit jelentett, azt meg sem merem próbálni szavakkal ecsetelni. Most is úgy érzem, hogy egész lelkünket •eltöltő érzéseinknek visszaadására a legékesebb szó is kevés lenne. Négy hosszú éve éljük letargikusan szomorú életünket. Az első éveknek a még magunkkal hozott Wkesedését és szinte kirobbanó magyarságunk érzéseit az idő lassan szinte elsorvasztotta, Egyetlen felénk nyújtott baráti jobb nélkül, egyetlen megértő, szerető szó nélkül éltük egyik napot, hónapot, évet a másik után. Higyjék el kérem,, nagyon nehéz ez és nagyon szomorú igy magyarnak lenni. És most ott feküdt a “szeretetcsomag” az asztalon, rajta az én nevemmel, amelyet ha nem is éppen erre a papírlapra, de egy másikra Amerikában irta le a megértés és szeretet. A csomag az asztalon egy felénk nyújtott baráti jobbot jelentett, amelynek értelme csak percek múlva világosodott meg lelkemben. S mig szememből lassan megindultak a könnyek, csak simogatni tudtam a csomagra irt ismeretlen feladó nevét. .........................! Nem tudom, ki vagy, de magyar testvéri jobbot nyújtottál felénk, amit mi igaz ma gyár szeretettel szorítunk vissza. Áldjon meg érte a magyarok Istene. Kérem, ne értsenek félre. Mindezeket az érzéseket nem a csomag belső tartalma váltotta ki bennünk, — bár életünk oly nehéz, hogy ha valaki csak egy darabka kenyeret nyújt jó szívvel, azt is köszönettel kell elfogadnunk, — de odaátról napsugarat hozott a posta. Nem vagyunk egyedül! Szomorú életünk egyetlen fénysugarát azok a csendes órák jelentik, mikor elhunyt szeretteinkhez menekülünk lélekben és erőt kérve az elkövetkező napokhoz, elpanaszoljuk magunkrahagyottságunkat Ilyenkor keressük meg régi magyar nagyjainkat is, közbenjárásunkat kérve a magyarok Istenénél. Bennük sohasem csalatkozunk, ők mindig adnak erőt és megnyugvást,, amire oly nagy szűk ségünk van, s megmutatják annak koronás alakját, aki az áldott uj Magyarországra visszavezet minket. — Ismeretlen .............................! El tudod képzelni, mit jelentesz nekünk, emigráns magyaroknak, nekünk, akik már-már elvesztettük a talajt a lábunk alól? Magyar szivet nyújtasz felénk onnan tűitől, az erő országából! — Mi egy kis bajor 'faluban élünk már negyedik éve, de még mindig idegenül. Munkát nem kapunk s igy csipkekészitéssel foglalkozunk. Bizony reggel öt órától este tiz-tizengy óráig csattognak a kis orsók, miközben nem fogy ki szivünkből a kétségbeesett könyörgés Istenhez, hogy elkészülte után ezt a darabot is értékesíteni tudjuk-e; mert, ha az elkészítés nagyon fáradságos is, de az értékesítése minden egyes darabnak csak a jó Isten különös segítségével lehetséges. Ha pedig nem tudjuk eladni, akkor még a szűkre szabott mindennapi kenyérről is le kell mondanunk. Bizony a Miatyánk szavainak: "Mindennapi kenyerünket add meg minekünk ma ...” nagyon nagy súlya van az emigráns magyarok életében. Dolgozni szeretnénk, hogy se testi, se lelki erőnk el ne vesszen. Becsületes munkával szeretnénk megmutatni a túlról jött baráti segítő kéznek, hogy érdemes összefogni, összetartani ezt,a maroknyi,, elhagyott népet. Érdemes megkeresni, megtisztogatni az élet megpróbáltatásaitól eltemetett hatalmas magyar erőt, mely minden emigráns lelkében várvavárja, hogy megnyissák zsilipjeit. Kérem, nagyon kérem, segítsenek hozzá, hogy odakint becsületes, munkás élet közben várhassuk ki a számunkra is egyszer elérkező időt. Bármi legyen is a munka, amit nyújtani tudnak, hálával és imádságos lélekkel végezzük. Itt azonban elveszünk. A jó Isten áldja meg Mindnyájukat. Birnbach, Bajorország, 1949 április 3. S............J............-né (Cim a szerkesztőségben). KERESTETES Bonis Lajos, Parsberg, Opf, Postfach, 1 Bavaria, 13 b. Germany, U. S. Zone,, keresi Elmer Joseph Bonis rokonát, aki valamikor New Yorkban lakott Central Ave. 72 szám alatt.- t i 11
