Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1949-04-15 / 4. szám
FELTÁMADDIV K! Mindig nagy örömöt vált hi a hivő lelkekben Husvétnak, Krisztus föltárnadásának az ünnepe. El diez az örömhöz meleg, lelkes hangulatot, édes zenei bevezetést nyújt a természetnek újjászületése is a napsugaras tavaszban. Minden életet hirdet. A természet megújulása mosolygós frisseségben; Krisztus föltámadása pedig az örök életet jelentő győzelmében. Elet, élet mindenütt; úgy a természetben, mint pedig a lélekben. Ezekben a szivet gyötrő, lelket kínzó szenvedéssel, lelki gyötrelemmel, nehéz megpróbáltatásokkal és bizonytalansággal teli időkben nagyoh, de nagyon is kell nekünk az a húsvéti fényes világosság, mely az emberi élet célját és rendeltetését kutató, egyenes, őszinte elmekben a megingott hitet, a kételyt eloszlat/ a s korunknak a materiálizirányzat okozta szellemi és lelki sötétségét széthasítja. Hát ki is mondhatja, hogy csak a materializmus az igazság? Ki is meri állítani, hogy a történeti materializmus az igazi tudó mány? Ez erőszak és logikai anarchia. Nagyon is kell nekünk az a rendületlen megnyugvás, mely a lelki, szellemi és gazdasági vi lág ban mindent elpusztító fenyegető hullámokat elsimítja. Nagyon is kell nekünk a: a tel jes biztonság, mellyel összes aggodalmainkra ezt felelhetjük: Krisztus az Isten Fia! Föltámadott: tehát Isten. Az öröktől fogva született és a Szűztől idő ben testet vett eszmény: Krisztus — föltámadott. Fönséges kinyilatkoztatása ez az Istennek. Husvét, a föltámadásnak ünnepe öntudatunkra hozza, hogy Krisztus az életet a halhatatlanságig fokozta, s hogy a megdicsőiilt lélek erejét a testre is ki árasztotta. Ezzel is a mi példaképünk lett. Szent Pál apostol ezeket mondja: ha vele élünk, halunk, akor vele meg is dicső ülünk. Ha vele élünk, halunk, akkor vele föl is támadunk. De a megdicsőülés már csak a virága, koronája az erős krisztusi életnek és az élet gyökere bizonyára dicsőségben virágzik ki, ha eltelik erővel. Ebből kifo lyólag a husvét s a föltámadás és a megdicsőülés is csak egyet nyomatékoz és pedig azt, hogy tanuljunk meg Krisztus szerint élnil" • Sajnos azonban az, hogy ép pen ehhez a krisztusi élethez ért legkevesebbet az ember. I ud elhervadni, tud életet pazarolni, tud haldokolni, tud öngyilkos is lenni. 7 ud életet vesztegetni és elveszteni. Tudja az élet forrásait kiapasztani. Töri. zúzza, nyomorítja az életet ön magában, gyermekeiben, családjában, a társadalomban, a nemzetekben. De hol van az a magas értelmi és erkölcsi kultúra, mely az élni tudás kultúrája lesz? Hol van? Hát egyesegyedül az élet legmélyebb és legfölségesebb kapcsolatainak közvetlen megtapasztalása adja meg. Az Istennel való össze köttetés és a vele való bensőséges egyesülés adhatja meg, de semmi más. Az életet ugyanis nem tudni, nem vegyelemezni, nem is nézni^ hanem élni kell. Krisztus az Elet, az Eh és az Igazság. Az örök élet niotivurúai, indítékai szerinti szivvel-lélekkel, öntudattal való munkánk kiárad a testre is. Minél bensőségesebben, minél nagyobb hévvel, lelkesedéssel. tehát szeretettel dől gőzünk lelkűnkön, annál dicsőségesebb lesz feltámadásunkban testünk is az Isten fényében. A föltámadott Krisztusnak a világosságára van szüksége mindenkinek; az egyénnek úgy. mint a családnak, a népeknek úgy, mint az egész emberiségnek. Enélkid sehol sincs boldogság. Tudás, ismeret sohasem ad erős élni-tudást, mert ahhoz Isten kegyelmére, Istennel való egyesülésre van szükségünk. Találmányainkban, technikánkban lehetetlennek vélt dolgok válnak lehetővé. Az ember meghódította a száraz földet és a tengert; szinte birtokolja, már a levegő óceánt is. De egy irányban igen lörpül és gyöngül: az erős, lelkes, hivő, bízó élet mezején. Ott elhagyja az erő, a meglátás és a kész ség. Az ember keze lehanyatlik az ön-lelkét alkotó munkához, Amint karácsonykor a megtestesülés angyala hirdette a pásztoroknak a nagy örömöt: úgy husvétkor a föltárnadás angyala hirdette az erő és győzelem örömhírét. Evangéliuma;, azt, hogy Föltámadott. A hí teilen, diadaltülö világban, In l jézus végleg tönkrement s reá. a Flessiásra csak keresztfa, bitója és sir emlékeztettek. A hivatalosan, ünnepélyesen, nyilvánosan, millió ember értesülésével, három törvényszék beleegyezésével lepecsételt sírköve t harmadnapra elhengeritctte az Ur keze s Jeruzsálem fülébe dörögte a: üres sir a legújabb Evangéliumot: Nincs itt. feltámadott. \ Ez minden tekintetben a legnagyobb “jel legnyilvánvalóbb csodája az L r Jézusnak. Ez egyszersmind a kereszténység legünnepélyesebb meghirdetése. Ez a legnagyobb csoda, me:t legistenibb, legalább is legk i'ésbbé emberi, mert benne meg szűnt, elrejtőzött az ember, b Krisztus maga is ehhez kötötte megváltói küldetésének hiteléi, hogy ne kételkedjünk istenségében. S mégis mi történik? Főleg a XVIII. század óta Krisztus is fensége ellen annyi tagadó szedtem irt könyveket. Egyés írókig pedig a kételkedő szellem’Ttfry nyira felmagasztalt és dicsőítet., hogy szinte remekíróknak, nagy szellemeknek tartották őket. Pe dig azok az írók rneghasordott lelkűknek igen szánalmas arcúin tát mutatták be riiüveikben. Nevüket és müveiket csak az isten tagadás magasztalhatta és di csöithetle.sAzok a müvek a fa gadás szellemének ragyogó stílusában irt tudománytalanságok. Embert, családot, társadul rnakat mérgeztek meg. Hitei, lelket, vallást öltek. Sírásói voltak minden vallási gondolat nak. E hihetetlen szellem mérgt . gyümölcseit megérlelték a m-a kornak istentagadásában; meg érlelték a mai kornak igen a! icsony materialisztikus felfogáséi és világnézetét. A materializmusban nincs Is ten, nincs lélek, nincs örök élet s igy természetesen vallás sin. benne. Mivel azonban az embe i szívnek mélységes ösztönében s rejtekében ott van az'igény a lat után, tehát a materializmus alkotott magának egy istent. Ez az isten nincs messze és nincs is elrejtve elölünk. Az uj is lei földből és vérből született meg és bo rzalmas érásza kkal, minden emberi méltóságnak, tehát szar 1949 HUSVÉTJA A magyar népet mártír-szenvedésekkel teli Kálváriája tetőpontján találja 1949 Husvétjának fenséges ünnepe, amelynek gondolata immár beláthatatlan történelmi idők óta hirdeti a világnak a tiszta keresztényi életelvek, magasztos eszmék legyőzhetetlenségét, mindent túlélő erejét. Hiába hurcolnak börtönökbe és kinpadra megannyi hűséges, igaz magyart, hiába teszik rabság börtönévé az egykor oly boldog és virágzó szabadságban élő Dunavölgyet, hiába minden terror és jogfosztó erőszak. Hiába a nemzet megf-eszittetése, a lelket megölni nem lehet. Szent István ezeréves, megtartó hagyománya hatalmasabbnak fog bizonyulni az istentagadó és nemzettagadó kalandorok és világuralomra törö gazdáik minden álnok csábításánál és pribéki mesterkedésénél. A nyugati civilizáció államgondolata benn él a dunavölgyi népek lelkében minden időkre és annak ereje leküzdi a pokol minden kísértéseit. Kitartanak hitük mellett, mert tudják, hogy el kell jönnie az uj testvériesülésnek, a testvéri összefogás békés fejlődést, rendet, kölcsönös megértésből fakadó jólétet és haladást biztositó korszakának, a nappal áldott ragyogásának a gyötrelmek, hányattatások hoszszu fekete éjszakája után. Lesz magyar feltámadás! E törhetetlen hitet kell példázza számunkra a Husvét szent gondolata. NAGYPÉNTEKRE Husvétva, árnap következik. Az otthon kényszerű néma keserűségében szenvedő nemzet Istenbe vetett mélységes bizalommal várja az Igazság győzelmes érkezését, nem adott fel semmit elrabolhatatlan belső értékeiből, uj munkára, uj magyar millenium építésére készíti, tartogatja erejét. Velünk az Isten és a felszabadulás nincs már messze, mert ügyünk az egész világ szabadság-szerető százmillióinak megoldást követelő ügye lett. A külföldön élő magyarság is a húsvéti feltámadás gondolatát kell szolgálja, segítse egységével, összetartó cselekvéseivel, áldozatkészségével. Nincs más ellenség, mint a krisztustalan hestiaság. Osztályharcos fajtája is már kérkedik diktatúrája ököljogával. Legyen minden magyar méltó a húsvéti gondolat boldogságára, hogy kiérdemeljük Isten és a nemzet ellenségeinek bukását, az erkölcsi jog diadalát a tobzódó bűn és gonoszság felett, a húsvéti gondolat üdvözítő magyar beteljesedését. I
