Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1948-12-15 / 12. szám
1948 december “K R ó N I K A” 9-IK OLDAL SZEMLE CSORNOKI VIKTOR kairói követet, Tildy Zoltán lemondott elnök vejét a budapesti “népbiróság” halálra ítélte és kivégeztette. Tildy tudvalévőén akkor mondott le, amikor Csornokit letartóztatták. Hazaárulás, kémkedés és valutacsempészés címén ítélte el Csornokit ama kommunisták bírósági pártkülönitménye, akiknek minden szava, minden cselekedete, minden mozdulata, minden lélekzete hazaárulás, kémkedés egy idegen hatalom számára. Az első két vád egyébként is teljesen mondva csinált, hiszen a követnek direkt feladata a külfölddel való érintkezés. Békeidőben vajmi kevés olyan fontos katonai titok van, amelynek elárulása ártalmára lehetne Magyarországnak. A kis Magyarország mint önálló hadviselő fél nem is jöhet számba Amerikával szemben, amelynek Csornoki a vádirat szerint állítólag “titkokat'' árult el. Amit Amerika tudni akar, nem a magyar gyarmatról, de a Szovjetről, azt amúgy is megtudja követsége és titkos hírszolgálati szervei révén. Nem is erről volt szó a kommunisták részéről, Szakasitsnak annakidején Rákosi megígérte, ha beviszi a szociáldemokrata pártot a kommunistákkal való egyesülésbe, megteszi köztársasági elnöknek. Szakasits liferált és amúgy is elege lévén a polgári elnökből, Rákosi is liferált, csak éppen a Csornoki Viktor fejébe került az ügylet. Igaz annyi ,hogy Csornoki, aki kezdetben igen lelkes hive volt a rezsimnek, hiszen úgyszólván benősült a köztársaságba, — annál inkább eltávolodott tőle, minél nyilvánvalóbbá lett, hogy apósa csak árnyékelnök s hogy Tildy mellől a kisgazdapárti támasztékot a kommunisták szinte naponként csökkentik. Csornoki lassan ellenfele lett a rendszernek. Apósa révén kapott és elfogadott egy havi csekély 1500 dolláros követi állást Kairóban, de ahelyett, hogy oda megérkezve, lemondott s nyíltan disszidált volna, tovább felvette a fizetését és — nemegészen korrekt üzleti célokra használta fel diplomáciai bőröndjeinek immunitását. . . Valutákat csempészett ki külföldre pesti kereskedők számára, ami magában véve még nem is lett volna bűn, hiszen az orosz bolsevik rablók elől mentette emberek munka-keresményét, de sápot fogadott el, dollárokat vett át a csempészés jutalmául. Ez nem volt méltó egy magyar köztisztviselőhöz. A mostani magyar köztársaságról mindenki tudja, hogy annyi benne a panama, korrupció, sógor koma kéz kezet mosás, hogy ez nem is meglepő. De bizonyos, hogy halálra sem szabadott volna ítélni érte. Budapest elnéptelenedne, ha a mai öszszes panamistákat felakasztanák... Külömben is a kommunisták Csornoki korrupciós bűntársainak mondhatók. Ugyanis amikor 1945 decemberében Amerikába jött, a mátyásföldi repülőtéren “eltűnt” egy bőröndje s hogy-hogy nem azt a politikai rendőrség találta meg és kinyitotta. . . Harmincezer dolláros bélyegalbumot találtak benne, úgyszintén egyéb csempész dolgokat, — de nem szóltak semmit. Hagyták, hogy tovább csinálja. , . Minél korruptabb, vélték, annál inkább kézben tartják őt is, apósát is. Köztudomású, hogy Rákosi a belügyi tárcát és vele a karhatalmat is családi korrupcióján keresztül zsarolta ki Tildytől. A rendszer atmoszférájához tartozik, hogy Csornoki jól érezte magát a sok keresetet nyújtó üzletes korrupció ülőfürdőjében és nem kívánkozott ki belőle a politikai puritánság szárazára. Nem ismerte a kommunistákat és ahogy az elején fiatalos tapasztalatlanságával ő is bedült a koalíciós komédiának, úgy dórén hazament még 1948 júliusában is, mikor már itt Amerikában sem tanácsolta volna neki senki, mert Tildy Zoltánná ittlétekor már nyilvánvalóvá lett, hogy egyéniségének polgári maradványai nem tetszenek a kommunistáknak. Hagyta magát hazacsalni a kommunistáktól, akik lefogásával két legyet ütöttek egy csapásra, lehetetlenné tették Tildy Zoltánt, akire mint polgári államfőre úgysem volt már szükségük, hiszen az 1947 augusztusi “győzelmes” puccsválasztásokhoz megadta a “törvényes kereteket” s ezzel betöltötte hivatását az ő szempontjukból, — egyébként pedig Benes és Mihály király kidobása után már úgyis tulórázónak számított, ráfér a pihenés a sok halálos ítélet aláírása után. . . Rákosi liferált, Szakasits liferált s mindketten liferálták a pesti polgári intellektuel fejét Moszkvának és a pesti kommunista csőcselék vérszomjának. A második magyar kommun végkép elérkezett a Cserny-Szamuely vérengzések színvonalára. * * * AMERIKA MÉG EGYETLEN SZOVJETKÉMET sem végeztetett ki, pedig azok valóban komoly kémek, meg hozzá többnyire atomkémek is. Talán nincs is egészen rendjén, hogy mindenféle hivatalos magyar kormánykiküldöttek ezután is oly szabadon nyüzsöghetnek itt Amerikában és tudósíthatják a Magyarországnak nevezett jelenlegi szovjetügynökség külömböző irodáit. . . Nem rokonszenveztünk a szeles-heves Csornokival, de felháborodással Ítéljük el a vérengző bestiálitást, az osztálygyülölet állati tobzódását, amelynek áldozatul esett. Polgári oldalról a szörnyű dráma legsivárabb alakja azonban Tildy Zoltán, akinek mint a többségi népakarat, a magyar polgárság képviselőjének a legmesszebbmenő puritánság példájával kellett volna előljárnia és e tekintetben családjával szemben is a legdrákóibb szigort kellett volna alkalmaznia. Nem szabadott volna, hogy sebezhető pontjai legyenek, kezükben tarthassák a Magyarország birtokbavételére, bolsevizálására s gyarmatosítására utazó sötét gangszterek. Tisztának kellett volna maradnia, hogy a tiz körmével hótisztán védhesse a nemzet rábízott legszentebb érdekeit. A tiz köröm nem maradt tiszta s cserben hagyta, a nagy célt, amelynek szolgálatát rábízta a nemzet. Ki tudja, nem-e csak a kommunisták, de ő is azok közt volt kik tudták Csór noki üzleteit és tűrték. . .? Fejétől bűzlik az a magyar köztársaság, amelyet oly sürgős volt idegen fegyverek jelenlétében a nép megkérdezése nélkül feltukmálni a magyar népre. . . ■A 13 SZABADSAGHOS EMLEKE ARADONMost amikor százak és ezrek vesznek el az emberi és nemzeti szabadságért folyó küzdelemben, emlékezzünk kegyelettel a száz év előtti tizenhárom aradi vértanúra. Példájuk lelkesítsen áldozatokra S erősítse meg a bárhol élő magyarok jobb jövőbe vetett hitét. A mi táborunk szabad emberek egyenlő jogokkal élő testvéri JÖJJ KÖZÉNK 1726 Penna. Ave., N. W. iKouvthiidg.) Washington 6, D. C
