Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1948-08-15 / 8. szám
8-ÍK OLDAL “KRÓNIKA 1948 augusztus állítása képes restaurálni Magyar országon a biztonságot, jogrendet, a nyugalmas fejlődést, a nemzet boldogulását és felemelkedése egyéb feltételeit? Pedig Ottó trónörökös aztán igazán összehasonlíthatatlanul rtépbarátibb, szociálisabb vezetési akar Magyarországon, mint van Görögországban s ami egyéni képességeit, műveltségét, látókörét, uralkodói elhivatottságát illeti, vitathatatlan, hogy egy Péter, egy Mihály a kisujja hegyéig sem ér fel. Mégis a külföldön élő szerb és román politikusok közül számosán nyíltan hitet tesznek királyuk mellett úgy beszédeikben, mint az amerikai világlapok hasábjain. ... Nem ártana e dolgokon elgondolkodni azoknak, akik a szentistváni királyságot akarják. * * * TILDY PUCCS volt a szerencsétlen Magyarországon. Mi másnak is minősithetnők azt a módszert, amelylyel kényszeritették Tildy Zoltánt, hogy elhagyja helyét? Csak a kommunistákon múlt, hogy ne mondjon le. Mindenki tudja, hogy a veje ellen mondva csinált vádaknak semmi komoly alapjuk nincs. Lehet, hogy Csornoki Viktor, a vő, a kairói követ, aki gyanútlanul hazalátogatott, külföldre akarta “szöktetni” Tildyt, — de hát nincs e joga egy államelnöknek néha külföldre utaz ni? Avagy nincs-e joga egy politikusnak más ország politikusaival beszélgetni, diplomatákkal eszmét cserélni? Azelőtt az ilyesmi sohasem volt bűn, most azonban ‘ hütlenségi vádakat emelnek Csornoki ellen, akit talán csak az menthet meg a halálos ítélettől, ha Tildy a lemondás után is loyális marad a rendszerhez. Talán, de nem biztosan. Magyarországon ma olcsó az emberélet és Csornoki sem volna most jó életbiztosítási alany noha csak eszköz volt Tildy lerázására. Szomorú mellékzönge Csornokiné feljajdulása, aki keserűen fordul apja ellen, amiért lemondó nyilatkozatában megtagadja vejét s azt állítja róla, hogy “nagy bűnt követett el a magyar köztársasági állam és a magyar demokrácia ellen,” Köztudomású, hogy Csornoki soha semmiféle összeköttetésben nem állt olyanokkal, akik királyságot akarnak, valamint az is, hogy Magyarországon ma nem demokrácia van, hanem bolsevizálódás. Igaza van Tildy leányának, amikor szemrehányást tesz apjának, hogy előre bemártja az unokája apját azok előtt, akik uj akasztásra fenik a fogukat. De persze lehet az is, hogy Tildyre felkényszeritették ezt a nyilatkozatot (bár igaz férfira nem lehet becstelenséget felkényszeriteni) vagy hogy egyszerűen kiadták, anélkül, hogy aláíratták volna vele. Egyik Amerikában élő, még a háború alatt eljött magyar politikus Nagy Ferenc menesztésekor azt mondotta, ha Tildy fedezi a Dinnyés puccsot és törvényes kereteket ad a nemzeti többség megsemmisítésére készülő álválasztások megrendezésére, akkor megérdemli a legsúlyosabb büntetést. Tildy mindezt megtette és jutalmul, most Rákosi ellene csinált puccsot. Nincs már szüksége polgári kirakati bábura, mehet. Mindezt minden tapasztalt, tájékozott magyar már 1946 februárjában, amikor elfoglalta a bábelnöki széket megjósolhatta volna Tildynek. Kezdettől tudta minden tisztánlátó ember, hogy a kommunistákkal nem lehet társulni, mert kizárólagos hatalomra törekednek. Tildynek a nemzet az 1945- ös választáson abszolút többséget adott s ennek alapján kezében kellett volna tartania a kormányt, nem pedig átengedni a hadsereget, rendőrséget, minden hatalmi tárcát a kommunistáknak. A végzetes tévedést, az árulást akkor, 1945-ben követte el Tildy, amikor kötélnek állt “koalíciós” kormány alakítására kommunista belügyminiszterrel. Neki is volt egy nagy pillanata az életben, amikor férfiassággal, gerinccel szolgálhatta volna nemzete jövőjét, szabadságát. Mint a magyar történelem folyamán sok másban, benne sem volt államférfim, puritán nagyság, hogy a döntő pillanatban felülemelkedve minden emberi gyengeségen, önfeláldozásra is készen harcoljon hazája ügyéért. A történelmi hiba 1945 novemberében történt, amikor Yaltára hivatkozva és Amerikát a kommunista módszerekről bátran felvilágosítva, szívósan követelnie kellett volna a többségi népakarat érvényesülését. Minden ami azóta történt, csak a megindult lavina folytatása volt a kommunisták elpogányositó, elkoldusitó, a nemzetet s az egyént idegen hatalom és idegen világnézet rabszolgájává formáló, antidemokratikus módszerei szankcionálásán és Bárdossy, Donáth és Királyfalvi halálos ítéletének aláírásán keresztül egészen a mostani kidobatásig, . . EGYETLEN IGAZSÁGOS ÉS TÖRVÉNYES KIFEJTÉS Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Hálás köszönetét mondok azért a kedves figyelemért, hogy kérésemnek eleget téve, a nekünk, legitimista gondolkodású magyaroknak oly sokat jelentő lapjuk: a “Króniká”-nak küldését címemre megindítani szívesek voltak. Lapjukkal minden egyes száma, minden sora, minden betűje erősíti bennünk a hitet, meggyőződésünk és politikai hitvallásunk igaz voltában, — növeli a reményt az egyedül igazságos és törvényes kifejlés iránt és mind mélyebbé teszi a szeretet Szent István koronájának viselésére egyedül hivatott Ottó trónörökös Őfenségének személyével szemben. A megfelelő testi táplálkozásról való lemondáshoz az immáron majdnem négy esztendeje tartó emigráció már hozzászoktatott bennünket, de a komoly magyar írások hiányát erősen érezzük. Ez a hiány-érzet a “Krónika” min den egyes számának kézhezvételével csökken és a lap értékes tartalma az olvasót tökéletesen kielégíti. Amidőn ismételten köszönetét mondok szívességükért, — a lap szerkesztőségére a jó Isten áldását kérve, vagyok őszinte tisztelettel Dr, Tapolcsányi Dezső Németország. SZAKASITS ZOLTÁN KÖVETKEZIK Nem is olyan régen, 1947 májusában Budapesten járt Petru Gróza román miniszterelnök, akit pezsgővel és cigányzenével fogadott a magyar államfő és néhány minisztere, mintha legalább is fél-Erdélylyel ajándékozta volna meg őket. Durrogott a Törley és Palugyay triple sec, de valahogyan rosszkedvű volt a miniszterelnök. Halotti tornak tűnt fel ez a román-magyar kulturtalálkozó, pedig annak örömére ittak áldomást, hogy kibékült a két nép és elásták a csatabárdot. Napok múlva az a hir érkezett odaátról, hogy a magyar miniszterelnök lemondott. Amikor aztán lemondásának körülményeit olvasóinkkal tudattuk, cikkünk elején ez a három szó állt: TILDY ZOLTÁN KÖVETKEZIK. Azóta több mint egy év telt el és a pezsgős májusi román-magyar kulturestély emlékét betemette az idő. Tildy Zoltán bölcsen és nagyokat hallgatott, amikor a még megmaradt ellenzéki erőket is összetörte Rákosi. Csak akkor nyílt szóra a szája, amikor Moszkvában, vagy Budapesten a szovjetbasák előtt kellett szépeket mondani. Lett volna módja ebben az életben mégegyszer őszintén, szive szerint beszélnie, amikor leányának férjét, Csornoki Viktor kairói magyar követet kémkedés és árulás vádjával letartóztatták. Tildy azonban nem emelt szó veje érdekében. Sőt elnöki hivataláról lemondván annak okául vejének bűnét hozta fel. Hogy miért, azt csak ő tudja megmondani. Tildy Zoltán az erkölcsi lejtőn oly mélyre gurult, hogy onnan soha ebben az életben nem fog tudni kimászni. Akár a bünrészességtől való félelme, akár az időközben szerzett vagyona megmentése érdekében tört pálcát veje felett, egyformán bűnösnek tartjuk őt. Bevált tehát az 1947 junius 15-iki KRÓNIKA jóslata. Tildy Zoltán következett és most Szakasits Zoltán következik. Ez a hírhedt cucilista halálra üldözte a derék Peyer Károlyt, hogy annak helyét a magyar szociáldemokraták táborában elfoglalja. Vadházasságra lépvén a kommunista párttal, csak az alkalomra várt, hogy pártelnöki székét országelnöki székkel cserélhesse fel. Ez a vágya most teljesült. De hogy utódja (nemsokára) Rákosi Matyi lesz, az olyan biztos, mint hogy Rákosi Matyi is akasztófán fogja bevégezni dicstelen életét. Mert Rákosi se elég jó kommunista Sztálinnak. Nekik csak orosz kommunista megbízható. Tito Belgrádban, Kun Béla és Trotzky pedig a pokol fenekén erről, tanúskodnak. T. S. OPEN DOOR By LOUIS SZÁNTÓ At the request and authorized by the Venerable Father Ferenc David, American-Hungarian pastor, a native Szekely of Transylvania,, I placed before General Don Francisco Franco Salgado-Araujo (Secundo Jefe De Su Excelencia El Jefe Del Estado Y Generalissimo De Los Ejercitos), in the Palacio del Oriente (Royal Palace), Madrid, on May 10, 1948, the deplorable conditions of Hungarian D. P.’s in various countries of Europe, dispersed by Nazism and Communism. They have no opportunity to earn a living and they are unsafe to return to Hungary, ruled by Russia. The Hungarians of many fine ocsupations and professions, true to their training under the finest educational system are a credit to Hungary even in exile, and would prove an asset to the citizenship of any country. General Franco was very sympathetic, recalling the traditions of Austria-Hungary with Spain, and suggested that American-Hungarian leadership submit to him a plan for taking a number of Hungarian D. P.'s of certain professions: military, scientific, etc. Spain, under its reconstruction, is lacking opportunities, therefore, is limited in its capacity to take a large number of D. P.’s. Yet an intelligent plan might open new life for deserving refugees of high character, and General Franco would give favorable consideration to the matter. General Franco stated, that in order to defeat the Communist Republic of Spain, the help of Hitler and Mussolini was gratefully accepted and appreciated. In lieu Spain was not in a position to engage in the Second World War. Economically she was prostrate, as the Spanish Republican Government stole all the gold of the country, and the Franco regime had to build up from scratch. From utter chaos, and lacking the most elementary food and medical supplies, raw materials, etc., industries, schools, roads, partly or totally destroyed by the civil war, Generalissimo Franco has reorganized life out of misery and privation. This was possible because all decent elements of Spain, about 95% of the Nation, was grateful for chasing out the Republic Spanish usurpers: a few men of utopian ideas, weaklings, who were ruled by Communists, trained in Russia. The record of Communist rule in Spain is known. Even the Spanish socialists thank Generalissimo for his statesmanlike leadership in uniting the conservative and liberal elements of Spain. Labor and capital, while still having differences to be ironed out, are working for a common goal. Patriotism, the basis for peace and work, is noticeable throughout Spain. Everybody is working hard. Agriculture and industry are thriving and production is at a maximum
