Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1948-08-15 / 8. szám

1948 augusztus "KRÓNIK A” 7-IK OLDAL krisztusi alapon, a magyar királyi korona, népeket és nemzeteket. Minden nyomorúság akkor sza­kadt a Duna völgyére, amikor a magyarság és testvérnépei meg­felejtkeztek az ezeréves Népszö­vetségről: Nagymagyarországról. Ébredjen azért történelmi hiva­tására minden, igaz magyar szív! Nincsen más lehetőség, mint küz­deni, dolgozni és harcolni az Ezer­éves Népligáért: a Demokratikus Népkirályságért: Nagymagyar­országért! A Kaliforniai Messzelátó nem­csak a múltba, de a jövőbe is te­kint. A szörnyű éjszaka és pusz­tulás után lesz ragyogó hajnal és országépités. Közöttünk él a szép jövő re­ménysége, a Demokratikus Népki­rályság: Nagymagyarország biz­tos záloga: Ottó Őfensége. CSALÁDJÁNAK VALUTAÜZLETEI MIATT LETT A NEMZET ÁRULÓJA TILDY ZOLTÁN! Hogyan zsarolta ki Rákosi Mátyás Tildytől a belügyminisz­teri tárcát s ezzel a karhatalom feletti rendelkezést. — Rész­let Dr. Sulyok Dezső “Két éjszaka nappal nélkül” címmel német nyelven, Európában most megjelent könyvéből. A könyv Egy nép felemeli a fejét c. hatodik fe­jezetében ismerteti az 1945 novemberi magyar vá­lasztások eredményét, amikor a magyar nép orosz megszállás és példátlan kommunista terror ellenére 57 százalékos többséget adott a Kisgazdapártnak. S azután rátér, hogyan tette lehetelenné Tildy, hogy ez a győzelem a magyar nép javára gyümölcsözővé váljon és hogyan tette meg az első lépést a kizáróla­gos kommunista uralom fokozatos bevezetésére az­zal, hogy a belügyminiszteri tárcát kommunista kéz­re adta. A könyv ezeket irja: — A választási eredmény maga után vonta a kommunista tak­tika megváltozását. És most ismét Tildy volt az, aki a kommunisták­nak kezére dolgozott. Az uj taktikai cél az lett, hogy Rákosi pártja legalább is relatív többséggé váljon a magyar törvényhozásban. A kommunista párt, az orosz megszálló hatalom és Puskin, az újonnan kinevezett budapesti orosz követ abban a várakozásukban, hogy a kommunista párt már ezen az első választáson ekként kerüljön be, csalódtak. Most tehát minden eszközzel el kellett érni ezt a célt. A cél eléréséhez az első lépés az volt, hogy a választások félre nem érthető eredménye a gya­korlatban ne érvényesülhessen és az ország valóságos vezetése ne ke­rüljön a többséget nyert Kisgazdapárt kezébe, hanem attól elragadva, azt a kommunista párt szerezhesse meg magának. Végül pedig, a kampány végén, céltudatos munkával a Kisgazdapárt többsége a par­lamentben kisebbségre olvadjon le. Hogy ez a taktikai cél elérhető legyen, többféle részlet-felada­tot meg kellett oldani: 1. Kommunista kézre kellett adni a belügyminisztériumot és az­zal együtt a rendőrség mindhárom ágazatát: az államvédelmi osztályt a gazdasági rendőrséget és a közrendészeti (közbiztonsági) osztályt. 2. A gazdasági élet vezetését, annak teljes ellenőrzését és irá­nyítását a kommunisták akaratának kellett alárendelni. 3. Végül meg kellett kezdeni a Kisgazdapárt többségének szét­verését. A pártból minél több képviselőt el kellett távolítani, hogy ezen az utón a többség kisebbséggé olvadjon le. Ha ezt a munkát végrehajtják, akkor sikerül a magyar politikai életben a fehérből feketét, a körből négyszöget csinálni. Ezzel a ma­gyar nemzetgyűlés polgári többsége egyik napról a másikra kommu­nistává változik át és támogatni fog egy olyan kormányzatot, amely a kommunista célokat szolgálja. Ezen az utón “ gleichschal tolni” lehet Magyarországot is épen olyan simán és fájdalommentesen, mint aho­gyan az Keleteurópa többi népeivel történt. És a magyar nép fejét visszanyomják a sárba, mintha sohasem emelte volna ezt a magasba. És mindezeket a célokat az erőszak legkisebb külső jele nélkül kellett elérni. A kötéllel való megfojtást úgy kellett végrehajtani, hogy az természetes halálnak tűnjék fel. Mert akkor még a kommunista po­litika sokkal többet adott a külső látszatra, mint másfél évvel később. Az a hang, amit a moszkvai rádió 1947-ben megütött, akkor még nem­csak ismeretlen, de elképzelhetetlen is volt. A kommunista párt tehát csak úgy érhette el a célját, hogy a Kisgazdapárt vezetőjének a játék­ban benne kellett lennie. Hogy a kommunista párt ehez a játékhoz valóban maradéktalanul megkapta társként Tildy Zoltánt: ez a körül­mény döntő lett később is minden eseményre, mely nálunk lejátszó­dott. Ami Tildy elnöksége alatt történt, az mind magán viseli ennek az összjátéknak a jeleit. Mégis, bizonyos jelek azt mutatták, hogy Tildy kezdetben va­lamivel több önállóságot akart biztosítani a Kisgazdapártnak, annak ellenére, hogy egyéni politikája már akkor is teljesen russzofil volt. De akkor már nem tudott a lejtőn megkapaszkodni, akaratát pártja javára nem tudta érvényesíteni. Ekkor már túlságosan kiszolgáltatta magát az oroszoknak. Igen tanulságos példa volt erre a belügyminisztérium sorsa. A Kisgazdapárt óriási többsége ugyanis kabinetkérdést csinált abból, hogy a politikai fejlődés szempontjából annyira fontos belügyminisz­térium a párt egyik tagjának kezében maradjon. Tildy annyira merész volt, hogy Mefisztójával, Rákosival szemben vállalkozott a párt kí­vánságának képviseletére. Eleinte bizonyos sikert el is ért, belügymi­niszterré Kovács Bélát dezignálták, aki ugyanebben a minisztériumban már huzamosabb idő óta betöltötte az államtitkári tisztet. De Tildy ezen első és egyetlen bátortalan kísér­lete is hajótörést szenvedett családtagjainak korrupt vol­ta miatt. A gazdasági és politikai rendőrség ekkor már kommunista vezetés alatt volt. Ezeknek a vezetői, Villá­nyi ezredes és Péter Gábor vezérőrnagy a kommunista párt törzskarához tartozik. A gazdasági rendőrség előtt nem maradtak titokban azok a meg nem engedett, valuta üzletek, melyeket Tildy fiai ez időkben lebonyolítottak és amelyekből anyjuk is alaposan kivette a1 részét. A be­vált módszer szerint csak Kovács Emil bankárt kellett letartóztatni, mert az ország pénzügyi helyzetét olyan ká­rosan befolyásoló valutaüzleteket a Tildy család tagjai az ő bankházán keresztül bonyolították le. Kovács bankár csak egy hétig volt a gazdasági rendőrség foglya. Ott részben simán, részben az ismert erőszakos módszerekkel rábírták őt arra, hogy a Tildy ügyben vallomást tegyen. Egy hét után összeomlott és kiadós vallomásban ismer­tette a Tildy család manipulációit. A vallomásról Rákost indigó másolatot készíttetett és azt elküldte Tildynek. Tildy egy óra múlva felhívta Rákosit és közölte: nincs ellene kifogása, hogy a belügyminisztériumot a kommu­nista párt kapja meg. Ez a közlés és a mögötte meghúzó­dó politikai döntés egyúttal meg is pecsételte Magyar­­ország sorsát. Az újonnan alapított koalíciós kormány első belügyminisztere mindjárt a moszkovita-kommunista Nagy Imre lett. Orosz állampol­gár, aki több mint húsz évet töltött Oroszországban. De mivel Nagy nem bizonyult eléggé energikusnak, hamarosan felváltotta őt Rajk László, aki aztán már valóban tetőtől-talpig kommunista volt és min­den gátlás nélkül végrehajtotta a legképtelenebb orosz parancsot is. Ennek jutott a dicsőség, hogy később a hírhedt 1947-es választásokat lebonyolithatta. SZEMLE GÖRÖGORSZÁGBAN az Egye­sült Államok külpolitikája meg­nyerte a demokratikus szolidaritás első háborúját. Markos Vafiades görög kommunista lázadó vezér, aki a “görög népköztársaság el­nökének’’ kiáltotta ki magát, Al­bániába menekült. Csapatai min­denütt vereséget szenvedtek és már csak egyes kisebb bandák lé­zengnek a hegyekben. Minden jel arra mutat, hogy a Moszkvából szított és jóidéig Jugoszláviától, mindvégig pedig a magyar albán és bulgár bábkormányoktól támo­gatott kommunista hatalom-raga­­dozási kísérlet végleg megbukott és a görög királyság és polgári rend léte biztosítva van. A görög nép hősiessége, amely­­lyel a királyság és a szabad pol­gári rend fenntartása mellett fegy­verrel is kitartott, csak egyik té­nyezője a sikernek. Nem kevésb­­bé járult hozzá az eredmény kiví­vásához az Egyesült Államok óri­ási segítsége is. Mindjárt a Tru­­man-doktrina proklamálásakor 250 millió dollárral segítette Ame­rika a görög szabadság fenntartá­sának ügyét. Hadianyagokkal, katonai tanácsadókkal támogatta a görög királyság önvédelmi har­cát, majd pedig újabb hatalmas összegű dollár-segitséget nyújtott az országnak. Nem kétséges, hogy e segítségen fordult meg a győze­lem. Amerika tehát egy országot már megmentett Európában a bolse­­vizmustól. Biztosította a görög királyság létét. S külön fel kell jegyeznünk, hogy habozás nélkül respektálta a népleiket, amelynek ősi bevált hagyománya a király­ság államformája. Egyáltalán nem kötötte ki segítsége feltéte­léül, hogy Görögország köztársa­ság legyen. Amerika tudja, hogy minden nép jogosult a maga mód­ja szerinti boldogságra és megér­ti, hogy miként az amerikai nép­nek legjobban megfelel a köztár­sasági államforma, úgy más né­peknek a maguk régi, állami élet­rendje van szivükhöz nőve. Ame­rika pártfogolja Péter szerb és Mihály román királyok ügyét is. Tévedés volna tehát azt hinni, hogy megvonná segítségét a ma­gyar ügytől, ha a külföldön élő magyarok bátor, férfias nyíltság­gal, szervezetten kiállnának a ma­gyar királyság restaurációja mel­lett. De amíg némelyek mázsás véka alá rejtik királypárti lelki rezdüléseiket, sőt ugyanakkor nyilvánosan egészen ellentétes propaganda húrokat zengetnek, (miközben a Hercegprímás hamis vádolói már megkezdték Tildy hamis mentegetését, Tildy s a köz­társaság szerecsenmosdatását...), addig hogyan remélhessük, hogy Amerika megértse és segítse azon tapasztaltak, tisztánlátók mozgal­mát, akik szerint egyedül csak a Szent Korona tekintélyének helyre

Next

/
Oldalképek
Tartalom