Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1948-08-15 / 8. szám
1948 augusztus "KRÓNIK A” 7-IK OLDAL krisztusi alapon, a magyar királyi korona, népeket és nemzeteket. Minden nyomorúság akkor szakadt a Duna völgyére, amikor a magyarság és testvérnépei megfelejtkeztek az ezeréves Népszövetségről: Nagymagyarországról. Ébredjen azért történelmi hivatására minden, igaz magyar szív! Nincsen más lehetőség, mint küzdeni, dolgozni és harcolni az Ezeréves Népligáért: a Demokratikus Népkirályságért: Nagymagyarországért! A Kaliforniai Messzelátó nemcsak a múltba, de a jövőbe is tekint. A szörnyű éjszaka és pusztulás után lesz ragyogó hajnal és országépités. Közöttünk él a szép jövő reménysége, a Demokratikus Népkirályság: Nagymagyarország biztos záloga: Ottó Őfensége. CSALÁDJÁNAK VALUTAÜZLETEI MIATT LETT A NEMZET ÁRULÓJA TILDY ZOLTÁN! Hogyan zsarolta ki Rákosi Mátyás Tildytől a belügyminiszteri tárcát s ezzel a karhatalom feletti rendelkezést. — Részlet Dr. Sulyok Dezső “Két éjszaka nappal nélkül” címmel német nyelven, Európában most megjelent könyvéből. A könyv Egy nép felemeli a fejét c. hatodik fejezetében ismerteti az 1945 novemberi magyar választások eredményét, amikor a magyar nép orosz megszállás és példátlan kommunista terror ellenére 57 százalékos többséget adott a Kisgazdapártnak. S azután rátér, hogyan tette lehetelenné Tildy, hogy ez a győzelem a magyar nép javára gyümölcsözővé váljon és hogyan tette meg az első lépést a kizárólagos kommunista uralom fokozatos bevezetésére azzal, hogy a belügyminiszteri tárcát kommunista kézre adta. A könyv ezeket irja: — A választási eredmény maga után vonta a kommunista taktika megváltozását. És most ismét Tildy volt az, aki a kommunistáknak kezére dolgozott. Az uj taktikai cél az lett, hogy Rákosi pártja legalább is relatív többséggé váljon a magyar törvényhozásban. A kommunista párt, az orosz megszálló hatalom és Puskin, az újonnan kinevezett budapesti orosz követ abban a várakozásukban, hogy a kommunista párt már ezen az első választáson ekként kerüljön be, csalódtak. Most tehát minden eszközzel el kellett érni ezt a célt. A cél eléréséhez az első lépés az volt, hogy a választások félre nem érthető eredménye a gyakorlatban ne érvényesülhessen és az ország valóságos vezetése ne kerüljön a többséget nyert Kisgazdapárt kezébe, hanem attól elragadva, azt a kommunista párt szerezhesse meg magának. Végül pedig, a kampány végén, céltudatos munkával a Kisgazdapárt többsége a parlamentben kisebbségre olvadjon le. Hogy ez a taktikai cél elérhető legyen, többféle részlet-feladatot meg kellett oldani: 1. Kommunista kézre kellett adni a belügyminisztériumot és azzal együtt a rendőrség mindhárom ágazatát: az államvédelmi osztályt a gazdasági rendőrséget és a közrendészeti (közbiztonsági) osztályt. 2. A gazdasági élet vezetését, annak teljes ellenőrzését és irányítását a kommunisták akaratának kellett alárendelni. 3. Végül meg kellett kezdeni a Kisgazdapárt többségének szétverését. A pártból minél több képviselőt el kellett távolítani, hogy ezen az utón a többség kisebbséggé olvadjon le. Ha ezt a munkát végrehajtják, akkor sikerül a magyar politikai életben a fehérből feketét, a körből négyszöget csinálni. Ezzel a magyar nemzetgyűlés polgári többsége egyik napról a másikra kommunistává változik át és támogatni fog egy olyan kormányzatot, amely a kommunista célokat szolgálja. Ezen az utón “ gleichschal tolni” lehet Magyarországot is épen olyan simán és fájdalommentesen, mint ahogyan az Keleteurópa többi népeivel történt. És a magyar nép fejét visszanyomják a sárba, mintha sohasem emelte volna ezt a magasba. És mindezeket a célokat az erőszak legkisebb külső jele nélkül kellett elérni. A kötéllel való megfojtást úgy kellett végrehajtani, hogy az természetes halálnak tűnjék fel. Mert akkor még a kommunista politika sokkal többet adott a külső látszatra, mint másfél évvel később. Az a hang, amit a moszkvai rádió 1947-ben megütött, akkor még nemcsak ismeretlen, de elképzelhetetlen is volt. A kommunista párt tehát csak úgy érhette el a célját, hogy a Kisgazdapárt vezetőjének a játékban benne kellett lennie. Hogy a kommunista párt ehez a játékhoz valóban maradéktalanul megkapta társként Tildy Zoltánt: ez a körülmény döntő lett később is minden eseményre, mely nálunk lejátszódott. Ami Tildy elnöksége alatt történt, az mind magán viseli ennek az összjátéknak a jeleit. Mégis, bizonyos jelek azt mutatták, hogy Tildy kezdetben valamivel több önállóságot akart biztosítani a Kisgazdapártnak, annak ellenére, hogy egyéni politikája már akkor is teljesen russzofil volt. De akkor már nem tudott a lejtőn megkapaszkodni, akaratát pártja javára nem tudta érvényesíteni. Ekkor már túlságosan kiszolgáltatta magát az oroszoknak. Igen tanulságos példa volt erre a belügyminisztérium sorsa. A Kisgazdapárt óriási többsége ugyanis kabinetkérdést csinált abból, hogy a politikai fejlődés szempontjából annyira fontos belügyminisztérium a párt egyik tagjának kezében maradjon. Tildy annyira merész volt, hogy Mefisztójával, Rákosival szemben vállalkozott a párt kívánságának képviseletére. Eleinte bizonyos sikert el is ért, belügyminiszterré Kovács Bélát dezignálták, aki ugyanebben a minisztériumban már huzamosabb idő óta betöltötte az államtitkári tisztet. De Tildy ezen első és egyetlen bátortalan kísérlete is hajótörést szenvedett családtagjainak korrupt volta miatt. A gazdasági és politikai rendőrség ekkor már kommunista vezetés alatt volt. Ezeknek a vezetői, Villányi ezredes és Péter Gábor vezérőrnagy a kommunista párt törzskarához tartozik. A gazdasági rendőrség előtt nem maradtak titokban azok a meg nem engedett, valuta üzletek, melyeket Tildy fiai ez időkben lebonyolítottak és amelyekből anyjuk is alaposan kivette a1 részét. A bevált módszer szerint csak Kovács Emil bankárt kellett letartóztatni, mert az ország pénzügyi helyzetét olyan károsan befolyásoló valutaüzleteket a Tildy család tagjai az ő bankházán keresztül bonyolították le. Kovács bankár csak egy hétig volt a gazdasági rendőrség foglya. Ott részben simán, részben az ismert erőszakos módszerekkel rábírták őt arra, hogy a Tildy ügyben vallomást tegyen. Egy hét után összeomlott és kiadós vallomásban ismertette a Tildy család manipulációit. A vallomásról Rákost indigó másolatot készíttetett és azt elküldte Tildynek. Tildy egy óra múlva felhívta Rákosit és közölte: nincs ellene kifogása, hogy a belügyminisztériumot a kommunista párt kapja meg. Ez a közlés és a mögötte meghúzódó politikai döntés egyúttal meg is pecsételte Magyarország sorsát. Az újonnan alapított koalíciós kormány első belügyminisztere mindjárt a moszkovita-kommunista Nagy Imre lett. Orosz állampolgár, aki több mint húsz évet töltött Oroszországban. De mivel Nagy nem bizonyult eléggé energikusnak, hamarosan felváltotta őt Rajk László, aki aztán már valóban tetőtől-talpig kommunista volt és minden gátlás nélkül végrehajtotta a legképtelenebb orosz parancsot is. Ennek jutott a dicsőség, hogy később a hírhedt 1947-es választásokat lebonyolithatta. SZEMLE GÖRÖGORSZÁGBAN az Egyesült Államok külpolitikája megnyerte a demokratikus szolidaritás első háborúját. Markos Vafiades görög kommunista lázadó vezér, aki a “görög népköztársaság elnökének’’ kiáltotta ki magát, Albániába menekült. Csapatai mindenütt vereséget szenvedtek és már csak egyes kisebb bandák lézengnek a hegyekben. Minden jel arra mutat, hogy a Moszkvából szított és jóidéig Jugoszláviától, mindvégig pedig a magyar albán és bulgár bábkormányoktól támogatott kommunista hatalom-ragadozási kísérlet végleg megbukott és a görög királyság és polgári rend léte biztosítva van. A görög nép hősiessége, amelylyel a királyság és a szabad polgári rend fenntartása mellett fegyverrel is kitartott, csak egyik tényezője a sikernek. Nem kevésbbé járult hozzá az eredmény kivívásához az Egyesült Államok óriási segítsége is. Mindjárt a Truman-doktrina proklamálásakor 250 millió dollárral segítette Amerika a görög szabadság fenntartásának ügyét. Hadianyagokkal, katonai tanácsadókkal támogatta a görög királyság önvédelmi harcát, majd pedig újabb hatalmas összegű dollár-segitséget nyújtott az országnak. Nem kétséges, hogy e segítségen fordult meg a győzelem. Amerika tehát egy országot már megmentett Európában a bolsevizmustól. Biztosította a görög királyság létét. S külön fel kell jegyeznünk, hogy habozás nélkül respektálta a népleiket, amelynek ősi bevált hagyománya a királyság államformája. Egyáltalán nem kötötte ki segítsége feltételéül, hogy Görögország köztársaság legyen. Amerika tudja, hogy minden nép jogosult a maga módja szerinti boldogságra és megérti, hogy miként az amerikai népnek legjobban megfelel a köztársasági államforma, úgy más népeknek a maguk régi, állami életrendje van szivükhöz nőve. Amerika pártfogolja Péter szerb és Mihály román királyok ügyét is. Tévedés volna tehát azt hinni, hogy megvonná segítségét a magyar ügytől, ha a külföldön élő magyarok bátor, férfias nyíltsággal, szervezetten kiállnának a magyar királyság restaurációja mellett. De amíg némelyek mázsás véka alá rejtik királypárti lelki rezdüléseiket, sőt ugyanakkor nyilvánosan egészen ellentétes propaganda húrokat zengetnek, (miközben a Hercegprímás hamis vádolói már megkezdték Tildy hamis mentegetését, Tildy s a köztársaság szerecsenmosdatását...), addig hogyan remélhessük, hogy Amerika megértse és segítse azon tapasztaltak, tisztánlátók mozgalmát, akik szerint egyedül csak a Szent Korona tekintélyének helyre
