Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1948-08-15 / 8. szám
6-IK OLDAL “KRÓNIKA’’ 1948 augusztus KALIFORNIAI MESSZELÁTÓ Irta: HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. Kalifornia áldott kék ege alól fordítsuk messzelátónkat e szentistváni hónapban először a magyar múlt, azután pedig a magyar jövendő felé. MAGYAR KÖZTÁRSASÁGOK A SZENTISTVANI GONDOLAT FÉNYÉBEN. István király napját — esztendők óta — minden egyház megünnepelte Magyarországon. így lett azután augusztus húszadika az egész magyarságnak nagyszabású nemzeti ünnepe. Alig egy hónappal e nagy magyar nemzeti ünnep előtt mondott le hivataláról a harmadik magyar köztársaság elnöke: Tildy Zoltán. Igen jó alkalom tehát e mostani lapszámunk arra, hogy a szentistváni gondolat fényében vizsgálat alá vegyük a három magyar köztársaságot és azoknak elnökeit: Kossuthot, Károlyit és Tildyt. AZ ELSŐ KÖZTÁRSASÁG: KOSSUTH LAJOS köztársasága. A 48-as forradalomból kialakult első magyar köztársaság annyira összeforrt Kossuth Lajos nevével,' hogy méltán nevezhetjük: Kossuth Lajos köztársaságának. Tesszük ezt annál is inkább, mert hiszen Kossuth Lajos bukásával ez az első magyar köztársaság is megbukott. Hogyha most már a szentistváni gondolat, az ezeréves Nagymagyarország fényében nézzük ezt a kossuthi köztársaságot, akkor csakis azt állapíthatjuk meg róla, hogy csak bajt és pusztulást hozott az ezeréves Nagymagyarszágra... A nemzetiségek, éppen úgy mint a második és a harmadik köztársaság idején, fellázadtak a szentistváni Nagymagyarország ellen és nem akadt a magyar népnek egyetlen igaz barátja se a nemzetek között. Amikor Kossuth menekült és vitte magával Nagymagyarország drága szimbólumát: a koronát, a szörnyű muszka medve, minden szabadság ellensége ott feküdt a magyar népen. Nem hiába jelentette a muszka seregek fővezére Paskievics herceg a cárnak: “Magyarország felséged lábainál fekszik.” * * * Az idén, a 48-as forradalom százéves évfordulóján, sokan úgy ünnepelték az első magyar köztársaságot: Kossuth köztársaságát, mintha bizony az ezeréves magyar történelem 48-nál kezdődnék! Itt van most, a százéves évforduló alkalmával a legfőbb ideje annak, hogy az egész magyarság revízió alá vegye gondolkozását és visszatérjen az ezeréves Nagymagyarország szentistváni gondolatához. * * * Csaknem két évtized emberfeletti munkájába került a nagy magyar államférfiaknak, hogy viszszaállitsák a szentistváni Nagymagyarországot és létrehozzák a kiegyezést az uralkodó házzal. A szertelenkedőknek jó lesz örökre megjegyezni Herczeg Ferenc emlékezetes szavait: “a kiegyezés a legnagyobb szerencse, mely a nemzetet Mohács óta érte. A kiegyezés egy nagyhatalom és szövetségeseinek védelme alá helyezte a magyar nemzeti törekvéseket. Ez volt a maximuma annak, amit a magyarság egyáltalában remélhetett” (A gótikus ház 222- 23 oldal.) A MÁSODIK MAGYAR KÖZTÁRSASÁG: KAROLYI MIHÁLY GRÓF. Vörös grófnak kellene Írnom Károlyi Mihályt. Nemcsak azért, mert a magyarországi vöröseknek ő tette a legnagyobb szolgálatot, hanem azért is, mert a józan magyar nép Károlyi Mihályt ma sem hívja másnak, mint vörös grófnak. De a második magyar köztársaságot mégsem lehet a vörös gróf nevéről elnevezni, mint ahogyan lehet az elsőt Kossuthról. Tehetség és jellem tekintetében sem lehet Kossuth Lajost — a vörös gróffal összehasonlítani. A vörös grófot elsősorban a bosszú vezette azok ellen a nagy magyar államférfiak ellen, akik tartóoszlopai voltak nemcsak Nagymagyarországnak, hanem az egész hatalmas dunai monarchiának is. Tehetségével és jellemével nem vehette fel a versenyt ezekkel az óriásokkal, hát összeszövetkezett az elégedetlenekkel, a politikai ragadozókkal. Akik hallották őt beszélni, igen jól emlékeznek arra, hogy raccsoló magyarságával mindég a magyar vezetők ellen uszitott, ilyen szavakkal: “Én csak a magyar úri osztálynak vagyok ellensége, a magyar népnek én mindég barátja voltam!” A bosszúvágy mellett a sértett hiúság volt az, ami fütötte ezt a nagy ősök kicsi unokáját: a vörös grófot. Ő soha nem irányította a magyar nép sorsát úgy, mint ahogy Kossuth Lajos tette. A vörös grófot a rózsaszín, majd vörös 18-as, illetve 19-es magyar forradalmak szennye vetette fel és dobta le... Kun Béláék és Szamuelyék bukásával a forradalom szennyes árja kitombolta magát és elsodorta magával a vörös grófot is — hoszszu időre. * * * Hogyha most már a szentistváni Nagymagyarország szemszögéből vizsgáljuk ezt a második magyar köztársaságot, akkor fájó szívvel kell megállapítanunk azt, hogy ez a második magyar köztársaság még nagyobb szerencsétlenséget hozott az árva magyar népre, mint az első a kossuthi. A nemzetiségek nemcsak föllázadtak a magyarság ellen, hanem szinmagyar területeket, milliós ma gyár lakosságokkal szaggattak le a törzsmagyarság .testéről.. . E szörnyű rablók pedig véd- és dacszövetséget kötöttek egymással a rablott zsákmány megtartására. .. Leírni is borzalom, de a történeti tény az, hogy a vörös gróf és egykori szövetségesei, mikor külföldre menekültek, a rablók mellé állottak és világhangulatot igyekeztek kelteni az árva magyarság ellen! * * * Magyarországot a második köztársaság csúfos bukása után nem érte az a szerencse, mint az első bukása után. . . Száműzetésbe kényszerült a világtörténelem egyik legnagyobb uralkodó háza: a Habsburg császári és királyi ház. Az uj magyar politikusok — nem nevezem őket államférfiaknak — vaksággal voltak megverve és nem tudták belátni, hogy a Dunavölgyében a magyarság az egyetlen igazi kijegecesedési pont, hogyha újra kiegyezik az uralkodó házzal és úgy indul a második évezred felé. Gömbös Gyula és a többi magyar politikus inkább Mussolini és Hitler felé tájékozódott, megtagadva az évezredes magyar király ságot és a szentistváni örökséget. Pedig hogyha Károly királyt nem akadályozzák meg az elvakult politikusok abban, hogy trónját elfoglalja a budai várban és hogyha a magyar nép törvényes királya mögé áll, olyan szilárd alap lett volna Magyarország, amelyre bátran föl lehetett volna épiteni a dunai monarchiát. így azonban elbalkániasodott szegény Magyarország és a gyűlölködő nagyhatalmak játékszere lett, mint a többi balkáni állam. A szertelenkedés meghozta a pusztulás útját. A HARMADIK KÖZTÁRSASÁG: TILDY ZOLTÁN. A német és muszka veszedelem nyomán született meg a harmadik magyar köztársaság. Ezt azonban semmiképpen nem lehet Tildy Zoltán köztársaságának nevezni. Ha valakit a háború és forradalmak szennye sodort a köztársasági elnöki székbe, úgy oda sodorta Tildy Zoltánt. Sem külsejében, sem lelki adottságban nem hasonlítható ez a harmadik elnök az első kettőhöz: Kossuthhoz és Károlyihoz. Külsőt illetőleg Kossuth Lajosnak is, meg Károlyi Mihálynak is igen előnyös megjelenése volt. Velük szemben Tildy Zoltán csak mint Hüvelyk Matyi jöhetett számításba. De hát még a lelkiekben! Kossuth Lajos hatalmas tehetséget örö költ, amit aztán vasszorgalommal kiművelt. Károlyi Mihály a gyermekszobából és az ősi otthonból hozott magával örökséget. Tildy Zoltánról azonban, mint egykori lelkésztársamról, meg kell állapítanom, hogy ő nem volt más, mint egy “nagypipáju és kevésdohányu” falusi kálvinista pap, — akibe azonban mérhetetlen nagyravágyás és önzés szorult... Jóllehet papi palást volt a vállán, nem röstelte összeszövetkezni a vörös antikrisztussal és fennen hirdetni, hogy Marx és Krisztus tanítása között nincsen ellentét. .. Aki pedig ilyet mer állítani, az csak azt érdemli, hogy már az alapvizsgán elbuktassák és örökre elkergessék a papi pályáról. Ha nem vezette volna mérhe< teilen önzés, a jól jövedelmező elnöki állás, akkor már 47-ben, amikor Nagy Ferencnek és utána a vezető magyar politikusoknak me nekülni kellett, vissza kellett volna vonulnia Tildy Zoltánnak. A hírek úgyis azt mondják, hogy a nagy református püspök: Ravasz Leszló, legkomolyabban figyelmeztette erre a kötelességére. Ő azonban inkább az ördögre hallgatott. Újra és újra hódolt a vörösek előtt. Elzarándokolt még Moszkvába is, csakhogy hivatalát megtarthassa. De sorsát nem kerülhette el . . . úgy járt ő is, mint mindenki, aki az ördöggel szövetkezik. . . Bukásában igazán nem kiséri őt senki részvéte sem! * * * Hogyha már a szentistváni gondolat s Nagymagyarország szempontjából mérlegeljük a harmadik köztársaságot, akkor meg kell állapítanunk, hogy a törpe Tildy Zoltán elnöksége alatt a legóriásibb veszedelem szakadt a szegény magyar népre. Igaz ugyan, hogy a vörös gróf is a bolsevikieknek adta át a köztársaságot, úgy mint most Tildy Zoltán a Szakasits vezetése alatt álló vöröseknek, — de akkor még nem állott a vörös törekvések mögött az a hatalmas hadsereg, amelyet ma tart fenn a muszka diktatúra. Szörnyűség leírni, de a tény az, hogy már Beregszásznál terpeszkedik a muszka medve karma: a vörös hadsereg. Óriási nemzetközi erőknek kell összefogni, hogy a terpeszkedő, éhes muszka medvét vissza lehessen kergetni régi ketrecébe! Nemcsak a magyarság, hanem a leigázott népek százmilliói sikoltanak az lég felé, isteni segítségért és szabaditásért! * * * A köztársasági gondolat — mindhárom köztársaságot értve — csak veszedelmet, szerencsétlenséget és nyomorúságot hozott a magyar népre! Az idei Szent István nap, amelyhez oly közel esik a harmadik köztársasági elnök bukása, bírja azért a magyarságot igaz belátásra és vezesse lelki újjászületésre. A szentistváni Magyarország legyen minden igaz magyarnak eszméje, amelyért dolgozik, él és hal! EZERÉVES NÉPLIGÁT: NAGYMAGYARORSZAGOT! Az első világháború után megszületett a Népek Ligája, a második után pedig az Egyesült Nem zetek. Mennyi lelkesedés és jó reménység fűződött az első megszületéséhez! A másodikat már sok kétely kisérte, mivel elődje oly szánalmasan múlott ki. De azért ma is nem vehetünk kezünkbe lapot, hogy szó ne essék a Népek Szövetségéről. Nekünk magyaroknak éppen ezért fennen kell hirdetnünk, hogy van egy ezeréves Népliga: Nagymagyarország. A Duna-Tisza táján és a Kárpátok alján egyévezreden keresztül tartott együtt,
