Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1948-08-15 / 8. szám
W-1K OLDAL-ICR 6 NIK A*» 1948 augusztus CABLE ADDRESS: "VIKET Codes: Bentley’s Complete Phrase, ABC 5 & 6 ABC 5 Improved VIRGINIA KENTUCKY TOBACCO Co. RICHMOND, VIRGINIA, U. S. A. LEAF TOBACCO VIRGINIA, CAROLINA, GEORGIA, KENTUCKY, BURLEY, CLARKSVILLE SPRINGFIELD, and MARYLAND TOBACCOS For the manufacture of Cigarettes, Smoking Tobacco, Cigars Chewing Tobacco and Snuff Magyar Monarchiát jelöli meg a nyugati civilizáció védőbástyájaként Oroszország ellen. Austerlitz után újra hangoztatja, hogy egy erős és független Lengyelország az északi — s az Osztrák Magyar Monarchia a déli — védőbástya a barbárság ellen. Ezt sürgette 1807-ben Varsóban, 1815-ben a bécsi-kongresszuson és 1830-ban Londonban. Szerinte a monarchia nélkülözhetetlen része Európa térképének. Elpusztítása a rend helyébe a chaoszt teszi. Majd Kossuth 1862-ben szinte könyörögve kéri és sürgeti a “Dunai Szövetség” létrehozását. Egyiket sem hallgatták meg. Sőt, 1918-ban szétzúzták a monarchiát, ifeldarabolták Magyarországot és ezzel kitárták Európa kapuit a szláv terjeszkedés előtt. Az eredményt látjuk. Önként adódik, hogy Európa békéje és a dunavölgyi államok függetlensége érdekében feltétlenül nélkülözhetetlen a dunai államok együttműködése. Csak egy erős “Dunai Szövetség” lenne képes a germán és szláv erőket egyensúlyban tartani. A dunavölgyi államok együttműködése nem lehet kizárólag gazdasági, hanem erőteljesen politikai és világnézeti jellegűnek kell lenni. A szövetkező nemzetek erősen eltérő faji, vallási- és nyelvi adottságaira tekintettel nehéz volna “államszövetség’’-be tömöliteni azokat, hanem szoros “Szövetségi szerződéssel” kellene az államokat közös politikai, gazdasági és kulturális együttműködésbe összefűzni. Eme szorosabb együttműködésbe a történelmi jog, földrajzi adottság és gazdasági szempontokból ujjárendezett 6 dunamenti államot kellene bevonni: a) Magyarország, b) Ausztria, c) Horvát-Szlavónia, d) Szerbia, e) Románia,, f) Bulgária. Magyarország, történelmi határaival, Ausztria, Szlovéniával és Horvát-Szlavónia, mint túlnyomóan római katolikus lakosságú országok — a Habsburg Ház restaurálásával és Ottó trónörökös főherceg trónrahivásával — “Magyar-Osztrák-Horvát Királyságiban egyesülne. A 3 orthodox-hitü nemzet pedig külön-külön, viszszahivná uralkodóházát. A szövetség magjának Magyarországnak kell lennie, merd 1) a magyarság sem nem szláv, sem nem germán fajú, 2) földrajzi fekvése a Dunavölgyében központi, 3) a szövetkező államok között a legmagasabb lélekszámú, 4) az elmúlt 3 évtized alatt bebizonyította, hogy a bolsevizmus veszélyét elsőnek ismerte fel, ezt hirdette és mindig, megsemmisülése árán is harcolt a kommunizmus ellen. Ami “Jugoszláviá”-t illeti, minden esetleges dunai szövetségtől függetlenül — a bolsevizmus alóli felszabadulás után — számolnunk kell felbomlásával, mert a 30 esztendős erőszakolt szerb-horvát együttélés bebizonyította, hogy a pravoszláv szerb és a római katolikus horvát sohasem ötvözhető össze — jugoszlávvá. Egyébként az emigráns horvát körök véleménye szerint is biztos az elszakadás. A leendő Horvát-Szlavónia és Szerbia bizonyára meg fog egyezni a Bosznia-Hercegovina és Dalmácia-i területek felett... A Beszarábiával megerősödő Románia pedig Erdély visszaadásával nagy gondtól szabadul meg s minden figyelmét és erejét országának felépítésére fordíthatja. A történelmi Csehországot, mivel nem dunai állam és Bajorországot,, bár dunai állam, de az előbb-utóbb erőrekapó Németország faji és nyelvi vonzóereje úgyis kiszakítaná a szövetségből, nem lenne célszerű bevonni e szövetségi szerződésbe. A szövetségi szerződést kötő államok együttes lélekszáma — mintegy 50 millió — azonos lenne a volt Osztrák Magyar Monarchia lakóinak számával és számottevő tényezői lennének az európai politikának, különös tekintettel a szláv és germán expanzióra. A szövetségi szerződésbe lépő államok — nevezhetnők: “Dunavölgyi Egyesült Királyságok” — közös külpolitikai célkitűzéssel zárt tömböt alakítanának. Lehetőleg minden kommunistaellenes országgal, de elsősorban a baráti Lengyelországgal, továbbá Görög és Törökországgal, valamint Finn országgal és a Balti államokkal szorosabb kapcsolatot létesítenének. Természetesen, a kifelé egységes (erőteljesen antibolsevista) külpolitikáju és világnézetű egyesült királyságok, külön-külön teljesen szabadon és önállóan élnék a maguk sajátos nemzeti életüket, ősi népi kultúrájúkba ágyazva. A magyarság egy évezred alatt annyi keserves csalódáson esett át, hogy rá kellett jönnie arra az igazságra, ha élni akar, nem kötheti le magát egyik szomszédos nagyhatalomnak sem. Függetlenségének és szabadságának egyetlen biztosítéka, hogy szoros szövetségi szerződésre lép a hasonló sorsú szomszédos kisnemzetekkel. Viszont e politikai együttműködéssel járó áldozatokat kizárólag történelmi határainak birtokában vállalhatná. Ma már senki előtt sem vitás, hogy1 az úgynevezett “utódállamok*’ a benesi mesterkedéssel és történelemhamisitással félrevezetett nagyhatalmak sajnálatos tévedéseinek jogtalan haszonélvezői. Mindenki tudja, — a szomszédaink legjobban — hogy Csehország nak, Romániának és Szerbiának nincs történelmi joga ahhoz, hogy* Európa legideálisabb földrajzi egy ségét megbontva évezredes magyar területeket elbirtokoljon és magyar milliókat saját hazájuk
