Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1948-01-15 / 1. szám
8-IK OLDAL "KRÓNIK A” 1948 január HŰSÉGGEL MINDEN POKLOKON ÁT! LEVÉL NÉMETORSZÁGBÓL. Tisztelt Szerkesztőség! A “Krónika-' ez évi júliusi száma került ma kezembe, amelyben Ottó trónörökös szózatáról olvastam. Jól esett megtudnom, bogy * Amerikában él és működik egy legitimista demokratikus mozgalom, mely Ottó trónörökös mögé sorakozik. Már-már azt gondoltam, bogy ilyen mazgalom már rég kihalt, mert már • oly régen semmit sem hallottam róla, pedig egykor a magyar legitimizmus kiváló harcosa, Griger Miklós apát, jóságos atyai barátom mellett működtem, mint sóskúti káplán, majd mikor Bicskére került, mint hitoktató. Magam most mint Magyarországból kiüldözött sváb plébános Németországban a kiüldözött hazai németek lelkipásztoraként működöm azzal a reménnyel, hogy hőn szeretett hazánkba egykor visszatérhetünk. Örülök, -hogy az amerikai magyarság körében egy tisztult és fenséges eszme, mely a dunavölgyi népek megbékéléséhez nagyban hozzájárulhat, vert gyökeret és amiként a “Krónika” irja: 'S boldog elragadtatással hányán és hányán értettek egyet az irány- - mutatásban: “A feltámadás útja: a régi Nagymagyarország nemzetiségeit együvéhozó Dunai Federáció a demokratikus népeket felölelő Európai Egyesült Államok keretén belül.'' Végre egy hang. mely nem szit nemzetiségi gyűlölködést, hanem a népek és nemzetiségek megbékélését akarja elé—nrozd“ t-mragyarországi németek ezt a hangot szívesen fogadjuk és Magyarország és Európa boldogabb és szebb jövőjéért szívesen csatlakozunk és veszünk részt a magyar újjászületés szent harcában és állunk be a nemzetmentő és nemzetépitő csa pátba. Kérném Szerkesztő Urat, ezt a mi elhatározásunkat Ottó trónörökös Őfenségével is közölni. Hazai községem a Budapest melletti ' .'Nagykovácsi német nyelvű hívei (2500) mindig király pártiak voltak és úgy az 1930 évi, mint 1937 évi választásokon üldöztetések da, , cara Griger legitimista partjának jelöltjére. Abt Albinra, adták le szavazatokat. Kellett is miatta szenvedni, mert a kormányzat semmiben sem segítette a községet, útjait nem építtette, stb. S ebben a szellemben tartott ki és a náti eszméknek sem hódolt be. A templom falán még ma is ott van az a freskó, melyet egyházközségem lelkes jóváhagyása mellett festtettem 1937-ben: a község hívei Ottó trónörökössel az élén a magyar szentekkel, Szent István, Szent Gellért. Szent Erzsébet és Szent Margittal hódol az Eucharistia előtt. Habár most híveimmel együtt számkivetettségben sínylődünk, reményünk az Úristenben van, aki a számkivetett- királyi sarjjt sem hagyja el. Reméljük, hogv magyar testvéreink Amerikában a szabadság szellemében növekedve egy sovinizmustól mentes megértéssel és szeretettel fogadnak minket megvetett, megkínzott és kiüldözött hazai németeket és a mi baráti és testvéri ölelésünket hasonló érzelmekkel fogadják! Tisztelt Szerkesztő Uram! Igen hálás lennék, ha lapját a “Krónikát” nekem megküldetné. Talán akad egy jó testvér odaát, ki azt nekem előfizeti. Igazán háláfS lennék érte. A kapcsolat csak mélyebb lehet általa. A közös célhoz — úgy amint azt Ottó trónörökös szózatában kifejezte — is előbb jutunk majd. Mellékelek egy példányt a híveim részére kibocsájtott értesítő lapból, amelyből velük való kapcsolatom is kiviláglik. Ha németül beszélünk is, magyarul érzünk, mint az az Öt, akik 1849- ben a szabadsagharc vértanúiként egy félelemmentes, demokratikus Magyarországért áldozták életüket! Szives válaszát várva, vagyok mély tisztelettel • GRESZL FERENC, plébános • ^ Egy példány heluyett ecjész köteget fogunk állandóan küldeni igaztalanul száműzött, de hűségük ben rendíthetetlen német ajkú testvéreinknek — a szó minden értelmében — tiszteletpéldányul. MAGYAR ÖSSZETABTÁS... Az amerikai magyarság egyik lelkes vezető tagja, ki gyönyörű példával jár elől az Európa nyugatán sínylődő testvéreink megsegítésében, kapta e szop levelet: Dear Sir! Hálás szívvel köszönöm Önnek f. hó 4-iki levelében jelzett ajándékát. Igen nagy örömet okozott azzal mindnyájunknak, nemdohányzó feleségemet és fiamat is beleértve, mert az Ön önzetlen magyar szive mellett a jó Isten segítő keze is megnyilatkozott. Hivatásos m. kis. őrnagy létemre, katonai iskolai nevelésem hátrányát kb. 2 esztendeig a legnehezebb testi munkával tudtam csak kiegyenlíteni, mig egy évvel ezelőtt champignon gomba tenyésztésbe nem kezdtem. Vizhordó, rakodómunkás, hordár, sirásó és végül temetői kertész voltam és ebben az időben tényleg nehezen kerestem meg fiam iskolázásához és életünk szükségszerű fenntartásához szükséges összeget. Bizalmamat soha el nem vesztettem és a királyi őrnagyi egyenruhát mások számara bar láthatatlanul de emelt fővel viselem tovább. Körülbelül egy éve, hogy feleségemmel, a fentebb említett gombatenyészetbe fogtunk, azóta nincsenek anyagi gondjaink, mert munkánk szép jövedelmet biztosit. ■ Azelőtt is azóta is sokszor bár 'csak jószóVal, de segítettünk min/den utunkba kerülő^ magyaron. Felemelő és megerősítő érzés most nekünk, tiogy Ön minket sok ezer kilóméter távolságból kiválaszt és nekünk ismeretlenül köszönetre és hálára nem számítva önzetlenül örömet okoz és mindent csak azért teszi, mert mink is magyarok vagyunk. Én Önt Dear Sir már régóta ismerem, hiszen az Ön jóvoltából jutott el hozzám először közvetlenül a “Krónika” és ennek legutóbbi számában is olvashattam, még amerikai viszonyok között is bőkezű adományairól és felajánlásairól a magyarság számára és most midőn engem közvetlenül érint segítő szivének melege, mégis megdöbbenek egy nemzethez való tartozásunknak egymást ismeretlenül is felemelő erején. Dear Sir! Ezt a melegét, ezt a belső erőt és az ebből fakadó reményünk és bizodalmunk megerősödését én Önnek emberi szavakkal megköszönni nem tudom; áldja meg Önt a Jó Isten! Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog magyar ujeszt^ndőt kívánunk Önnek és szeretettjeinek N____ P____ m. kir. őrnagy és családja. (Ausztria) AMERIKA MÁGIÁI REFORMÁTUSAI Á MENEKÜLTEKÉRT A “Magyar Egyház'’, az amerikai magyar független református egyházközségek nt. Urbán József magas színvonalú szerkesztésében megjelenő havi folyóirata a karácsonyi számában nagy tájékozottsággal és megértéssel megirt, terjedelmes cikkben foglalkozik a, nyugati menekültek ügyével. A rendkívül értékes és figyelemreméltó cikkből közöljük a következő befejező részt: “Éheznek, csontig lefogynak, télen fáznak és lerongyosodnak. De reménykednek. Nem utolsó sorban abban, hogy az Amerikában élő magyarság megérti néma szavukat és segít rajtuk. Eddig bizony a semminél is kevesebb történt az érdekünkben. Egyedül a Vatikán küldött ki Ausztriába egy magyar pápai legátust, aki a római kath. hivek gondozását végzi. Református rézsről még semmi sem történt az érdekükben. Joggal vetődik fel tehát a kérdés: mi történjék ezekkel az emberekkel? Kell-e és ha igen, hogyan lehetne rajtuk segíteni? A helyzet ismeretében a segítség igy képzelhető el: Szükséges lenne, ha az amerikai katonai hatóságok hozzájárulásával az amerikai magyarság egy megbízottat küldene ki Salzburgba. (Az amerikai megszállási övezet fővárosába) Neki lenne a feladata, hogy pontosan felvázolja az ottani helyzetet, eljárjon a kivándoroltató bizottságoknál, a menekültek között elválassza a konkolyt és gondoskodjék az esetleges segélyek szétosztásáról » , Ezenkívül fontos lenne, ha a református egyház megkeresné a kellerbergi tábor parancsnokságát (Cim: D. P. Camp Kellerberg, Faistritz Kärnten, Austria) és megérdeklődné az ottmüködő református, illetve evangélikus magyar lelkészek címét és érintkezésbe lépne velük. A református egyházon belül megindítható segély egyik sarokköve lenne a krisztusi egy-testbetartozás kimutatásának és nem is jelentene nagyobb megterhelést, ha meg lehetne oldani pl. a templomba és gyülekezeti megmozdulásokra járó hivek “konzervadakozását''. Eszerint a hivek egy-egy konzervet hoznának magukkal, valamint némi használt ruhát, becsomagolva. Ezeket az adományokat postán, biztosítva, olcsón el lehetné küldeni Ausztriába, a tábor protestáns lelkészének, szétosztás céljából. Ez persze nem érintené a szervezett segélyakció munkáját. A tél közeleg és a menekült magyarok között ezres számot tesz ki a gyerek is. Ezeknek politikai múltjuk nincs. Csak egyszerűen gyerekek, akikről Krisztus azt mondotta: Engedjétek hozzám. .. Az amerikai magyarság, közelebbről a református egyház nem engedheti és biztosan nem is engedi, hogy ezek a magyarok elpusztuljanak ”, * * * Református testvéreink, akik között az amerikai magyar közélet számos kiválóságát találjuk, is legnagyobb szeretettel kezelik a menekültek segítésének testvéri és emberbaráti ügyét. Most még nagyobb arányban akarják kivenni a részüket a munkából és biztosra vehetjük, hogy mint minden más nemes célú közügynél, úgy ebben is igaz magyar szivük szerint kifeszüek magukért. Ez mindent megrgond. És jó újság azok számára, akik mostanában oly ritkán kapnak kedvező híreket... A SEGÉLYAKCIÓ ÉS A HONTALANOK Mint már jelentettük, az Amerikai Magyar Segélyakció igazgatósága elhatározta, hogy az Európa nyugati országaiban nagy ínségben élő magyarok érdekében fokozottabb segítő tevékenységet fog kifejteni. Már meg is kezdette ezirányu áldásos működését, amit a “Krónika” annál nagyobb örömmel vesz tudomásul, mert régóta sürgette e legnagyobb gondokban tengődő testvéreink ügyének az amerikai magyarság központi segélyszerve általi felkarolását. Az igazgatóság két gézzel hozzálátott a feladatokhoz es biztosra veszszük, hogy tevékenységével számos nélkülöző menekült magyarnak lesz javára. A "Krónika” szerkesztősége mint eddig, úgy ezután is készséggel áll a menekült honfitársak .segítségére. Ajánlatos azonban, ha gyorsabb elintézés kedvéért a segélykérő leveleket American Hungnrian Relief, Inc.. 165 West 46th Street. Room 809, New York City, N. Y. címzéssel egyenesen a Segélyakció címére küldik ej, ,gboi Dobozi Artur főtitkár kiváló-, vezetése alatt együttérző magyar testvérek serény gárdája - intézi a seqélvmunkát. ■vooyp N. f
