Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1948-04-15 / 4. szám

1948 április 5-IK OLDAL “K R Ö N I ÓT” VISSZA A RÉGI OROSZ HATÁROK MÖGÉ: A kclcteurópai országokat is be kell vonni Európának a kommunizmustól való megmentése tervébe: Ezt kérte hatá­rozati javaslatban az Amerikai Magyar Szövetség márciusi ünnepi nagygyűlése New Yorkban. RABLÓVILÁG MAGYARORSZÁGON. Magyarországon elvették azokat a száz alkalmazottnál többet foglalkoztató gyárakat, amelyeket még nem kerített hatalmába az ál­lamkapitalizmus, az azt gyakorlatilag megszemélyesitő kommunista pártklikk annakidején a bankok és érdekeltségi iparvállalataik álla­mosítása alkalmával. Kidobták a régi tulajdonosokat, akik nem egyike élete munkájával küzdötte fel magát. Kidobták a régi igazgatókat, ve­zető tisztviselőket is, ak^c évtizedeken át hűséges buzgalommal dol­goztak és öregségüket Kztositottnak remélték. Helyükre pártkreaturák ültek b». A kormány kárpótlást igér a régi tulajdonosoknak, de min­denki tisztában van vele, hogy ha egyszer valaha is sor kerülne ilyes­mire, hogyan festene az. . . A jogrend ismét halálos döfést kapott Magyarországon. A “Ne bántsd a másét!” tisztes elve végleg a lomtárba került. Rajtaütés­szerűen szállták meg a gyárakat, nehogy a tulajdonosok valamit is menthessenek a sajátjukból. “Hold up ’, mint a gangszterek csinálják. De Amerikában becsukják a gangsztereket, Magyarországon pedig mi­niszteri és államtitkári székekben ülnek. Nem ezért harcolt a magán­­tulajdon és egyéni vállalkozás Amerikája és hisszük, n^m is fog bele­nyugodni, hogy ez igy maradjon. Sorra következik. . . ? Az Amerikai Mágyar Szövetség az 1848-as szabadságharc száz­éves évfordulója alkalmából va. sárnap, március 14-én tartotta ün­nepi gyűlését a new yorki Hunter College zsúfolásig megtelt nagy­termében. A gyűlés legnevezete­sebb eseménye John Davis Lodge kongresszusi képviselő, a külügyi bizottság tagjának rendkívül erő­teljes beszéde volt, amelyben biz­tosította a kisnépeket s köztük Magyarországot, hogy Amerika felébred és nem hagyja veszni szabadságukat, mert ez ^Amerika szabadságának is halálos veszé­lyét jelentené. (A kemény és hatá­rozott hangú beszédet a Kongresz. szus is megörökítette a “Congres­sional Record ’’-ban.) Nagyszabá­sú angolnyelvü beszedet mondott ■dr. Eckhardt Tibor és rámutatott azok igazságára, akik a A. M. Szövetség 1941 november 28-iki pittsburghi konvencióján olyan ha tározati javaslatot fogadtak el, amely egyformán szólt minden to­talitarizmus, úgy a nácizmus, mint a kommunizmus ellen. Hangsú­lyozta, hogy> ennek az antitotali­­ter irányzatnak végül győznie kell egész Európában. Hatásos ma­gyar nyelvű szónoklatokat mon­dottak a menekült politikusok kö­zül Főt. dr. Varga Béla, Nagy Fe­renc és Pfeiffer Zoltán, valamint a régi amerikai magyarság részé­ről dr. Cholnoky Tibor és dr. Márk Béla. A jelenvolt John F. Montgomery, volt budapesti U. S. követet, a Szövetség uj disz­­elnökét “Hungary, the unwilling satelite’’ cimü a magyar nemzet iránt oly nagyfokú megértést ta­núsító könyvéért melegen xnne­­pelték, úgyszintén Szántó Lajost, lapunk kiváló munkatársát, a Szövetség disztagját is, aki Virgi­niából jött el az amerikai magyar­ságnak az óhaza szabadságáért szót emelő tüntető felsereglésére. Megjelent a gyűlésen Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát is, aki előző napon érkezett az Egyesült Államokba s e’lső útja a magyarság nagy találkozójára vit­te el. Az óhazai egyházi és nem­zeti közélet e kimagasló alakját mely tisztelettel és szeretettel kö­szöntötték az ünnepi gyűlés veze­tői. Ruby Erzsébet lapunk népszerű munkatársa ünnepi ódáját Báihidy Ilona szavalta nagyhatással. Dr. Kerekes Tibor szövetségi igazgató terjesztette elő a határo­zati javaslatot, amelyet a jelenle­vő ezrek forró lelkesedéssel tettek magukévá. A szabad amerikai magyarság e történelmi ihletű ha­tározata igy hangzik: “Mi, az Amerikai Magyar Szö­vetség, mint a magyar származású amerikai állampolgárok képvisele­ti szerve, a dicsőséges magyar szabadságharc századik évfordu­lóján, a most némaságra ítélt ma­gyar nép nevében is, hitet teszünk ugyanazon fennkök eszmék mel­lett. amelyeket 1848 március 15-tól kezdődőleg a magyar nép olyan példát mutató áldozattal szolgált az önkényuralommal szem ben viselt élet-halál harcában. Ezek az eszmék azonosak az Amerikai Egyesült Államok alkot­mányában foglalt emberi jogok­kal. Ezekért küzdeni ma is leg­szentebb kötelességünk. 1848 március 15-ét követő idők­ben a magyarság szabad életének kifejlődését idegen katonai túlerő fojtotta vérbe. Száz év múltán az alkotmányos magyar szabadságot és függetlenséget újból letiporta a náci és kommunista zsarnokság. Mindazok az eszmék, amelyeket a világ szabad népei, köztük az ezer éves magvar nemzet, de legfőké­­pen az Északamerikai Egyesült Államok népe a maga életében annyi küzdelem árán megvalósí­tott. veszélybe sodródtak, mert lé­­pésről-lépésre nyomulva tovább a moszkvai önkény a népi jogokat és független . államiságokat rend­re elkobozza. Ezért kell felhívnunk az Amerikai Egyesült Államok népének és kormányának figyel­mét a magyar nép tűrhetetlenné vált helyzetére. A müveit világ rendjének, ezt a felforgatását a zsarnoksággal va­ló megalkuvás hosszú s eredmény­telen korszaka előzte meg. A Te­heránban, Yaltában és Potsdam­­ban megalkotott uj nemzetközi rend Keleteurópát teljesen kiszol­gáltatta a moszkvai imperializmus­nak és a felforgató kommunista világforradalomnak. Keleteurópa százmilliónyi népessége, köztük a mi magyar szülőföldünk is. ki lett szolgáltatva egy olyan ázsiai bar­bárságnak, amelyhez fogható még a tatár Dzsingis: khán idejében sem szakadt Európára. Az Atlan­tic Charter elfogadott elveinek feladása tágra nyitotta a kaput a szovjet terjeszkedés előtt s a fele Európával megnövekedett szovjet hatalom fenyegeti most már Nyu. gateurópát és közvetve amerikai hazánknak a biztonságát is. Ismét bebizonyosodott, miként az München után is történt, hogy a végtelenségig menő engedékeny ség csak fokozza a diktátorok kapzsiságát és a háborús veszélyt. Nincs tartós béke Amerika számá­ra sem. amig az orosz saját hatá­rai mögé vissza nem voniíl, vagy vissza nem szorul. Az amerikai magyarság öröm­mel és áldozatkészséggel támo­gatja a Nvugateurópa megsegíté­sére irányuló Marshall Tervet. De felemeljük figyelmeztető szavun­kat és tiltakozunk azzal a felfo­gással szemben, mely az uj egyen­­sulyállapotot oly módon véli meg­teremteni, hogy Európa egymásra utalt népeit két egymással szem­ben álló táborra bontja fél. Az európai szárazföld felbonthatatlan egységet alkot, politikai, katonai. gazdasági és kulturális vonatko­zásban egyaránt. Az ott élő népek biztonságát és boldogulását csak az európai egység megteremtése hozhatja meg. Ez nemcsak Euró­pa, hanem az amerikai biztonság érdekében is szükséges. Ez az egyetlen ut, mely tartós békére vezet. Közel egy évszázad távlatából töretlenül és mind időszerűbben hangzik felénk a nagy Lincoln elnök figyelmeztetése: Nem lehet, hogy a világ egyik fele szabad, a másik fele pedig rabszolga legyen. Rövidesen saját szabadságunk és hagyományaink is veszélybe ke­rülnek, ha tovább türjük, hogy Keleteurópa szabad népei egy uj rabszolgaság jármába végleg be­letöressenek. Az 1945-ben és 1947-ben meg­tartott választások során a ma. gyár nemzet az idegen megszállás ellenére is kétségtelen tanúbizony­ságát adta annak, ftogv független­ségéhez, alkotmányos szabadságá­hoz és alapvető emberi jogaihoz ugyanolyan szilárdan ragaszkodni kíván, mint ahogy azt száz évvel ezelőtt tette. A magyar szabad­ságharc lezajlása után Amerika népe Kossuth Lajost partraszállá­sa alkalmával a világ szabadság­bajnokaként ünnepelte. Hisszük és várjuk, hogy a mai amerikai nemzedék méltónak bizonyul e nagy elődeihez, akiknek Amerika nagysága és világhírneve köszön­hető. N Véget kell vetünk a zsarnok­sággal való megalkuvás céltalan politikájának és vissza kell tér­nünk, hátsó gondolatok nélkül, az Atlantic Charter-ben megfogalma­zott tiszteletreméltó elvek szolgá­latához. A magyar nép és minden elnyo­mott nemzet érdeke azonos a vi­­lágszabadsághoz fűződő amerikai elvekkel és érdekekkel. Amerikai hazánk vezetőszerepét s a vala­mennyiünk által hőn óhajtott tar­tós békét a világszerte tisztelt, ne­mes amerikai hagyományokhoz és elvekhez való visszatérés hozhat­ja meg egyedül a világon. Ez a mi hitünk, ez a mi remény­ségünk! A VATIKÁNBA KERÜL A SZENTKORONA Beavatott helyről jelentik: Az Egyesült Államok kormánya, elu­tasítva a magyar köztársasági kormány követelését, elhatározta, hogy a Szent Koronát a Szent­széknek adja vissza. Ez a döntés természetesen nem érinti annak lehetőségét, hogy a Szentszék a Szentkoronát alkal­mas időben visszajuttassa a ma­gyar nemzet tulajdonába. TÖRVÉNYTELEN REZSIMEK, HA TALÁL­KOZNAK. Magyarországon a kommunista népbiróságok továbbra is folytat­ják azoknak elítélését, akik pa­rancs ellenére a végsőkig harcol­tak, hogy Moszkva és az ott ki­képzett bolsevik ügynökhad jár­mába ne kerüljön Magyarország. Most Szügyi Zoltán tábornokot, a Szt. László hadosztály parancs­nokát ítélték el tiz évi börtönre. A tárgyaláson Szügyi azzal vé­dekezett, hogy a terhére rótt cse­lekményeket parancsra tette. — Én katona voltam — vallot­ta — és eskümhöz híven, mint mindig, csak a parancsot teljesí­tettem. A budapesti lapok közlése sze­rint a biró gúnyos hangon azt kér­dezte erre: — Nem értem, mit ért eskü alatt? Ön először Ferenc Józsefre és IV. Károlyra eskVdött fel, az­tán Horthyra, végül pedig Hor­­thyval szemben Szálasira? Ho­gyan egyezteti ezt össze az eskü­ről alkotott véleményével? Azt hisszük, sokban hasonló problémát önmaguknak is felad­hatnának a népbiró urak és gaz­dáik. akiknek idegen fegyveres hatalom nyomása alatt született, törvénytelen, quislingi köztársa­sága nem jött volna létre Szálasi puccsának sikere nélkül. Ha Szá­lasi és tábornokai nem csinálnak puccsot, ma alkalmasint nem vol­nának népbiróságok és a népbiró ur sem ülne a helyén, hogy ítél­kezzék azok fölött, akiknek a he­lyét köszönheti . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom