Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1948-03-15 / 3. szám

1948 március

'KRÓNIK A"

összeütközés is történt a magyar seregek és feltámadt rácok között. Hrabovszky Karloviczot gránátokkal gyújtotta fel: a kocka el van vetve és a kimenetel Isten kezében van.

Kossuth életrajzából nem maradhat ki az a fejezet sem, amely a magyar-horvát viszony elmérgesedéséről szól. Századokon át Horvátország társországunk, a magyar király egyúttal horvát király is volt. V. Ferdinánd rossz tanácsadóira hallgatva Jellasics bárót kinevezte hovát bánnak. Az uj bán azután eladta magát szőröstöl-bőröstől a kamarillának. Amikor Batthyány magyar miniszterelnök őt Pestre hívta, hogy a fennforgó és egyre mérgesedő ellentéteket kiegyenlítsék, dölyfös hangon azt üzente “Serrími közöm a magyar minisztériumhoz”.

Az ő védnöksége alatt a szerb és horvát támadások fokozódtak. Küldöttségük szónoka Kosztics Sándor előterjesztette, mit kívánnak a horvátok a magyarokéi. A rendek meghallgatták s Kossuthot kérték fel a válaszadásra. Kossuth ígéreteivel annyira meg voltak elégedve, hogy Kosztics igy kiáltott fel: “Mi" szerbek ezentúl élni-halni fogunk a magyarokért”. Egy másik szónokuk később Kossuthtal folytatott magánbeszélgetés közben számos teljesíthetetlen követeléssel állt elő és megfenyegette Kossuthot, hogy elutasítás esetén másutt fognak kereskedni. Kossuth erre azt felelte, hogy “ez esetben a kard fog határozni”.

Ily izgalmak után nyílt meg az első országgyűlés julius 5-én.

A beteg király nem jöhetett el személyesen, de István főherceg mint teljhatalmú királyi biztos személyesen .olvasta fel a király leiratát, amelyben a 48-iki törvényeket (az erdélyi uniót is beleértve) újból ünnepélyesen megerősítette, a horvátországi nyílt támadást és az aldunai rácok fegyveres garázdálkodását megrótta.

Másnap Kossuth engedélyt kapott, hogy a haza védelmére törvényjavaslatot szerkesszen. Betegen vonult vissza, hogy szónoklatát és a javaslatot elkészítse és julius 11-én újból a ház elé állt :mmár történelmi becsű szónoklatával, amelyet később, generációkkal később, Ferencz József királysága alatt a magyarországi főiskolákban minden tanulónak kívülről” kellett megtanulni. E beszéd igy kezdődött:

Uraim! Midőn a szószékre lépek, hogy Önöket felhívjam, ment sék meg a hazát, e percnek nagyszerűsége nyomasztólag hat keblemre”.

Majd igy folytatta: “Horvátország pártütésben van. A szerbek fellázadtak. A Pruth mellett egy gyanús muszka sereg. Bécsben alattomos fondorlatok s nyílt erőszak. A nemzet el van határozva koronájának, szabadságának és önállásának védelmére a legnagyobb áldozatokat is meghozni. 200,000 embernek kiállítása, fegyverrel ellátása s évi tartása 42,000,000 forintba kerül. Tervem oly adókulcsot foglal magában, melyet azon erdélyi adókulccsal kombináltam mit Mária Terézia ezelőtt egy századdal megállapított!”

A bécsi kamarillának sikerült annyira megkörnyékezni a királyt, hogy megmásította szándékát és nem költözött Budára. Kossuth érezte, hogy ha a budai várnak királyi lakója lesz, ez fékezőleg fog hatni a délszlávokra. Mint miniszter nem kérhette, mint névtelen újságíró, javasolhatta és javasolta is a Pesti Hírlapban, hogy koronáztassák meg ifjabb királlyá a másodtrónörökös Ferenc József.

“Atyja életében — irta Kossuth — Ferdinánd is_ kis királya volt Magyarországnak. Ily eset a mi történetünkben gyakran előfordult. A magyar nemzet kedveli ezt a drága főherceget, Ferenc Józsefet, kinek születésénél fogva a trónöröklésre kilátása van. A magyarok Istene hozza urunkat és királyunkat közénk. De hogyha ez meg nem történhetik, tegye meg Ő Felsége tekintélyének legkisebb rövidsége nélkül, tegye meg a fönséges Ferenc Károly főherceg atyai szeretetből azt az áldozatot, hogy adjon nekünk Ferenc Józsefben egy ifjú királyt”.

“A magyar nemzet mint győzhetetlen óriás fogja őt védelmezni, ha kell, a pokol ellen is és az osztrák ház jövendője biztosítva leend. A magyar azonban Budán akarja tisztelni királyát”.

A magyar kormány 100 tagú küldöttséget küldött Bécsbe a király elé. Sérelmére a királytól nem kapott választ. Szeptemberben az egész magyar kormány lemondott. István nádor át akarta venni a hatalmat, Kossuth ezt tőle megtagadta. A? országgyűlés Kossuthot kérte a hatalom átvételére. Az uj kormányban azonban Kossuth nem vállalt tárcát. De vállalta, hogy toborozni fog katonákat a betörő Jellasics ellen. Cegléd, Csongrád, Szeged férfiainak ezrei tódultak a nemzeti szinü lobogó alá. Mire Kossuth Pestre érkezik jelentést tenni, Lamberg királyi biztos is megérkezett a katonai hatalom átvételére. Kossuth indítványára Lamberg kinevezését a képviselőház törvénytelennek minősíti és a szerencsétlent a feldühödött nép a Lánchídon felkoncolta.

A KAMARILLA GYŐZELME.

Lamberg halálának hírére a király az országgyűlést feloszlatta és Jellasics bánt nevezte ki a magyarországi hadak főparancsnokául. Kossuth válasza ez volt a képviselőházhoz: Méltóztassanak elhinni, hogy nem termett annyi szerb, illyr vagy akármicsoda fajbeli áruló a világon, amely a magyar nép összes lelkesedése által támogatott oly magyar várost, mint Szeged, megdöntene. Ausztria népével semmi bajunk, mi barátok és testvérek vagyunk, mi egymás közt kiegyenlitjük a dolgokat”.

A haza védelmére alakult honvédelmi bizottmány elnöke Kossuth Lajos lett és ettől kezdve a haza sorsának intézése Kossuth kezébe tétetett. V. Ferdinánd lemondott december 2-án Ferencz Károly főherceg, illetve Ferencz József főherceg javára és e naptól kezdődött az igazi harc Kossuth és a gonosz tanácsadóktól körülvett tapasztalatlan ifjú király között, amelynek áldozata lett Magyarország. Ami azután történt, a branyiszkói, isaszegi, piski ütközetek, Budavár visszavétele a magyar katona hősiességének egyegy dicső fejezete. Oláh, rác, tót, német, horvát, muszka úgy rohant a szerencsétlen magyarra, mint 1918-ban és 1945-ben. Egész Európában csak egy nép volt, mely mellénk állt, a lengyel, mely, nek akkor nem volt hazája. Az addig királyhü, dinasztiahü Kossuth forradalmi útra lépett és kivitte, hogy a debreceni országgyűlésen detronizálták a királyt. Azt a fiatal királyt, akit pár hónappal ezelőtt a nemzet nevében oly szere-Február 29-én élményszerü irodalmi délután folyt le a new yorki magyar gör. kát. egyházközség Árpád Termében. A nyugateurópai országokba menekült magyar irók javára rendeztek felolvasó ülést több százfőnyi közönség jelenlétében, amelynek soraiban ott láttuk a new yorki nemzeti érzelmű magyarság számos becsült tagját. A matiné műsora páratlanul gazdag volt, több mint négy óráig tartott és bizonyságául szolgált annak, hogy lehet a magyar géniusz jegyében élvezetes, változatos és értékes programot adni. gyönyörködtető és magasröptű produkció-sorozatot nyújtani.

Nagyban hozzájárult ehhez, hogy felolvasták Nyirő József, Flórián Tibor, Marschalkó Lajos. Pohárnok Jenő. Ölvedy János és Wass Albert menekült irók izzó

9-IK OLDAL'

tettel és lelkesedéssel hivott az országba Kossuth Lajos.

Noha Kossuth soha nem békéit meg Ferencz Józseffel, a király haragja Kossuth iránt nem tartott a sírig. Még élt Ferencz József, mikor Kossuth holttestét hazahozták és az ország sok városában szobrot emeltek neki, fiai pedig hazajöhettek, állampolgári jogukat megkaphatták, sőt egyik, Kossuth Ferenc miniszter és valóságos belső titkos tanácsos lett.

Volt-e, van-e uralkodó, államfő, aki hasonló nemes cselekedettel engesztelte ki ellenségét? Volt de csak egy. Abraham Lincolnnak hívták.

magyar szellemtől áthatott korszerű írásait, előadták költeményeikből, amelyek nem egyikét megrendiiltséggel hallgatta a közönség. Nyirő József és Wass Albert megkapó üzeneteket is küldöttek erre az alkalomra. Az előadók, Lévai Concha Margit, Bodán Margit. Szauter Klára. Rónay Aladárné, Balogh Sándor, Castelli Károly, Mikó István kiváló művészi előadókészségről tettek tanúságot. Az ünnepi beszédet főt. Biró Benedek mondotta, mely és igaz együttérzés hevével. Eljöttek főt. dr. Varga Béla és dr. Pfeiffer Zoltán menekült óhazai politikusok is és gyújtó hatást értek el drámai beszédeikkel.

Nt. Urbán József és ft. üovaliczky Viktor a menekült irók támogatására lelkesítettek felszólalásaikban. Kémery Mikó Berta

TARCZ SÁNDOR.

. MI VAN A MAGYAR-OROSZ SZERZŐDÉSBEN?

Magyar életet és vért — Trianon fenntartásáért?

Budapestről Írják nekünk:

A magyar külpolitika döntő és mondhatnánk befejező aktusa szintén ezekben a napokban játszódott le. Február 13-án Tildy Zoltán köztársasági elnök, Mihályfi kabinetfőnök, Dinnyés miniszterelnök, Molnár külügy- és Veres hadügyminiszterek, továbbá a három pártvezér: Rákosi, Szakasits és Dobi társaságában Moszkvába utazott a magyarszovjet barátsági és kölcsönös segélynyújtási egyezmény aláírásra. Az éppenSvájcban tartózkodó Sebestyén Pál külügyi államtitkár Prágán át repülőgépen utánuk utazott. Az egyezményt Stalin és Tildy jelenlétében Molotov és Dinnyés február 18-án Írták alá.

. Az egyezmény, amely 6 cikkből áll, látszólag Németország és a vele támadásra szövetkező államok elleni kölcsönös segélynyújtási kötelezettséget tartalmazza és — mint a magyar-jugoszláv s magyarromán szerződések is alkalmat ad arra, hogy a másik szerződő fél által bekebelezett magyar területek ( a jelen esetben a Kárpátalja) zavartalan birtokolhatása érdekében életünket és vérünket áldozzuk. A legszemérmetlenebb megállapítást azonban az 5. cikk tartalmazza, amely szerint a szerződő felek kötelezik magukat, hogy egymás belügyeibe nem avatkoznak.

A szerződés 20 évre szól, de ha a lejárat előtt egy évvel valamelyik fél nem mondja fel, automatice 5-5 évre meghosszabbitódik. Az aláírás alkalmával Molotov és Dinnyés beszédeket mondtak. Molotov beszédéből kiemelkedik az a kijelentése, hogy a Szovjetunió immár a Fekete-tengertől a Balti-tengerig valamennyi nyugati szomszédjával kötött ilyen szerződéseket. (Nyugati védelmi öv.) Dinnyés beszéde “nagy és nemes (sic) szomszédunk, a béke következetes őre, a Szovjetunió” iránti szokásos szervilis meghunyászkodásokban merült ki. A “korszakalkotó” szerződést az egész budapesti sajtó nagy hozsánnával üdvözli és az alkalmat az angolszászok elleni féktelen kirohanásokra használja ki. A “Szabad Nép” pl. Hitler utánzóinak nevezi őket, akik “vesztükbe rohannak”. Abban mi is egyetértünk, hogy ez az egyezmény korszakalkotó, amennyiben véget vet annak a korszaknak, amikor a budapesti Quislingek “külpolitizáltak .

NAGYSIKERŰ KULTURDÉLUTÁN A MENEKÜLT ÍRÓK JAVÁRA