Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1948-03-15 / 3. szám
1948 március KRÓNIKA” 3-IK OLDAL Hitler idején, úgy most sem volt komoly ellenállás cseh íjészről. Benesnek sem volt történelmi bátorsága a döntő pillanatban. De lehet az is, hogy miként mentegető barátai állítják, azt hitte Csehszlovákiának muszáj mindent tűrnie az oroszoktól, mert a mai Európában nincs jelentős tényező, aki külömben megvédhetné "német támadás veszélye esetén”. De hol van ma német veszély és hogyan lehetne évtizedekre veszélyes az annyira tönkrement, szétdult Németország? Viszont a bolsevizmus európai veszélye ‘‘ante portas”, a kapuk előtt és ki védi meg a bolsevizmus elől Csehszlovákia polgárait? A Szovjet legyen védelem — önmaga ellen? Az oly távoli német veszély elleni "védelemnek” az ország szabadsága s a nép fiainak emberi jogai adják meg az árát. Orosz hódoltság és bolsevizmus a szörnyű ár. S ez nem egyéb halálfélelemből elkövetett öngyilkosságnál! Vájjon ha megkérdeznénk egy egyszerű cseh vagy szlovák polgárembert, nem-e volt nagyobb szabadság, nagyobb és biztosabb karéj kenyér, jólét, rend, életöröm ama bizonyos "régi rossz világban", nem-e hajtaná le sóhajos bánkódásban a fejét? . . . * * * NINCS IGAZA az egyik amerikai lap feltűnő cikkének, amely úgy okoskodik, hogy mindenki hamisan fogja fel a csehszlovákiai eseményeket, mert a csehek és szlovákok igenis akarták ezt, akarták a szorosabb kapcsolatot az oltalmazó “nagy szláv testvérrel”. Olcsó bolsevik propaganda ez. Sem a cseh polgár, sem a szlovák polgár nem úgy képzelte a "nagy szláv testvérrel” való barátságot, hogy vazallusa és rabszolgája legyen, vállalnia kelljen a szabadságrabló és tulajdonrabló bolsevizmust, amely nem jó sem a munkásnak, sem a parasztnak, mert amiként az egyik a legjobb értékesítési lehetőségeket akarja' munkaereje számára, úgy a másik is szabad piacot kiván mezőgazdasági termékeinek, nem pedig a kommunizmusnak nevezett egy. párt-kapitalizmus monopóliumának zsarnoki kényszerét. És még kevésbbé jó ez a szellem és értelem foglalkozásait űzőknek, akiknek a szabadság munkájuk, vágyaik éltető oxigénje... A cseh és a szlovák nép szorgalmas, magának gyűjteni szerető nép, az egyéni életrendszer mélyen begyökeresedett a tudatába és elmondhatja a magyar költő bánatával: Anyám én nem ilyen lovat akartam... Nem ilyen orosz "barátságot” akartak. Legkevésbbé a szlovákok, akiket 1919-ben egyenesen a legsúlyosabb cseh igába "szabadítottak fel” a Szent Korona közösségéből, melyben megélt nemzedékről nemzedékre és megőrizhette nemzeti jellegét egy évezreden át. Ausztria kivételével, amely méltán fél, hogy már szintén rajt van Sztálin étlapján, muszka protektorátus és a bolsevizmus fészke lett a Dunavölgy és Keleteurópa minden országa, nem számítva ide a déli csúcs Görögországát. De különösen a Dunavölgy népeinek sorsa az, aminek tragikus hányattatottsága szembeszökő. A szlovákok, horvátok, erdélyi románok, bunyevácok lelkiismeretlen agitátorok bujtogatására elszakadtak Magyarországtól és a Monarchiától és sorsuk azóta mindig csak keservesebb lett, tragédiáról tragédiára vergődtek és a keserves történelmi lecke legnagyobb tandiját most fizetik meg a Dunavölgy bolsevizálása idején. Nem kell részletekbe mennünk, mindenki ismeri a tényeket. Elég mementóül idézni néhány nevet a múltból és jelenből, a szerbektől megölt Rádics István, horvát vezér nevét, Tisoét, Maniuét... És még a csehektől is megkérdezhetnek: llgy-e, mennyire más volt az utolsó harminc év gyötrelmeihez, szenvedéseihez képest az annyit ócsárolt és a Benesektől, Maniuktól, Rádicsoktól oly dőrén szétrombolt Nagymagyarország és Osztrák Magyar Monarchia? Nem-e volt a szabadság, rend, nyugalom és boldogulás hona? Nem-e volt menyország a pokoli mához viszonyítva, nem-e volt a legjobb, az egyedüli jó?! KOMMENTÁR NÉLKÜL Akik felszámolták 1848-at... Molnár Erik kommunista külügyminiszternek a budapesti Zeneakadémián most tartott centenáris beszédéből: "1848 nem mozgósította a széles tömegek forradalmi erőit, elsősor« ban a parasztságot, ezért utat engedett a lassú és nehéz kapitalista fejlődésnek, melyben a kapitalizmus a feudalizmussal: kötött folytonos megegyezéseivel haladt előre. Ezt végül az 1945-ös munkás- és parasztszövetségnek kellett felszámolnia”. * "Igazságszolgáltatás” Hajdú Gyula dr. kommunista párti igazságügyi államtitkár január 20-iki beszédéből: "A bíró kötelessége, hogy a szabad mérlegelés által megengedett keretekben a corpus juris elavult vértezetét megtöltse az uj Magyarország, a népi demokrácia igazságával... A bírónak át kell érezni a demokrácia szellemét, célkitűzését, hogy az uj birtokosok azok, akiket támogatni kell, még akkor is, ha ezeknek joga nem gyökeredzik tételes jog formájában lefektetett jogszabályokban". NYÍLT válasz egy levélre Nt. Leffler M. Andor urnák, The First Hungarian Lutheran Church;, 2836East Boulevard, Cleveland, Ohio. Nagytiszteletü Uram, Kedves Honfitársam! Február 3-iki szives levelét és a mellékek "Kossuth comes to Cleveland” cimü müvét megkaptam. Fogadja hálás köszönetemet kedves figyelméért. Kossuth Lajos, a magyar Washington iránti tiszteletből nyertem szüleimtől a Lajos nevet. Ez volt az első szó, amit édesanyámtól hallottam. Elhiheti kedves Honfitársam, hogy szivvel-lélekkel tisztelem Kossuth Lajos emlékét. Hálát adok a jó Istennek, hogy minden igaz magyar ember épp úgy becsben tartja Kossuth Lajos nevét, mint jómagam. Azért, mert ifjúságom egyik Március Idusán, este tiz után. kijövet a brassói Redouteból, ahol egy öreg katolikus pap-professzor olyan tüzes ünnepi beszédet tartott, hogy mindnyájunkra gyújtó hatással volt, az uccán a "Kossuth Lajos azt üzentét ’ énekeltük, a brassói szász rendőrök jónak látták, bennünket bedugni a rendőrségi fogdába. Néhány év múlva pedig Fiúméban szintén megbüntettek mint "hazaárulót”, mert az olasz Ifjúsági Kör tagja voltam és megsértettük Ferenc József királyt. Vagyis két ízben is kiöntöttem szivemet az "átkos Bécs”-csel szemben, de nem hinném, hogy bárki is megvádolhatna azzal, hogy édes szülőhazám ellen cselekedtem s annál érdekesebb, hogy ma, annyi évek után lelkes királypárti legitimista vagyok. Persze mindenekelőtt forró szívvel amerikai polgárnak érzem magam. Elsősorban szeretett Amerikánkat kívánom szolgálni s csak azután szolgálhatom szülőhazánkat. Bár amerikai jogom, hogy bármely politikai párthoz tartozhatok, sem demokrata, sem pedig republikánus párti nem vagyok, de igenis annak adom választási szavazatomat, akit a legjobb embernek tartok. Miért ne lehessen egy becsületes magyar ember, miként itt lehetünk republikánusok avagy demokraták, olyan párti, amilyennek lenni neki tetszik? Ha vannak magyar republikánusok, — és minden szabad embernek vele született, Istentől kapott joga van, hogy abba a csoportba tartozzék, amelyhez kedve van, — miért ne lehessen nekem és barátaimnak is jogunk királypárti legitimistának lennünk? Az amerikai felfogás szerint a szabadság demokráciája az, hogy a többség győzzön. Tehát, ha a magyar nép többsége köztársaságot akar, remélem, hogy a jó Isten áldást hoz ez elhatározásukra. De ha a magyar nép többsége úgy látja, hogy Szent István koronája az, amelynek irányitó szelleme kell vezesse az országot uj történelmi jövő, uj nemzeti boldogság révébe, akkor fohászkodom a jó Istenhez, hogy Szent István királysága uj fényre derüljön. Miként Leffler honfitársamnak joga van az ő személyes nézetéhez afelől, hogy mi lenne üdvös a magyarság jövendője számára, úgy azt hiszem ugyanezen jog kell kijusson számomra is. Remélem, hogy a szabadság, egyenlőség és testvériség" amerikai és magyar vonatkozásban egyaránt helyes szellemében Honfitársam is teljesen egyetért velem. Ha a fentiekben egyetértünk és igazat adva Honfitársamnak abban, hogy a történelem viharos századat sodrában a Habsburguralkodók mint úgyszólván minden földi halandó, nem egyszer követek el hibákat, emlékezve, az angol-amerikai történelemre, ne feledjük el, hogy az angol királyi család tagjai között is voltak jó és rossz uralkodók s épp igy előfordult ez a Habsburg-uralkodóház történelmében is. III. György angol király idején történt, hogy Patrick Henry, — Virginia Kossuth Lajosa, — Richmond-ban (Virginia) 1775-ben', a St. John s templomban mondotta a történelmileg halhatatlan amerikai szavakat: ‘ Give me liberty or give me death!’’,, amelyekkel az amerikai szabadságharc elindult útjára. Az angol uralkodóházat detronizálták, de ez nem jelentette azt, hogy megszűnt a barátságuk az angolok iránt. Sőt ellenkezőleg, Amerika legalább kétszer mentette meg az angol birodalmat. Ha tehát mint amerikaiak hivek vagyunk amerikai hagyományainkhoz. — mert hiszen tagadhatatlan, hogy mindnyájan szívósan ragaszkodunk a hagyományos angcd-amerikai életfelfogáshoz, mint az "english-speaking világ” az angol nyelvterület reális filozófiájához, — akkor becsületes magyarok sem tagadhatják meg azokat a hagyományokat, azt a lelki örökséget, amelyet századok sorának nemzetfentartó magyarsága hagyott reánk. Ez vezette Deák Ferencet és a nemzet más nagyjait, amikor kiegyeztek az uralkodóházzal 1867-ben és kézjegyüket tették a kiegyezés okmánya alá. Megtagadhatja-e a magyar nemzet ezt a kiegyezést, megtagadhatja-e az ősök hagyományát, a nemzet államalkotó históriai öntudatát? Engedné-e ezt a nemzet történelmi lelke? S engedné-e az aláirt szerződések becsületét megtartó magyar tisztesség, amelyet ismer az egész világ és becsüli érte a magyart? Voltak államférfiak, akik téves utakon jártak és a nemzet el-Panaszokat kaptunk, hogy európai országokban "feketén” árusítják lapunkat. Tiltakozunk és felhívjuk a menekülteket, hogy közöljék postakártyán cimüket, mire beiktatjuk őket azok jegyzékébe, akiknek díjtalanul megy a lap
