Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1948-02-15 / 2. szám
LL 1948 február ‘KRONIK A1’ 5-IK OLDAL Nem illeszthető be a lelkiismereti, sem a történeti felelősségi kérdésébe, hogy a kártérítés, beszámítási kvóta és egyéb függő kérdések végleges rendezése előtt a csehszlovákok folytassák a magyar családok kiköltöztetését”. A kommunista párt vezérkara, Rákosi, Rajk, Farkas, Révai, Gerő és Kossá a beszéd utáni tanácskozásaikon Révai Józsefet bízta meg azzal, hogy válaszoljon a hercegprímásnak a szentistváni jogairól szóló kívánságára. Révai a beszédében a mai rendszerhez való feltétlen alkalmazkodást kívánt a katolikus egyháztól s ezt az alkalmazkodást úgy jelölte meg, mint az egyház megtürésének egyetlen lehetőségét. Mindjárt hozzá is tette, hogy “Mindszenty hercegprímás azonban nem akar együttműködni a demokráciával”.(Demokrácia alaft persze Révai ama tavalyi beszéde szerinti rendszert ért. amely ‘‘fokozatosan, kevésbbé fájdalmasan és véresen" valósítja meg az ‘‘1919-es utat” — Kun Béla államkapitalista diktatúráját.) Révai nagyhangon jelentette ki, hogy ezzel szemben viszont a a mai rendszer nem ismeri el a hercegprímás Szent Istvántól nyert jogait, mert ‘valamikor régen az esztergomi érsek, a magyar prímás az ország első zászlós ura volt, ma azonban az országnak nincsenek zászlósurai, tehát első zászlósura sincs. Aki az egyház beleszólását követeli, vissza akarja csinálni azt a fejlődést, amely az egyházat kirekeszti az államügyek intézésébőlj Az egyháznak, mint ilyennek nem lehetnek közjogi funkciói’. Beszéde végén Révai azzal vádolta meg a hercegprímást, hogy szavai mögött '‘királypárti követelések” vannak, mert olyan jogokra hivatkozik, amelyek gyakorlása összefügg a királyság megszűnésének kérdésével. Nincsenek többé zászlósurak, — érvelt — nincs felsőház, amelyben az egyházak legfőbb képviselői hozzászólhatnak az államügyekhez és ígéri, hogy nem is lesz: hite szerint ezek az intézmények örökre megszűntek és “nem lehet visszarángatni az országot a középkorba.” Az öntudatos magyarság milliói körében felzúdulással fogadták a kommunista választ és — tagadják, hogy nincsenek zászlósurak és nincs felsőház. Marxista zászlós uraktól hemzseg a kisembereket éhbérért dolgoztató álmessiási rendszer s mindegyik óriási fizetést húz. Az egyházaknak nincs szólásjoguk, de a Szakszervezeti Tanács kommu nista vezetőit mindenben meghallgatják és a kommunista szakszervezeti főnök, a víllamoskalauzból sokszoros álláshalmozóvá előlépett Kossá István elsősorban gyakorolja ma a még mindig a magyar nép nyakán ülő oroszok szuronyaitól megtámogatott hozzászólási jogot az országot bármi módon érintő törvényjavaslatok, sőt az egyházi vonatkozásnak körül is. Nincs felsőház? Nem-e a kommunista párt végrehajtó bizottsága ma a legfelsőbb gyülekezet a magyar ‘‘törvényhozásban’’? Csak a'vak nem látja, hogy a parlament szavazógép csupán, álparlament, amely lényegében azt fogadja el, amit a kommunista vezérkar ráparancsol. ' A magyar nép milliói ragaszkodnak évezredes történelmi hagyományaikhoz, amelyek a századok viharain át megtartották a magyarságot és államalkotó erejét. Ragaszkodnak az egyházi vezetők erkölcsi magaslatu és bölcs hozzászólásainak lehetőségéhez, amelynek oroszlánrésze van abban, hogy évezredes államalkotó és államfenntartó nép a magyar. Ellenben nem ragaszkodnak a Kossá Istvánok, műveletlen, elvakult osztálypárt-uralmi klikkembereknek az idegen hatalmi és világnézeti uralom ügynökeinek a politikai életben gyakorolt vezetőszerepéhez. Izzó kételyeik vannak aziránt, hogy ezek beleszólása a nemzet javát szolgálja-e és hogy csak mákszemnyire is pótolni tudná Magyarország nagy egyházi vezetőinek szavát. Nem ragaszkodnak a nemzetáruló bolsevik pártvezetőség főrendiház-pótló szerepéhez, sőt borzonganak tőle. Egyáltalán nem haragszanak azonban azért, hogy végre a királyság kérdése, ez eddig hamupipőkeként száműzött sorsdöntő kérdés kezd a politikai nyilvánosság előterébe kerülni. . . Tudják, hogy mindaz, ami ma van, csakis az orosz megszálló fegyverek jelenlétének fényéből, a Szovjet-nyomás terrorjából él e egyszer valamikép a Kossá Istvánok és Révai Józsefek pünkösdi királysága és modern csákmátéi kényuralma is véget ér, hogy helyett adjon a nemzet szabad akaratnyilvánítása lehetőségének, amely az igazi királyt, a juemzet történelmileg kijelölt vezetőjét visszahozza méltó helyére és ezzel együtt azt r.r üdvös hatást, amelyet a magyar egyháznagyok a közügyekhez való hozzászólási jogukkal gyakoroltak. Eljön az idő, amikor az egyházfők nem lesznek a közügyekből papi mivoltuk miatt kirekesztett és csak mindenre áment mondani jogosult jogfosrtottak, hanem megint méltó szavuk jut az államügyekben, részük lehet abból a demokráciából, amelyet Szent István lényegesen külömbbül fogalmazott meg, mint az uj honalapítók Moszkvából kapott ukázai. Hol lesz már ez a vásári'kóbor cigányhad, amikor Magyarországon a szentistváni "hagyományok államvezető szelleme fog újra uralkodni és fogja továbbra is mutatni a nemzet boldogulásának útját az időn végtelenségén által!. SZEMLE AZ A. M. SZ. UJ CÍME Az Amerikai Magyar Szövetség központi irodája uj helyiségbe költözött. American Hungarian Federation, 1624 Eye Street, N. W., Washington 6, D. C. LAPUNK New Yorkban a yorkvillei újságárusoknál, az East 79-ik és 86-ik uccákban és környékükön lévő ujságstandeken, valamint az East 86-ik utcai Kerekes-féle könyvkereskedésben kapható. AZ EGYEDÜL VALÓDI, SZTÁLINI VÉDJEGYŰ “demokráciából” még mindig jönnek, menekülnek azok a politikusok, akik igazi demokráciát, nemzeti és emberi szabadságot értenek ez újabban annyi mindenféle erőszakpolitika malaclopó köpenyéül használt fogalom alatt. Legutóbb dr. Nagy Vinczé érkezett New Yorkba, aki mint a dr. Sulyok Dezső elnöklete alatti Szabadságpárt alelnöke és egyik parlamenti vezérszónoka állta meg .bátor szókimondással a sarat, amíg csak volt valami kilátása, értelme a muszka fegyverektől támogatott terror elleni küzdelemnek és nem kellett teljes biztonsággal számítania arra, hogy a Horthy korszak elleni negyedszázados szembenállása jutalmául az Andrássy ut 60. szám alatti terror-laktanya börtönébe kerül. Akik régi függetlenségi képviselő majd 1918 októberi belügyminiszter korából emlékeznek visz sza a fiatal, magas, daliás Nagy Vinczére, most hatvanon felüli, gondterhelt, űzött emigráns politikust láttak viszont, akinek arcára mintha- nem csak az idők múlása, de sok keserű politikai tapasztalat is vont volna barázdákat. .. Károlyi Mihály egykori forradalmi belügyminisztere a két háború közötti időben úgy szerepelt a magyar közéletben és több évig mint Debrecen képviselője a parlamentben is, mint Károlyi exponense, széktartója, amin bizony nagyon csodálkoztak némelyek, akik ez időkben külföldön közelebbről látták Károlyi furcsa ' szereplését, mert úgy emlékeztek Nagy Vinczére, aki olyan fiatalon került az októberi ‘forradalomba’' és a belügyminiszteri székbe, mikor még alig láthatott tisztán, hogy már akkor sem volt elragadtatva Károlyi veszélyes szalonbolsevizmusától, a kommunistákkal szembeni naiv rokonszenvétől. Megjósolták a háború végén, hogy Nagy Vincze nem fogja követni Károlyi teljesen bolsevikévé és pánszláv orientációjúvá vált politikáját, hanem a saját lábára áll. így történt. Belépett a Kisgazdapártba és ott a polgári demokrácia önérzetességének lett egyik markáns képviselője. E magatartása nemcsak Tildy Zoltánnak, a kommunista hatalom-ragadozáksal szembeni rövidlátó puhányságával, de Károlyinak a polgári gondolat elleni megbüvölt radikalizmusával, kommunistaimádatával is mihamar ellentétbe hozta. Szakított Károlyival s ezzel fekete listára került Rákosinál, aki amikor 1946 márciusában először zsarolt ki “tisztogatást” a Kisgazdapártban, Sulyok Dezsővel egyidejűleg Nagy Vinczét is kiakolbolitatta. Sulyokkal égyütt megalakították a Szabadságpártot, hogy harcoljanak a többség jogaiért, a magyar polgári gondolat megmentéséért. Rákosi a terror minden nagyágyúját felvonultatta ellenük. Fascistának kiáltatta ki pártjukat, rájuk uszította a kommunista nyomdai munkásokat, hogy ne nyomják ki napilapjukat, a “Holnap"-ot, majd pedig a Tildytől törvényes keretek közöttivé tett puccsválasztások előtti időkben minden népgyülésüket megzavartatta, lehetetlenné tette a terrorlegényeivel. Károlyi Mihály mindezt szó nélkül tűrte. Nem volt szava a “Holnap” erőszakos beszüntetése, sem a Szabadság - párt gyűléseinek szétverése ellen. Minden polgári szabadság a sárba rántatott és Károlyi csak hallgatott, mélyen hallgatott. Igazolta Nagy Vincze szakítását. . . * * * MÁSOK, A KIK KÜLFÖLDÖN látták Károlyinak a két háború közti benesi és sztálini eltévelyedését, a magyar igazság és szabadság ügyétől való elhajlásait, már előbb tisztába jöttek Károlyival. De ha kissé késői is volt Nagy Vincze szakítása, biztos, hogy most már egész életre szól. Sajnos, Nagy Vincze még nem vonta le az elmúlt korszak és a mai helyzet minden tanulságát... Kun Béla hatalomrajutása és véres diktatúrája esetéből sok jó tanulságot meríthetett nemcsak arra nézve, hogy a kommunisták mikor gyors módon, mikor fokozatosan, de mindenképpen a polgári osztályok megsemmisítésére, a hatalom kizárólagos teljességére törnek. Láthatta azt is, hogy Kun Béla után nem a régi bevett liberális rend tért vissza, amelyet most szeretnének “feudálisnak” ne vezni, de amely alatt mégis olyan szellemi elite alakult ki Magyarországon politikai, társadalomtudományi, irodalmi és sajtó téren, oly virágzás, amily azóta sincs. Ennek a ragyogó szellemi garnitúrának úgyszólván csaknem minden tagja üldözött vad lett a kommunista korszakot követő visszahatás első idejében, amelyben az ellenkező szélsőség kitombolhatta összes indulatait és a szellemi kiválóságnak, a müveit européer ségnek ez az elnyomása, talajtalanná tétele többé-kevésbbé megmaradt az egész Horthy-korszak alatt. Lehet-e kétely az iránt, hogy ha Károly király 1922-ben visszakapja trónját, szellemileg nem borult volna Magyarországra az az éjszakai félhomály, amely a Horthy-körszak évtizedeinek ve lejárója volt s amelyben a nácizmus sötét tanai oly könnyen tudtak nagy hódításokat tenni, tudták elhódítani a tömegértelmiség agyát, hogy legtöbbjük akkor is még Hitlerhez kívánta kötni az ország sorsát, amikor már csak a legkorlátoltabb koponyák nem látták, hogy. Hitler régen elvesztette a háborút. Odabent az országban a Sigrayak és hányán, odakint a külföldön, sóhajtották akkor vissza a királyság napjait, látva, hogy Horthy ne* bir a nyilasokkal, nem mutatja velük szemben azt az államfői erélyt, amelyet kellett volna és amelynek hiánya nyílegyenesen sodorta az országot az 1944 október 15-iki fegyverletételi kísérlet kudarcába, a . Szálasi korszak katasztrófájába. ..
