Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1948-01-15 / 1. szám
VOLUME V. ÉVFOLYAM. NEW YORK, N. Y., 1948 JANUÁR. NO. 1. SZÁM. SIGH AY ANTAL Alig másfél éve, hogy gróf Sigray Antal, a magyar legitimista mozgalom régi vezérharcosának Amerikába érkezéséről adhattunk hirt és örömteli reménységgel melengettük szivünkbe a gondolatot, hogy majdanV) is azok között lesz, akik hazatérnek Magyarországra, hogy a törvényes királyság uj, áldásos korszakának építői, vágyaik megvalósulásának munkás részesei legyenek. Ez a reménység gyászosan semmivé lett: gróf Sigray Antal a hitleri internáló táborban átélt szenvedései és az ott elfajult betegsége áldozataként december 27-én visszaadta lelkét Teremtőjének. Sigray Antal elköltözött körünkből s vele a magyar lcgijogok, sem a népjólét kérdéseiben és nyíltan, mondhatni büszkén vallott legitimizmusával az uralkodóháznak azt a haladottabb szellemét testesítette meg a Horthy-korszak alatt és a Horthy korszakkal szemben, amely sokszor juttatta szembe az uralkodóházat némely tanácsadók szűkkeblű maradi felfogásával. Jászi Oszkár, aki bizonnyal nem vádolható az uralkodóház javára szóló elfogultsággal, mutat olyan példára könyvében, hogy az uralkodóház a kisparasztság javára kedvező reformokat akart életbeléptetni, de makacs tanácsadók ellenzésével találkozott. S emlékezzünk a választójogi kérdés körüli harcokra, amelyekben az uralkodóház sokkal haladottabbnak bizonyult, mint némely timista alkotmány-küzdelem egyik legerősebb bajvívója dőlt ki a sorból. Akik figyelői voltak az utolsó emberöltő magyar politikai életének, tudják ki volt Sigray Antal, — ismerik politikai egyéniségét, nemes szándékokkal áthatott parlamenti beszédeit és mindenkor a humanus szabadelvüség és alkotmányos demokrácia szellemétől vezetett szereplését, rokonszenves közéleti megnyilvánulásait. A Horthy korszak alatt ellensége volt a választójogot korlátozó rendszabályoknak és a szegényebb néposztályok jobb helyzetbe juttatása, az osztályok kölcsönös méltányossága a megértés nemzeti harmóniája érdekében sokszor hallatta nobilis szavát. Nem helyeselte a rendszer belpolitikáját sem a népvezető állású politikus. Ferenc József, majd Károly király előbb és sokkal inkább akarta megadni az általános titkos választójogot, a népjogokat, mint nem egy miniszterelnökük vagy miniszterük. Sigray Antal már akkor ama főnemesek soraiban állt, akik megértették és átérezték az uralkodóház jószándékait, bölcs szellemét és ennek a szellemiségnek hirdetője és jelképe maradt a Horthy-időkben is. A főnemesek egész sorának élén az uralkodóház szabadelvű, népbarát érzületének eleven hagyományát jelentette a királytalan királyság sok tekintetben tökéletlen és kiegyensúlyozatlan korszakában... Amikor a német náci nyomás egyre fenyegetőbben ne-1 I