Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1947-11-15 / 11. szám

1947 november. “KRÓNIKA” 3-IK OLDAL. "HA NEM LETTEK VOLNA ERCEMBEREK..." Mindszenty hercegprímás azokról, akik nem hajolnak bele az árba... Mindszenty József, Magyarország bíboros hercegprímása a Boldogasszony Éve egri be­vezető ünnepén a következő beszédet intézte a mintegy 75,000 főnyi'hivősereghez: Zengő hegyekről csak az Ezeregyéjszaka meséi regélnek. De Magyarországon, délen van egy Zengő és Magyarországon másutt is vannak ilyen zengő hegyek, hogy csak a legkiválóbbakat említsem: Pannonhalma, Esztergom, Eger. A kő bizony itt is kő, de zeng ezek­nek a szent hegyeknek minden kis kőporcikája. Ez ősi szentélyekből, vihartépett falakból, az időrágta sziklákból titokzatos hangok áradnak Szét. Csak legyen, aki értse ezeket. Az Ezeregyéjszaka távoli mese, ezek a hegyek közeli valóságok. Most csak az egri kövek beszédjét hallgassuk! 1541-ben a segítőből hóditóvá vedlett Szolimán temérdek pom­páival bevonult Buda várába. A kifosztott Boldogasszony templomá- * ban lépcsőzetes trónust emeltetett. Arról hirdette ki, hogy Buda a tö­rök birodalomhoz tartozik. Ezen a napon döfték át Magyarország szi­vét. Az ide-oda imbolygó magyarok szeme kinyílt. A regény csak re­gény és nem történelem; de Fragepán Orbán, Kemény Zsigmond re­gényalakja jól fejezte ki a nemzet érzületét, amidőn Izabella királynétól ezekkel a szavakkal bucsuzkodott: “Ha Fenséged parancsolná, tétová­zás nélkül fognám felölteni azt a koldusruhát, amelyet egy .pestisben meghalt emberről a halálraítélt gonosztevő sem merne levenni; de hogy a szultán védpalástjának csak árnyéka is közelítsen hozzám, azt nem­csak a halálnál találnám rosszabbnak, hanem a kinpad minden kigon­dolható eszközénél is”. Ez volt a nemzet érzülete. így érthető, hogy a főur, Losonczy István* a teljes vagyonával es vérével védett Temesvárért meghalt, Szondy Drégely romjai alá temetkezik, 150 emberével. Zrínyi Szigetvárnál megállítja a törököt. Dobó pedig 2000 emberével és az egri csillagokkal a török által birka- Bkolnak csúfolt Eger várát 100.000 pogánnyal szemben védelmezni kezdi. Mindenki letört, mindenki behajolt az árba: úgyis hiába! És ha nem lettek volna ércemberek és egri csillagok, elvitte volna az ár a nemzetet. De a zengő kövek ősi Mária-tiszteletről is szólnak. Az or­szág visszaszerzésében Mária-tisztelő hadvezérek és közkatonák kongreganísta hadműveletet folytattak és vittek diadalra. Rákóczi 1,300.000 holdat hagyott itt és ment számkivetésbe. Többet ért az önzetlenségének ez a példája, mint évekig menő lárma a korrupció el­len. Nagy emberi végzet, hogy a rendezett ember könnyebben megvan a magáé nélkül, mint a hirtelen nyeregbekerültek a jogtalan portéká­jukkal. DEÁK FERENC ÉS MÁSOK PÉLDÁI. Deák Ferencnek nem kellett szennyes mandátum. Kérték, zak­latták, de nem hajolt. Tudta, hogy az igazságnak győznie kell és igaza volt. Deák Ferenc mondta: “Tisztelem én a közvélemény hatalmát és tudom, hogy az oly hatalom, amely vagy elsodor, vagy eltipor. De van egy hü barátom, kinek szava még a közvélemény szavánál is fontosabb előttem, kivel soha nem alkuszom, mert parancsát szentnek tartom s kinek neheztelését magamra nézve a legsúlyosabb csapásnak tekinte­ném és ezen hü barátom: Önlelkiismeretem”. Ö, aki az újkori jogtu­domány világirodalmi mestermüvét alkotta meg felirati javaslatában, szerette hazája Nagyasszonyát: a régi országházban az ülések előtt Rózsafüzért imádkozgatott. Szűz Mária skapuláréját mindig a nyakába hordta, azzal is hunyta le szemét. A Boldogságos oltalmába ajánlotta honát. A hercegprímás azután mások példáiról is szólott, majd igy fe­jezte be beszédét: — Folytathatnám a nemzet múltjának feltárását és az tovább hirdetné nekünk: hősi áldozat, lemondás, az igazsághoz, joghoz ra­gaszkodás, a legegyszerűbb emberi méltóságnak megbecsülése nem hiányzik a múltból és ezért semmi kedvünk sincs a múlttól elszakadni. Mi hazánk érdekében csak a bűntől akarunk elszakadni, de az azután mindegy, hogy a múlt vagy jelen bűnéről van-e szó. A bűn lealacso­nyítja a nemzeteket. Szóljatok csak zengő hegyek. Zengjenek a te­metők is, hirdessék szüntelen: ahogy őseink 30 nemzedéken át voltak, mi is vagyunk, leszünk katolikusok és magyarok. Mindkettőben ala­punk, erőnk, megtartónk a Nagyasszony, aki az igazság tükre, a ki­­gyófej megtiprója, tisztaság, élet, édesség, reménység, lesújtott, letört magyaroknak. KOMMENTÁR NÉLKÜL Demokrácia az ellenzék felszá­molásával. .. A Képes figyelő budapesti heti­lap szeptember 27-iki “Vigyázza­nak a consulok” című cikkéből: “A történelmi felelősség . arra kötelezi az uj kormányt, hogy le­számoljon a jobboldali mezőnyök­ben terpeszkedő felelőtlenséggel és felszámolja vágyálmaikat. E le- és felszámolás nélkül az uj ko­alíció súlyosabb válságokba ke­rül, mint amilyenekkel a réginek kellett megbirkóznia.’’ SZEMLE DONÁTH GYÖRGY volt kép- dőlünk, hogy sokan vannak ma­viselőt, mint az úgynevezett ösz­­szeesküvési per egyik fővádlottját minap kivégezték Magyarorszá­gon. Néhnáy nap múlva Maniu Gyulát, a román parasztpárt an­­tikommunista vezérét szintén ösz­­szeesküvés címén — élethosszig­lani börtönre ítélte a katonai vész­bíróság, mert Romániában már mintegy egy év óta eltörölték a halálbüntetést. Mindkét ország egyformán a Szovjet és Quisling­­jei nyomása alatt áll. Miként tör­ténhetett mégis, hogy Románia már régebben beszüntette a kivég­zéseket, Tildy Zoltán magyar köztársasági elnök azonban még halálos ítéletet hagyott jóvá telje­sen hasonló ügyben, mint volt a Maniué? * * * HA A SZOVJET nem gátolta meg, hogy eltöröljék a halálitéle­­tet Romániában, meg lehetett vol­na tenni Magyarországon is, ha Tildy, Rákosi, Szakasits és Diny­­nyés akarták volna. Tildy Do­nátit esetében külön is élhetett volna a kegyelmezési jogával, ha más alapon nem, úgy már azért is, mert a halálos ítéletet már Romániában is eltörölték. De más okai is kellettek volna legyenek. Donáth György és tár­sainak szervezkedési akciója sem­mi egyéb nem volt, mint a törpe kommunista kisebbség hatalom­­ragadozás.ának természetes visz­­szahatása. Annak is egészen kez­detleges stádiumu. Még az állam­forma kérdésében sem tisztázták álláspontjukat. A törvényes álla­potok visszaállításának elvi alap­ján állottak, már pedig ezt csak úgy lehet elképzelni, ha 1918 ok­tóberéig mennek vissza. Ez az egyetlen igazi módja a legalitás helyreállításának s hogy mily kezdetleges fokú volt Donáth és társainak mozgalma annak egyik bizonyítéka az is, hogy ebben a kérdésben még nem alakult ki bennük teljes szilárdsággal ez az egyedül helyes felfogás. Maguk sem tudták még, hogy az 1918-hoz való visszatérést tartsák-e céljuk­nak, vagy az 1944 október 15-ike előtti állapot helyreállítását? Nyil­ván rá akarták bízni ezt a későbbi fejleményekre, a nemzet szabad akaratnyilvánítására és ennek az akaratnyilvánításnak érvényét igyekeztek első célként szorgal­mazni. Nem kétséges, hogy Donáth antináci volt, hiszen az 1944 októ­ber 15-ike előtti állapot helyreál­lítását tartotta közvetlen céljának, meg nem történtté akarta tenni azt a napot, amelyen a nácizmus teljesen beült a hatalomba Ma­gyarországon. Akik olvasták a vallomásáról szóló célzatos és hé­zagos budapesti laptudósitásokat, még azokból is megállapíthatták, hogy a törvényes alkotmányos és parlamentáris államélethez való visszatérés vágya hevítette. Olyan viszonyokat akart, amelyek közt a parlamentaris többségi elv sza­badon érvényesülhetett volna. Amikor azt mondjuk, hogy Tildy - nek egyéb oka is kellett volna a legyen a kegyelmezésre, arra gon­gyarok, akik tisztán látják, hogy Tildy sem mentes a felelősség alól mindazon politikai fejleményekért, amelyek Donáthot a vádlottak padjára és végül a bitófára jut­tatták. * * * AMERIKA ÉS ANGLIA Yal­­tában kikötötték, hogy az úgyne­vezett csatlósországokban szabad népakarattal megejtett választá­sok szerinti kormányok alakulja­nak. Elvben nem ellenezték, hogy koalíciós alapon létesülhessenek kormányok, sőt 1943-ban az Olaszországra vonatkozó moszk­vai megállapodásban volt is egy ehhez hasonló, általános érvényű­nek vélelmezhető mondat, amely koalíciós kormányok alakítása mellett foglalt állást. De ez a há­ború alatt volt, 1943-ban, amikor Sztálin kiugrásától, Hitlerrel való különbékétől aggódtak. A szabad népakarat érvényesülését nyoma­tékosan kívánó yaltai határozat két évvel későbben, 1945-ben kelt, amikor ez a veszély már nem állt fenn és alkalmasint ellensúlyozni kívánta az 1943-as nyilatkozatot, amennyiben azt egyáltalán általá­nos érvényűnek lehetne értelmez­ni. A yaltai határozat után nyil­vánvaló, hogy amennyiben Ame­rika és Anglia koalíciót kívántak volna, ez nem vonatkozott olyan esetekre, amikor egy demokrati­kus polgári párt hatalmas abszo­lút többséget kapott. Külömben_ semmi értelme nem lett volna á yaltai határozatnak, amely nem a koalícióért, hanem a népakarat tényleges érvényesüléséért jött létre. Ilyen hatalmas abszolút-többsé­get kapott a Kisgazdapárt az 1945 novemberi választásokon, amely­ről mostanában kiérkezett illeté­kesek közléséből megállapítható, hogy ellentétben az általános el­terjesztett hírekkel, nem voltak egészen Szabadok. Kommunista nyomás alatt állottak, már azért is, mert az országbán mindenfelé még általános volt úgy a félelem a fegyelmezetlen orosz katonák rablásai és erőszakosságai, mint a kommunisták basáskodó akciói miatt. Ha valóban szabad válasz­tások lettek volna, a Kisgazdapárt 85-90 százalékot kapott volna, mert az óriási túlnyomó többség amellett volt, hogy egymaga ala­kítson kormányt s mentse az or­szágot a bolsevizálódás veszélyé­től. Tildy Zoltánnak, akit már ak­kor az elnöki állás diszével kör­nyékeztek meg a kommunisták, volt egy nagy történelmi pillana­ta, amelyben világmissziót telje­síthetett volna Amerika és Anglia yaltai szándékainak védelmében Ha akkor az abszolút többség jo­gán a Kisgazdapárt egyedüli kor­mányalakításához ragaszkodik, nemzetének s mindazon országok­nak szolgálatot tehetett volna, amelyekben a nép nem akarta a kommunizmus uralomra jutásét. Yalta igenis, az lett volna, ami­nek a nyugati hatalmak szánták, fegyver a demokrácia védelmére és azoknak, akik abszolút többse-

Next

/
Oldalképek
Tartalom