Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1947-06-15 / 6. szám

6-IK OLDAL “KRÓNIK A” 1947 junius 15. tryira, ha ugyan nem sokkal in­kább kényszerhelyzetben volt, mint a názismusnak bármely más aídozata, azzal a nagy külömbség­­gel hogy a többiek dús jutalomban részesültek. Mig ők nem' állottak ellen, holott az módjukban volt és kötelességükben is állott, addig a magyarságot, amelyet ők fegy­vereztek le, ők hivatalosan is át­adtak a németségnek 1938-ban, a magyarsággal szembe soha egy jó gesztusuk nem volt, ezért a kény­szerhelyzetért súlyosan megbün­tetik, kegyetlenebből, mint bár­mely más nemzetet. Most már be­látják és a konzekvencia az, hogy a büntetését egy szó nélkül rati­fikálják. Még annyit sem monda­nak, mint az olasz békénél, hogy •igazságtalan. Még annyit sem mondanak, hogy még a békeszerződés borzal­mainál is ezerszer jobban kizsa­rolják, kirabolják, legyilkolják a magyarságot, a szerződés hézaga­ira támaszkodva, pedig ehhez még most is joguk volna. Semmit sem mondanak, azonban — mint ol­vassuk — megütköznek Shakes­­pesre egyik darabján, amely egy költött személy révén állítólag faj­gyűlöletet terjeszt, holott józan ember egy évszázados színdarab elolvasása után sem fogja más hi­tű, mo9t élő embertársait felelős­ségre vonni. ‘ Itt van a modern, sajnos nem költött, muszka uzsorás, aki az eleventestből vágja ki a husdara­­bokat, nem is akar félni, hogy elvérzik az áldozata, mint a szín­darabban. Neki szabad. Shakes­­pearenék nem szabad. Az angol színműíró ugyanis nem volt de­mokrata, a muszka., Ribbentrop egykori örökös barátja, a hitleri támadás útnak indítója, demokra­ta, csehestől, titostul együtt. FÉLELEM NÉLKÜLI ÉLETET! (A “Holnap”-ban, a magyar­országi Szabadságpárt erőszak­kal beszüntetett napilapjának egyik utolsó számában jelent meg az a vészkiáltásszerü cikk.) Az Atlantik Karta félelem és nyomormentes életet Ígért nekünk is„ mint minden embernek. Tud­juk, hogy az ut hosszú és nehéz s megvalósítani csak úgy lehet, ha valamennyien szívből akarjuk. Igazán megbecsülni és értékelni pedig csak azt tudja, aki keresztül­ment mindazon, amit mi éltünk még. A bombazáporban vizhordó asszonyok, temetetlen holttestek, a lóhullákat szeletelő éhes embe­rek, a tűzifát kutató családapák. És asszonyok, akik szennyet, mocskot tisztítva, éhezve, fázva igyekeztek újra felállítani az ott­honnak azokat a kereteit, ame­lyekben emberhez méltó életet le­het folytatni. v Szeretnénk újra félelem nélkül élni, úgy, ahogy ez megigértetett. Az utcakereszteződéseknél nyu­godtan járni, hiszen a rendőr min­dig ott áll és tartja a rendet. Érez­ni, hogy a sofőr és a villanyosve­­zető tudja, ha valami bajt okoz, -az neki is szörnyű kárára lesz. De tudja és érezze ezt mindenki, aki Minden olyan tan, amely azt hir­deti, hogy az ember van az ál­lamért és nem az állam az embe­rért,. hamis prófétánk hite. Mert későbbi évtizedek esetleges jobb­létéért nyomorba taszítani ma embereket,e llenkezik minden szo­ciális elgondolással. Mi ma élünk és elsősorban a Mának vagyunk felelősek. Ma neveljük fel a gyer­mekeinket, akik a máról szerzett tapasztalataik alapján épitik fel jövendőjüket és ítélnek megb en­­nünket. Békés, virágos erkélyeken aka­runk ülni újra, ahol hátunk me­­geit nem leskelődik immáron a gond és a félelem. Gondtalanul örülni a tavasznak, a napsugár­nak. Minél előbb kívánjuk, hogy úgy legyen. S. Oberschall Ilma. —» KOMMENTÁR NÉLKÜL Balogh István királypárti beszéde a köztársaságért. Dr. Balogh István kisgazdapárti vezetőnek a párt ügyvédtagjaihoz intézett május 3-iki beszédéből: — Érdemes visszaemlékezni az ezeréves magyar múltban is azoV ra az értékekre, me' ní,mT,‘' TILDY ZOLTÁN KÖVETKEZIK Amikor “nyugatos” magyarjaink táborában üdvözöljük Nagy Ferencet mint legfrissebb jövevényt, legyen szabad őt arra kérnünk, hogy keressen szállást Genf valamelyik nemzetközi fogadójában Tildy Zoltánnak is. Mert ne higyje senki, hogy Tildy Zoltán sokáig élvezheti köz­társasági elnöki állását. Matyi adta, Matyi elveheti, áldott legyen a Matyi neve. A vasfüggöny sokat leplez, de nem mindent. A magyar poli­tika színpadán évek óta tartanak a próbák. Mindenki megkapta a szerepét. Tanulja is szorgalmasan. Ám a nagy rendező, Rákosi Matyi, mindig talál hibát a szereplőkben és ha valami nem megy gusztusa szerint, elcsapja, vagy lecsukatja a neki nem tetsző alakot. Ma egy éve kezdődött a nagy tisztogatás. Letartóztatták Kiss Szaléz ferencrendi tanárpapot, mert diákjaival fegyveres összeeskü­vést szőtt a megszálló muszkahadak ellen. Hogy mi lett Kiss Szalézzel, talán MOST elmondja Nagy Ferenc. Azután sorra kerültek a magyar tisztikar tagjai. Derék magyar főtiszteket fokoztak le vagy vetettek börtönbe, mert tiltakoztak az ellen, hogy a kommunizmus csiráival fertőzzék meg a legénységet. Utánuk következtek kisgazdapárti kép­viselők tucatszámra, akiket a fascizmus hamis vádja alapján fosztottak meg mandátumuktól. Nemsokára letartóztatták Kovács Bélát, a Kis­gazdapárt titkárát összeesküvés vádjával. Nagy Ferenc bölcsen hall­gatott ez idő alatt úgy gondolkodván, hogy amig engem békében hagynak, addig mi közöm az egész dologhoz. Pár héttel ezelőtt az Isten nyila tulközel ütött be Nagy Ferenc táborába. Sulyok Dezső lett az áldozat éfS akkor Nagy Ferenc észbe­kapott. Körültekintvén megtizedelt táborában azt látta, hogy pártjá­nak legjobbjait távolította el a politikai szintérről Rákosi Matyi, a nagy rendező. Ijedelme oly nagymérvű lett, hogy gyorsan Svájcba utazott megrendült egészségének helyreállítására. Itt érte őt utói Rákosi Ma­tyi ultimátuma. Vagy lemondasz, üzente neki Matyi, vagy kisfiádat sohasem látod viszont. Nagy Ferenc lemondott és fiát Svájcba viszontláthatta. Ezzel az aktussal lezáródott egy talán jóhiszemű, de mindenesetre rövid­látó magyar politikus karriérje. A világtörténelem ilyen tragikomikus politikai esetet még nem jegyzett fel. Arra már volt eset, hogy az elnök elcsapja az alelnököt ( mint Roosevelt tette Wallace-szal). Az ie elő­fordult, hogy a külügyminiszter meneszti a külügyi államtitkárt, vagy * a miniszterelnök elbocsátja hivatalából helyettesét. De hogy Rákosi Matyi, a helyettes miniszterelnök, akit ma államminiszternek hívnak, egyszerűen kirúgja főnökét, az szinte hihetetlen. Épp oly hihetetlen, mintha a suszterinas kirúgná a cipészsegédet állásából. És ahogyan némán tűrte Nagy Ferenc bajtársainak bebörtönzését vagy kirúgását, épp oly némán tűri Tildy Zoltán is a Nagy Ferenccel történt Matyi pimaszságot. -Nincs messze az idő, amikor azt fogjuk hallani, hogy Tildy Zoltán is aktív részt vett az összeesküvésben. És elfogjuk hinni róla, mert magyar ember, magyar református ember, magyar református papi ember nem tűrheti ennek a jelenlegi Matyi rendszernek nemzet­­gyilkos, lélekgyilkos politikáját. * * * Tr-'-

Next

/
Oldalképek
Tartalom