Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1947-06-15 / 6. szám
2-IK OLDAL “KRÓNIK A” 1947 junius 15. A köztársasági demokrácia bukása Magyarországon Május 15-iki számunkban,, azonnal amint megérkezett Nagy Ferenc ' külföldi szabadságijának ’ meglepő hire, kifejezést adtunk legmesszebbmenő aggályainknak, hogy ez a legsúlyosabb drámai fordulatot jelenti a magyarországi helyzetben. Felvetettük a kérdést, hogy ezzel Rákosi Mátyás, mint helyettes és ügyvezető miniszterelnök ném-e nyert szabad kezet a kommunista célok előbbrevitelére hogy ‘‘nem lett-e volna helyénvalóbb, ha Nagy Ferenc nem hagyja el az országot és nem adja át a vezetést Rákosi kezébe?”. Ma, az előrelátható kommunista puccs után keserű és nehéz szívvel lehet csak megadni a választ. Nagy Ferencnek az ellene koholt nevetséges össze esküvési vád alapján hazatérése esetén azzal kellett volna számolnia, hogy az oroszok letartóztatják. Balogh István az azóta szintén lemondatott államtitkár telefonon Nagynak adott tanácsa sem hagy ez iránt kételyt, noha az oroszoknak csakis és kizárólag akkor lett volna joguk eljárni Nagy ellen, ha a megszálló csapatok biztonsága ellen követett volna el. valamit, az pedig nyilvánvaló, hogy ha lettek is volna bármitervezgetések arra nézve, hogy a kommunista kisebbség terrorjával szemben előbb-utóbb érvényt kell szerezni a demokratikus többségi népakaratnak, a kisgazdapárti abszolút többségnek, ez tisztára belpolitikai kérdés, amihez az oroszoknak semmi közük. Nem fontos tehát, hogy mit vallott állítólag az- oroszok letartóztatásában gyötrődő Kovács Béla: Sviridovnak semmi joga nem volt beavatkozni, jegyzéket küldeni a magyar kormányhoz. Sehol nincs paragrafus a fegyverszüneti szerződésben, amely erre jogot ad az orosz megszállóknak, nem is szólva arról, hogy a magyar rekonstrukció kérdéseiben való segítés a yaltai szerződés értelmében a Három Nagyok közös munkája kellene legyen, amit az oroszok és ismételt amerikai jegyzékek dacára továbbra is kihívóan szabotálnak, semmibe vesznek. Kisországok sokszor a nagyok, a vezető hatalmak tévedésének áldozatai... így volt ez Trianon után is, amikor a nagyok imperialista íbékebünei és a revízió előli kétévtizedes elzárkózásaik kergették bele Magyarországot az Axis tulhatalmi nyomásának kóros ölelésébe. Sztálin a háború alatt a Hitlerrel való különbéke rémképével kicsikarta, hogy ne a Balkán felől legyen a második front s hogy egyedül szállhassa meg Magyarországot s a nyugati szövetségesek Hitler leveretése pillanatában, amikor még sok milliós hadseregük volt Európában, nem gondoltak arra, hogy első dolguk a zsarolás következményeinek elhárítása legyen. Nem tudjuk, volt e valóban titkos megállapodás orosz érdekszféráról. Truman elnök Potsdam után mondott beszámolójában kijelentette, hogy egyetlen ország sem lesz valamely nagyhatalom érdekszféra-tartozéka, de sajnos nem történt semmi, ami biztosítékot nyújtott volna ily veszély ellen.. . John MacCormac, a N. Y. Timesnek a két év alatt Budapesten nagyon sokat tartózkodott munkatársa azt írja az amerikai világlap junius 8-iki számában megjelent “HOW THE COMMUNISTS TOOK OVER IN HUNGARY WEAKNESSES OF PRIME MINISTER PAVED WAY FOR FOLLOWERS OF MOSCOW” cimü, a magyar “felszabadulás” tragédiáját összefoglaló, bíráló cikkében, hogy ‘ Tildy Zoltán és Nagy Ferenc gyengesége és hiúsága” sokban részes volt abban, hogy idáig fejlődtek az események. Nem kételkedünk abban, hogy MacCormack ott a helyszínen jeleit tapasztalhatta az általa Tildy és Nagy Ferenc hibájául felrótt gyengeségnek és hiúságnak s a "Krónika” is nem mulasztotta el annakidején, hogy kifejezést adjon afölötti ellenérzésének, hogjy Tildy és Nagy dacára annak, hogy a pártjuk abszolút többséget kapott arra. hogy egyedül vezesse az ország kormányát az általa meghirdetett polgári demokratikus elvek alapján, kötélnek álltak az oroszoktól követelt koalíciós kormányzathoz, holott tudni lehetett, hogy ez a koalíciós társulás olyan engedményeket jelent a kommunisták számára, amelyek ellentétben állnak azzal, amire a nép többsége a Kisgazdapártnak megbízást adott s hogy totalitárius irányzattal való társulás kész öngyilkosság. Nem lehet a komoly, becsületes alku reményével ötven százalékra kiegyezni azzal, aki szenvedelmes, kérlelhetetlen mohósággal a száz százalék alapján áll, a száz százalékot akarja elérni. A totalitárius irányzatok, jobb, mint baloldaliak ez alaptermészetével az utóbbi idők sok történelmi példájából tisztában lehettek Tildyék épp úgy mint a nyugati hatalmak, akik azonban nem óvták őket attól, hogy összetársuljanak valakivel, akiről köztudomású, hogy legfőbb célja amint csak lehet kinyomni maga mellől a társat és egyedül maradni “birtokon belül.” Ha Tildy és Nagy 1945 novemberében felbátoritást kaptak volna a Nyugattól, talán mégsem mentek volna bele a koalícióba és talán elkerülhetővé vált volna az ország közben megengedett előkészítése a teljes bolsevizálódásra, az ezeréves történelmi államforma elvetése a népakarat megkérdezése nélkül, megszálló fegyverek jelenlétében sebtiben hozott parlamenti határozottal, úgyszintén a bolsevizmussal szenbenálló társadalmi osztályok államilag folyó elszegényitése, proletarizálása. Felesleges volt Tildynek és Nagy Ferencnek a nemzet méltóságát megalázó, igaztalan és káros magyar “háborús bünösségi” önvádlása is, amelylyel az oroszoknak akartak tetszeni, úgyszintén a békeelőkészités körüli lanyhaság és az orosz kívánságok előtti meghátrálás, mint például a párisi konferencián való határozatlan és pipogya magatartás az erdélyi kérdésben, vagy az, hogy Nagy Ferenc meg a felvidéki határmegyék magyar lakosságtömbjeinek az Atlantic Charter szerinti visszacsatolása követelésével sem azonosította magát, stb., stb. A szolgai alázat, az engedékenység, az appeasement e hiábavalóságával mindenkor szembenálltunk és' az oroszok párisi magatartása, — amikor tajtékozva harcoltak az ellen, hogy egyáltalán meghallgassák Magyarországot Erdély ügyében és azt hirdették, hogy a felvidéki magyaroknak az ősi rögről való elkergetése igazságos és emberséges eljárás, — valamint a jóvátételi szipolyozás és a németországi tartozás cimén hamisan követelt újabb 200 millió ügye s a folytonosan sürgetett újabb és újabb bolsevizálások bebizonyították Tildy és Nagy Ferenc politikájának reménytelenségét, biztos csőd felé bukdácsolását. Van igazság MacCormac szavaiban, amikor gyengeséggel vádolja Tildyt és Nagy Ferencet s kétségtelen az is, hogy magatartásuk sokban okozott ártalmát a magyar népnek, nem tagadható azonban az sem, hogy azok a hatalmak, amelyek Magyarországról róla nélküle határoztak, eleve olyan helyzeteket teremtettek számukra, amelyeknek áldozatul kell esniök, ha nincsenek mögöttük olyan külső erők, amelyekre a: száz százalékos szovjet-kommunista szándékkal szemben kellően támaszkodhatnak. Ettől eltekintve -azonban — különösen Amerika előző két felbátorító jegyzéke után, — nagyon meggondolkoztató, amikor MacCormac gyávasággal, a demokrácia ügyének cserbenhagyásával és pártja tönkretételével vádolja meg Nagy Ferencet, amiért nem mert szembenézni a komikus váddal, hogy mint a többség vezére összeesküdött önmaga ellen. Azt mondja MacCormac, hogy Rákosi utóbb nevetve beszélte el, mint rémitette meg telefonon letartóztatással Nagy Ferencet, holott szerinte az oroszok is meggondolták volna, világraszóló botrányt csináljanak-e a furcsa vád cimén való letartóztatással. Bármint vélekedjünk is Tildy és Nagy Ferenc számára már azért sem lehet megadni a teljes felmentést, mert túlságos könnyen engedtek ugy^a kormányban, mint a megyei és községi közigazgatásban a mohó kommunista Quislingek hatalom-elfoglaló, befészkelődő törekvéseinek, mtaguk dobták ki a B-listás takarékoskodás ürügye alatt a régi, megbizható magyar köztisztviselők tízezreit s Moszkva egyéb követeléseit nemcsak híven teljesitették, de mintegy magánbuzgalomból még ráadást is adtak, naiv és balek! engedékenységből, puhaságból, kegyhajhászó ábrándozásból még maguk is hozzáadtak ahlhoz, hogy az orosz ármány szándékai szerint alakuljon a magyar sors. De egyoldalú Mac Cormac, amikor egy kis ország politikusainak jelleméből és képességeiből vezeti le a rendszer katasztrófáját és szemrehányó bírálatának illetékességét sem tudjuk fentartás nélkül elfogadni, legalább is addig, amig nem látjuk meddig fog elmenni a Nyugat segítsége a kommunista pucscsal szemben. * * * Az úgynevezett összeesküvési perrel kapcsolatos két amerikai jegyzék határozott biztatást jelentett Tildy, Nagy és'a Kisgazdapárt felé és nyilván befolyással volt Nagy Ferenc azon elhatározására, 'hogy a kommunistáknak a paktumot megszegő uj követelései elől szabadságra-menéssel kitérjen. A nagybankok szocializájásával a magyar ipar kétharmada került volna bolsevizálás alá s a 200 milliós német tartozás ál-cimén az oroszok számos más vállalat részvényeit kérték, valamint az osztrák és olasz jóvátétel részfedezeteként a magyarországi biztosítási társaságok zömét. Nagy megpróbált koncot dobni a marxista blokknak, azzal, hogy egyházpolitikai újításokat ajánlott fel, az egyház és állam szétválasztását, a fakultativ hitoktatást és a bolsevik Ízlés szerinti tankönyvek monopóliumát. De a keresztényi hagyományaihoz ragaszkodó magyar nép minden, rétegének, közte a munkásságnak felzúdulása oly hatalmasnak mutatkozott az egyházellenes tervekkel szemben, hogy a kommunisták is jobbnak látták azokat, mint “egyelőre időszerűtleneket” későbbre halasztani s az eredeti követelések mellett maradni. Nagy erre szabadságra ment s állítólag a kommunisták megígérték. hogy távolléte alatt nyugalom lesz a politikában. Hogy sejtette-e Nagy, hogy elmenése olyan kisértés a hatalom teljessége után vágyódó kommunisták számára, amelynek nem fognak ellentállni, nem probléma, hiszen várható volt, hogy a kommunisták még a békeszerződés ratifikálása előtt kinyújtják kezüket a teljes hatalom után. Nagy Ferenc tálcán hozta jnekik ezt az alkalmat azzal, hogy eltávozott Magyarországról. .. Tudott e Nagy1 Ferenc az ellene készülő összeesküvési vádról és ez is közre játszott e külöldre menésében, eddigi egyetlen nyilatkozatából nem tűnik ki. Mint ismeretes, Sviridov tábornok, az orosz megszálló erő főparancsnoka jegyzéket intézett a magyar kormányhoz, amelyben összeesküvéssel vádolta meg Nagy Ferencet s erre Rákosi telefonon felszólította a lemondásra, amit Nagy csak azután tett meg, amikor négy éves fiát, aki Rákosi tuszul tartott, kiengedte Svájcba. Lemondását előbb publikáltatta Rákosi, mint az tényleg megtörtént. Nagy csak a gyermeket hozó autó karosszériáján irta alá a lemondást
