Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1947-11-15 / 11. szám

4-IK OLDAL’ "KRÓNIKA” 1947 november. get kaptak, élniök kellett volna vele. Jogos a kétely, hogy a nyugati hatalmak nem ragaszkodtak vol­na a koalícióhoz, ha Tildy meg­köti magát és hivatkozva a kom­munista mohósággal az 1918-19- es Károlyi rezsim alatt megért ta­pasztalatokra, csak olyan kor­mányt lett volna hajlandó alakí­tani, amely tisztára kisgazdapár­tiakból áll, vagy végső esetben csak egy-két jelentéktelen tárcát bírnak benne a kommunisták. Nem állja meg helyét az a felfo­gás, hogy azért volt “muszáj” ko­alíciós kormányt alakítani, mert az orosz megszállástól ment nyu­gati országokban, Olaszország­ban és Franciaországban is koalí­ciós kormányok alakultak. Ez or­szágokban nem kapott abszolút többséget egyetlen párt sem, a Kisgazdapárt helyzetét tehát nem lehet az övékkel összemérni. Fel kellett volna venni az erkölcsi küz delmet a szabad választási aka­rat érvényesüléséért, hiszen, aki nem vak és látni akar, régóta tud­ta, hogy nácik és kommunisták egyaránt az egész hatalomra pá­lyáznak s hiába adja oda valaki a kisujját nekik, nem nyugszanak, amig az egész kezet megkapják. Nem fogadjuk el az érvelést, hogy erről nem lehetett volna meggyőz­ni azokat a kevésbbé tapasztalt, de feltétlen jóhiszemű nyugati po­litikusokat is, akik talán még nem ismerték eléggé a kommunistákat. Igaz, az oroszok megszállva tart ják az országot s ha Tildy vona­kodott volna bevenni a hatalomba a kommunistákat, talán sikerült volna uj választásokat kikénysze­­riteniök. Ehhez Amerikának is lett volna szava, de még elleneset­ben is, lehet-e kétség, hogy a ma­gyar nép újra abszolút többséget adott volna a Kisgazdapártnak, amely ez esetben már kettős nem­zeti akaratnyilvánításra támasz­kodhatott volna a világ előtt? * * * TILDY EZT A TÖRTÉNEL­MI MISSZIÓT, amelynek kiha­tása a többi érdekszféra ország­ban is végtelenül üdvös eredmé­nyeket hozhatott volna a demok­rácia javára, nem ismerte fel vagy nem akarta felismerni... Nenn­­csak megcsinálta a koalíciót, ha­nem a legfőbb hatalmi tárcát, a karhatalom felett’ rendelkező be­lüg yminiszterséget is azonnal át­engedte a kommunistáknak; a fegyveres erőt s a politikai rend­őrséget, sőt a bíráskodást is kom­munista kézre juttatta. Kiadta a kezéből a fegyvert, amelylyel a maga többségét, a nemzet akara­tát és a nemzetnek a magyar esz­ményekhez hü fiai személyi sza­badságát megvédhette volna. Megadta az alapot a kommunista kisebbségnek, hogy a többség jo­gaiba beülhessen, elkezdhesse az ország bolsevizálását és orosz gyarmattá züllesztését, átvehesse a hatalmat s rendőrállamot létesít­hessen azok ellen, akik nem vol­tak hajlandók oly könnyen lemon dani a többség jogairól, mint ő. Ha Tildy ehelyett férfiasán, demokratikus öntudattal helytáll a nemzet akaratáért, vele lett vol­na a demokratikus világ lelkiisme­rete. A yaltai határozat erkölcsi­leg kikezdhetetlen alapot adott volna magatartása alá. Elejtette ezt a nemzeti missziót, világmisz­­sziót. Nem hős lett, hanem elnök. A hősök azok lettek, akik az ő gyengesége miatt kerültek börtön­be a kisebbségi összeesküvés erő­szaka elleni szervezkedésükért. Donáth és társai férfiak... Donáth Tildy pipogyaságának áldozata és Tildy nem adott neki kegyelmet, — amikor Romániában a Szovjet tudtával már régen eltörölték a halálbüntetést... Ily politikus akármilyen magas­ra tornázta is fel magát, még éle­tében elmúlt, csak még nem tud­ja. .. Donáth György mártiremlé­­ke a TISZTASÁG fényében él tovább a szabadsághőseit tisztelő nemzet halhatatlan hálájában! KOMMENTÁR NÉLKÜL. Szubvencionált“ szabad sajtó.” A budapesti “Magyar Nemzet“ Balogh-párti napilap írja szep­tember 24-iki számában: “Az MTI egyik kedd délutáni kiadásán keresztül a kultuszmi­nisztérium úgy reflektál az Ellen­zék cimü hetilap részünkről is át­vett hírére: “Katona Jenő főszer­kesztő “Politikája” 30.000 forintos szubvencióban részesül,” hogy a VIII. ügyosztály nemcsak a Ka­tona-Politikát támogatja, hanem összesen 55 hetilapot és folyóira­tot “rendelt meg.” A hivatalos közlés bizonyára igaz, ezek után csak az érdekel: hogyan oszlanak meg a juttatások, mennyit kap az összesen 54 'hetilap s folyóirat egyenként és mennyit az 55-ik, a “Politika” külön? Mert, ugy-e azt már költségve­tési okokból sem kívánják sugal­mazni, hogy a silányan dotált közoktatásügyünk szabadművelő­dési ügyosztálya egymagában öt­­venötször harmincezer forintot oszt ki évente a sajtó támogatá­sára? A kisgazdapárt berkeiben — ugylátszik — bizonyos elégtétellel olvasták a Katona Jenő hetilapjá­ról szóló megemlékezéseket. Hogy hogy-nem, kiszivárgott a hír: a Politika a párttól is kapott sze­rény hetvenezret. Ez szóra sem érdemes 100.000 forint lenne ösz­­szesen. Megengedi a fenköltség parnasszoszi függetlenségét. Igaz, hogy a demokráciában a kisgazdapártnak most a választá­sokra is alig volt pénze (a hetven­ezer kapóra jött volna), de ez csak annyit bizonyit, hogy a közmon­dások átalakulóban vannak: Nem szemesnek, szemtelennek áll a világ.” LAPUNK New Yorkban a yorkvillei újság­árusoknál, az East 79-ik és 86-ik uccákban és környékükön lévő ujságstandeken, valamint az East 86-ik utcai Kerekes-féle könyv­kereskedésben kapható. NEM KEVESEBB INT HATVAN ÁLLAMTITKÁR A MÁSODIK TRIANON ORO­SZOKTÓL SZIPOLYOZOTT, KOLDUS MAGYARORSZÁGÁN. . . Mindegyiknek nagy fizetése, külön személyzeté és hatal­mas “rendelkezési alapja" van, amelylyel szabadon - rendelkezik. Budapestről Írják: A magyar köztársaságkormá­nyának körülbelül 60 államtitkára van. Azért körülbelül, mert az ál­lamtitkárok száma elég gyakran változik (az elmúlt év óta héttel növekedett) és könnyelműség len­ne egy bizonyos időben határo­zottan kijelenteni: most 60, most 59, vagy 61. A régi világban minden minisz­tériumnak két államtitkára volt: egy politikai és egy adminisztrá­tor, összesen is kevesebb mint 20. Ma úgyszólván minden koalíciós pártnak mindegyik minisztérium­ban van államtitkára, de némelyik nek kettő is, mert sok a pártkori­feus, aki ‘ allamtityi” akar lenni. Azonkívül egy államtitkár lega­lább négy további személyt jelent a költségvetési terhekben. Az ál­lamtitkárnak titkára van, termé­szetesen, mert annyi titkot, ameny nyí egyikük-másikuk hivatásának gyakorlásával együttjár, egy em­ber nem is tudna magában meg­tartani. Hivatala nem nélkülözheti a gépi'rónőt, ajtója sivár és puszta lenne, ha nem állana ott az altiszt s végül az elmaradhatatlan sofőr, aki az államtitkár urat esetenként családját és a család ismerőseit is, egész-, fél- és negyedhivatalos ügyekben ide-oda kocsikáztatja. Egy államtitkár fizetése (átlag­ban) mintegy 1200 forint. Ehhez jön 125 százalék államtitkári pót­­dij, tehát összesen 2500—2700 fo­rint. Évente legalább 30.000 fo­rintba kerül csak az államtitkár, 16—20.000 forinthoz a hozzávaló személyzet, 20—25.000 forintba egy autó egyévi ézembentartása. Természetesen ezenkivüi egyébb kiadások is felmerülnek. A gép­kocsivezető túlórázása elkerülhe­tetlen. A pénzügyminisztériumban átlagosan 3500 forintot számolnak évente csak a sofőr tulóradijára. Végül: e rideg számadás nem lenne teljes, ha nem emlékeznénk meg “a személyzet dologi kiadá­sai" cimü tételről, amely évi 2500 forinttal terheli az államtitkári ki­adásokat, valamint a "rendelkezé­si alap”ról, amely minisztériumon­ként változik 60.000 forinttól kez­dődően 2.4 millió forintig s amely­ből megállapitatlan összegek ke­rülnek a különböző államtitkár­ságok kezeihez. Összegezve: szű­kösen már évi 80.000 forintból ki­kerül egy államtitkárság. ÉS A KÖVETI FIZETÉSEK... A budapesti Kis Újság kimuta­tása szerint egy háromtagú buda­pesti család minimális szükséglete 705 forint. Ennek az átlagos szak­munkás és tisztviselő bére illetve fizetése még a felét sem fedezi. Ellenben a követi fizetések: Moszkva: havi 35,000 forint, fele rubelben, fele dollárban. Washington: havi 2200 dollár. Ankara: havi 20,000 forint, Bel­grad: havi 20,000 forint. London: havi 450 font. Páris: havi 250,000 frank, amihez újabban egyéb pót­lékok járulnak. No és ezenkivüi yan még a diszkrét reprezentációs alap is-. . * * * Egy kiváló szakmunkás vagy irodai tisztviselő havi fizetése pe­dig 250—300 forint... S mindezt úgy hívják, hogy gazdasági de­mokrácia! ÚJJÁALAKULT A SZABADSÁG PÁRT AZ EMIGRÁCIÓBAN Dr. Sulyok Dezső Ausztria ame­rikai zónájában a következő köz­leményt adta ki: A Magyar Szabadság Párt kül­földre menekült képviselői, vala­mint a demokratikus népi politika azon ugyancsak hazájukból elme­nekülni kényszerült képviselői, akik korábban a Független Kis­gazdapárt kötelékébe tartoztak, Ausztria amerikai megszállási öve zetében megállapodásra jöttek egymással a külföldön működő magyar demokratikus politikai erők összefogására. Ezen megállapodás alapján el­határozták, hogy a Budapesten 1947. évi július hó 21-ik napján kényszer következtében feloszla­tott Magyar Szabadság Pártot ki­bővítve a volt kisgazdapárti kép­viselők csatlakozásával és azok agrár-.demokratikus programmjá­­nak maradéktalan átvételével, Uj életre hívják. Az uj alakulás neve, tekintette] a Párt kibővült programmjára és a népi erőket egyesíteni hivatott céljára: Magyar Szabadság Párt (Demokratikus Népi Unió.) A Párt elvet magától minden, akár jobb, akár baloldali diktatú­rára törekvő politikát, programm­­ja a nemzeti hagyományokat kor­szerű tartalommal telitő valláser­kölcsi alapon álló és a magántu­lajdon elvét tiszteletben tartó de­mokratikus népi poitika. Ezt a po­litikát a Párt az osztályharc elve­tésével az összes demokratikus erők egyesítésére kívánja felhasz­nálni és ezért a volt nyilasok és a kommunisták kivételével szívesen hiv sorai közé mindenkit, aki a független, szabad és demokratikus Magyarország felépítéséért dol­gozni akar. A megalakult uj Párt elnöke Sulyok Dezső. Ausztria, 147 október 1. Mit tettél a hontalan magyarokért?... Olvasd el cikkünket az első oldalon!

Next

/
Oldalképek
Tartalom