Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1947-10-15 / 10. szám
6-IK OLDAL “KRÓN I K A” 1947 október 15. vétetett a kivándorolni szándékozó rómaii katolikus ifelekezetü magyar testvéreink összeírása, amelyet a protestáns magyarokra is kiterjeszteni kívánnak azzal az Ígérettel, hogy amennyiben az összeíró katolikus szervnek módjában lesz, igyekezni fognak a protestánsokat is az egyes csoportokba beilleszteni. Szeretettel felhívjuk magyar tprotestáns hittestvéreinket, hogy ne terheljék jelentkezéseikkel a r. kát. irodák munkáját, hanem várják be türelemmel nemzetközi protestáns egyházi szerveink intézkedését, amely nem mögötte, hanem párhuzamosan halad az IRO munka minden ágában az egyes felekezetekre irányuló munkával. Amikor a hazatérés útja h'ét nőnap óta bezárult, itt Németország ban pedig minden felől az eltávolításunk tervét hallják: megértjük híveink aggodalmát, amellyel a jövő felé tekintenek. Úgy lehet, nem ad Isten sikert ama törekvésünkre,, hogy itt maradni kivánó füveinket Európába tarthassuk addig, amig Isten megnyitja a hazatérésünk útját. Bizonyosoknak kell azonban híveinknek ebben az esetben is lenniök arra nézve, hogy minden, Isten által adott erőnkkel lankadatlanul munkálkodni fogunk protestáns világszerveink utján azon, hogy sorsuk további rendezése közben, annyi súlyos veszteség után a legdrágább kincsükben: a hitükben és nyelvükben károsodás ne érje. Ezt a bizodalmát kérni és elvár, ni feljogosítva érezzük magunkat, amikor nyilván megbizonyitottuk, hogy mind lelkigondozói munkánk által, mind a pénzben, ruházatban és élelemben juttatott támogatásunkkal többet tettünk magyar véreink sorsának könnyítésén bárkinél. Hisszük ezért, hogy a kegyelmes Isten, aki bennünket erre a szolgálatra méltónak tartott, velünk marad segítségével az ezutáni időkben is, hogy tovább munkálkodhassunk a pásztori gondjainkra bízott lelkek javára és az Ő dicsőségére. Atyafiságos szives üdvözlettel: A Vezetőbizottság nevében Borbás Antal református tábori főesperes. Nagy Sándor református egyetemes konventi titkár. Egyed Aladár evangélikus főesperes. Landshut, Bayern, Germany, Theaterstrasse 63 (Thorbräu). Az írókért, művészekért! Tisztelt Szerkesztőség! Egyike vagyok azoknak, akiket a “felszabadulás” kikergetett az országból. Több mint egy éve nem vettem kezembe magyarul nyomtatott újságot, mert csak hazugság és förtelem áradt belőlük. Most véletlenül kezembe került a “Krónika” több száma. Kétszer is el kellett olvasnom minden sorát, nem hittem a szememnek. Hát vannak még magyarok, akik tudják, látják és meg merik írni a magyar igazságot. Nem hiszem, hogy tudják, mit jelent ez nekünk bujdosó magyaroknak, akik naponta ma is százával lépik át az ország határát, hogy meneküljenek a rabszolgaság, a börtön, az orosz deportálás elől. Sókan nem tudják milyen közöny, érzéktelenség várja őket, milyen reménytelen nyomorba és keserűségbe indulnak. Európa országai tele vannak rongyos, mezitlábos, kiéhezett magyarokkal, akik szegényes batyujukat szorongatva hónuk alatt, különböző országok határain iparkodnak átsurran:. Ha nem sikerül: börtön, ha sikerül, végtelen nyomor vár rájuk. Nincs aki támogassa, nincs, aki segítse őket. A legjobb eset, ha rosszindulat helyett fagyos közönyre találnak. Pedig ezek nem csavargók, nem kalandorok, hanem az ország szine-java, halálra Ítélt magyar értelmiség. Nem akarok, de nem is tudnék elég megrázó képet festeni erről a nyomorúságról. Talán nem is az ő sorsuk a fontos. Nem az ő vergődésük, kínlódásuk és pusztulásuk a legszomorubb ebben a kérdésben. Ez csak a futó vér a sárban, amely egy hatalmas Síbből fakad és szivárog egyre. Egy ország vérzik el itt. Mi lesz ebből a földből, ahonnan a hullarablók ezrével és ezrével űzik ki, börtönzik, deportálják és irtják azokat,, akik még nem tudták elfelejteni, hogy magyarok, akik még gondolkodni mernek, akik nem üvöltenek együtt a farkasokkal. A menekülők nyomában minden hazugság, aljasság és tudatos propaganda üldöző árnyéka, Fasciszták, reakciósok, nyilasok, háborús bűnösök, összeesküvők, a demokrácia ellenségei. így próbálják megnehezíteni számukra a bujdosás göröngyös útjait, még a jóhiszemű külföldi segítségével is. Vájjon mit ér ott az egyénnek gyenge cáfoló szava, ahol a hivatalos Magyarország kibérelt sajtója harsogja a vádakat. Vannak — különösen odaát a tengeren túl, — aki sok hazugságra rájöttek már, de még min.l;g nem látnak elég tisztán. Nem tudják, hogy a ‘'Népbiróságnak” csúfolt idegen érdekeket szolgáló intézmény sokszor ártatlanokat lök a börtönbe, akik születésük, társadalmi állásuk és egyéb körülmények miatt nem kívánatos elemei a "keleti demokráciának”. Nem tudják, hogy a '“háborús és népellenes bűnösök” listáját részben az egyéni érdekek, á személyes bosszú, a szakmabeli irigység diktálják. De ezek a listák nem is fontosak, mert előbb-utóbb mindenki sorra kerül, mindenki, aki útjában áll a “vörös paradicsom ’ terjeszkedésének. Ez a magyar értelmiség, amely ma részint Oroszországban van kényszermunkán, vagy börtönökben sinylődik, vagy otthon, "nem igazoltan” napszámos munkát végez, amig a gazemberek által felbérelt és elismert tudatlanok és ostobák az országot vezetik: ez a magyar értelmiség nem szorul védőbeszédre. Minden hazug propaganda és vád ellenére tudja minden gondolkodó magyar, hogy mit jelentett az ország szellemi és gazdasági életben. Most csak azokról akarok szólni, akiket mindnyájan ismertünk, akikkel most személyesen összetalálkoztam különböző országok különböző nyomortanyáin: a magyar művészekről. Működésűk egy ország színe előtt folyt le, mert mindenki olvashatta, amit irtajc, láthatta,, amit játszottak, amit alkottak. És mégis olyan vádakkal illetik őket, amelyek beszenynyezik nevüket, múltjukat és tehetségüket nem csak az ország, hanem a külföld szemében is. Épen a hazaárulók nem átallják a hazaárulás vádját hangoztatni. Itt vannak a magyar színházi kultúra legnagyobb éríékei. Itt vannak, fétlenségre. hallgatásra kárhoztatva. Vagyonukat elkobozták, családtagjaikat otthon üldözik a külföldi hatóságókat kiadatásuk iránti kérelemmel zaklatják. Mit vétettek ezek a művészek? Mit vétettek hazájuk és magyar testvéreik ellen? Nem voltak tagjai semmiféle pártnak. Szószólóik voltak a magyar Íróknak. A magyarságot képviselték a színpadon, a filmen, az ország és a külföld előtt. Származásuknál fogva nem deportálták őket sem a németek sem a nyilasok. Jártak a hadikórházakban, hogy játékukkal vigasztalják sebesült katonáinkat. Nem játszották meg a háború vesztés katasztrófájának lehetőségét mindenféle titkos párttagságokkal, hazug ellenállási mozgalmakkal, amelyek névtelen levelek írásában merültek ki. Művészek voltak és magyarok. Itt sinylődik a vigasztalan bujdosásban két olyan iró, mint Nyíró József és Wass Albert. Nem kell bemutatnom az Erdélyi Havasoknak ezt a két magyar szivü s magyar lelkű íróját. Őket kilökte Trefíling, 1947 szeptember 21. Mélyen tisztelt Főszerkesztő Ur! A “Krónika” legutóbbi számában olvastam segélyakciójukról, melyben a hontalan magyarok megsegítésére mozgalmat szándékoznak indítani. Mint a Treffling-i hontalan magyarok egyházközségi elnöke én is kéréssel fordulok az amerikai magyar testvérekhez a Treffling-i magyar tábor hontalanjai nevében. Nem sorolom fel hiányainkat és nem panaszkodok majdnem kibírhatatlan sorsunkról, mert azt mint a Krónikába olvasom, már többen megtették s mivel a hontalan magyarok majdnem mindenhol ugyanazon rossz körülmények között élnek., az Önök előtt már eddig is eléggé ismeretes. Legfeljebb annyit említek meg, hogy ez a kis tábor idegen nemzetiségűek közé van beékelve, elszigetelten és távol nagyobb magyar táboroktól és főleg mindpn támogatástól. Ezideig még sehonnét sem kaptunk semmiféle segélyt, pedig már itt is mindenki rongyos és éhes és a 9 éve forgó taposómalom alján mindnyájan összetörtünk. Táborunk mindegyik lakója — kivétel nélkül — fizikai munkát végez, tekintet nélkül végzettségére. Kiváló mérnökök, orvosok, tanárok, jogászok, volt tisztviselők. iparosok és földművesek serege vágja a fát, forgatja a csáaz ország, mint hazaárulókat. És kik léptek helyükbe? Magyarul nem érző, javarészt idegen állampolgárok nőttek fel irodalmi nagyságokká, hogy hirdessék a Lenin-i igéket. Mi lesz az országból, ha egy igazi felszabadulás hajnalán arra ébredünk, hogy kiirtották és eltékozolták az országnak annyi szellemi értékét? Kikkel kezdjük meg az újjáépítés nagy munkáját szellemi téren? Vájjon nincsenek a külföldön élő magyarságnak olyan erőforrásai, amelyek ezeket az értékeket megmenthetnék egy szebb jövő számára? Nem a nyomorgók, nem az éhezők, a kitaszítottak nevében fordulok a külföld szerencsésebb magyarjaihoz, hanem az ország jövője érdekében. Próbáljunk tenni valamit. Az említetteken kivül számtalan tudós, nagy nevű orvos, tehetséges mérnök és egyéb szellemi érték kallódik el idegen országok szemétdombjain. Nem lehetne összehozni egy társaságot amely a magyar értékeket támogatná értékük és tehetségük szerint? Olyan nagy szükség van a pusztábakiáltó magyar szóra. Adjunk betűt és papirt a magyar íróknak, akik a megcsufolt magyarság érdekében akarnak szólni. Adjunk színpadot és hangversenydobogót a kitaszított magyar művészeknek, hogy hirdethessék a világnak a magyar művészet egyenjogúságát. Adjunk egy zugot a magyar tudósoknak, orvosoknak, hogy folytathassák kutató munkájukat a magyar jövő érdekében. Nem személyeket támogatunk ezzel, hanem az országot. Addig tegyünk, amig nem késő! Mentsük meg, ami menthető. P. G. (Páris) kányt, egy kanál déli és esteli meleg levesért reggeli nélkül, immár harmadik éve. Nagyon szomorú, de egyúttal dicsőséges emléke is ennek a kis csoportnak, hogy Ausztria első — lebombázott — vasúti hidját a Dráván mi építettük fel, összekötve ezzel Karinthiát Ausztria szivével s mind ezt fizetés nélkül, immel-ámmal adott köszönetért. Mellékelten megküldöm táborunk lakóinak — vallás különbség nélkül — névsorát, senkit külön nem ajánlva,, mert mindenki rászorul a támogatásra. Egyik azért, mert sok gyerekes, a másik mert egyedül álló, de főleg azért, mert mindegyik egyformán szegény. Igen tisztelt Főszerkesztő Ur! Tisztelettel kérem a mellékelt névsort szíveskedjék az amerikai magyar egyesületek rendelkezésére bocsájtani azzal, hogy ha valaki akadna, aki támogatást szándékozik nyújtani, kiválaszthassa a támogatni szándékozottat. Szabad legyen javasolnom., hogy ha valakit már valaki pártfogásába vesz, úgy ez a névsorból töröltessék, nehogy kétszeres támogatásba részesüljön a másik sérelmére. Mindannyiunk címe: Treffling bei Spittal a. d. Drau. Láger 3 G-barak. Post: Seeboden. Österreich. Cserégi Elemér, r. kath. egyházközségi elnök. ( A lista kilencvennyolc család nevével rendelkezésre áll.) . MAGYAR EGYLETEK SEGÍTSÉGÉT KÉRIK!
