Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1947-01-15 / 1. szám

1947 január 15.

“KRÓNIK A”

9-IK OLDAL

saját nemzeti jussával többé nemtörődő kis mezőgazdasági országot.

A földreform apostolai nem feledkeztek meg önmagukról sem, holott ha a hanyatthomlok és minden igazi kártalanítás nélkül hozott reform körüli eljárásnak lehetett volna mentsége, úgy csakis az abszolút százszázalékos önzetlenség. Mi is földreformot akarunk önkéntes felajánlások utján és tisztességes kártalanítással, minél nagyobbat, minél kiadósabbat, teljesen törvényes, parlamentáris mederben és véglegesen, nem pedig moszkvai módra, ahogy Rákosi Mátyás legfőbb kommandója alatt csinálták. Rákosinak sürgős volt a földkisajátitás, mert végül állami szovchozokba és kolchozokba akarja tömöríteni a kiosztott földeket, tehát hamar kellett odaadni a szegényparasztoknak, hogy, aztán mielőbb eljöjjön az idő, amikor elveszik tőlük, mint valami kölcsönadott játékszert. Most megértjük miért volt sürgős a Parasztpárt és vezéreinek és egyes szociáldemokrata uraknak is.

Veress Péter, a Parasztpárt elnöke és egyben a földhivatal elnöke, az országnak hivatalból első számú foldosztója a maga régi, balmazújvárosi kis parasztbirtoka mellé még egy ingatlant osztott magának nagysebtiben s hasonlókép tettek más uj vezető politikusok is. Pártkreaturák óriási tömege kapott "nemzeti ajándékot” a kisajátitott ingatlanokból, nem minden jutott a nincstelen Jánosoknak, koldus kisparasztoknak. Van is sok panasz a részrehajlások miatt, de nem szabadott volna sem maguknak, sem pedig; pártembereknek s más aszfalt-parasztszegényeknek juttatni abból, amit a szegénynép között ígértek kiosztani.

A “SZABAD SZÓ” LELEPLEZÉSE.

De tartsunk sort. Az "Igazság” cimü lapban említett újság a Parasztpárt hivatalos lapja, a “Szabad Szó” megirta, hogy Bán Antal szociáldemokrata vezér, iparügyi miniszter, a magyar nagyipar kommunizálója, Száva István, szociáldemokrata nemzetgyűlési képviselő, a budapesti “Népszava” felelős szerkesztője, Antal Gyula szociáldemokrata pártigazgató ingatlant kaptak az elkobzott földekből és házakból. Ezenkívül még egy csomó belső szociáldemokrata pártember szerepel a "Szabad Szó” névsorán.

A NÉPSZAVA ELLEN-LISTÁJA.

A “Népszava” erre nem maradt adós. Mi az, hogy mi magunkra is gondoltunk a földreformnál, amikor az egész Parasztpárt is ugyanazt tette? — kérdezi a sorok között a beyárbecsület méltatlankodásával a Magyarországi Szociáldemokrata Párt központi orgánuma. (Az igazság érdekében meg kell állapítani, hogy minden a jelenlegi vezér, Szakasits Árpád égisze alatt történik s a skartba tett, régi vezérnek, Peyer Károlynak semmi köze ahhoz, ami most a

párterkölcsök állása és a Népszava körül végbemegy.) És leközli a parasztpárti listát, úgy amint itt idézzük a "Népszava” november 14-iki számából. Előrebocsájtjuk, hogy a Népszava szépíteni igyekszik saját pártemberei tettenértségét s azt mondja, hogy azok azért kérték az ingatlanokat, hogy ott szegény proletárokat üdültessenek, aminek átlátszó voltát azonnal világossá teszi, hogy az ingatlanokat mindegyik szociáldemokrata pártember a ..saját ..nevére, mint kizárólagos egyéni tulajdonos kapta. Azután igy folytatódik a “Népszava” leleplezése: “Rendkívül kiváncsiak vagyunk, vájjon Veres Péter, amikor mint az Országos Földbirtokrendező Tanács elnöke önmagának földet utalt ki, annak ellenére, hogy már volt valami birtoka Balmazujvávárosban, ugyancsak ezzel a céllal tette-e ezt. Legalább ennyire kételkedünk abban, hogy Kovács Imre, Erdei Ferenc és Darvas József az általuk igényelt ingatlant sajátmaguk művelik meg. Továbbá rendkívül érdekelne bennünket az is, vájjon miért nem foglalkozik a “Szabad Szó” azzal is, hogy földet kapott, házat és telket kapott Budapest környékén Sinka István és Kedolányi János is, (Mindketten a Parasztpárthoz tartozó írók, akik a nyilas-időkben meglehetős homályos magatartást tanúsítottak. A szerk.) feltételezhetően a Turul Szövetségben és egyéb félnyilas alakulatokban szerzett demokratikus érdemeikért.

Ha azonban a "Szabad Szó” már ilyen kedves és foglalkozik földet igénylő elvtársainkkal, akiknek múltbeli ténykedése lé-< nyegesen demokratikusabbnak nevezheő, mint Kodolányi Jánosé és Sinka IstVáné, hogy magasabbállásuakról ne is beszéljünk, akkor mi sem leszünk titoktartóbbak és

közöljük a Parasztpárt ama tagjainak, vezetőinek és közkatonáinak névsorát, akik földet kaptak és akikről nem tételezhető föl, hogy bokros teendőik mellett ráérnének földjük művelésével foglalkozni.

Az OFT 104.692/946 és 111- 825/946 számú intézkedése alapján földet kapott Veres Péter, a Parasztpárt és az Országos Földbirtokrendező Tanács elnöke, Darvas József főszerkesztő s nemzetgyűlési képviselő, Kovács Imre, a Parasztpárt alelnöke, nemzetgyűlési képviselő. Erdei Ferenc a Parasztpárt másik alelnöke, ugyancsak nemzetgyűlési képviselő, Jócsik Lajos államtitkár, nemzetgyűlési képviselő, Somogyi Imre nemzetgyűlési képviselő, Hegyesi János párt'igazgató, Nánási László, a politikai bizottság tagja. Muhorai Elemér, a párt kulturális referense, Cikolai Gyula pártalkai mázott, Vass László, a “Szabad Szó” külpolitikai munkatársa, Kopré József, á “Szabad Szó" munkatársa, Diósi Sándor országos választmányi tag. Vas Antal pártalkalmazott, Simán Béla miniszteri tanácsos, Szabó Lőrinc (Gáborjáni Klára), a közismert jobboldali költő, egykor Wagnerénekesnőnek készült, földműveléshez jelek szerint nem sokat értő lánya, Talpasi Tibor, a “Szabad

Szó’ munkatársa, Sipos Gyula, Erdei Ferenc titkára, Molnár József fővárosi iitkár, Erdei Sándor (Erdei Ferenc alelnök édesapja), Gerács Sándor vidéki szervező, Vas Gyula propagandatitkár, Csergő István, a Sarló” könyvkiadó igazgatója, dr. Matics Lajos, Veres Péter titkára, Balázs Árpád, a "Parasztujság szerkesztője, Székely Béla volt vidéki főkapitány, a közigazgatási osztály vezetője, dr. Kádár Zoltán pártelőadó. Újhelyi Lóránd, a közigazgatási osztály helyettes vezetője, Sebestyén László fővárosi titkár, Kéri János központi titkár, dr. Balázsi János (Veres Péter külön rendelkezésére, igényjogosultság nélkül).

A földet vagy házat kapottak legnagyobb része a Parasztpárt központi titkárságára, (Andrássy ut 25) kapta meg az erről szóló értesítést, ami az aktákból ki is derül. Minden szentnek maga felé hajlik a keze, ugylátszik, a Parasztpárt vezetősége nagyon is pályázik a szenttéavatásra. Egyelőre csak ezeket a neveket közöltük le, de ha a Szabad Szó" óhajtja, szívesen állunk rendelkezésükre a továbbiakkal.”

MÉG 400 ASZFALTPARASZT MEGAJÁNDÉKOZOTT.

A Népszava e további ellenleleplezéseket Ígérő cikkére a "Szabad Szó” egyszeriben nagyon elhallgatott, — de nem úgy a Kisgazdapárt jobboldalához közelálló ' Magyar Nemzet” napilap, amely sorozatosan több mint négyszáz további nevet közölt le, csupa olyan belső pártkreaturák, kortesek, agitátorok, irók, hirlapirók, művészek és egyéb protegáltak neveit, akik értelmiségi foglalkozásúak és soha életükben földmivelésseí nem foglalkoztak. Ezek között szerepeinek Kassák Lajos, Gyagyovszky Emil és Tuba Károly, régi szocialista pártirók, Kovái Lőrinc kommunista pártiró, a “Szabad Nép” bolsevik pártlap gyakori írója, Gellért Oszkár baloldali iró, Károlyi Mihály 1919- beli sajtófőnöke; Nagy Lajos, Barabás Tibor szélső-baloldali irók és többi közt Rákosi Mátyás sofőrje is, akit gazdája szintén az elkobzott ingatlanokból látott jónak jutalmazni, ha ugyan, — mit lehet tudni ily közéleti erkölcsök mellett?, — nem ellenszámlára ment a dolog?

Kapott az ajándékföldekböl Kállay Gyula, a propaganda-minisztérium kommunista államtitkára, lapszerkesztő és országgyűlési képviselő, továbbá Bartha Bertalan szakszervezeti főtitkár is. Külön fejezet, vájjon az országgyűlési képviselőséggel erkölcsileg összefér-e a magyar kormánytól kapott ily ajándék? Kétségtelenül nem s ennek dacára tucatszám vannak országgyűlési képviselők a listákon.

Nagy Vince dr., Károlyi Mihály 1919-es belügyminisztere, aki teljesen szakított Károlyival s jelenleg a Sulyok-féle ellenzéki Szabadságpárt egyik vezető tagja, a parlamentben közbeszólás formájában szóvátette az ügyet, de nem kapott választ a kormány részéről.

NEPOTIZMUS -Boldizsár Iván amiatt is panaszkodik, hogy nepotizmusról “pletykálnak azok, akik” ily,módon rothasztják szét belülről a demokráciát. “Az esetek tömegéből elég talán felemlíteni, hogy a földreform révén elszaporodott állami erdőségek ügyeinek élére, — hivatalos jelentés szerint, ■— "a magyar kormány ifjabb Tildy Zoltánt alkalmazta, mint elnök-vezérigazgatót.”

A Radó Antal szerkesztésében s Lampel Róbert könyvkiadó-vállalata kiadásában 1918-ban megjelent “Idegen Szavak Szótára szerint “Nepotizmus: rokonok igazságtalan pártolása és előbbre juttatása.”

Ide kell iktatnunk még, hogy a Magyar Nemzethez hasonló, szordinos hangon a Kisgazdapárti “Kis Újság” is megemlitette a példátlan korrupciós botrányt. Az ismételten betiltott “A ReggeL’-ben Lázár Miklós volt képviselő hetilapjában pedig a lap élén többi közt ezt írja Pártay Tivadar kisgazdapárti képviselő, a lap felelős szerkesztője:

EGYETLEN UTÓDÁLLAMI MENEKÜLT SINCS KÖZTÜK!

"Egyetlenegy sincs köztük, akit áttettek a határon! Még mutatóban sem! De olyat sem találtam — lehet, hogy kimaradtak a felsorolásból —, akinek kenyeret, munkát, egzisztenciát jelentett volna a nemzeti ajándék. Ugyanígy jártam, amikor a változatos névsorban gazdálkodással foglalkozó embert kerestem. . .

Nem jól van ez igy, uraim! Bárki intézte és intézi: nem igaz utón jár. Vannak néha, kivételes esetekben, erkölcsi kötelezettségek, amelyek még a törvény paragrafusainál is nagyobb súllyal esnek az igazság serpenyőjébe. Ez esetben pedig nemcsak az erkölcs, de a törvény parancsszava is süket fülekre talál?

Szabjunk már határt végre a komaság-barátság és a protekció mindnyájunk által annyiszor kárhoztatott rendszerének. A

vezércikkekben és,a népgyüléseken hangoztatott elveknek szerezzünk végre érvényt a gya korlatban is.

Minden jóérzésü ember — bármely párthoz tartozzon is — velem együtt megrendülve és elkeseredve állapítja meg, hogy kihívó igazságtalanság, amikor nyomorogni látjuk a hontalanná lett magyarok ezreit, a hazatért rokkant munkás és paraszt hadifoglyokat, azoknak családjait, akik elvesztek a háború ciklonjában és ugyanakkor olvassuk, hogy állásban levő, kereső, gazdálkodáshoz, földmunkához nem is konyitó egyéneket juttatnak házhoz, földhöz, vagyonhoz. Ilyen intézkedések, bizony mondom, nem a magyar igazságot és nem a szociális igazságot szolgálják! Akik pedig ezekért az intézkedésekért felelősséggel tartoznak, nem alkalmasok arra, hogy a magyar demokráciát szolgálják, mert el-