Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1947-06-15 / 6. szám
1947 junius 15. “KRÓNIK A" 11-IK OLDAL s egyben a magyar katonai akadémiák rendszeresített tankönyve is lett. 3. "Magyarország területe mint hadszíntér.'' • 4. Magyarország oknyomozó történelme I. VII. fejezetben (a VII. fejezet az előző oldalon említett Trianoni Mo. oknyomozó történelme). 5. A magyar- és a világtörténelem kapcsolódása." 6. ‘A második nagy német offensjva Stalingrádig.” 7. "Magyar-francia történelmi kapcsolatok. ‘E munka az Ausztriát megszálló francia hadsereg részére készült francia felhívásra francia nyelven. A többi 3-7. sz. munkáim kéziratban, illetve házi nyomtatásban jelentek- meg előadási és tanítási célokból. E tájékoztatás után Kérem szives közlését az előző oldalon említett két munkámat illetően, hogy akadna-e reá ott kiadó? Végül még azt kívánom közölni, hogy. mivel az 1944-el befejezett Trianoni Mo. oknyomozó történelme' cimü munkámat folytatom, illetve most irom meg az 1945-46 év történelmét, módomban áll a legújabb magyar eseményekről, mint pl. "az u.n. összeesküvésről , amely most áll befejezés előtt, újságcikkeket küldenem, mert ismerem majdnem kivétel nélkül a pervádlottait, az események mozgató rugóit, stb. Azon reményben, hogy munkáimmal az Önök nagy céljait szolgálni tudom, maradok magyar testvéri szeretettel egy szebb magyar jövő reményében: Dr. Lengyel Béla ezredes hadtörténelem tanár. Cim: Ing. Andor Mathis für Herrn Lengyel Reichenfels-i Lav. Kärnten, Austria". * * * Mélyen Tisztelt Szerkesztő Ur! A szerkesztésében megjelenő Krónika" cimü havi folyóirat 1946. évi október és november havi számát rosszu utánjárás és levelezés után sikerült megszereznem és olvasnim. Részünkre jobb es tisztábban látóbb lapot nem is tudok jelen körülmények között elképzelni. Ismerjük mi is. de a lap szerint Ónok is, hogy mi a helyzet Szent István országában. Mi — igen soan csak a családunk gyermekeink megmentése miatt jöttünk el és menekültünk ki Hazánkból, jelenleg Ausztriában, annak Amerikaiak által megszállt zónájában nyomorgunk már két éve. Tengő dünk mert/csak egyik napról a másikra élünk, kereseti lehetőségünk is kimerül a "segitőmunkás" alig valami bérében. Nyomorgunk mert két év alatt egy szál ruhát, vagy inget, vagy egyébb mást, egy cipő talpalást sem kaptunk. Itt abból élünk, amit hazulról ki tudtunk menteni az utolsó pedcekben (1945 áprilisában). Értékeinket el kellett adni igen potom árakon hogy enni tudjunk. Viszont ha venni akarunk valamit, igen borsos árat kell fizetni nekünk “külföldinek . így az úgynevezett "D. P. életünk igen nehéz és silány. Hazamenni nem tudunk, mert hiszen nem azért jöttünk ki, hogy ami elől menekültünk, most oda menjünk. Inkább a nyomorúságos életünk legyen meg, mint a szibériai halál. Várjuk, mikor tudunk igen sok tízezer magyar menekült tengeren túlra kivándorolni, ahol biztonságot, munkát és hazát találunk. Részünkre minden munka jó, csak gyermekeinket feltudjuk nevelni becsületben és megélhessünk mint emberek. Sajnos azonban a kivándorlás is csak kiváltságosoknak jut, bennünket, magyarokat ebben is csak sújtanak. Pénzünk, értékünk már alig van s mire odajutunk, hogy mehetünk, semmink se lesz már, de még az is jobb lesz, mint itt kutyálkodni. A szerkesztésében megjelenő újság igen "fején találja a szöget’! Az októberi lapban a S. A. Újhelyi elhurcoltakról is. Igen érdekelt a cikk, mert hiszen én is S. A. Ujhelyről jöttem, én is ott laktam a Törvényszék mellett. (Kazinczy utcán) Olvastam, hogy T. Annát elhurcolták, tanítónő volt. Mi ezelől menekültünk el ide, mert itt az amerikai megszállás nem hurcolt el nőket, gyermekeket és polgári egyéneket, sőt még katonákat sem. De ha el hurcolták volna Amerikába csak hálásak lettünk volna érte. Itt legalább szabadságunk van s nem kell attól félni, hogy egy éjjel jogtalanul elvisznek, mondjuk Szibériába. Kedves Szerkesztő Ur! Miután igen sokat hallottam, hogy Önök Amerikában élő magyar testvéreink segítenek a szükölködőkön, mint akinek senkije sincsen Amerikában, Önhöz fordulok segítségért. Itt emigrációnkban minden nem.zet kap segítséget, csak a magyar kapja a legkevesebbet, illetve semmit se. Itt élek még családommal, 5 gyermekkel (egy leány 16 éves, egy fiú 14 éves, egy leány 7 éves, két fiú 6-6 éves) és feleségemmel együtt. Egyedül csak én keresem meg azt a kis bért, amit mint segitőmunkásnak adnak, havonta 180 Schillinget. (egy pár cipő, ha kiutalást adnának rá 67 Schilling) így a keresetem is igen szűkösen illetve egyáltalán nem elég még arra sem, hogy a jegyekre adott minimális élelmiszer mennyiséget is kitudjam váltani, így még a meglévő ágyneműt, szőnyeget, jegygyűrűt kell eladogatnunk. Ez is a vége felé jár már és nem tudom, hogy akkor mi lesz, ha addig nem tudunk kivándorolni és jövőnket megtalálni. Arra kérem Szerkesztő Urat, ha van rá mód és nem jelent terhet Önöknek, hogy egy saujhelyi családot segítsen meg. Ha lenne ismerősünk Amerikában, tőle kérném és nem terhelném meg Szerkesztő Ur idejét, de igy csak Önhöz tudok fordulni. Sajnos, kérésem teljesítését jelenleg viszonozni nem tudom, még pénzbelileg sem, mert nincsen pénzforgalom innen oda. De amikor lehet, az alábbi férésemet feltétlenül megszolgálom becsületesen és remélem, hogy már a tengeren túlról, de jobb volna és reméljük, hogy a demokratikus magyar királyságból. Itt igen nehéz sorban vagyunk élelmezési, és ruházati szempontokból. Gyermekeimnek igen nehéz biztositani a mindennapi kenyeret és ruházatot. Olvastam, hogy vannak "Care packet"-tek és a magyarok gyűjtéséből összeállított szeretet csomagok. Arra kérem Szerkesztő Urat, hogy köl■ ■ ■ RENDELJEN AZONNAL ■ ■ ■ európai élelmiszer, cigaretta, dohányáru szeretet-csomagot, biztosítva el- f3g veszés, dézsmálás ellen. 48 órán belül leszállítunk gyors kábelcsomagokat. ■ ÍRJON ingyenes árjegyzékeinkért még MA! FIFTH AVE. PUBLIC SERVICE BUREAU jß 307 FIFTH AVE. Közjegyzői iroda NEW YORK 16, N. Y. csönözzön nekünk ilyen ‘Care packet" árát és küldjön részünkre a magyarság ajándékával együtt. Nem tudom, hogy mikor, de szívességet, magyar testvér! szeretetét meghálálom és visszafizetem. Ezen kölcsön adományával egy 7 tagú magyar családot segít meg, ahol 5 gyermek várja az amerikai magyar testvéri szeretetet. Kérem még, ha újságjából volna maradvány példány, vagy esetleg uj kiadás is, küldjön részünkre, mi menekültek igen megbecsüljük s orvosság lelkűnknek, bátorítást ad a továbbiakra és reményt a jövőre. Ne haragudjon, hogy kérésemmel háborgatom, de a szükség visz rá és a lapjában olvasottak felbátorítanak kérésem megírására. Maguk megértik gondolkozásunkat, mert hiszen lapjuk is a mi érzésünket és gondolatvilágunkat tolmácsolja, azt, amit mi is várunk és remélünk. Ezen gondolat és ezen eszmék miatt lettünk hazátlanok, kivert kutyák s mástól nem tudunk segítséget kérni csak attól, aki érzésben és gondolatban társunk és megért bennünket ott Amerikában. Azon reményben, hogy soraimmal nem zavarom és kérésem nem jelent Önnek megterhelést, zárom soraimat és szívességét, fáradozását, előre is köszönöm s reméljük, hogy viszontlátjuk majd egymást az Önök által is óhajtott demokratikus királyságban, válaszát várja hazafias üdvözlettel, mindenkor kész hive. Redlham bei Attnang, 1947 március 2. Szerdahelyi László. Cimem: Ladislaus Szerdahelyi Rendham Bei Attnang No. 36. Austria, U. S. A. Zone. * * * Kellerberg, 1947 január 29. Mélyen Tisztelt Szerkesztő Ur! Nagyrabecsült Honfitársaim! A napokban egy hasonló sorsban lévő honfitársamtól megkaptam az Ön szerkesztésében lévő amerikai magyarok lapját a Krónikát’’. Igaz, hogy ez egy karácsonyi előtti szám volt, de igen tartalmas és élvezetes volt; igen megtetszett. Annak olvasása bátorított arra, hogy soraimmal felkeressem nagyrabecsült és kedves honfitársamat. Szívesen kötnék igy a távolból ismeretséget s néha tájékoztatnám az itteni helyzetünkről, stb. A családommal bizony nagyon sokat éhezem és fázom, mint tényleges tiszt jelenleg a táborban favágó vagyok napi 2 cigarettáért. Sajnos ez a helyzet! A jobb idő beálltával keresek majd táboron kiviil valami munkát, hogy egy kis anyagihoz és több élelemhez jussa. Röviden magamról szeretnék egy pár sort Írni: "Ősi erdélyi főnevesi családból származom, az alsó csernátonyi nemesi előnevet viselem és "primőr” vagyok. Tehát a jelenlegi helyzet nem engedi meg,/ hogy haza menjek. Igaz? Foglalkozásomra nézve tényleges tüzérkapitány vagyok, illetve voltam, jelenleg senki. Hiába a sors elég kegyetlen, de bele kell nyugodni, nem lehet rajta változtatni semmit. A jogi képesítésem is. megvan.". Egyelőre talán elég amit magamról írtam. Nagyon hálás lennék Önnek kedves honfitársam, az Isten is megáldaná, ha néha-néha a lapjából egy felesleges számot küldene nekem, igen boldoggá tenne. Azonkívül volna egy igen nagy és alázatos kérelmem, — ha nem veszi tolakodásnak és merészségnek, — kérnék egy igen csekély kis szeretet-csomagot, az talán jelenlegi rossz egészségi állapotomat helyreállítaná. Mihelyt jobb anyagi helyzetbe kerülnék, megtéríteném annak költségét. Maradok igazi és őszinte magyar honfitársi üdvözlettel és tisztelettel: Dr. Cseh Ervin. Cim: Dr. Cseh Ervin Kellerberg "D P” Lager II-9 Feistriz-a. Drau- Kärnten, Austria. * * * Mélyen tisztelt Uram! Csak az Ur Isten adhatott Önnek erőt, hogy igy tudta hallatni milliónyi magyar elkeseredett titkos panaszát, vágyát. Egyetlen példányát volt szerencsém — sajnos — ezideig olvasnom, de talán már a közeljövőben abban a szerencsés helyzetben leszek, hogy mint lapjának előfizetője, alkalmam lesz intenzivebben is megismerkednem annak hatalmas szellemével. Szívélyesen üdvözli, Dr. Szabó Károly, 30 Rue De Bassano, Paris _9 “ÉN LESZEK AZ A KATONA" A minap elhunyt Christián dán király a legnagyobb rokonszenvet azzal a férifas viselkedéssel szerezte magának, amelyet a német megszájllás alatt tanúsított. Hitlerről már 1936-ban, annak egy rádióbeszéde után kijelentette: "Ez az ember bolond!’’ A megszállás alatt is ott lobogott Keresztély palotáján a dán lobogó, Kopenhága kellős közepén. A szemközti palotára a németek kitűzték, a horogkeresztes zászlót. Keresztély tiltakozott. Kijelentette a német tábornoknak, hogy egy dán katona oda fog menni és ha a németek nem, majd az eltávolítja a zászlót. A tábornok azt felelte, hogy akkor a németek tüzelni fognak az illetőre. “Én leszek az a katona" — mondta Keresztély és a németek eltávolították a zászlót. A háború után a dán nép az elsők között sietett az egyjdőre szinte megbénított, nélkülöző magyar nép segítségére. Az önzetlen emberiesség nevében sokat tettek a magyar gyermekért, a magyar ifjúságért.
