Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1947-04-15 / 4. szám
6-IK OLDAL “KRÓNIK A” \WW !f * 1947 április 15. Rákosi és Nagy Ferenc MÉG A NÉPRAJZI ÖNRENDELKEZÉS KÖVETELÉSÉVEL SEM AZONOSÍTOTTÁK MAGUKAT. KOMMENTÁR NÉLKÜL resztül exportált a birodalom és ezeken keresztül jött a Duna-medencébe a sok gyarmatáru. A mi fiatal Szántónk addig-addig nézte a nagy tengerjáró gőzhajókat, mig egy szép napon egyik erdélyi barátja unszolására néhány megtakarított piculájával előbb Triesztbe. majd Velencébe hajózott. Elegáns öltözetben, az ifjúság húsz ■egynéhány esztendejével úgy érezték magukat,, mint milliomosok. Gyönyörködtek Velence szépségeiben, a Szent Márk tér galambjaiban, a cölöpökre épített különös olasz házakban, ringatták magukat a gondolákban, élvezték az aranyszabadságot mindaddig, amig a piculák elfogytak. Elmentek tehát Ferenc Jóska konzulátusához. ahol előadták kérelmüket. Haza akarnak menni, magyar állampolgárok lévén, államköltségen. Félóra múlva a konzuli hivatalnok visszaért a konzulátusra és Szántó Lajos és. társának egy-egy harmadosztályú ingyenes hajójegyet adott,, valamint fejenkint egy ezüst ötkoronást azzal az utasítással, hogy az aznap este Fiúméba induló hajón hazamehetnek. Elképzelhető. hogy problémájuk e gyors, egyszerű és megalázás nélküli megoldása mily örömet keltett a két székely góbéban. Szántó Lajos öröme pedig betetöződött. amikor Fiúméba megérkezvén felkereste a Hoffman cég főnökét, aki visszahelyezte őt régi állásába havi száz korona fizetéssel. Abban a pillanatban a világjáró góbé gazdagabbnak érezte magát, mint Rockefeller. A kalandvágy azonban nem sokáig hagyta nyugodni. Egy év múlva már ismét hajón ült. Olaszország. Észak-Afrika. Franciaország, Spanyolország, Gibraltár, a Canary szigetek voltak rövid állomáshelyei, majd Brazilliában és Uruguay államokban töltött hetek után Buenos Airesben telepedett meg. A hasznost a kellemessel. a munkát a szórakozással kötötte össze. Ausztrália kivételével bejárt minden kontinenst és látván az emberek életmódját, szülőhazája iránti szeretete és csodálata csak fokozódott. Szeretettel gondolt vissza Magyarország intézményeire. arra, nyugodt, zavartalan életmódra, amelyet bizony vándorlás alatt külországokban nem talált meg. Az 1915-ik esztendőben sikerült az Egyesült Államokba jönni azzal a szándékkal, hogy hazamegy katonai szolgálatra. De ez nem sikerült neki. Az első világháború alatt alapozta meg üzleti vállalatát. Amerikai születésű nőt vett feleségül, aki férjén keresztül megszerette a magyarságot. Ketten valóságos rendkívüli követei a magyar nemzetnek itt Amerikában. Tiltakoztak 1919-20-ban a trianoni magyar béke ellen. Az ő közreműködésükkel kapott meghívást dr. Gratz Gusztáv volt magyar kxlügyminiszter, valamint ■Schlachta Margit nővér, hogy a •két világháború közötti időkben Virginia állam törvényhozó testületé előtt beszélhessenek Magyarország helyzetéről. Alig. hogy megindult a postaforgalom Magyarországgal,, Szántó Lajos nyomban hozzáfogott a segítéshez. Az amerikai Magyar Szövetségnek ezer dolláros adományt juttatott. Százszámra küldte a szeretetcsomagokat Magyarországba. maga töltötte, szögezte, cipelte a félmázsás ládákat és ennek köszönhető, hogy megszakadt. Állapota annyira rosszabbodott, hogy a műtétet nem lehetett tovább halasztani, de ezen szerencsésen túlesvén, az elpusztíthatatlan székely góbé. aki immár ezerszeresen visszafizette Ferenc Jóska öt koronáját, nemsokára viszszatér kettős hivatásához. Az életért való küzdelmes napi munkához és a magyarországi ínségesek segítéséhez. * * * Mi a politikai véleménye Szántó Lajosnak. Ő maga irta: Úgy érzi, hogy Ausztria és Magyarország a királyság alatt jobban boldogulna. Sőt tovább megy s abban reménykedik, hogy a nagyhatalmak viszszaállitják a régi Monarchiát Ottó királysága alatt, amelyben minden nemzetiség megtalálja a maga boldogulásának lehetőségét. Nem véletlen, hogy levelének végére azt irta: Éljen a király, éljen a haza”. .. és "Viribus Unitis”, Ferenc Jóska ezüst ötkoronásának latin jelszava, aminek magyar jelentőségét “egyesült erővel’ de sokan elfelejtették. * * * Befejezésül még annyit, hogy Szántó Lajos száz dollárjából a nyugatos magyaroknak díjtalanul küldjük a KRÓNIKÁT Európába. Tarcz Sándor. A SZABADSÁGHARC SZÁZADIK ÉVFORDULÓJÁN tartja közgyűlését a Református Egyesület. Amerikai Magyar Református Egyesület Vezértestülete március 17-től kezdődőleg tartotta évi rendes gyűlését a washingtoni Kosuth-Házban. A gyűlés az egész hetet igénybe vette és március 21-én (pénteken) ért véget. • A Vezértestület örömmel állapította meg az aranyjubileumi esztendő erkölcsi és anyagi sikereit, mely szerint az Egyesület taglétszáma közel 2000 uj taggal, vagyona pedig egynegyed millió dollárral szaporodott. A jubileumi esztendő alkalmával az Egyesület szolgálati érdemrendet is alapított, amellyel kitünteti összes életben lévő alapitó tagjait, továbbá a Congresszusi Charter megszerzésében részt vett u. n. “Charter-Members”-eket s ezenkívül 1946-tól kezdődőleg az országos tagszerzési versenyek első három nyertesét s végül azokat, akik az esztendő folyamán az Egyesület érdekében végzett valamely teljesítményükkel magukat arra érdemeseknek bizonyították. A számtalan belső jelentőségű adminisztrációs természetű ügy in tézésén kívül az amerikai magyarság általános érdeklődésére tarthat számot az a határozat, mely szerint a négy évenként tartandó s a jövő évben esedékes egyleti Közgyűlés helyéül a Vezértestület Clevelandot választotta, ahová a múlt közgyűlésen meghívást kapott. A közgyűlés kezdete márciusnak az a hete lesz, amelybe beleesik március 15-ike, az 1848- 49-es magyar Szabadságharcnak Sulyok Dezső a Magyar Szabadságpárt elnökének 1946 november 24-iki zászlóbontó beszédéből: — 1946 február 8-án Nagy Ferenc kormányának bemutatkozása után nekem, mint a párt úgynevezett vezérszónokának jutott a megtiszteltetés, hogy hozzászóljak Nagy Ferenc programmjához. A békeszerződések ekkor már kezdtek a körmünkre égni. Nem tudom biztosan, de talán már el is ment a meghívó a béketárgyalásokra s mindenki tudta, hogy májusban megindulnak Párizsban a béketárgyalások. Én akkor azt gondoltam a magam — lehet, hogy naiv -és kicsit gyermekes, de mindenesetre magyar ■— felfogásával, hogy nem jöhetnek el ezek a béketárgyalások anélkül, hogy mi a magyar békecélok tekintetében a szavunkat ne hallatnók a külföld felé. — Akkor már láttam, hogy mit csinál Ausztria és Olaszország Dél-Tirol kérdésében. Láttam, hogy az összes többi államok mit csinálnak a saját érdekeik megvédéséért. Nálunk ezzel szemben temetői csend honolt s egy jelentéktelen államtitkári kinevezésen a pártok hetekig elvitatkoztak, de nem volt egy szavuk sem a magyar békéről. — Azt gondoltam, — lehet, hogy tévedtem — hogy valamiképpen ezt szóvá kell tenni a magyar parlamentben, valamiképpen ki kell alakítani egy egységes közvéleményt a békecélok tekintetében és arra vetemedtem, hogy az itt felolvasandó beszédet merjem elmondani a magyar nemzetgyűlésben. (Halljuk! Halljuk!) “Tisztában kell lenni azzal, hogy a béketárgyalásokkal kapcsolatban van egy minimális magyar álláspont, amelyhez feltétlenül ragaszkodnunk kell s amelyből egyáltalán ..nem ..szabad ..engednünk, Kötelességünk, hogy a roszszul informált Európától a jólinformált Európához fellebbezzünk, hogy felderítsük és elmondjuk azt, hogy a kérdésnek olyatén rendezése, mint az 1919-ben s 1920-ban történt, nem helyes és nem alkalmas a dunavölgyi népek végleges békéjének helyreállítására. Rá kell mutatnom arra, hogy ez egyúttal a magyarság védelme is abban a nagy perben, amely a háborús felelősség kérdésében folyik. Magyarországot nem lett volna lehetséges belehajszolni Hitler háborújába, ha nem lettek volna bizonyos területi sérelmek”, (Úgy van! Élénk taps.) “amelyeknek 100-ik évfordulója. Ezen a napon az Egyesület országos jelentőségű ünnepséget tervez, melynek előkészületei máris megindultak. A nagy évfordulóval kapcsolatban az utalás biztonságától függővé téve az Egyesület egy óhazai zarándoklat megtervezését is tervbe Vette. orvoslását a németektől várta. A németektől várta az erőviszonyok téves megítélésével, ■ de meg kell mondanunk azt is, hogy a nép jóhiszemű volt, mert azt hitte, hogy ezen az oldalon kaphatja vissza azokat a területeket, amelyekre a néprajzi, történelmi és gazdasági igazságosság alapján is feltétlenül igényt tarthat.” (Élénk helyeslés és taps.) — “Senki semmilyen okfejtéssel és semmiféle módon nem tudja nekem megmagyarázni azt: mivel adtunk okot arra, hogy a trianoni Magyarország peremén egy tömbben élő magyarok ne csatlakozhassanak vissza ehhez az országhoz?” “Ha a háborúban bűnösök voltunk, akkor fizessünk érte jóvátételt; ez a háború számlájának kiegyenlítésére az egyedül alkalmas eszköz. Azokat a magyarokat, akik hozzánk tartoznak vérségi alapon, nyelvük, történelmük, hagyományaik, gazdasági viszonyaik alapján, elszakítani tőlünk; — ezt semmiképpen sem tartom történelmileg igazságosnak és indokolhatónak.” (Lelkes éljenzés és taps.) — Szóról-szóra ezt mondtam a magyar nemzetgyűlésben 1945 február 8-án s erre rögtön kaptam is két pártvezérig választ. Rákosi Mátyás miniszterelnökhelyettes ur ott ült velem szemben a nemzetgyűlésben s a következőt mondotta: “Felelőtlen beszéd ez, kedves uram, méltatlan egy országos párthoz, meg kell mondanom.” De azután néhány nap múlva — mert a kisgazdapárt mindig csak néhány nap múlva ébred fel — válaszolt Nagy Ferenc miniszterelnök ur is és a következőket tétette közzé hivatalosan: “Illetékes helyről felhatalmazták a Magyar Távirati Irodát annak közlésére, hogy a kisgazdapárt vezérszónokának a nemzetgyűlés pénteki ülésén tett azok a kijelentései, amelyekkel a határontuli magyarság s a határok kérdésével foglalkozott, nem a Független Kisgazdapárt hivatalos állásfoglalása, hanem a felszólaló egyéni véleménye.” (Élénk felkiáltások: Pfuj! Pfuj! Hosszantartó nagy taps.) Cseh arcátlanság. Jungwirthova asszony, a cseh szociáldemokrata párt kiküldötte a magyar testvérpárt februári kongresszusán igy nyilatkozott: “A demokrácia felépítésében, a magyar demokratikus átnevelésben döntő szerep vár a szociáldemokrata pártra, amelynek föl kell számolnia a reakciót és a soviniszta rezsimek'politikai hagyatékát.” — Jobban tennék a cseh szociáldemokraták, ha odahaza hathatósabban szorgalmaznák a csehszlovák reakció fajüldöző nácisovinizmusa és a régi cseh rablóimperializmus felszámolását.
