Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1947-03-15 / 3. szám
1947 március 15. “KRÓNIK A” 3-IK OLDAL'. Negyven magyar kálváriája \ ‘'Temetőszagot hoz százfelől a posta, Verje meg az Isten, aki ezt okozta!" Bárhonnan is kapunk levelet, elszorul a szivünk. Az óhaza népének nyomora leírhatatlan. Házuk fedelét lesöpörte a bomba. Ablakuk üvegtábláit betörte a légnyomás. Ruházatuk elnyűtt a 7 éves háborúban és megszállásban. Kosztjuk silány. Csak egy vigasz maradt számukra, hogy otthon vannak és egyszer felkel a nap. De ez a sovány vigasz sem táplálja azt a 40 magyar fiút, akiknek aláírásával ellátott levelét lapunk más helyén közöljük. Segélyért kiáltanak ezek a fiuk, jobbára husz-huszonöt év közötti ifjak, akik a magyar hadseregben szolgáltak az orosz fronton és ki orosz, ki pedig angol vagy amerikai fogság után vergődött haza. Amit otthon tapasztaltak, attól megcsömörlöttek. Kiszöktek az országból abban a reményben, hogy tengerentúl, valahol Dél-Amerikában uj életet kezdhetnek. Most Rómában nyomorognak, mint levelük és fényképük mutatja. Gyors segítséget kérnek, mielőtt elpusztulnak. A KRÓNIKA előljár a segítségben. Levélben már megirtuk nekik ezen a héten és itt ismét üzenjük, hogy névsoruk szerint az első nyolcnak már feladott lapunk szerkesztője egy-egy szeretetcsomagot, amelyekben egy öltöny, egy pár cipő, egy ing, nyakkendő, szvetter, harisnyák, egy darab szappan és egy csomag cigaretta van. így tehát nyolc ember egyszerre visszanyerheti önbizalmát. A többiekről is fog tehetsége szerint gondoskodni. Házrólházra jár amerikai és magyar ismerősei között és koldul részükre ruhákat, amiket felesége mos és javít ki. Nem titkolta el, kik számára kéri a használt ruhákat. Megmondta, hogy volt ellenséges katonák részére, akik most Rómában nyomorognak. És az amerikai nép jó szive csodálatosképpen itt is megnyilvánult. Nem tekintik őket volt ‘‘nácicsatlós’’ katonáknak, hanem elsodort embereknek, akiken segiteni akarnak. Lapunk mai számát megküldjük az egyik országos biztositó egylet valamennyi titkárának, továbbá az összes katolikus és református lelkészeknek azzal a kérelemmel, hogy karolják fel ők is ezeket a szerencsétlen magyar fiukat. Nem náci, nem nyilas, nem fascista egyik sem. Mindegyik visszatért a fogságból Magyarországba, ahol igazolták őket, de onnan azután valamennyi elbujdosott. Mi se tennénk másképpen, ha az ő helyükben lettünk volna. * * * Aki bármilyen segítséget akar küldeni részükre, vegye tekintetbe a következőket. Csak 11 fontos csomagot fogad el a posta kézbesítésre, tehát egy csomag se legyen 11 fontnál nehezebb. Egy fontért csupán 14 centet számit a posta. Aki pénzt küld, küldje posta utján, bármelyik fiú nevére. Vezetőjük ügyelni fog arra, hogy úgy a pénzbeli, mint ruházati vagy élelmi segítség arányosan legyen felosztva valamennyi között. Küldjünk nekik addig, amíg ők azt nem mondják, hogy elég. E lap kiadójának, szerkesztőjének és munkatársainak sok személyes barátja van. Őket is kérjük, hogy ne tagadják meg segítségüket ettől a 40j magyar fiútól. Adjunk nekik, mintha a mi édes, vérszerinti fiaink lennének. i KOMMENTÁR NÉLKÜL. Demokrácia antidemokratikus eszközökkel. A budapesti szociáldemokrata pártkongresszus most folyt le és azon Bán Antal iparügyi miniszter többi közt ezt mondotta: "És nem kell-e öklünkkel torkába lökni mind a harminckét fogát annak, aki a mi nevelőmunkánkat lekicsinyelni meri?’’ * ' Riesz István szociáldemokrata ígazságügyminiszter, pártkongresszusi beszédéből: "Mi szocialista demokráciát akarunk. Ennek megteremtése többtermeléssel, sok nélkülözéssel, néha nem demokratikus eszközök használatával jár’’. KOMMENTÁR NÉLKÜL. Miket is a magyar külügy lapja? A magyar külügyminisztérium hetilapjának, az “Uj Magyaroriszágnak’’ (főszerkesztő Boldizsár Iván, a párisi - konferencia volt magyar sajtófőnöke, Magyarország UNESCO-megbizottja, akiről nem tudjuk, azonos-e azzal a Boldizsár Ivánnal, aki a harmincas évek második felében Milotay István “Uj Magyarország” cimü napilapjába irt cikkeket, mint bécsi tudósító...) 1947 február elseji számából: “Hibaigazítás Az Uj Magyarország legutóbbi számában térképes cikket közöltünk Lenin emigrációiról és külföldi tartózkodásairól. A cikk bevezetésébe sajtóhiba csúszott. Természetes, hogy Lenint nem mint "szociálforradalmár"-t akartuk fel tüntetni, hanem mint szociális forradalmárt, illetve a világ minden szociális forradalmárának mintaképét és tanítómesterét.” A KIRÁLYI KITÜNTETÉSEKET most hozzák nyilvánosságra Angliában. A kitüntettek között hat Labour-párti politikus szere-' pel, akik most Peerek lettek. Sir Walter Layton, a News Chronnicle és a Star ujságkonszern elnöke báróságot kapott s a Peerek listáján van Arthur Henderson, a nálunk is ismert munkáspárti képviselő is. Igen sok háztartási alkalmazott és munkás kapott kitüntetést, de a legérdekesebb kitüntetést talán Mr. A. Dorbishyre, londoni pék, aki azzal az indokolással került a listára, hogy az egész háború alatt jó kenyeret sütött. .. , t Károlyi Mihály töriénelemhamisitó merénylete Károly király nemes emléke ellen Valótlan, hogy Károly király Tiszáék kedvéért nem akarta megvalósítani a titkos választójogot. — Menesztette Tiszát és törvénybe is iktatta a régóta kívánt reformot. KÁROLYI MÁR AKKOR LENIN “FORRADALMI PACIFIZMU SÁÉRT” RAJONGOTT ÉS HÁTBA TÁMADTA A MÉLYSÉGESEN DEMOKRATIKUS ÉRZÜLETÜ URALKODÓT, AMIKOR KÜLÖNBÉKÉT AKART KÖTNI AZ ORSZÁG TERÜLETI ÉP SÉGE BIZTOSÍTÁSÁRA. A budapesti szociáldemokrata párt lapja a “Népszava” minap ünnepelte fennállásának hetvenöt éves jubileumát. A háromnegyed évszázad eseményeit méltató vastag jubileumi számból kimaradt Peyer Károlynak nevének még az említése is, holott a pártot a legnagyobb baklövések legválságosabb politikai helyzeteiben ő segítette át s józan és mértéktudó politikája nélkül aligha ünnepelhettek volna most lapjubileumot. Annál inkább szerepel a diszszámban Károlyi Mihály, aki viszszaemlékszik az 1918 októberi pucesra és elkérkedik azzal, hogy Lenin példáját követve a "forradalmi pacifizmus” útjára lépett, kapitulációra izgatott, holott a csehek 1916 őszén nyilvánosságra került nagyarányú felvidéki rablóterveiből nyilvánvaló lett, hogy ha megdöntik a királyi hatalmat és a fegyelmetlenség, a katonatanácsi bolsevizmus lesz az ur az országban, a lesbenálló csehek, románok, szerbek ezt az ezeréves Magyarország szétrablására fogják kihasználni, amint az aztán úgyis történt, alig néhány nappal a rend felbomlása és Károlyi Mihály uralomra jutása után. Soha még egy nemzet nem fizetett nagyobb árat azért, hogy valaki kormányra-jutási ambícióit kielégíthesse, mint amikor Károlyi Mihály végre beevezhetett a miniszterelnöki hatalomba. Károlyi Mihály ily irányú lobogó személyi ambícióiról egyébként a baloldaliak előtt is elfogulatlannak számitó néhai Garami Ernő volt szociáldemokrata vezér, a “Népszava” évtizedeken át főszerkesztője, majd Károlyi alatti kereskedelmi miniszter is közölt leleplező adatokat 1922-ben Bécsben megjelent “Forrongó Magyarország” cimü könyvében. * * * Károlyiról hamar kiderült, hogy csak az ambíciói vannak még a kormányzáshoz, de nem képességei. Emellett szerelmese lett a leninizmusnak és hagyta, hogy a matrózok, kommunisták és egyéb országromboló elemek garázdálkodjanak, mert bolond szalonbolsevik fejjel azt hitte, ők jelentik a haladást, az ország jövőjét. Nem csoda, hogy olyan lett az ország jövője, amilyen fejlemények erre következtek. A határok védtelenek maradtak, Károlyi maga sem akarta védetni őket s igy a csehek, románok, szerbek játszva teremtettek maguknak területileg “befejezett helyzeteket” a béketárgyalásokra. Most a sírást Károlyi az, aki még vádaskodni mer s e célból, mit tehetne egyebet, — történelemhamisitáshoz folyamodik. Azt írja a jubileumi "Népszava” cikkében, hogy "magam is ajánlottam Károly királynak, mikor az különbékét kívánt kötni, hogy vezesse be előbb a titkos választójogot, mire ő a parlamenti többség, Tiszáék ellenkezésére hivatkozott”. Szó sem igaz abból, hogy boldogult Károly király Tisza kedvéért nem akarta bevezetni a titkos választójogot. Károlyi valótlant állít, hogy ezzel feudális Reakciós látszatba keverje az uralkodót, befoltozza emlékét. Mindenki, aki kortárs volt ez időkben és megőrizte emlékezetének tárgyilagosságát, tudja, hogy Károly király a demokrácia és népjogok őszinte hevü igaz barátja volt s alig foglalta el trónját, menesztette Tisza Istvánt a miniszterelnöki székből. Uj miniszterelnököt nevezett ki Eszterházi Móric gróf, ismert szabadelvű képviselő személyében, aki a magyar arisztokrácia legnépbarátibb egyéniségének számított — olyannyira, hogy baráti köréhez oly radikális emberek is tartoztak mint az izgágagágáról is- ■ mert Fényes László újságíró, akkori nyíregyházi képviselő. .. Az Eszterházy-kormányban Károlyi Mihály pártja is képviselve volt Károlyi alvezére, gróf Batthyány Tivadar személyében, aki a király személye körüli minisztérium tárcáját töltötte be. Eszterházy a választójog általános kiterjesztése és titkossága programjával jött s csak a vak nem látta, hogy Károly király e lépése Tisza politikájának teljes megtagadását jelenti. Mint emlékezetes, a bukott Tisza akkor sértődötten, de hűségét demonstrálandó, ezredesi ranggal kiment a frontra. Eszterházyról hamar kiderült, hogy tulfinom lelkületű politikus ahhoz, hogy a napi politika intrikáinak durvaságaival megbirkózzék. Átadta helyét a Tisza István munkapártjától távolálló Wekerle Sándornak és mellé Vázscnyi Vilmos, aki az Eszterházy-kormány ban mint igazságügyminiszter vett részt, került mint “választójogi miniszter’’. Vázsonyi sok éven át az általános titkos választójog egyik legbravurosabb harcosa volt s igy illetékességgel bírt a reform megalkotására. A javaslat elkészült és azt a parlament el is fogadta. Károly király igenis megvalósította az általános titkos választójogot, — de mint Károlyi maga vallja be e cikkében, Károlyi már akkor a “forradalmi pacifizmus” lenini alapján állott Kunfival együtt mint írja” a feudális rendszer megbuktatására”. Már akkor Károlyi nem hitt a választójogban, a szavazólapban, a demokráciában, hanem bolsevizmust, forradalmat, felfordulást
