Krónika, 1946 (3. évfolyam, 2-10. szám)
1946-10-15 / 10. szám
I2-IK OLDAL •KRÓNIKA” 1946 október 15. AMERICAN HUNGARIAN MONTHLY KRÓNIKA AMERIKAI MAGYAR HAVILAP Editor — SÁNDOR TARCZ — szerkesztő Published every month by "KRÓNIKA” Hungarian Press 307—5TH AVENUE NEW YORK 16, N. Y. SUBSCRIPTION:-J— jff ELŐFIZETÉSI Díj: U. S. oí AMERICA j| . lyvfó, V 5/2? az Egyesült Államokban and CANADA 3 i ÁMÍT í* Canadában $1.00 PER YEAR í$ SöL' 51.00 EGY ÉVRE PRICE PER COPY -10c - EGY PÉLDÁNY ÁRA NEM LEHET ALKUDNI Az első világhoboru után Finnország és Magyarország kivételével minden állam, még a gazdag Anglia is megtagadta a hadiadósságok fizetését. Oroszország pedig azzal tért ki a fizetési kötelezettség alól, hogy a francia és angol pénzeket a cári Oroszország kapta, el is költötte munícióra és a Szovjet nem vállalja ezt az adósságot. Mindez arról jut eszünkbe, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériumának delegátusa Williard Throrp a párisi békekonferencián javaslatot nyújtott be avégből, hogy Magyarország hadisarcát háromszáz millió dollárról kétszázmillióra szállítsák le. Az összeg még igy is óriási, ha tekintetbe vesszük, hogy az orosz eddig is már legalább ötször ennyi értéket elvitt. Az amerikai delegátus indítványát leszavazták. Ausztrália, Canada, New Zeeland és South Africa delegátusai pártolták a javaslatot, a Szovjet és szláv csatlósállamai, továbbá Franciaország és Anglia képviselői a javaslat ellen szavaztak. így tehát ha belepusztul is Magyarország, a Szovjet megkapja a maga font húsát Hungária csenevész testéből. A tizenkét német nazi megérdemli az akasztófát, mert megszámlálhatatlan bűn terheli lelkiismeretüket. De... egy hajszállal sem ártatlanabb Stalin és vezérkara. De hát ők IS győztek. Ennélfogva ártatlanok. GYÖNGYÖSI LEMOND A magyar külügyminisztérium “Uj Magyarország’’ cimü lapjában olvassuk, tehát el kell hinni, hogy Gyöngyösi János magyar kül- _ ügyminiszter kereken kijelentette a párisi magyar sajtófogadáson a világ minden részéből összesereglett 210 külföldi újságíró, — közte a cseh és román újságírók előtt, hogy "Lemondunk a politikai revízióról.” Janota Milán cseh újságíró kérdésére adta ezt válaszul, amikor ez a trianoni béke revíziójára vonatkozó álláspontját kérdezte. Azt is érdemes feljegyezni, hogy a sajtó-estély augusztus második hetében volt, tehát jóval előbb, mielőtt a területi kérdések sorra kerültek a magyar békeelőkészitő bizottságban. Igen magas magyar kormányhelyről utóbb szeptember 7-én Budapesten. azt hallhatta a magyar nép, hogy azért volt teljes a párisi balsiker, mert "saját erejűnkre maradtunk.’’ Mint festett ez a saját erő, mutatja Gyöngyösinek, a magyar delegációt vezető külügyminiszternek fenti, szapora kijelentése. A saját erőkre maradást tehát csak személyileg és azokra kell érteni, akik a párisi magyar képviseletet intézték és ellátták. Ök a saját gyengeségükre maradtak s a konferencia egész tartama alatti magatartásuk meg is felelt annak az álláspontnak, amelyet Gyöngyösi oly igen sietett közölni a világsajtóval. Gyöngyösi és társai lemondhatnak a revízióról, belenyugodhatnak a trianoni határokba s beérhetik azzal, hogy csak maradjon minden a régiben, ne utasítsák ki a felvidéki magyarságot. A magyar nép azonban tovább küzd nagy igazsága győzelméért s ha valamiről lemond, úgy csakis saját hátramozditói, a per megnyeréséről eleve nyíltan letevő ügyvédek segítségéről. Ilyen prókátorokkal csak pert veszíteni lehet, már pedig ez a per tovább kell folyjon az igazság és becsület, a férfias kitartás és hűség győzelméig. Ez történelmi kötelesség, sorsrendelés s ha egyeseknek nem telik saját erőből a vállalására, — a magyarság lelke nem fog eltántorodni tőle soha! HONTALAN MAGYAROK HÁBORÚ ÉS OSZTÁLYBÜNÖSSÉG llgy látszik, hogy többszázezer szlovákiai magyar kénytelen lesz elhagyni szülőföldjét. A cseheknek valahogyan minden sikerül, még a magyar határrevizió is Magyarország rovására. Hova menjen ez a temérdek földönfutó? Mindenükből kiforgatva koldussors várna rájuk a kifosztott Magyarországon, ahol már földet sem kaphatnak, mert állítólag minden földet felosztottak. Truman elnök ugyan kijelentette, hogy a sok hontalan részére az Egyesült Nemzetek, köztük az Egyesült Államok is tartoznak uj otthonról gondoskodni. Talán úgy segíthetnénk legjobban a szlovákiai magyarokon, ha lehetővé tennők részükre az Egyesült Államokban való letelepedését. Sokkal jobb soruk lenne, mint akár Szlovákiában, akár Magyarországon, ugyanakkar Amerika is nyerne sok dolgos kezet, mert a felvidéki magyarok nagy többsége földműves, ma pedig az őstermelőkre, a gazdálkodókra még ebben a gazdag országban is szükség van. TIZENKÉT AKASZTÓFA A nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék, amely tulajdonképpen amerikai, angol, francia és orosz hadbirókból állt, kimondta az ítéletet 22 főnazi felett. Három vádlottat felmentett, tizenkettőt halálra ítélt, a többit 10 évtől életfogytiglani börtönre ítélte. llgy látszik, hogy e vegyes Ítélettel a három felmentetten kívül senki sincs megelégedve. Maga Nikitchenko, az orosz hadbíró is kifogásolta, hogy Rudolf Hess börtönbüntetés árán elkerülte az akasztófát. Azt is sokan kifogásolják, hogy az ítélet nem marasztalta el sem a német kormányt, sem pedig a német vezérkart, csupán a kormány és vezérkar egyes vezetőit találta bűnösnek a támadó hadjárat megindításában és a legyőzött népi kisebbségek faji, felekezeti és politikai üldözésében. Robert A. Taft szövetségi szenátor kijelentette, hogy amennyiben ezeket a németeket felakasztják, folt esik Amerika becsületén. A világsajtóban elhangzott vélemények között legérdekesebb Robert H. Jackson amerikai főbíró, a tárgyalás amerikai közvádlója nyilatkozata, amely igy hangzik: . támadó háborúk kriminálisak és legyőzött kisebbségek üldözése faji, felekezeti, vagy politikai alapon hasonlóképpen kriminálisak.” “.. . wars of aggression are criminal and that persecution of conquered minorities on racial, religious or political grounds is likewise criminal.” Jackson ügyész szavait bátran alkalmazhatjuk nemcsak Hitlerre, von Ribbentopra és társaikra, hanem Stalinra, Molotovra és társaikra. Mert 1939 szeptemberében a német és orosz hadak támadó hadjáratot indítottak Lengyelország ellen, a leigázott Lengyelországban megkezdték a kisebbségek üldözését faji, felekezeti és politikai alapon és mig Nyugaton a német egymásután igázta le kis szomszédait, addig Keleten az orosz egymásután igázta le a maga kis szomszédait. "Meg kell mondanunk, hogy egy gyalázatos kaszt eltévelyedéséért nem szabad egy nemzetet végzetesen megbüntetni. Annál kevésbbé, mert ilyen kaszt másutt is akadt, olyan országokban, amelyek ma a győztesek között bírói székben ülnek,” — mondotta Auer Pál párisi követ, békedelegátus a béke-előkészitő bizottság előtt s e kijelentés némileg zavarosan hangzik. Kaszt alatt osztályt szokás érteni s nem jól teszi Auer Pál, ha valamely osztály ellen emel kollektiv bünösségi vádat. A legitimista demokrácia nem hive egyetlen osztály uralmának sem, hanem az osztályok kölcsönös, szociális méltányosságát és nemzeti harmóniáját látja helyesnek, de tiltakozik az ellen, hogy bármely társadalmi réteget, osztályt egyetemlegesen bűnbaknak tegyenek meg. Ezt tehették a nácik, akik a faji bűnösség egyetemlegessége alapján küldték a zsidók millióit a gázkamrákba vagy teheti Molotov elvtárs, aki osztályalapon kovácsol háborús bünösségi vádat, de nem jól hangzik Auer Pál, a liberális politikus ajkáról. Molotov azt mondotta, hogy a magyar népnek bűnhődnie kell "uralkodó osztályai” háborús bűneiért. Ez alatt a főúri és gentry osztályt értette s hogy ez mily igazságtalanság, mutatja Teleki Pál gróf hősi öngyilkossága, a magyar főurak túlnyomó zömének köztudott Hitler-ellenessége, Bajcsy Zsilinszky, Kiss János tábornok, Kállay Miklós, Keresztes-Fischer, Szegedy Maszák Aladár és a gentry-osztály képviselőinek hosszú sora, akik mind nemcsak érzelmileg álltak szemben Hitlerrel, de bátran dolgoztak is ellene. Ne általánosítsunk tehát s különösen nem volt ez helyénvaló a békeasztalnál, amikor Molotov is egyes osztályok bűnösségét emlegette. Minden osztálynak vannak gyenge emberei, de ezért nem lehet egészében elitélni egy osztályt. Kivált nem amikor Molotov nemcsak azt az osztályt, hanem az egész népet kívánja büntetni érte. Azt a magyar népet, amelyről éppen a kommunisták hirdették leghangosabban, hogy demokratikus uj Magyarországot alkotott, vagyis nem azonos a régi rendszerrel. A régi kommunista elmélet különben is azt hirdette, hogy nem az ember bűnös, hanem a társadalom, mert rosszul megépített rendjével bűnre hajt. Ha ez igaz, vonatkozik a nemzetek társadalmára is s akkor nem a nemzetet kell büntetni, hanem megszüntetni a nemzetek társadalmának azt a hibáját, amely őt a bűnösnek vélt cselekedetre hajtotta. A magyar esetben: Trianont! S mi volna, ha valaki az Oroszországban diktatórikus teljhatalommal uralkodó munkásosztály, a kommunistapárt megbüntetését, tönkretételét követelné, amiért Molotov az 1939 augusztus 23-án Hitlernek adott barátsági és meg nem támadási szerződéssel lehetővé tette neki, hogy hátbatámadás veszélye ellen biztosítva, el merje kezdeni háborúját és a kisnépek sorát, közte Magyarországot óriási túlerejének terrorja alatt kényszerithesse a maga oldalára? Mert hogy a csöppnyi Magyarországgal szemben volt súlya a hitleri túlerő kényszerének, nem vitás, ellenben a hatalmas Szovjet önként állt össze Hitlerrel a lengyel osztozkodásáért.
