Krónika, 1946 (3. évfolyam, 2-10. szám)
1946-07-15 / 7. szám
/1946 julius 15. "KRÓNIKA” 3-1K OLDAL, FÉNY NEM JÖHET KELETRŐL: Uj magyar “Resistence” a másik totalitarizmus veszélyeivel szemben! Magyarországról Nagy Ferenc és a Kisgazdapárt helyzetének újabb megnehezüléséről hoz hirt a táviró. A kommunisták vezetése alatt álló baloldali blokk további húsz képviselő kizárását követeli a Kisgazdapárttól, amelynek többsége ez újabb manőver sikere esetén hovatovább egyre inkább lemorzsolódnék. Ugyanakkor Sviridov megszálló orosz generális jegyzéket intézett Nagy Ferenchez, amelyben a kommunistáktól sugalmazott követelések hosszú sorával áll elő. Ezek között szerepel a katolikus ifjúsági egyesületek feloszlatása és a katolikus egyház “megrendszabályozása”. Ezt azon a cimen kéri Sviridov, hogy a katolikus egyházat oroszellenesnek tartja, holott köztudomású, hogy csak kommunista-ellenes és miként nem ellensége egyetlen nemzetnek sem, úgy híven kitart a magyarság és évezredes világnézeti és politikai hagyományai mellett. Az orosz jegyzék több kisgazdaminiszter, államtitkár, főispán és vezető újságíró eltávolítását is követeli, nyilván azzal a célzattal, hogy a baloldali • blokk emberei kerüljenek a helyükre. Ezenkívül feltűnő politikai letartóztatások is történtek, igy Pallavicini Györgyé akit a N.Y. Times tudósítása mint prominens királypártit említ, továbbá Pálfy József katolikus politikusé, aki a nazi-ellenes ellentállási mozgalomban vitt bátor szerepével beigazolta, hogy a demokrácia hive, valamint dr. Lajos Iván, volt pécsi jogakadémiai tanáré, aki még a háború előtt a magyarságot figyelmeztető könyvet irt, arról, miért nem győzhetnek a németek. E letartóztatásokból, úgyszintén a katolikus ifjúság egyesületek elleni hajszából, amelyeket Rajk László kommunista belügyminiszter javarészt már fel is oszlatott, nyilvánvaló, hogy nem holmi nazi-fascisták, hanem a hagyományos magyar szellem hívei ellen folyik az elnyomás. Világos, hogy orosz tábornoki segédlettel azok további térhódításának biztosítása folyik, akik a magyar közéletet az államkapitalista kommunizmus, a keleti orientáció és a szovjet-gyarmatiság vonalára szeretnék végleg átállítani. El akarják távolítani útjukból azokat a nyugati szellemiségű és magyar érzületű politikusokat és politikai csoportokat, akiket és amelyeket e céljuk szempontjából hátrányosnak tartanak. Önmaga, saját pártja és annak nemzethü elemei elleni lépéseket akar zsarolni Nagy Ferenctől a Komintern Budapestre áthelyezett magyar neylvü tagozata. Nyíltan és lelkesen megvalljuk, hogy mély rokonszenvet érzünk a keleti szolgaság elleni lázadó érzéseiket a Nyugat felé demonstráló üldözöttekkel, ez uj antitotaliter resistence-cal, ellenállási mazgalommal szemben, akiknek hősiessége még méltatást fog találni az újkori magyar történelem legszebb lapjain. Ugyanakkor azonban igyekszünk humánus megértéssel lenni Nagy Ferenc fölötte nehéz helyzete iránt is. Egy háborús tragédiától legyöngült, éhező és vergődő, megszállt ország vezetője, aki még el sem jutott a békeszerződés aláírásáig s a győzelmes vörös hadseregtől támogatott parlamenti kisebbség terrorja alatt áll. Készséggel ismerjük el ennélfogva a kényszerhelyzet egy nemét Nagy Ferenc számára, amiként annakidején a köztársaságnak szovjet-nyomásra parlamenti utón történt kikiáltása alkalmával sem haboztunk figyelembe venni a moszkvai diktátorok és magyar marxista csatlósaik nyomását. Mint az országon kívül élők, a beleszólás jogát sem vindikáljuk magunknak abba, mit tegyen és mit ne tegyen Tildy Zoltán és Nagy Ferenc, de mint történelmi tapasztalatokkal rendelkező, több évtizedes megfigyelők még sem tudunk őszintén hinni az engedékenység módszerének helyességében. Az első kizgazdapárti kizárások alkalmával megjósoltuk, hogy a zsarolást újabb követelések fogják követni s röviddel később az egyik kommunista vezér máris kiadta a jelszót, hogy "még balrább kell menni, még teljesebbé kell tenni a demokráciát", — illetve azt az egyoldalú osztályuralmi előretörést, amelyet a teljes hatalom megszerzésének végcéljával ők értenek alatta. Ismerjük a kommunisták fanatikus uralmi étvágyát s tudjuk, hogy az semmiben sem csekélyebb a levitézlett másik totalitarizmus, a nazi-fascizmusénál, amelyről oly sokszorosan igazolódott be, hogy ha a kisujjat nyújtják neki, az egész kezet akarja. A kommunizmus épp úgy mint a nazismus egy, dinamikus, állandó belső feszitő erők gőzében élő irányzat, amely nem áll meg félúton, nem érheti be a demokrácia osztályköziségével, mikor a többi osztályok politikai és gazdasági ereje megsemmisítésén alapuló egyoldalú osztálydiktatura a lényegi célja. * * * Tildy Ós Nagy azt látszanak hinni, hogy a bolsevizmussal lehet tartós, becsületes egyezségre jutni. Azt remélik, hogy először az orosz kivonulást sikerül majd barátsággal elérniük, azután pedig majd meglátják, mit lehet tovább tenniük. Forrón kívánjuk, hogy sikerüljön taktikájukkal mielőbb elérniök az oroszok teljes kivonulását, de nem leplezhetjük kételyeinket e tiszteletreméltóan jóhiszemű igyekezet naiv optimizmusával szemben. A mai engedékenység mindinkább a kommunisták kezébe adja az ország tényleges közhatalmát s mindegy, hogy Rákosinak, Révainak, Illés Bélának, Vas Zoltánnak, avagy Spiridovnak hívják e azokat a kommunistákat, akik Magyarország porkolábjai lesznek, hiszen a nevezett “magyarok” épp úgy szovjetpolgárok, sőt nem egy közülük őrnagyi rangot is visel a vörös hadseregben. Ma ki lehet tenni a cégtáblát, hogy “Spiridov és Rákosi, azelőtt Magyarország” * S még ha tényleg ki is mennek az oroszok, Rákosiék nem mennek ki a hatalomból, mert mint Riesz István szociáldemokrata igazságügyminiszter mondta cinikus, vakmerő nyíltsággal: a Szovjetnek 83 mérföldes közös határa van a nyilt Alföld peremén Magyarországgal s ezt “mindenkor figyelembe kell venni.” Az orosz kivonulástól tehát —> a nyugati demokratikus hatalmak szolidáris segítsége nélkül — nem várunk igazi felszabadulást. Ellenkezőleg a baloldali blokk nyomásának fokozódását és gyorsulását éppen azzal az eshetőséggel hozzuk összefüggésbe, hogy aktuálissá válhat a kivonulás és akkorra kész marxista garnitúrát akar Magyarországon a nyeregben visszahagyni Moszkva. Minden engedékenység csak az örvényhez viszi közelebb Magyarországot. Sok mély tapasztalati igazság látszik lenni az amerikai magyar református papság Nagy Ferencnek New Yorkban, junius 18-án átnyújtott memoranduma lapunk más helyén közölt tartalmában, de különösen következő szakaszában.: “A becsület, — mondja a református memorandum — a m férfiasság: történelmi erő. Századokat éltet és lelkesít, ellenben az önlényeg megtagadásáig menő megalkuvás destruktiv; nemzedékek lelkét öli meg és aljasitja le. Ezzel a történelmi erkölcsi törvénynyel szemben édes-kevés meggyőző ereje van az ideiglenes előnyökre, vagy kényszerhelyzetekre való hivatkozásnak.” Nem kívánjuk, oly ridegen tagadásba venni a kényszerhelyzet jelentőségét, mint azt református testvéreink e memorandumukban tették, de tagadhatatlan, hogy a kényszerhelyzetek mai fajtája mégsem annyira reménytelen és kiut-nélküli, mint volt a háború alatti magyar miniszterelnöké. Ma nincs többé háborús, teljes elszigetelség, mint akkor, amikor Magyarország a világtól elvágva ki volt szolgáltatva Hitler túlerejének. Nemcsak a Szovjet győzött, de a nagy demokratikus Amerika és a többi nyugati demokratikus hatalmak is! Magyarország a keleti orientációtól csak belső bolsevizálást és szovjet-vazallusi szégyensorsot várhat, — szabadságvágya, hagyományai, öröklött nyugati szellemisége és az egyéni életre való begyökerezett hajlama mind arra utalják, hogy a Nyugattól várjon felmentést mai szorongatottságából. Nemcsak a néma, de az őszintétlenül beszélő gyermekek sem érti anyja sem a szavát. A Nyugat, főként Amerika vezetőiben van lelkiismereti érzés, hogy nem szabad egy évezredes nyugati civilizációju országot odadobni a bolsevizmus és keleti imperializmus zsákmányául, hanem segíteni kell a politikai és világnézeti érdekszféra-rabsága alól való felszabadulásban. Ez a hajlam megizmosodnék, erőteljessé és erélyessé válhatna, ha a magyar kormány részéről, bátor, férfias tettekkel nyerne ösztönzést, ha a magyar kormány a világ előtt harsány bátorsággal megtapellálná az antidemokratikus és embertelen érdekszféra-tévitéletét. Nagy Ferenc pártja abszolút többséget kapott a magyar néptől s mindaz amit Rákosi spiridovi asszisztenciával csinál, a népakarat szabadságáról szóló yaltai megegyezésnek, valamint az Atlantic Charternek és a Négy Szabadságnak cinikus, erőszakos kijátszása. Nagy Ferenc határozottsággal és önérzettel léphet fel, mert mögötte az ország közakarata s mint a többség öntudatos képviselője nem kell tűrnie a kisebbségi zsarolást, annak a kommunista társaságnak terrorját, amely tapsolt, amikor Sztálin és Molotov barátsági szerződést adtak Hitlernek és Ribbentropnak, amivel rázuditották a világra Hitler világuralmi háborúját. * * * Nem hiszünk az “Ex Oriente Lux!” régi mondás mai magyar igazságában. Nyugatról jött Szent Istvánnal a keresztény kultúra fénye és államalkotó erkölcsisége, amely ezer esztendőn túl éltette a magyar nemzetet s a Szabadság szellőit csak arról várhatja a magyar. Ha pillanatnyilag homályos, ködös és felhős is a nyugati égbolt s napja még nem is süt reánk teljes fénnyel, hü szivek féléié fordulnak és várják éltető melegéi:, mert rajta kivül nincs más fény a magyar léleknek, — csak a bolsevik szolgaság éjszakája a másik oldalon...
