Krónika, 1946 (3. évfolyam, 2-10. szám)

1946-05-15 / 5. szám

“K R Ó NIK A”

1946 május 15.

meket szerzett, egyetemekre járathatja gyermekeit és bőségesen van szabad ideje szórakozni, tanulni, politikai jogait szabadon gyakorolni. Ezt a bőséget ők “szegénység -nek minősítették, az autó vagy elektromos gyárat, mely ezt az ideális jólétet lehetővé tette, hozzáértő mérnökök helyett lebzselő uniovezetők igazgatása alatt szerették volna látni.

A kommunista propaganda külföldi vonala tehát elkezdett még több tulajdont, még erősebb birtokosi jogokat követelni a munkásemberek számára és mindezzel párhuzamosan ideális e'ldorádóként festették le Oroszországot, ahol minden a munkásoké. Ez a csalafinta beállítás rengeteg józaneszü munkást tudott megtéveszteni a világ minden részében.

* * *

MOST AZONBAN KEZDENEK felnyílni a szemek. A vörös hadsereg megszállásai megmutatják a világnak, hogy az oroszok legfőbb célja mindenütt az általános elszegényités. Tervszerűen, eltökélten és tudományosan fosztják ki az eddig intenziven müveit és sok mindenféle felépítménnyel biró vidékeket. Nemcsak arról van szó, hogy elrabolják amit találnak és elhurcolják a szovjet gazdálkodás megfelelő centrumaiba. hanem egyik legfontosabb érdekük, hogy a lakosságnak — semmije se legyen.

Ez az általános elszegényités, a nép tulajdonérzékének teljes kiölése, a birtoklás összes örömeinek elfojtása az emberi lélekben, tulajdonképen egy hármas politikai láncolat logikai szükségessége, hármas céljuk egyikét sem vihetnék keresztül az oroszok, ha nem terjesztenék az általános szegénységet, nincsetlenséget, éhséget és mindennek dinamikus kitörését a minél mohóbb rablási vágyat.

Tömegeiknek sohasem lehet semmijök három fontos alapok miatt. Először is mert a Szovjet Unió marxista vezetők uralma alatt áll. Másodszor, mert a pánszláv terjeszkedéshez csak éhes és elégületlen szláv tömegeket használhatnak. Harmadszor pedig, csakis akkor tudják dinamikus és forradalmi állapotban tartani népeiket, ha nomád mobbá, portyázó csőcselékké nevelik őket. Még ipari munkásaik seregeiből is vándorló, sehol le nem telepedő, ide-oda kószáló proletár seregeket idomítanak s mindenféleképen hátrányossá akarják tenni a letepeledési, tulajdonszerzési törekvéseket. Csak az az eset képez kivételt, ahol az orosz állam akarja földhöz láncolni béresparasztjait, a nagy állami uradalmak örökös robotosaiként, akik sohasem hagyhatják el helyüket felsőbb rendelet nélkül. Ugyanígy munkájukhoz vannak láncolva az ipartelepek munkásai is, akik csak a gépekkel és gyárakkal együtt vándorolhatnak uj telephelyeikre, ha a népbiztosság valami uj állomáshelyet jelöl ki a gyárnak.

* * *

AZ OROSZORSZÁGI MUNKÁSOK csak ott nem kellékei, tartozékai az üzemeknek ahol fenyítésként, kényszermunka osztagokba vannak osztva. Több mint 16 millió ilyen rabmunkást tologatnak ma a munkahajcsárok és vöröskatonák szigorú felügyelete alatt. Ezek a szerencséden páriák még fekvőhelyet sem mondhatnak magukénak, hatalmas gödrök kivájt üregeiben rögtönöznek nekik nyugvóhelyet és deszkákkal, rongyokkal ők maguk falazzák be magukat alvóhelyeiken, a tél idején. Ezek a munkások és munkásnők elitéit fegyencek. Bünük nem csupán politikai természetű, például az, hogy ki merték nyitni a szájukat. A vétkezők legnagyobb része tulajdonszeretetet árult el, vagyis valami módon mégis csak jelét adta, hogy megbecsüli ami az övé. Ez már elég, hogy életét Szibériában raboskodja végig.

Egy másik csoportja a fegyencmunkásoknak társaival, vagy előmunkásával került ellentétbe. Ha nem tud lépést tartani a gyors munkával, ha lassítani próbál, ha a többiekkel összekülönbözik, vagy ha tulgyakran jelent beteget, már “antiszociális'’ bűnözővé minősitik és minden jogát elveszti a rendes munkabérhez és a kiszabott adagoláshoz. Fejebbvalói sok esetben minden ok nélkül is kénytelenek kiselejtezni egyes munkásokat, különösen az öregeket, akik a törvény betűi szerint nyugdíjra érdemesülnének. A munkás gyengülését ürügyül használva, vagy valami engedetlenséget ráfogva, nagy terhektől szabadítják meg az üzemet a vezetők, ha fegyelmi vétséget bizonyítanak reá és jogfosztott fegyencmunkásnak küldik. \

* * *

DE A MARXISMUS teóriája is megkívánja, hogy senkinek se legyen semmije Oroszországban. Ékes péla erre Lenin hires “uj gazdasági politiká”-jának története. Amikor a Szovjet Unió a világháború befejeztével győztesen került ki Kolcsak és Wrangel ellenforradalmi háborúiból, Lenin elérkezettnek látta az idó^ némileg enyhíteni az ínséget. Megkezdte tehát a parasztság és a városi kispolgárság kibékitését, vagyis meg engedte, hogy a kisbirtokok és a .kisüzemek is résztve'hessenek az ország ellátásában.

Ez a reform “N E P” név alatt hivatalos politikává vált. Az addig ínséges orosz élet egyszerre virágozni kezdett. A parasztok élelmet, tejet, vajat, tojást vihettek a városokba, az uccákon árusok, az üres boltokban kereskedők jelenhettek meg. Az egész orosz élet egyszerre belebolondult abba, hogy vásárolni lehet, hogy ki-ki gyűjthet szép holmikat, vagy eladhatja a saját portékáját. Olyan divatba jött tulajdonnal bírni, hogy alig két esztendő leforgása alatt mindenki bőven ellátta magát és rengetegen meg is gazdagodhattak ebből a kereskedelmi forgalomból.

De a Kremlin marxistái kétségbeestek. Kiderült, hogy az egész ország tulajdont, jólétet akar s ha erre kilátása nyílik, nyomban eldobja világforradalmi küldetését. Ennek a tobzódásnak tehát hamar végét szakították. Először is elkobozták a parasztok és kereskedők nyereségeit adó fejében. Másodszor üldözni kezdték az üzérkedő hajlamuakat. Százezrével küldték .őket Szibériába és kihirdették a kommunizmus szent háborúját minden gyűjtési, kiszolgálási, vagyon-szerzési hajlandóság ellen. Az orosz élet egész virágzása elfagyott; a gazdasági élénkséget borzalmas tisztogatási düh váltotta fel. A kalmárszellemet a másik ember kiszolgálásának vágyát úgy el kell fojtani mint a pestist, ordítozták a teoretikus korifeusok.

* * *

A SZOVJET UNIÓ ekkor kezdte el hires tervgazdasági programját, az első ötéves tervet. Úgy az első mint a további ötéves terveknek lényege a “szocialista építés” teóriája. Ez azt jelenti, hogy az ország népe* őrült tempóban dolgozik ugyan, de azért "senkinek sincs semmije” mert fcsak gépeket, üzemeket, gyárakat,

,gátakat, traktoráíiomásokat építenek. Mindent az államnak, sem,mit a munkások fogyasztásának, .vagy tulajdonának.

Azóta a Szovjet Unió hatalmas számadatai az órszág beépitéséről és iparosodásáról, mind csak egy .statisztikai fantom gazdagságáról beszélnek, amiben semmi része sincsen az orosz parasztnak, ipari munkásnak, akinek “soha sincsen Semmije” de folyton elég éhes ahoz, hogy tovább robotoljon a jövő "szociális jóléte” kedvéért.

Amig tehát a marxismus a külföldön nagyon reálisan és kiszámított eltökéltséggel dolgozik, hogy az összes nem-kommunista országokban minél több háborús Jcrizist és gazdasági válságot idézzen fel, mert a külföldi munkásság Ínsége nélkül nem remélheti a világforradalmi átalakulást, addig .odahaza elsősorban az orosz népet éhezteti ki. Az ország hatalmával, erejével áltatja lakosságát £ egyre későbbre odázza a nép .valóságos jólétének és ellátásának programját.

Azt azonban, hogy Oroszország az egész világot fel kell, hogy forgassa és hogy a tulajdon iránti érzéket az összes nemzetek fiaiból tervszerűen ki kell ölnie, nemcsak a marxista forradalmi ideológia, hanem a nagy pánszláv álmok is .elkerülhetetlenné teszik.

/ * * *

A PÁNSZLÁV ÁLMOK a

szláv népek dicsőség-ábrándjai és ezeknek sokkal erősebb gyökerük .van a szovjet nép körében, mint a kommunizmus marxista értelmezésének. A nagyszláv nomádság ősi ösztönei szólalnak meg a pánszláv törekvésekben, melyek évszázadok óta mérgezik meg a .nyugati haladás levegőjét. A mongol, tatár nomád kultúra csak a rablást és a vitézséget ismeri mint nemzetfentartó erőt. Folytonos terjeszkedésüket az teszi szükségessé, hogy sehol sem telepednek le és sehol sem engedik kifejleszteni azt az elégedettséget, amit csak a tulajdon megbecsülése és az egyhelyben letelepedett emberek lassú növekedése és gazdagodása ir elő.

Mindkét világháborút pánszláv aknamunka okozta, a harmadikat

5-IK OLDAL

is ugyanezek a pánszláv terjeszkedési vágyak provokálják. Az .orosz sohasem tart elégedett népeket a határain, éhes és portyázó nomád csapataik hamar felélik a .helyi lehetőségeket és nekirontanak a szomszédos törzsnek, ha van tőle elvenni való. Ez a hullám .csak akkor szakadhatna meg, ha ,a határmenti népet engednék letelepedni elégedetté válni. Ez azonban a szláv népeknél ismeretlen érzés. S nem engednék kifejlődni, még ha meg is lenne 'hozzá ya hajlandóság.

Harmadik tényezője annak, hogy az orosz sohase áldhasson meg, soha se szüneteljen tovább terjeszkedni óriási és csaknem .néptelen területein kívül, a mob .filozófiája, vagyis az a tétel, hogy jnindig csak a nincsetlen és meztelen, semmit sem akaró, semmit sem becsülő ' nicsevó” szellemnek van igaza és minél mélyebbre hajolunk, minél állatibb értelemben közelítjük meg az egyszerű és se.honnai embert, annál közelebb kerülünk Istenhez. Valóságos vallási fanatizmus ez az orosznál, újra meg újra visszatér és mindig össze akarja rombolni, el akarj# pusztítani, ami körültte tulajdon, vagyon, kultúra. Mert neki csak a meztelen ember nihilizmusa számit valamit. Ez az ázsiai mobszellem egyik legnagyobb veszedelme a nyugati civilizációnak és ha nem képes megfékezni, sírásója is lehet már a közel jövőben.

* * *

AMIKOR TEHÁT arra gondolunk, hogy az egykor tej jelmézzel folyó és minden földi jóval .bőven ellátott Magyarországon ,most "Senkinek Sincs Semmije’' pillanatra se képzeljük azt, hogy ,ez csak ideiglenes és átmeneti nyomorúság és csak a nazi banditák rabló-terrorja, fosztogatása .vagy az ostrom é§ az ezt követő megszállás okozza.

. A pucérra vetkőztetett, mindenéből kifosztott Magyarország nemcsak ideiglenesen és átmenetileg lesz kénytelen küzdeni ezzel ,a penetráns, csontig-velőig ható .Szegénységgel, -hanem erre lesz kárhoztatva mindaddig amig az orosz megszállás tart. Amig a tulajdon rendszerének három nagy .tagadása, az orosz kommunizmus .hármas forradalmi szenvedélye érvényesülnek Magyarország vezetésében: a marxista világforradalmi ideológia, a pánszláv világuralmi ábrándok és az ázsiai nomádság mdbszelleme és nihilizmusa.

Amig ezektől a bilincsektől Magyarország nem tud megszabadulni, magyar demokráciáról, felszabadulsról még csak ábrándozni sem lehet. Addig csak egyetlen tragikus fátum érvényes Magyarprszágra, gonoszabb és lesujtóbb fátum mint a halálitélet. . . Ezt az átkos, fekete mottót irtuk cikkünk fölé és itt újra ismételjük:

s. s. s.

SENKINEK SINCS SEMMIJE!