Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)

1945-08-15 / 8. szám

I 1945. augusztus 15. ‘KRÓNIK A” 3-IK OLDAU zött a következőket mondotta: “Századok óta a legnagyobb megpróbáltatások kora ez. Cana­da, Anglia, harcos és elnémított szövetségeseik a legégbekiáltóbb forradalommal állnak szemközt. Felületes megfigyelők gyakran mondják, hogy ez a háború Hitler háborúja. Ez csak részben igaz. Nem volnánk reálisak, ha ezekért a borzalmakért csak Hitlert tar­tanok felelősnek. Hitler csak a forradalmi erők koordinálója. Ő vezeti a harcot a világ dominálá­­sára. De mindenekfelett is ő ve­zeti a nihilizmus világforradalmát. Hitler és a mögötte álló erők szemben állnak mindennel, amit mi értéknek tartunk. Hitler szem­beszállt a kereszténységgel, egész civilizációnkkal, amely Krisztus tanításain alapszik. Hitler rend­szere a pogányság rendszere. Az Ő Istene a vér.'Hitler meg akar fojtani minden emberi jogot és szabadságot. A mi szemünkben az egyén jogai szentek és sérthetet­lenek. A mi politikai életünk, a mi törvényeink az egyén és a család alapvető jogain alapszanak, ami­ket az állam nem törölhet el, Hit­ler ezzel szemben az államot, a fa­ját, a pártját minden emberi jog felé helyezi. Az ember az ő sze­mében nem egyéb, mint rabszol­ga, akinek az uralkodó politikai gépezet akaratát kell teljesítenie. Hitler megtagad minden igazsá­got. .. Épen ezért nem lehet sem­miféle kompromisszum köztünk és a nemzeti szocializmus között’’. A kompromisszumos béke ellen. Azokkal szemben, akik ezekben ,az időkben Hitler hadigépezeté­­(nek győzelmei és a demokratikus „erők legkétségbeesettebb helyze­tének idején kompromisszumos békére gondoltak, Ottó főherceg a megalkuvás nélküli harcot hir­dette és igy minden beszéde és nyilatkozata azt az álláspontot foglalta magában, aminek drámai erővel adott kifejezést Roosevelt elnök és Churchill angol minisz­terelnök' casablancai deklarációja, amely ebből a két szóból állt: “unconditional surrender.” Felté­tel nélküli megadás. Ottó amerikai tartózkodása alatt Roosevelt elnök s közte erő­sen kimélyült a barátság. Hogy milyen sokra értékelte úgy Roo­sevelt elnök, mint Winston Chur­chill Ottó főherceget, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy egyik legfontosabb tanácskozásuk alkal­mával, amit Quebeckben tartot­tak, együttesen hallgatták meg a nézeteit. Ezeket a nézeteket részletesen fejtette ki Ottó főherceg az Egye­sült Államok és Cjanada különbö­ző városaiban tartott előadásai­ban és beszédeiben. Mindig lépést tartva a fejleményekkel, ezek at „előadások és beszédek a legrész­letesebben ismertették Közép­­,európa problémáit. 1944 április 18-án Baltimoreben tartott beszédében Ottó kihang­súlyozta, hogy Hitler, aki egész Európát egyesíteni akarta a názis­­mus pogány rendjében, egyet elért 3 ez az, hogy Európa népei va­lóban egyesültek ellene és a né­metek ellen. Baltimorei beszédé­ben kihangsúlyozta, hogy Európa ;népei számára nemsokára eljön a felszabadulás ideje és mindegyik népnek felszabadulása után mó­dot kell adnia arra, hogy maga Jiatározza meg milyen államfor­mában akar élni. Az Atlantic Charter. Ebben az időben tette Ottó fő­herceg egy ismert amerikai ma­gyar újságíró előtt azt a kijelen­tést, hogy ő semmi mást nem akar, minthogy visszamehessen Ma­gyarországba és a magyar nép szabad választása nyilvánulhas­son meg a királykérdésben. Ez az álláspont az Atlantic Charter el­veihez, a népek önrendelkezésé­jnek magasztos elvéhez való hűsé­ges ragaszkodást tükröztette visz­­sza. íme: ezekben adtuk rövid váz­latát Ottó főherceg rekordjának azokban az években, amikor a názismus a világtörténelem leg­borzalmasabb vérzivatarát zúdí­totta erre a földre. Ez a rekord makulatlanul tiszta, fényes s ért­hetővé teszi azt a bizalmat és bátorítást, amind Roosevelt elnök többször is kifejezést adott. “Barátomnak, Ottó főhercegnek.” “Barátomnak, Ottó főherceg­nek” — ezekkel a szavakkal de­dikálta Roosevelt elnök egyik fényképét. “Barátomnak, Ottó főhercegnek.” Roosevelt elnök barátja volt Ottó főherceg s azok, akik Ottó főhercegre rá akarják ifogni, hogy Hitler melletti propa­gandát fejtett ki Amerikában, annak a Roosevelt elnöknek a magasztos emlékét is megsértik, aki soha, soha nem fogadott vol­na barátságába, bizalmába és sze­­retetébe senkit, aki a legkisebb mértékig is rokonszenvezett a ná- Zikkal. Roosevelt elnök pontosan tudta, hogy milyen beszédeket tart, milyen nyilatkozatokat tesz Ottó főherceg s kommunistáink nagyon is jól tudják, hogy ha egyetlen kétértelmű szó is elhagy­ta volna valaha is Ottó főherceg ajkait, Roosevelt elnök sohasem tekintette volna barátjának Ottó főherceget. • A Habsburg ház magyarorszá­gi ágának néhány tagja, József főherceg, a fia, valamint Albrecht főherceg kiszolgálták Szálasiékat is s ezért most Magyarországon e főhercegek is rajta vannak a háborús bűnösök listáján. Hogy ha bűnök terhelik ezeknek a fő­hercegeknek a lelkét, akkor bizo­nyos, hogy meg is fognak lakolni értük. Álljanak a bíróság elé és ott feleljenek tetteikért. De az ő tetteikért nem vonhatja senki sem felelőssé Ottó főherceget, aki gangszternek nevezte Hitlert, amikor a názi vezér hatalma tete­jén állott. A méregkeverés legtipiku­sabb példáját nyújtja a kommunis­ta lap, amikor József főherceg és Albrecht főherceg tetteit a názik engesztelhetetlen, örök ellenségé­nek, Ottónak a terhére próbálja írni. Nem téveszthetik meg a magyar népet. A magyarországi népet, amely természetesen nem tudhatja, hogy mit tett Ottó főherceg ezekben az években, ideig, óráig meg lehet téveszteni. De Magyarország fel­szabadult a názi bilincsekből és reméljük nemsokára helyreáll a szabad postai és sajtóforgalom Magyarország és az Egyesült Államok között. S akkor minden amerikai magyar lap el fog jutni Magyarországba és a magyar né­pet nem téveszthetik meg többé koholmányokkal és rágalmakkal^ Előbb-utóbb el fog jönni az az idő, amikor a magyar nép tudni fogja és látni fogja, hogy kik az igazi barátai és kik azok, akik újra félre akarják vezetni. Előbb­­utóbb el fog jönni az az idő ami­kor minden magyar tudni fogja, hogy Ottó főherceg, a magyarok jogszerinti királya, lélekben együtt volt vele a szenvedések, a meg­próbáltatások legnehezebb évei­ben is s rendíthetetlen hitével, ki­tartásával, eszményeivel ott küz­dött azokkal, akik a názismus rák­fenéjének kipusztitására tettek szent fogadalmat. Igen, tudni fog­ja minden magyar, hogy Ottó fő­herceg fényes tehetségével, tudá­sával és erkölcsi erejének minden súlyával ott állt abban a hatalmas táborban, amely Roosevelt elnök vezetésével megszabadította az emberiségét a legszörnyübb ve­szedelemtől, a názismus pusztító, gyilkos rákfenéjétől. Eisenhower tábornok A Krónika utolsó száma Eisen­hower tábornok Amerikába való visszatérése-és a diadalmas főve­zér ünneplés előtt jelent meg. A mai világban minden nap uj szen­zációkat hoz és hetekkel ezelőtti események már csak halványan élnek az emlékezetünkben. De Eisenhower tábornok fogadtatá­sát nem felejtheti el Amerika egyetlen fia sem. Az a mámoros lelkesedés, ami­vel Washington, New York, Kansas City és végül szülőváro­sa, Abilene fogadta a hadvezért, aki minden idők legnagyobb ka­tonai győzelmét aratta, egész Amerika elismerését, háláját és szeretetét tükröztette vissza. Ha volt valaha hadvezér, aki a beléje helyezett várakozásoknak minden tekintetben megfelelt, úgy ő az: Dwight D. Eisenhower. Egyszerű alezredes volt a háború elején s még ma sem tudjuk pon­tosan, hogy annyi rangban ma­gasabb tiszt közül miért épen ő reá esett Roosevelt választása, hogy a szövetséges hadseregeket vezesse az afrikai, olaszországi, majd a nagy franciaországi invá­ziónál, . Roosevelt, a politikai és diplomáciai lángelme meglátta, megérezte benne a katonai láng­elmét: ez az egyszerű és mégis egyedüli magyarázat. A hatalom, amit Roosevelt elnök s vele egye­tértésben Churchill angol minisz­terelnök bíztak rá, nem kerülhe­tett volna különb kezekbe. Eisen­hower tábornok az első perctől fogva — ahogy az afrikai invázi­ót kite^vezte és végrehajtotta — Németország végső leveretéséig brilliánsan oldotta meg a reábi­­zott feladatot. A világtörténelem legnagyobb katonai hadműveletét hajtotta végre Eisenhower tábornok, akit katonái és Amerika népe egysze­rűen Ike-nek becéz. Fényesebb haditettek sora fűződik a nevé­hez, mint amiket Julius Czesar, ,vagy Napóleon hajtottak végre. Hitler bevehetetlennek tartott eu­rópai várát zúzta széjjel. Egyik oldalról az oroszok, másik oldal­ról az ő vezetése alatti szövetsé­ges seregek összemorzsolták, tö­kéletesen megverték a néhány év­vel ezelőtt még megverhetetlen­­nek tartott német hadigépezetet. Eisenhower tábornok azonban nem pihenhet babérjain. Nagy fe­ladatok várnak még rá Európá­ban. Mint a Németországot meg­szálló amerikai csapatok főpa­rancsnokának, Őrködnie kell afö­lött, hogy a németek kordában maradjanak. A háború megnyeré­sével még nem oldattak meg a félemletes problémák az európai kontinensen. Mint Eisenhower tá­bornok olyan erőteljesen fejezte ki: erőseknek kell lennünk, mert csak erősek tudnak kooperálni. Senki sem tudja úgy felfogni a háború minden borzalmasságár, mint a katona. Senki nem tudja úgy értékelni a békét, mint a ka­tona. Eisenhower minden idők egyik legnagyobb hadvezére a békéért imádkozik, mert tudja, hogy a háború milyen szenvedé­seket, milyen megpróbáltatásokat zudit az emberiségre. Az a bizo­nyos militarista szellem, amely a háborús szenvedélyeket legyez­heti a legtávolabb áll Eisenho­­wertől, aki a béke embere. Eisen­hower nemcsak nagy hadvezér, hanem nagy ember is. Egyike a legnagyobbaknak, akiket az ame­rikai demokrácia produkált. S .ezért, amikor Eisenhower, a dia­dalmas hadvezér és a nagy ember (előtt tisztelgünk, az amerikai de­mokrácia előtt hajtjuk meg büsz­kén és boldogan a fejünket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom