Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)
1945-07-15 / 7. szám
1945. julius 15. “KRÓNIK A” 7-IK OLDAL Demokratikus akciószabadság, moszkvai előírás szerint? A TOTALITÁRIUS Kommunista Párt vezérei döntenek arról, ki számit DEMOKRATÁNAK s ki alakíthat pártot. A politikai szervezkedés megkötése nyilvánvalóan kijátssza a yaltai egyezmény szándékát, a népakarat szabad megnyilvánulási jogát. Irta: Öreg Egyre furcsább kép kezd kialakulni arról, hogyan képzelik egyes, az orosz érdekszférába került országok mostani politikai vezérei a demokratikus szabadság uj hajnalhasadásának korszakát, amelyért “annyi vért és életet áldozánk”. Úgy Csehszlovákiában, mint Magyarországon önkényes, durva megszorítások észlelhetők az antinázi elemek politikai akció-szabadsága körül. Úgynevezett nemzeti frontokat hoztak létre, mégpedig a kettő hasonlóságából ítélve, alkalmasint moszkvai ötletezés nyomán. A cseh kormány nyíltan hirdeti, hogy a jelenlegi kormánykoalíció pártjain, a kommunista, szociáldemokrata, Benes-féie nemzeti szocialista és keresztény néppárton kívül nem lehetnek uj pártok. Emellett köztudomású, hogy a csehszlovákiai szociáldemokrata párt szinte teljesen egy a kommunista párttal s a jelek szerint csak taktikai okokból állnak külön, de fúziójuk voltakép ma is megtörténhetnék. A két párt beavatottak szerint kiosztott szerepekkel játszik, mégpedig főként időleges külpolitikai okokból. E források úgy tudják, hogy amikor Benes hazatérte előtt megjelent Moszkvában, az ottani menekült kommunista vezérek és orosz patrónusaik kész kormánylistát tettek eléje, amelyen Fierlinger csehszlovákiai moszkvai követ szerepelt, mint miniszterelnök. Fierlinger azelőtt diplomata -volt, belpolitikával nem foglalkozott és teljességgel távol állott a szociáldemokrata párttól. Most Moszkvában megtették szociáldemokratának, (Ausztriában is a szociáldemokraták legszélsőbb jobb szárnyán álló Rennert tették előtérbe, mint kancellárt s még azt is elnézték neki, hogy Hitler inváziója alkalmával a bécsi sajtóban üdvözölte az Anschlusst) és olyan hiresztelés is van. hogy Benesnek Moszkvában megmondták, ez a Fierlinger-kormány megalakul akkor is, ha neki nem tét szenék... Önkényes lépés az agrárpárt kirekesztése is, mert ez a párt a régi cseh parlament második legnagyobb csoportja volt s nem felel meg a tényeknek, hogy a szudetai-németek dominálnak benne. Ezeknek meg volt a saját pártjuk, ellenben az agrárpárt túlnyomó zömében a törzsgyökeres cseh agráriusok azon széles rétegeiből rekrutálódott. amely inkább a gazdasági kérdésekkel törődött mint a politikaiakkal. De szigorúan a demokratikus polgári társadalmi rend alapján állott egész mentalitásában s legjellegzetesebb képviselője Anton Sveh. la egykori miniszterelnök volt, demokrata. akit minden tekintetben mérsékelt, konzervatív politikusként ismertek. Magyar viszonylatban egyénisége leginkább néhai Gaal Gasztonéhoz volna hasonlítható, amiként pártjának jellege is a régi magyar kisgazdapártéhoz állt legközelebb. Természetes, hogy a kommunisták szeretnék eltenni útjukból ezt az egykor igen erős és a politikai józanság és higgadtság erényeit tekintélylyel képviselő pártot. Ugyanilyen tendencia nyilvá. nul meg Magyarországon is, még kirívóbb módon. A kommunisták és a velük teljesen összeházasodott szociáldemokraták és agrárbolseviki “Nemzeti Parasztpártiak’' dirigálnak moszkvai kommandó és előírás szerint és összefogtak, hogy a pártmüködési engedély megtagadásával csirájában fojtsanak el oly szervezkedéseket, amelyek céljaik számára méltán jelentenek nagy és komoly veszedelmet. Nem akarják szóhoz engedni azokat a politikusokat, akik nyugati értelemben vett társadalmi rendet, haladást és demokráciát hirdetnek s a magyar életet nemzeti történelmi keretei közé kívánják visszavezetni. Okkal féltékenyek ily irányzat képviselőire, mert a szenvedéseiből sokat tanult s nyugodt fejlődésre vágyó piagyar nép ezek iránt mutatná a legnagyobb és legőszintébb bizalmat, reájuk adná szavazatát. A “Nemzeti Függetlenségi Frontban”eg.yesült fenti három osztálypárt a többé-kevésbbé csak megtűrt Kisgazda Párttal együtt dönt arról, mely irányzatnak ad engedélyt az életre s melytől vonja meg a feltámadás lehetőségét. Rákosi Mátyások döntenek arról, — ki a demokrata... * * * Amit eddig a “Nemzeti Függetlenségi Front" részéről akciókban és sajtómegnyilatkozásokban láttunk épenséggel nem állt harmóniában szép nevével: sem a trianoni nemzeti sérelmek, sem a függetlenséget fenyegető veszélyek ellen nem emelt szót. Ellenkezőleg, mintha csak abban lelné legfőbb ambícióját, hogy megnyugtasson bizonyos külföldi érdekeltséget, nem győzi eléggé tömjénezni azokat, akik mindkét kérdésben a magyar lelkülettel ellentétes magatartást várnak az országtól. A fölreform is, amit rögtönöztek, úgy hat mint a tömegek lekenyerezése az orosz érdekszférába tartozás, a függetlenség feladása és a kommunizmus mellett, nem is szólva az egész földosztási kortes-hadjárat kaján utógondolatáról, a későbbi államosítás veszélyéről. .. Demokráciát csak demokratikus utón lehet teremteni. Az ideiglenes nemzetgyűlésről maga annak elnöke, Zsedényi professzor jelentette ki legutóbbi nyilatkozatában, hogy még csak választások sem voltak, hanem a pártok kiküldötteiből alakult a nemzetgyűlés. Mindezt számbavéve, méltán hangzik fel a kétely és aggodalom szava, hogy valóban demokratikus-e a mai helyzet, amikor ennek a Nemzeti (?) Függetlenségi (??) Frontnak nevezett alkalmi együttesnek exponensei döntenek arról, kinek engedik meg a többi antinázi politikusok közül, hogy pártokba csoportosuljanak s felvegyék velük szemben a versenyt a népakarat többségének elnyeréséért? Demokratikus szempontok szigorú érvényesítése esetén inkább a más osztályok demokratikus jogainak s politikai és ..gazdasági befolyásának megsemmisítésére törő kommunista párt akciószabadságáról lehetne fölötte indokolt vita, kiváltképen Rákosi Mátyás jelenlegi magyarországi kommunista pártvezérségével kapcsolatban, hiszen a new yorki kommunista lap egyik legutóbbi számában Rákosi egyik sajtóbeli régi barátja és bácskai földije maga írja Rákosinak a magyar bíróság előtt, halálos ítélet Damokles kardjával feje fölött tanúsított magatartásáról: “A hosszúra nyúlt tárgyalás folyamán, ahelyett, hogy önmagát próbálta volna védeni, kizárólag a Szovjet-gondolatot, a tanácsköztársasági eszmét védte. Ki jelentette újra meg újra, hogy bármi legyen is az ő sorsa, továbbra is megmarad meggyőződéses kommunistának és ha Valaha kiszabadul, ott fogja folytatni, ahol abbahagyni kényszerít.” Rákosi most “ott folytatja, ahol abbahagyni kényszerült”, ma is a szovjet-gondolat, a tanácsköztársasági eszme, a demokrácia megbuktatása az igazi célja, amelyet ebben a magyar népre oly szivfacsaróan tragikus, de a kommunisták reményei szempontjából páratlanul előnyös helyzetben a megvalósulás vágányaira akar görditeni. A kommunista párttaktika diktálja ma az irányt úgy Magyarországon, mint Csehszlovákiában s avatott politikai szem vajmi «könnyen felfedezheti, hogy ez oríszágokban ma a demokrácia jelszavával a demokratikus irányzat önvédelmi lehetőségeinek gyengítése és elnyomása, régi bástyák ledöntése vagy újak emelésének meggátlása folyik. Csak a kommunista törekvésekkel szemben lojális engedékeny, enyhe, nem pedig harcos, céltudatos, demokratikus elemeknek juttatnak teret. A demokratikus politikusok akció(Szabadságának e megkötése az ál talános választói, illetve választhatósági jog előzetes súlyos megcsonkítását, a választási propaganda szabadságának önkényes korlátozását és végeredményben a népvélemény meghamisítását jelenti. * * * A yaltai egyezmény értelmében való választásokat nem is lehet szabadnak elképzeni úgy, hogy azok megtartása idején az egyik győztes hatalom haderejének jelenléte befolyásolhassa a közvéleményt. A választások, legalább is magyar vonatkozásban, csak akkor felelhetnek majd meg az igazi népakaratnak, ha mielőbb megszűnik úgy az ország megszállása, mint az egyoldalú érdekszférahelyzet és annak kényszerű szuggestiója. Ezek megtörténte nélkül csak a demokrácia paródiája volna minden választás. Ha tényleg a demokratikus gondolat erőteljes, igazi ujjáébredése az, ami megvalósításra kerüljön, már ma kellene megadni minden antifascista politikai erő, közte a legigaz. talanabbul elnyomott legitimista demokrácia, a Hitlerrel kezdettől ridegen számbenállott, alkotmánytisztelő, hagyományos magyar szellemű tömegek, a nemzet lelki alkatát kifejező népmilliók teljes akció-szabadságát, hogy igazságosan egyenlő propagandisztikus lehetőségekkel készülhessenek fel az urnáknál való nagy mérkőzésre. MAGYAR HANGOK. ! Meggyőződésünk, hogy a magyar nemzet nyomorának enyhítése Isten diktálta szent kötelességünk. E cél elérése érdekében vállalunk minden kockázatot. Mi nem akarunk mást, mint Magyarországon segíteni. Aki a magyar népen segiteni akar, az velünk van. (Verhovayak Lapja)] Nem szabad megengedni, hogy valaha bárki is szemünkre hányja, hogy akkor midőn cselekednünk kellett, agyonhallgattuk a dolgot. Meg kell mutatni a “Szövetség” tagságának és osztályainak is, hogy az utókor elismeréssel legyen irányunkban és mi is jó lélekkel mondhassuk el magunkról, hogy megtettük a kötelességünket. Azért tehát e helyen is felszólítjuk osztályainkat, hogy azonnal és ténylegesen csatlakozzanak hozzá a székhelyükön levő gyűjtési mozgalomhoz. Vegyenek abban részt és hozzák meg az áldozatot a legmesszebbmenő tehetségük szerint. (A Bridgeportiak "Szövetség” c. lapja) Testvér! Segíts! Minden magyar telepre eljutott már az Amerikai Magyar Segélyakció felhívása. E sorok Írásakor már közel száz kisebb-nagyobb magyar telep mozdult meg, hogy tevékenységével belekapcsolódjék a mozgalomba. A hírek, amik Magyarországról érkeznek, hihetetlen nyo moruságról beszélnek. Sokat erről irni fölösleges. A segítés erkölcsi kötelességünk! (Az Am. Magyar Reforámtus Egyesület) Természetes volt, hogy a legelső alkalommal, amikor Magyarország végre felszabadult a nácizmus lidércnyomása alól és csatlakozott azokhoz a nemzetekhez, melyek biztosítani fogják a szabad életet mindenki számára, Amerika magyarsága egy hatalmas akciót kezdett, hogy az éhező, lerongyolt, beteg magyar népen segit(Testvériség — IWO)
