Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)
1945-07-15 / 7. szám
“KRÓNIKA” 3-IK OLDAL 1945. julius 15. Amerikai és angol vélemények Trianonról ' (Folytatás) 17. Snowden, a volt Macdonald munkáspárti kormány minisztere, az angol parlamentben, 1925 junius végén kijelentette, hogy a párisi békediktátumokban megállapított helytelen határokat jótállni nem lehet és hogy a békekötés revíziója politikai és erkölcsi szükség. Henderson ugyanazon kormány tagja még miniszter korában hasonló erélyes kijelentést tett. (P. H. 1925 julius 5.). « 18. Coolidge amerikai köztársasági elnök i 925 julius havában Cambridgeben tartott beszédében a garanciális szerződésekre vonatkozólag a következőket mondta: — Ha az óvilág népei bizalmatlansággal viseltetnek egymás iránt, kössenek kölcsönös szerződéseket kölcsönös biztonságuk érdekében és ha ilyen szerződéseket kötöttek, tekintsék azokat szentnek, bármilyen áldozatba kerüljön is az. Ha nézeteltérések vannak, amelyeket most nem lehet kiegyenlíteni és ha előre nem látott körülmények merülnek fel, tessék ezeket döntőbírósági ítélet módszerével elintézni. Miután Coolidge kijelentette, hogy az ilyen irányú javaslatok mindig erkölcsi támogatásra fognak találni az amerikai kormánynál, beszédét a következő szavakkal fejezte be: A világ megpróbálkozott a háborúval és az erőszakkal és ezzel óriási kudarcot vallott. A siker egyedüli reménye az igazságon alapuló békerevizió. (M. 1925 jul. 5.). 19. A Presbiterianus Világszövetség Kongresszusa 1925 junius 27-től julius 3-ig Cardiffban ülésezett és a százmillió lelket számláló presbiteri református egyház részéről foglalkozott az erdélyi református egyház üldözésével is, amire több, Erdélyben utazást tett angol és amerikai lelkész személyes tapasztalati alapján hívta fel a Világszövetség figyelmét. A tárgyalások a sajtó figyelmét is ráterelték az erdélyi reformátusság élet-halálharcára s a londoni Time and Tide című folyóirat (1925 jul.) egyik vezércikkében ezeket írja: Felette sajnálatos, hogy Románia nem bánik emberiesebben kisebbségeivel. A békeszerződés nemcsak Erdélyt, ezt a Skótországgal csaknem egyenlő nagyságú területet juttatta Romániának, hanem a magyar Alföld egy részét is, közte olyan területet, ahol szinte kivétel nélkül minden egyes falusi lakos magyar. Ezen a területen most tilos magyar tanoncokat iparosokká képezni. Ha több, mint négy magyart beszélgetni látnak az utcán, mint összeesküvőket letartóztatják. A helyi hatóságok minden románnak haladéktalanul engedélyt adnak üzlet nyitására, mig a magyaroknak hónapokon keresztül várakozniok kell és végül is a megvesztegetéshez kell folyamodniok. Ezen az annektált területen több mint egymillió protestáns él, köztük több mint 700 ezer presbiterianus (református), valamint 263 ezer lutheránus. Egyházaik és iskoláik, amelyeknek egyikemásika 400 éves múltra tekinthet vissza, mindenkor értékes kulturális befolyást gyakoroltak. Eddig 180 presbiterianus iskolát alakiíoTtak át román állami iskolává. A középiskolákat és elemi iskolákat egyszerűen bezárták, az iskolaépületeket elkobozták és amikor az oktatást más épületekben folytatni akarják, ezt egyszerűen eltiltják, azzal az ürüggyel, hogy hiányos a berendezkedés. A vallási kisebbségek védelmére kiküldött nemzetközi bizottság jelentése megállapítja, hogy a román kormány beismerte, hogy kényszeríteni lehet minden személyt, akiről a helyi román magisztrátus megállapítja, hogy a neve román, hogy gyermekeit a görög orthodox egyházba írassa be. A békeszerződés e kisebbségeknek jogot ad vallásuk szabad gyakorlatára. Legfőbb ideje, hogy Romániát emlékeztessék kötelezettségeire, mert ez a rendszer nemcsak a békeszerződés megszegése, hanem az európai béke fenyegetése is. (M. 1925 jul. 21). 20. Heyking báró volt pekingi angol nagykövet “A fajok teriilmetlensége az uj Európában” c. alatt a Foreign Affairs 1925 júliusi számában kifejti, hogy az utóbbi időben a faji állam gondolatát, mint az igazság követelményét hirdetik. A világ elitélvén Lengyelország régi felosztását, a párisi békemüvesek mikor az osztrák-magyar monarchiát feldarabolni akarták, uj jelszót kerestek s feltalálták az állam faji egységének szerencsétlen és kétértelmű eszméjét. Kétségtelen, hogy fajilag egységes állam nincsen. Az újonnan teremtett államok pedig éppen nagyon vegyesfajta lakókból állanak. A párisi békéknek nemhogy sikerült volna megszüntetni azokat a visszás nemzetiségi állapotokat, amiket az Osztrákmagyar monarchiának felróttak, hanem éppen olyan (sőt nagyobb!) visszásságokat teremtettek, úgyhogy a különböző fajoknak az uj államokban békés együttélése úgyszólván lehetetlen. A kisebbségi jogokról szóló tizenöt különböző szerződés és nyilatkozat nem hozta létre azt az összhangot, melyet Ausztriában és Magyarországon az 1867iki alkotmány biztosított. Az a sok millió magyar, kiket hazájuktól elszakítottak, hogy az uj államok lakosságát szaporítsák, hiába siratja sorsát, hogy olyan imperializmus áldozataivá lettek, mely annál inkább elítélendő, mert nemzeti felszabadítás álarca alatt történt. Komolyan aggódni kell Európa békéje miatt, mert a kisebbségek elnyomása fenyegető módon kisért az európai láthatár fölött. A cikk a nemzeti kisebbségeket védő rendszabályokul a következőket ajánlja: a) A lakosság faji érdekeibe való minden beavatkozást ki kell kapcsolni a kormányok hatásköréből, éppen úgy, mint ahogy az egyházat és az államot szétválasztották. b) A kisebbségi jogok nemzetközi biztosítását olyan hatásos módon kell megvalósítani, hogy a kisebbségek ne legyenek kénytelenek külső segítséget igénybevenni. (M. 1925 jul. 12.). 21. Smuts tábornok, délafrikaiangol miniszterelnök, 1925 julius havában a Daily News hozzá intézett távirati kérdésére a tervezett biztonsági szerződésről, válaszában azt felelte, hogy a tervezett paktum, éppúgy, mint előfutárja a genfi jegyzőkönyv, alkalmas arra, hogy a békeszerződések által szabályozott viszonyokat merevekké és változhatatlanokká tegye. A paktum által a békekötés megváltoztatása lehetetlenné ■válna és Európa a biztonságnak és szolidaritásnak csalárd érzetétől vezetve pusztulásra jutna. A békerevizió ajtaját nem szabad elzárni. Középeurópa jelenlegi fejlődése uj veszélyek felé halad és azok, kik e megegyezés mögé sáncolják magukat, veszedelmes felelősséget vesznek magukra. A paktum az angol birodalom történetének végzetes fordulópontja lehet. Azok az angol államférfiak, akik hívei az uj szent-szövetségnek, egykor talán még arra a belátásra jutnak, hogy nemcsak az uj Európának békés erőforrásaitól szakadtak el, hanem az angol birodalom szivét is elrabolták. Az angol birodalom többi domíniumai is ellenezték a tervezett biztonsági szerződést s ezzel hozzájárultak annak meghiúsításához. (M. 1925 julius 14.) 22. Asquit volt angol miniszterelnök a lordok házában (1925 julius elején) az európai helyzettel foglalkozvn, a békeszerződések területi rendelkezéseiről kijelentette, hogy célszerű lenne ezeket felülvizsgálatnak vetni alá. Az utóbbi öt év folyamán (úgymond) többször hangsúlyozta, hogy az Osztrák-magyar birodalom romjaiból uj államok fölépítése alkalmával súlyos és végzetes tévedés történt, még pedig az, hogy ezeknek a földrajzilag összefüggő országoknak nem szabták előfeltételül a gazdasági és pénzügyi e9ység fenntartása kötelezettségét. Ez az egység volt a legfontosabb, ha nem is az egyetlen védelmi érv az Osztrák-magyar monarchia fenntartása érdekében. Azoknak a zavaroknak nagy részét, melyek utólag állottak elő és amelyek Európa keletén még jövőben is fenyegetnek minket, az idézte elő, hogy az uj államokat nem kényszeritették a régi gazdasági egység fenntartására. Ezt a tévedést, a kisérlet áldozatának fájdalmas tapasztalatai után, helyesbíteni kell. És pedig a szerződések revíziója által. A párisi békeszerző diplomaták nem voltak olyan ostobák, hogy azt higyjék, hogy ők, ha nem is örökké, de legalább hosszú ideig tartó mü megalkotói. Ha ezt hitték volna, úgy önmagukat ámították volna. Ámde a Nemzetekszövetsége 19. cikke fölhatalmazza a közgyűlést, hogy a szerződések esetleg nem alkalmazható rendelkezéseinek újabb megfontolására tegyen javaslatot. A kifejezések nem szerencsések, de, nem lehet kétség, hogy ez alatt a békeszerződések revízióját értették.Clemenceau kísérőlevele, melylyel a német békedelegációnak átadták a békeföltételeket, kijelenti, hogy a szövetségesek szerint a békeszerződés nem csupán igazságos, hanem egyúttal alapot teremt Európa népeinek békés együttélésére és egyúttal valamennyi nemzetközi probléma békés elintézésére olyan szervezetet állít föl, amelynek segélyével még az 1919. évi uj rendezést is időről időre a változott viszonyokhoz mérten módosítani lehet. Clemenceau ezen kijelentése, kötelező erejű, mert azt valamennyi többi aláíró hatalommal egyetértésben tette. (M. 1925 julius 14.) 23. Whelpley amerikai publicis ta egy nemrég megjelent könyvében (American public opinion) a volt Osztrák-magyar monarchia felosztását gazdasági bűnnek minősíti. A monarchia (mint kifejti) a legkevésbbé volt hibás a háborn kitörésében, mindamellett összehasonlíthatatlanul keményebben bűnhődött, mint valamennyi más. A magyarság vonzó, élénk nép, amelyet csupa szenvedélyes szeretet és gyűlölködés tölt el. Ausztriától való elválasztásukkal beteljesedett álmuk: a függetlenség; azonban túlságosan drága áron. A békeszerződés elrabolta tőlük területük, természeti kincseik és gazdaságuk nagy részét. Az elvesztett területen volt fütő- és nyersanyaguk főforrása és Európa legszebb tája. A terület elvesztésével együtt járt az állatállomány tekintélyes részének elvesztése is. A valuta ingadozása folytán a lakosság összessége elvesz tette tőkéjét, ami egyébként közös tragédiája valamennyi leromlott valutájú országnak. Nyugodtan e-l lehet mondani, hogy Európában nyolcvanmillió szorgalmas, keményen dolgozó embernek megtakarított vagyona oly nyomoru-lH'l pusztult el, mintha csak a tengerbe dobták volna. Ennek a katasztrófának szörnyen demoralizáló hatását lehetetlen figyelmen kívül hagyni. A területveszteség következtében Magyarország ma tisztán földművelő állam. A‘ pénzügyek egyensúlyba hozatala Magyarországot majd ismét jómódú árszággá fogja tenni, addig azonban még hosszú s fáradságos utat kell megtenni. Kétségtelenül rendkívül örvendetes, hogy a nagyhatalmak Magyarországot segítséghez engedték jutni. Ez az ország
