Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)

1945-06-15 / 6. szám

8-IK OLDAL “K R Ó N IK A” 1945. junius 15. Kassa, szabad királyi város története Bonfin történetíró Kassa váro­sának nevét s keletkeztét Cassius római vezértől akarja származtat­ni, Bonfin azonban csak maga jött e gondolatra, mert nálánál régiebb íróknál semmi., pyoma sem talál­taik efféle föltételezésnek. Más történetírók, kevésbé támaszkod­va bizonyító okokra, mint puszta gyanitásokra: Kassa város nevét a magyar kása .és kasza-szóból származtatják. Kassa egész vidékét, Béla név­telen jegyzőjének tudósítása sze­rint, Osád vezér-kapá osztályré­széül 886-ban, kinek Örs fia erős­séget építtetett Hradova hegyén, melly hegy tövének közelében Kasu nevű falu fekvék azon tá­jon, hol a mostani város terül el. Hazai íróinknál egész a X-ik szá­zadig több tudósítás közöltetik, mellyek a Felső-Kassának (Cas sovia superiör)~is‘ nevezett szikla­várra vonatkoznak, mellyel ellen­kezőleg a hegy, tövébeni helység Alsó-Kassának" (Cassovia inferi­or) nevezteték. A Hradovahegyen feküdt várat végre Giskra, Erzsé­bet királyné vezére, 1445-ben és Rozgonyi György, felsőbb meg­hagyás következtében, lerombo­­lák. Midőn II. Geiza 1142-ben szász gyarmatosokat szállita Erdélyi­be, ezeknek egy'része elszakadt a béköltöztektől és a Szepesség­­ben telepedék meg; ez utóbbiak egyik osztálya azonban, úgy lát­szik, hogy az akkori Kasu hely­ségben maradt meg, minek követ­keztében igen valószínű, hogy Kasu már akkor szabadalmakat kapott, s úgy nevezett királyi helységgé (villa regia) emelte­tett; mert egy, a városi levéltárban találtató oklevél" eléggé bizonyít­ja, milly nagy jelentőséget tulaj­donítana már Imre király 1196- ban é helységnek; erre mutat azon körülmény is, hogy Kassa már 1241-íben a Sajó melletti szeren­csétlen ütközet után, 'mellyel IV. Béla a mongolok’ellenében veszte, ennek rövid ideig menhelyül szol­­gálhata; a német gyarmatosok lé­tezését, jólétét s munkásságát ta­núsítja végül Mihály főangyalnak, noha kisded és egyszerű, mégis az ó-német stíl bámulatos fölfo­gásával épített kápolnája, melly lényegében kétségkívül a Sajó melletti ütközet előtti korszakba, t. i. a XIII. század korábbi évtize­deibe tartozik. IV. Béla visszatérvén Dalmá­­cziábpl, a mongolok által meg­­népetlenitett országba újólag gyarmatosokat szállíttatott Né­metországból; minek következté­ben Kassa is ..uj gyarmatosokat kapott a thuringiaktól, kik na­gyobb templom hiányában, való­színűleg a király, de még inkább fiának segélyéből, a mostani pom­pás székesegyházat épiték, melly­­nek nagyszerűsége az ide mellé­kelt képből látható. Az uj jövevé­nyek királyuk iránti hálából s ko­rábbi hazai viszonyaikra való visszaemlékezéstől indíttatva, egy házunkat Thuringia-tartomány grófnéjának, IV. Béla nővérének, a már halála után négy év múlva, 1235-ben Peruggiában a szentek közé iktatott Erzsébetnek nevére szentelték föl s ezen egyház, mint az ó-német stilü legjelesebb építé­szi emlékek egyike, legérvénye­sebb bizonytásot tesz a városnak XIII. XIV. és XV. században! vi­rágzása felől, mellyekben folyton munkáltak építtetésén. Azon viszályok következtében, mellyek később IV. Béla és fia V. István közt keletkeztek, a király fiának engedé át az ország egyik részét, mellybe Kassa is foglalta­­ték; s úgy látszik, mintha István különösen pártfogásába vette vol­na Kassa városát; tanúsítja ezt egy 1261. évi oklevél is, mellyben a városnak a Hernádfolyam és Csermelypatak közötti földterüle­tet ajándékozza Hradova hegyé­nek egy részével együtt, melly tá­jékot a Csánycsaládból való ak­kori birtokosokkal cseréié ki e végre. Egy más, a városi levéltár­ban levő 1275. évi oklevélben Kun László megerősíti a várost ezen adományzásban Sanphleb és Obi város követeknek folyamodá­sára, kik az oklevélben “fideles hospites de Cassa” neveztetnek. Kassa városának legrégibb meglevő szabadalma is V. István­tól veszi keletkeztét, még pedig uralkodása első éveiből, 1271-ből. Az ezen kiváltságokba foglalt jo­gait és szabadságait a városnak, később megerősité Róbert Károly, Lajos; különösen pedig a Zsig­­mond uralkodása alatt 1435. év­ben alkotott törvényrendelet, melly utóbbit Kassa követei, Ebenstreit János, akkori városbi­­ró és Szepesi Gábor (Gab. de Scepus) eszjcözlének ki. E kivált­ságokban található lényeges jo­gok jelentékenyebb pontjai, a pol­gároknak és a törvényszék alóli kivitelére, biráiknak polgártársaik közüli szabad választására, a ta­nács és valósított község személy­zetének évenkinti uj választására s azon köteleztetés megszünteté­sére vonatkoztak, miszerint a vá­ros (in lucrum Camerae) segé­lyezni tartozék a kir. kamarát, az uj pénzek beváltása által. Nagy nevezetességű azonban a község­nek, a Zsigmond törvényrendele­tében kinyilatkoztatott, öröklési joga is, olly esetben, hol polgára­ik egyike, közel rokonok és vég­rendelet tétele nélkül hal el; e jog hasonlít az erdélyi szászok jogá­hoz, kiknél halálozás esetében szinte nem a királyi ügyész, ha­nem a Szomszédok örökölnek. Nevezetes továbbá a polgároknak még azon, Zsigmond törvényren­­deletébeni joguk is, melly szerint ők a városukon keresztülvonuló kalmárokat és árukat feltartóztat­hatják, ez által elővásárlási jogot szerzendők maguknak; e joggal több más város is birt hajdan, p. o. Buda. III. Endre uralkodása alatt 1290-ben legelőször erősittett meg Kassa városa; s ez időtől fogva Magyarország kulcsának tekinte­ték éjszakhoz; ennek következté­ben lön aztán, hogy a város Tren­­csényi Mátéval némi ideig ellent állhata Róbert Károly királynak, miért is Károly a várost bünteté­sül Amadé (Omodaeus) nádornak adományozó, mint a polgárok fel­­bószankodván, a nádort kitört zendülésben megölték. Mindazál­­tal később ezután mégis alája ve­­ték magukat a király hatalmának és segélyére valának neki a roz­gonyi csatában Máté legyőzeté­­sére, mit Róbert Károlynak 1342. évi rendelete bizonyít, mellyben e király világosan mondja, hogy Kassa város a rozgonyi ütközet­nél, egy időben segélyzésére volt, melly időben, úgy mond, hatal­mának kötelékei csak kevéssé vol­tak még kiterjedve (tempore quo adhuc funiculi nostrae potentiae nondum sic late fuissent extensi), miért is hálából meghagyá nekik ugyanazon rendelvényében váro­si tanácsuk választási jogának szabadalmát; melly szabadalmat a kassai követeknek, János polgár- és fiának folyamodására Lajos, Károly fia s utóda is megerősíti. Kassa városnak polgárai azon­ban az általuk megöletett Amadé nádornak özvegyével is kibékül­tek; ezt még a rozgonyi csata előtt 1311-ben kelt szerződési oklevél erősiti, mellyben az özvegynő öt fiával egyetemben, lemond a vé­res boszuról, valamint & zendülés alatt elrablóit s veszendőbe ment tárgyak visszakövetelését mellőz­ni Ígéri, sőt a Gölnicz, Szokoló és Vizslópatak közt eső vidéket a kassaiaknak engedi át; az Ama­dé nádor által beerőszakolt vámo­kat és taksákat érvénytelenek s eltörlötteknek nyilatkoztatja, s az adott szónak megtartandása vé­gett biztosítékul számos tanukat is állít, közöttök Domokos fiát is s végül szószeegés esetében egyhá­zi átok büntetése alá engedi ma­gát vettetni. Ez oklevélből az vi­­láglik ki, mintha itt a kassaiak közbenjárók voltak volna, az ál­­talok megöletett nádor pártja s családja és Róbert Károly király közt s az utóbbit a Trencsinyi Mátéval kötendő békétől eelvo­­nandották. Róbert királynak a kassaiak iránt illy körülmények közt muta­tott jó indulata igen természetes­nek látszik; nagyobb pártfogásba vette a várost azonban Erzsébet királyné, ki azt hazájába, Len­gyelországba, utazása közben, gyakran meglátogató s igen sokat tett az egyház építtetésének elő­­mozditására, még pedig annál in­kább, minthogy sz. Erzsébet közel rokona volt az ő családjának, s általa az egyház védasszonyává választaték: ezért ajándékozó egyszersmind az egyháznak vagy városnak Forró mezővárost és a szőlőhegyeket Szántón; a mi azon balvéleményre szolgált alkalmuk mintha sz. Erzsébet egyháza Ro­bert Károly nője által építtetett volna 1324ben. Milly jó indulattal viseltetett Nagy Lajos Erzsébet fia, a város iránt, kitűnik ez a már idézett ok­levelén kivül, más, a város hatá­rait illető, 1357. évi, továbbá Fel­ső-Kassának a polgárok által lett megvételére vonatkozó oklevélből is, melly vételi alku a budai káp­talan előtt köttetett meg 1252-ben de még inkább kitűnik a polgá­roknak engedményezett azon jog­ból, melly szerint ezek Jakab-nap­­tól kezdve, egész január haváig, saját boraikat kimérhetik; e ki­váltság 1369-ből való; s az ez ál­tol engedményzett jog, még mind mai napig teljes érvényességben áll. (Folytatása következik) BUY WAR BONDS

Next

/
Oldalképek
Tartalom