Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)

1945-06-15 / 6. szám

1945. junius 15. "KRÓNIK A” 5-IK OLDAL A német veszély ellen Németország legyőzetését nem a kapituláció, hanem csak az egy­kori Osztrák-Magyar Monarchia tervszerű visszaállitása és meg­erősítése tenné véglegessé Németország legyőzése sem old­ja meg a német problémát. A le-, győzöttség állapotát, —1 mennél inkább lefegyverzik, — a fizikai és lelki erőgyűjtés állapotaként képzeli el a németség és már elő­re tudja, hogy talán negyedszá­zad vagy még több is bele fog telni, amig újra szerencsét próbál­hat Európa hegemóniájáért, ha kedvezőnek tartja a kilátásokat, hogy célját mégis csak eléri. Németország kalkulációiban ugyanis benn-e szerepel az is, hogy ellenfelei is gyengülni fog­nak és kifáradnak. Elsősorban persze szomszédai. Ameddig a környező európai országok gyen­gék, hanyatlóak, ameddig ezeket belső ellentétek hánytorgatják, addig a germánság mindig készen fog állani az egységre és a lecsa­pásra. Csak egy esetben lehet kor­dában tartani Németországot. Ha Európa többi része erősebb lesz és ha ez a túlerő nemcsak meg is lesz szervezve a németek ellen, de egyúttal vitálisán is érdekelve van abban, hogy "Németország ne szerezzen európai hegemóniát. Németország még megnyerheti a békét N érne t országot leteper. ték a szövetségesek, de a győze­lem után Németország még meg­nyerheti a békét . . . Semmi egyébre nincsen szüksége, csak­hogy a környező országok kicsiny és marakodó országok legyenek. Ha pedig ezek bizonyos gyámsá­gok alatt lesznek kénytelenek élni s szabadságtörekvéseiket a gyám­országok ellen irányítják, Német­ország olcsón fogja “örök hálára” kötelezni őket azzal, hogy “tá­mogatja” szabadság törekvéseiket. Akár Anglia, akár az Egyesült Államok, akár Szovjet-Oroszor­­szág fog elvállalni ilyen gyám­szerepeket, missziójuk mindenké­pen háládatlan feladat lesz és örökösen kijátszásnak, vádasko­dásnak, intrikáknak és' összees­küvéseknek lesznek kitéve. Bujtogatás a gyámságok ellen Bármelyik nagyhatalom lesz a gyám, a többi — akarva nem akarva — a bujtogató szerepét fogja'játszani, vagy ^egalább örö­kös lesz ellene a gyanú, hogy igy tesz. S legyünk nyugodtak ezer német diplomáciai furfang fog igyekezni úgy keverni a kár­tyákat, hogy a szövetségesek ösz­­szekapjanak, vagy ölre menjenek. Viszálykodó kis országok közt Németország lenne az erős fél Európa mint viszálykodó kis országok tömkelegé Németorszá­got ismét hatalmassá teszi. Még a Szovjet-Unio gyámsága sem fog tudni segíteni ezen. Bizo­­*yos idő múlva ugyanis, bármi­lyen erősen fékezné is a szovjet a germánságot, kialakulna a ka­pitalista blokk, a szociálista blokk ellen és- -ennek vetélkedése .egyre kedvezőbb helyzetbe emeli Né­­nffetországot. Nagy árat fognak szabni a németek, hogy ide vagy oda billentsék az európai egyen­súly serpenyőjét. Kis országok — mint a sakkfigurák Európa kis országai, mint sakk figurák fognak asszisztálni a na­gyok játékához. Hol kiütik őket, hol pedig dupla értékkel fognak felülkerekedni a játszmákban. Nem tehetnek másként. Csak sa­ját érdekeik után mehetnek, hely­zetük pedig olyan lesz, hogy ér­dekeik nem fognak tovább lát­szani az orruknál. S újra fel fog­nak éledni az intrikák, a krízisek, a társadalmi és faji harcok, de egészen más formákban. Európa ki fogja találni, hogy a társadal­mi harcokat is lehet fegyverrel, vagy ha fegyver nincs bacillusok­­kal vívni és a földalatti szervez­kedések alvilági életét épugy le­het fegyvercsörtetésre használni, mint a nyilt katonai készülődése­ket. Máris készül a szellemi harc, amelyik a demokrácia legerősebb bástyáját, a demokrata és keresz­tény lelket készül kiütni. Nagy ütőkártya lett volna a világ állam Mindezzel szemben a legerő­sebb ütőkártya a világállam meg­szervezése, a Föld Egyesült Álla­mainak kikiáltása lett volna. Ezt az ászt nem játszottuk ki. A má­sodik ütőkártya az lenne, hogy Németországot hatalmas szomszé­dokkal vegyük körül, amik között csak kicsinységének és gyengesé­gének tudatával érvényesülhetne. Csak ez a Tcicsinységi érzet tudja kezelhetővé tenni a németet, csak ez viheti újra a keresztény aláza­tosságba. De Németországot még az esetleges földarabolás sem ten­né kicsinnyé. A szétvágott Né­metország hatalmas népmozgalom formájában kívánkozna össze és a német lélek még vadabb, még fanatikusabb lenne tőle. A német lelkiség szétválasztása Nem elég a lefegyverzés Németországgal szemben tehát fel kell állítani és meg kell erősí­teni, sőt esetleg az egész német föld feletti hegemóniához kellene juttatni a porosszal örök ellen­tétben élő déli, ausztriai és bajor németséget. Ausztria lelki meg­erősödés és kulturális felemelke­dés esetén erős riválisa lenne a porosz németségnek. Ezt a déli németséget külön neveléshez és külön öntudathoz kell juttatni. Mi­nél erősebb lesz Ausztria a német­ség felé és minél erősebb és ba­rátibb kapcsolatban tud élni a szomszédos magyarokkal, csehek­kel, délszlávokkal, annál markán­sabban tudja megakadályozni, hogy újra porosz szellem körül jegecesedjen ki a jövő német lel­kiség. Németországot le kell fegyve­rezni és úgy kell adminisztrálni, ahogyan csak fegyvertelen orszá­gokat lehet, de az még nem elég. Kisebb és autonom közigazgatási egységekben kell adminisztrálni őket, ahol minden kicsiny egység­nek, külön és önállóan kell eltar­tania magát és semmiféle tröszt­­szerű organizálásnak nem lehet helyet adni, de viszont vigyázni kell, hogy ez a rendszer boldogu­lási alkalmat is adjon. Németor­szág ilyen öneltartó kis egységek­ben mintaszerű jólétet vívhatna ki magának és iskolapéldáját adná a demokratikus decentralizáció le­hetőségeinek, de minden lépés amit igy tesz boldogulása felé, fokozatosan meg fogja kedveltet­­ni vele a békés, belterjes fejlődést és a német népből is kinevel olyan békés szellemet, mint amilyen az egykor rendkívül harcias svédek­nél fejlődött ki, sorozatos háborús kudarcaik után. Erős nagy hatalmakkal kell körülvenni a németeket Németország körül azonban ha­talmas és felfegyverzett demokra­ta blokkoknak kell létesülniük. Ilyen elsősorban a latin blokk. Amelynek Franciaország, Spa­nyolország, Olaszország és Por­tugália lennének a tagjai. Ez a la­tin blokk fékezné a franciákat és visszatartaná őket szélsőségektől, de viszont virágzó super-nagyha­­talmat létesítene Európa délnyu­gatán, mely Észak-Afrikában és a portugál gyarmatokban gazda­sági támaszt találhatna, viszont örökre búcsút mondana az Adrián és a Balkánon való terjeszkedés­nek. Közép-Európa monarchikus kijegecesitése De a legfontosabb hatalmi ala­kulat Közép-Európában, melynek legfőbb szerepe Németország ha­talmi ambícióinak külső és belső fékentartása lenne, Közép-Euró­­pa monarchikus kijegecesedése a Habsburgok alatt. A Duna körül alakulandó népi unió számára életkérdés, hogy a német egység helyett újra régionális német kul­­turtömbök alakuljanak ki és ezek között ismét erős szerephez jut­hasson az osztrák és a bajor né­metség, mint ellentéte a porosz és pángermán németségnek. Újra meg kell szervezni tehát a dunamenti hatalmas monarchiát és a teljesen megbízhatatlan és kezelhetetlen pángermán német­ség helyett, erre kell hárítani az intézményes feladatokat, hogy békenéppé nevelje át az elvadult németeket. Úgy a szövetségesek, mint a szlávság és magyarság számára természetesen megint fontossá válna, hogy ez a poroszellenes osztrák-bajor németség ne nyomja el a nem-német nemzeteket. Ezt biztosítaná a cseh és a magyar nemzet történelmi jogainak res­taurálása, az osztrákkal való tel­jes egyenlőség kimondása, bizto­sítása és érvényesítése mellett. Ilyen állámjogi megoldással sem­miesetre sem kellene kitelepíteni kétmillió szudetát, vagy hatszáz­ezer felvidéki, vagy egymillió er­délyi magyart, egyáltalán, sem­miféle nemzetiség békés életét nem kellene megzavarni. BUY WAR BONDS Az alkotmányt kell megreformálni ’ Bölcsességre és államférfiul mű­vészetre ebben az esetben nem drasztikus és kegyetlen letiprá­­sok, elnyomások, nyelvi, vágy; közigazgatási zsarnokságok ki­­eszelésében lenne szükség. Egy­szerűen csak olyan alkotmánybiz­­tositásokat és reformokat kellene bevezetni, amik abszolúte, egyen­lő érvényesülést engednének a szláv és magyar és. osztrák ele­meknek. Sőt bizonyos logika len­ne olyan hagyomány kialakításá­ban, hogy a germánság jóidéig háttérbe szoritassék, mig mód nyí­lik, hogy az elhanyagoltabb ma­gyar, tót, román, rutén, vend és más népi elemek. is behozhatják hátrányukat a politikai és kultu­rális nevelés terén. Nagyobb legyen mint Németország Ez a feltámasztandó közép­európai monarchia területben és népességben egyaránt, nagyobb kellene, hogy legyen Németor­szágnál. Úgy az oroszok, mint a nyugati hatalmak részéről, ennek kellene megkapnia minden kedve­zést. _> A “Big Three” találkozás Mire e sorok megjelennek Tru­man elnök, Stalin és Churchill ta­lán már le is ültek a tanácskozó asztal mellé, vagy legalább is el­döntötték, hogy mikor és hol fog­nak találkozni. A hármas tanács­kozás sürgős szükségességével tisztában van mindenki. A yaltai konferencia óta — amelyen az Egyesült Államokat még néhai Franklin D. Roosevelt képviselte — a szövetségesek megnyerték az európai háborút és San Francis­cóban összeült az Egyesült Nem­zetek konferenciája a világ jöven­dő * békeszervezetének a megte­remtésére. Már maga a háború megnyerésével, Nazi-Németor­­szág megsemmisülésével előállt helyzet is annyi uj problémát ve­tett fel, hogy ezeknek a megoldá­sa egymagában is szükségessé teszi a győztes nagyhatalmak ve­zetőinek konferenciáját. De fo­kozta a szükséget az, hogy a yal­tai megállapodásokat nem min­denben értelmezték egyformán Londonban, Washingtonban és Moszkvában és emiatt uj aggo­dalmak merültek fel a népek szi­vében. Remélhetőleg az uj "Big Three” konferencia' meg fogja mutatni, hogy a nagyhatalmak, amelyek a legteljesebb‘egységben harcoltak a nazismus ellen, ezt az egységüket meg tudják tartani a béke megteremtésében iS. Tragi, kus volna, ha a “Big Three’ kon­ferencia diszharmóniával végződ­ne. Reméljük olyan megállapodá­sok jönnének létre, melyeket nem lehet majd három fővárosban há­romféleképen értelmezni. Remél­jük az uj megállapodások előké­szítik a Négy Szabadság útját mindenhol és mindenki számára, úgy, ahogy ezt néhai nagy elnö­künk, Franklin D. Roosevelt el­képzelte és kinyilatkoztatta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom