Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)
1945-05-15 / 5. szám
1945. május 15. “K R Ó NIK A” 7-IK OLDAL gyarok. A magasabb hegyek között levő kivülről jól védett völgyekbe egy évszázaddal később a Rajna mentéről telepítették be az úgynevezett szászokat, akik nagy privilégiumok birtokában, amelyeket egy évezred folyása alatt meg is tartottak, virágzó gazdasági helyzetnek örvendtek mint kereskedők, iparosok, mig a magyarságot a 'határvédelem, főképp a törökök ellen fogyasztotta. A 13-ik század elejéről van a beszivárgó románokról először említés, mint igen alacsony színvonalon álló népről, amely a törökök elől menekült oda és gyorsan szaporodott. Amikor a törökök a magyar föld nagyrészét elnyomták, kizsarolták, a másik részét a habsburgi uralom tartotta, Erdély önálló magyar fejedelemség lett, amely sikeresen tudta magát az osztrák s a német ellen védeni. Ebben az Erdélyben mondták ki először Európában az összes keresztény vallásfelekezetek egyenjogúságát, beleértve a románokat is, kisebb mértékben már zsidók is oly jogokat élveztek, mint sehol Európában (lásd a szombatos zsidók, a gyulafehérvári spanyol zsidók, stb.) és az erdélyi kis városokban a kultúrának számos ősrégi tűzhelye van még ma is úgy a magyar római kath. az evangélikus, református; unitárius, mint a szász ágostoi evangélikus főiskolákban, középiskolákban, amelyekben azonban a románság igazi kultúrájának pionírjai is ingyenes oktatást kaptak, Erdélyben több ősmagyar keresztény püspökség van és az az országrész mindig a legélénkebb összeköttetést tartotta fenn nemcsak a többi magyar részekkel, de főkép Hollandiával és Angliával. Alkotmányos élete 1850-1864 kivételével állandó volt és 1848-ban, illetve 66-ban önként alkotmányos utón csatlakozott vissza az anyaországhoz, amelynek mindig lényeges alkotó része volt. A románság és szászság egyénileg, testületileg, nyelvileg, gazdaságilag, iskolái és egyházi tekintetben különleges jogokat élvezett, néha nagyobbakat, mint az őslakó magyarság és a román kultúra erdélyi román tudósoknál kezdődött, a bibliát román nyelvre egy erdélyi magyar fejedelem forditatta le és rendelte el, hogy a szláv liturgia helyett a román liturgiát vezessék be. Erdély románságában sokkal kevesebb volt az irni-olvasni nem tudó, mint 100 évi önállóság után Óromániában és erről több ezer egyenjogú államilag támogatott román elemi iskolák, középiskolák gondoskodtak teljesen autonom módon, oly kis nyelvi kényszerrel, hogy a románság iskolázott nagy tömegei sem beszéltek magyarul, amit a közigazgatás és törvénykezés mindig a legmesszebb menő módon méltányolt is. Ezt az állapotot szüntette meg a trianoni-béke,, amelyet most ismét egész - könyörtelenségével ezúttal még a-kisebbségek papíron maradt védelmét « mellőzve, megakarnak honosítani. — Magyarország a- kereszténységért elhullatott vérért, a menedékért, amit az üldözötteknek adott, ezt kapja jutalmul. Miképp 1918-ban az utcára tették százezreit a magyar családoknak, elkobozták iskoláikat, földjeiket, vagyonukat, városaikat, községeiket, nyelvüket, egyetemüket, nyilvános közművelődési intézményeiket s erőszakkal kényszeritették a magyarságot a román nyelv használatára még a magánéletben, sokszor még a családban is, ellenben megtöltötték a börtönöket, mindenféle eszközzel vándorbotot nyomtak a kezeikbe, ahogy készülnek erre most is. Végveszedelem fenyegeti Európa keletjén a nyugati vallások utolsó végvárait, amelyek egy évezreden álltak meg, harcoltak, el kell pusztuljanak a szövetségesek hallgatása mellett hogy helyet adjanak az áruló fascista románoknak, a gyilkosoknak, rablóknak, a világ közismerten legkorruptabb nemzetének: mert az orosz ezt akarja. De vájjon lehet-e e mellett szó nélkül elhaladni, lehet eltűrni, hogy az újabb világkonfliktus biztos magvát elültessék tájékozatlan népek hallgatag assziszenciája mellett. Felemeljük szavunkat ez ellen Isten és ember előtt, lelkiismeretüket hívjuk fel, nézzék meg mielőtt cselekszenek, nézzék meg hogy miért ömlött katonáink vére, nehogy bűnösök legyenek Isten előtt, azért amit elmulasztottak. Az Atlantic Charter, az isteni és emberi törvények nevében kérjük, adják meg Erdély népének a végleges döntés előtt a módot arra, hogy szabadon nyilatkozhasson, mit akar tenni, hová akar tartozni. A Verhovay Egylet tovább folytatja hazafias és kegyeletes akcióját s elesett hős tagjainak hozzátartozóit megajándékozza drága halottjuk művészi arcképfestményével. New Yorkon kívül már egész sor vidéki városban adták át az arcképeket a hozzátartozóknak megható, szép ünnepség keretében. Legutóbb Lorainban tartottak ily ünnepélyt. A kegyeletes aktuson Bencze János központi elnök a 372-ik osztály tagjai közül Ernest Majoros és William Weiss hősi halált halt tag arcképét, a 17-ik fióktól Frank Tóth és Stephen Horváth művészi arcképeit és az elyiriai 515-ik fióktagjának, Paul Muha emlékét megörökitő képet adta át a bánatos 'hozzátartozóknak, a loraini magyarság nagyszámú részvétele mellett. BUY WAR BONDS HORTHY MIKLÓS LEVELE AMERIKA ELNÖKÉHEZ. Igaz, nem igaz, nem tudhatjuk biztosan. Csupán azért foglalkozunk ezzel az esettel, mert párhuzamos egy régebbivel, amelynek akkor cselekvő személye volt Horthy Miklós, mig ma ennek az újabb esetnek szenvedő alanya. Valahol Ausztriában amerikai katonák kiszabadították Horthy Miklóst, továbbá nejét, valamint fiát (akinek halálhírét az újságok többször közölték). Az amerikai katonák védelmi őrizetbe helyezték, olyan szobafogság félébe. Az ősz kormányzó, egykori büszke admirális, majd később Hunyadi János és Kossuth Lajos jogutóda mint kormányzó, levelet adott át egyik amerikai tisztnek azzal a kérelemmel, hogy juttassa el az Egyesült Államok elnökéhez. Ebben a levélben Horthy részletesen beszámol arról a terrorról, amelynek hatása alatt kénytelen volt a magyar népet háborúba vinni előbb Ororszország, azután Anglia, majd az Egyesült Államok ellen. Irgalmat kért a kiszolgyáltatott magyar nép számára és állítólag könnyeivel is megöntözte ezt a levelet. Nem tudjuk, mi lesz a sorsa Horthynak. Ha az Egyesült Nemzetekből alakult bíróság fog Ítélkezni a háború bűnösei felett, talán elfogadják Horthy vallomását és enyhítő körülménynek fogják betudni a názi terrort. Ebben a szerencsés esetben Horthy megmenekül a halálbüntetéstől és nekünk, magyaroknak, nem kell szégyenkeznünk, hogy szülőhazánk egykori kormányzóját mint közönséges gonosztevőt végezték ki. Büntetése esetleg száműzetés lesz. De... Nem tehetünk róla. Eszünkbe jut Madeira szigete. Mintha a történelem megismétlődne, hogy egy nagy leckére oktassa ki Horthyt. Károly király sem akart háborút. Akkor lett király, amikor az egész világ már háborúban állt. Néhány héttel megkoronázása után két sógorát — akik ellenséges hadseregben szolgáltak — becsempészte Bécsbe és levelet küldött velük a franciákhoz, amelyben különbékét kért. Nem Károlyon múlt, hogy nem fogadták el tisztességes ajánlatát. Horthy is kért fegyverszünetet jóval elfoga. tása előtt, neki sem sikerült. És eljött ennek az uj európai háborúnak is a vége, de mig Károly királyt birodalmának fővárosában találta a háború vége és személye ellen nem emelt vádat a diadalmas nagy entente, addig Horthy bizonyára a háborús bűnösök listáján szerepel (a szerbek a fejét követelik) és szerencsés lesz, ha magas korára és az enyhítő körülményekre való tekintettel nem fogják teljesíteni Tito marshall népének követelését. De ... amikor valamelyik britt hadihajó vagy cirkáló a Gibraltáron keresztül Madeira sziget felé viszi, jusson eszébe, ő is hozzájárult Gömbös-féle fajvédő názi fiókák segítségével, hogy koronás királya betegen tegye meg ugyanazt a szégyenletes utat, amelynek végállomása a halál volt. A Küzdőhöz Irta: DARMAY VIKTOR Hová visz ember, magasröptű vágyad? Küzdelmeid tövises utain Gát visszatart, hegyes kő vérzi lábad, Tépett szivedben sajgva ég a kin. Megállj, ne lépj a kész veszély elébe, Nem ment meg attól ingatlan hited: A világ téged levonhat a mélybe, S te őt magaddal föl nem viheted! Hagyd őt feküdni s nyögni lenn a porban, Dicsőbb, szebb sorsra úgy sem érdemes! Ha ő nem érzi, célja merre, hol van, Miért bántanék mi? bírja, mit keres. Ha föl nem rázza önnön szenvedélye, Ne hidd, hogy őt te nyugtából kivedd. A világ téged levonhat a mélybe, Te őt magaddal föl nem viheted! Ne nyúlj a lánshoz, ne bántsd a bilincset, Mely szorítja tagjait, kezét. Csak ellenségét fogja látni benned És láncával fejedet zúzza szét. A várt siker és jutalom helyébe, Mint kártyavár, úgy összedől mived... A világ téged levonhat a mélybe, S te őt magaddal föl nem viheted! S ha mégis csak segitni vágysz szegényen: Altasd el őt édes gyermekmesén: S majd elalszik, lépj hozzája szépen S vigyázva tágítsd láncait kezén. Vigyázva nehogy lánca csörrenése Felköltse őt, bosszúra ellened; A világ téged levonhat a mélybe, S te őt magaddal föl nem viheted! Midőn a lánc igy szemenként kitágul S zsibbadt testében újra lejt a vér: Hagyd akkor őt, éledjen önmagától. És maga küzdjön szabadságaér’! Ha ezt kívánja, büszkén törhet égbe, E nélkül vergődik, mig elsülyed. .. Úgy: fölemel; igy: leragad a mélybe; Mert útja egy, veled vagy nélküled.
