Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)
1945-05-15 / 5. szám
"KRÓNIKA” 5-IK OLDAL 1945. május 15. (Folytatás) 10. Sir William Good a Timesben az u. n. genfi jegyzőkönyv ratifikálásának parlamenti tárgyalása alkalmával (1924 végén) a békeszerződés revíziójának a népszövetségi egyezmény 19-ik pontjában is biztosított lehetőségéért sikraszállt és a genfi jegyzőkönyv ratifikálása ellen éppen azért tiltakozott, mert az az igazságtalanul sújtott nemzeteket ettől a joguktól akarta megfosztani. Good a békeszerződéseket már többször “prokruszteszi ágyadnak nevezte, melyekbe élő organizmusokat, nemzeteket semmiféle óvatoskodó pacifizmus nem tud belekényszeríteni. 11. Ami az angol sajtót illeti, nemcsak munkáspárti és liberális lapok harcolnak a revízióért, hanem a konzervativek lapja a Spectator is kijelentette a genfi jegyzőkönyvről, hogy az nem alkalmas a nemzetközi béke megteremtésére, mert az a mostani statusquot örökidőkre rá akarja kényszeríteni Európára. Nemcsak gazdasági — úgymond — hanem területi revízióra is szükség van. (M. 1924 nov. 23.) 12. A londoni Observer lap, mely az angol kormány egyik szócsöve, 1925 febr. 8. számában az fejtegette, hogy Európán nem lehet segíteni másként, csupán a békék komoly revíziója által, ami az angol felfogás szerint világkonferencia utján történnék meg. (P. H. 192 febr.) 13. Chamberlain angol külügyminiszter 1925 ápr. birminghami beszédében a komoly lehetőségek kilátásába helyezte a békerevizió gondolatát. (Sz. 1925 ápr. 26.) 14. Seton Watson (a hírhedt magyarfaló Scotus Viator) beutazván a Magyarországtól elszakított országrészeket, nyilatkozataiban kénytelen volt bevallani, hogy a magyar kisebbségek helyzete az uj, utódállamokban nem kielégítő és nem felel meg a békekötésben kikötött kivánalmaknak. A kisebbségek hatályosabb védelmével gondoskodni lehetne — úgymond, — hogy az igazságtalanságok megszűnjenek, elsősorban Romániában. A kisebbségek vélelme ezidőszerint csak papíron van meg. Különösen a romániai kisebbségek helyzete a legkevésbbc kielégítő. A viszonyok semmiként sem ideálisak. Nem vagyok elragadtatva az utódállamok rezsimjétől. A legnagyobb hiba az, hogy Szerbiában és Romániában ugyanazoknak a klikkeknek kezében van a hatalom, amelyek a háború «lőtt is kormányon voltak, akik a mostani viszonyokba nem tudják bele találni magokat. A régi vezetők a kormányon tovább űzik régi játékaikat. A kis-ántánt államok publicisztikai atyja kénytelen restelkedve elismerni, hogy az általa hirdetett elveket s békeszerződésben csúffá tették s hogy dédelgetett barátai a kisebbségeket balkáni móAmerikai és angol vélemények Trianonról dón fojtogatják. (M. 1925 május 3.) 15. Rev. Dr. G. A. Frank Khight glasgowi skót lelkész a “The Glasgow Herald”-nak, Skócia legolvasottabb vezető napilapjának f. évi junius 8iki számában cikket irt “Békeszerződés,” “Önkényuralom Romániában,” “Felhívás a kormányhoz” cim alatt. Dr. Knight ebben valósággal tetemre hívja Nagybritannia kormányát, akit felelősnek mond mindazért az égbekiáltó ‘civilizációért,” amelynek válogatatlan eszközökkel rendelkező és cselekvő terjesztője Nagybritannia egykori szövetséges társa: Románia. Hosszú cikkéből közöljük az alábbi részleteket: • Nem eléggé ismeretes az, hogy Romániában olyan állapotok uralkodnak, amelyek szégyenére és gyalázatára szolgálnak a 20. századnak. Az a mód, ahogyan Románia faji kisebbségekkel bánik, cinikus fitymálása amaz ünnepélyes fogadalmaknak, amelyeket a békeszerződés aláírásakor vállalt magára. Az a békeszerződés Magyarországot a legértékesebb országrészétől — Erdélytől — szakította el és az ott lakó népességet megkérdezése nélkül erőszakosan Romániához csatolta. Erdély századokon át magyar föld volt. Fejedelmei ismételten vezérei voltak Magyarországnak, nemzeti hagyományaiban is mindig magyar volt. Azt lehetett volna gondolni, hogy miután ilyen mérhetetlenül gazdag országrészt kapott, a román kormány a megbékítés politikáját fogja követni és igazságos közigazgatással próbálja meg beletörődtetni uj polgárait a megváltozott viszonyokba. Ehelyett azonban az önkény és az elnyomás uralkodik ott. Ugyanannyira, hogy elérkezett már az ideje, hogy azok a hatalmak, amelyek a békeszerződést megfogalmazták és e területeket Romániának átadták, szigorú számadásra vonják. Ismertetve ezután a Romániát kötelező békepontokat, igy folytatja a cikkíró: Nagyszerűen hangzó frázisok, de nem érik meg azt a papirost sem, amire azokat ráírták! Hogyan magyarázza ezeket Románia? Mindenekelőtt brutális erőszakot kezdett. Miután néhány magyar ref. lelkész nem esküdött azonnal hűséget az uj uralkodónak, ezeket elfogatták, bebörtönözték, megkorbácsolták sőt fegyverrel is megsebezték. Huszonhatot közülök börtönbe vetettek. Egyik városban egy nyolcvanéves lelkésszel találkoztam, akit 38 napig tartottak bezárva. Leánya az atyja elfogatása feletti rémületbe belehalt. Azután a következő hónapokban a terrorizmus módszereit az egész területre kiterjesztette Románia. Azt lehetne mondani, hogy az ilyen brutális mértéknek az alkalmazása természetes kifolyása volt ama fütött szenvedélyeknek, amelyek az imperium megcserélésének idejében várhatók voltak; azonban azok a módszerek még a mai nap is használatosak. Nemrégen az egyik lelkészt négy hétre bebörtönözték azért, mert az iskolában a román királyi család olyan képeit függesztette ki, amelyek a szállítás alatt, a gondatlan csomagolás következtében megsérültek. Ezt a tényt felségsértésnek minősítették. Minden esküvői lakomán, még a legmagasabb társadalmi osztályoknál is, egy rendőrségi spion van jelen, hogy jelentést tegyen az esetleges áruló beszélgetésekről. (Folyt, köv.) STALIN MONDTA AZ 1931-IK ÉVBEN: “A múltban nem volt szülőhazánk és nem is lehetett. De most, hogy a kapitalizmust megdöntöttük és a munkások vannak uralmon, van szülőhazánk és annak függetlenségét megvédjük. A mi politikánk a béke politikája és ezt a békés politikát fogjuk folytatni a jövőben minden erőnkkel és minden eszközzel. Idegen földből nem óhajtunk egy darabot sem. De a mi földünkből, a mi földünkből egy rögöt sem engedünk át senkinek.” BUY WAR BONDS” Hazámhoz Hirt sem hallok már felőled Erdős, völgyes szép hazám; Most, hogy távol vagyok tőled, Most szeretlek igazán. Azt a völgyet, azt a bércet Sohasem felejthetem S kél szivemben vágyó érzet, Hogy pihenjek kebleden. Semmi, semmi ki nem pótol, El nem mossa képedet! Kérdem a sebes folyótól: Hogy’ hagyott el tégedet? Kérdem a szálló madártól: Tán kiszáradt a berek, Hogy tőled ő is elpártol, Mint a hűtlen emberek? Gondolom: a nehéz felhő Arcod özvegy fátyola: Gondolom: a síró szellő Egy ismerős furulya. Gondolom: a virágillat Esdő sóhajod talán, — S pásztortüz az a kis csillag Kék havasod oldalán. Téged látlak minden képben, Mely felém száll messziről: A sik rónán minden lépten Bércek árnya leng körül. Búcsúzó anya fiának Egy ereklyeképet ad — S az, habár az évek szállnak, Mindig kebelén marad. To My Fatherland Irta: SZÁSZ KÁROLY No news from you I hear today My beateous land of vale and grove; Yet, now that I am far away, You above all things else I love. Your mountain-peaks, your valleys deep I never, never can forget; That on your breast I still may weep Is the desire that burns me yet. Naught in thy niche can e’er repose. Nothing thy image e’er efface; I ask the stream that swiftly flows Why it has left its native place; I ask the passing bird that flies If drought-killed are thy forests great, That from thy boundaries he hies Like faithless man that emigrate. Methinks the heavy, lowering cloud Is as a widow’s veil to thee: Methinks the wind that weeps aloud Is as a well known flute to me. Methinks the scent of flowers that blow Are just thy mournful sighings now; The stars above, bonfires that glow Upon thy mountain’s lofty brow. In every vista now descried Some image I behold of thee, And walking o’er the fields, each stride The shadows of thy hills I see. The mother to her errant son A holy relic gives to prize: And that, though years and years roll on Forever on his bosom lies.
