Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)
1945-04-15 / 4. szám
1945. április 15. "KRÓNIKA" 11-IK OLDAL Magyar aggodalmak Az amerikai külpolitika fordulata Az Amerikai Magyar Szövetség közleménye. Múlt cikkünkben azokat a reményeket, fejeztük ki, amiket az amerikai magyarság fűzött a yaltai egyezményhez. Rámutattunk arra a megnyugvásra, amit az amerikai magyarság széles köreiben keltett Roosevelt elnök azon bejelentése, hogy a yaltai egyezmény a végét jelenti, vagy legalább is a végét kell hogy jelentse, mindenféle érdekszféra rendszerneek, hatalmi politikának, amelyek századokon át csak háborúk magvait hintették el. De ugyanakkor hangoztattuk, hogy nem múlt el még minden veszedelem, nyitva kell tartanunk a szemünket és nemcsak jogunknak érezzük, hanem kötelességünknek is tartjuk felemelni szavunkat, amikor olyan jelenségeket észlelünk, amelyek lehervasztják reményeinket és aggodalmat keltenek. A magyar remények, az amerikai magyarság reményei, után most hangot kell adnunk a magyar aggodalmaknak, az amerikai magyarság aggodalmainak. Mert nem áltathatjuk magunkat tovább azzal, hogy úgy történik minden, ahogy ezt a yaltai deklaráció és Roosevelt elnök beszámolója után elképzeltük. Nem úgy történik. Ezt számos nagy amerikai újság, folyóirat többször is megállapította. Amerikai és angol újságírók még mindig nem mehetnek be az orosz ellenőrzés alatt álló országokba. Ismert baloldali, liberális lapok, mint a New York Post is többször tették szóvá ezt az '‘elsötétítést”, igy legutóbb Marquis W. Childs, aki csak nemrég érkezett vissza Délkelet-Európából Washingtonba, s aki felpanaszolja, hogy Budapestről, amelyet nyilvánvalóan úgy romokba döntött a háború, mint Kölnt, nem lehet tiszta képet kapni. Eugene Lyons az ‘‘American Mercury” április számában egyenesen azt írja, hogy a külvilágnak kevesebbet szabad ma tudni abból, hogy mi történik ezekben az országokban, mint felszabadításuk előtt. Eugene Lyons mutat rá cikkében arra, hogy Romániában és Bulgáriában és Jugoszláviában, nem is beszélve Lengyelországról az igazi demokratákat bebörLönzik vagy sortüz elé állítják s annak az aggodalmának ad kifejezést, hogy mire ezekben az országokban szabad választásra kerül a sor, nem lesznek mások csak kommunisták és olyan fascisták, akik gyorsan átvedlettek, hogy továbbra is szerepet játszhassanak más színek alatt. Egy másik amerikai újságíró Leon Dennen, aki nemrég nyolc hónapot töltött a Balkánon, mint egy menekülteket segélyező new yorki bizottság megbízottja, hasonlóképen számol be tapasztalatairól a ‘‘New Leader” nevű szociáldemokrata lap hasábjain. Természetes, hogy ezek a jelenségek aggodalommal töltik el az amerikai magyarságot, amely azt látja, hogy á yaltai egyezményt máskép értelmezik az oroszok, mint az amerikai közvélemény. A yaltai egyezmény az amerikai felfogás szerint annyit jelent, hogy Oroszország, Anglia és az Egyesült Államok közös kötelezettséget vállaltak, hogy a felszabadított országok és a volt csatlós országok népeinek megadnak minden módot arra, hogy demokráciát teremthessenek. A yaltai egyezmény kimondotta, hogy a három nagyhatalom közös tanácskozásokkal fogja elhatározni, hogy milyen lépéseket tegyenek, ha úgy látják, hogy az egyik, másik országban a népakarat érvényesülésének útját akarják állni egyes csoportok. A román kormányválság rendezése, amely után Stalin néhány óra leforgása alatt Erdélyt átadta a románoknak, az elhatározott közös tanácskozás mellőzésével történt. Joggal merül fel aggodalom az amerikai magyarokban, hogy nem ismétlődne-e meg hasonló mellőzés abban az esetben, ha Magyarországon érlelődne meg uj politikai válság? S ennek a válságnak az előszelei már jelentkeztek is. Rákosi Mátyás, a Magyar Kommunista Párt vezérének debreceni beszédéből kitűnt, hogy a koalíciós kormányt alkotó Magyar Függetlenségi Frontba tömörült pártok között súrlódások vannak. A kommunisták neheztelnek azért, hogy más pártok vezetői “menteni” próbálnak olyanokat, akiket ők el akarnak távolítani a magyar közéletből. Tudjuk, hogy a magyar népbiróságok megkezdték működésűket s azt is tudjuk, hogy nemcsak háborús bűnösök kerülnek e bíróságok elé, hanem minden volt magyar képviselő, közhivatalnok, vagy bárki, akire a Függetlenségi Front valamelyik tagja ráfogja, hogy “fascista”. Régi példákból tudjuk, hogy az ilyen népbiróságok olyan terrort tudnak kifejteni, amely a nép széles rétegeit hajthatja annak a pártnak a táborába, amelyneg tagsági jelvénye az egyedüli, ami mentességet biztosíthat a politikai üldözéssel szemben. Igen, megmondjuk nyíltan és őszintén: aggódunk, hogy a magyar nép széles rétegeit, amit csak most szabadítottak fél a nyilasterror alól a másik szélsőségbe fogják hajtani, abba a szélsőségbe, amely ma ugyan demokrata jelszavakat használ, de amelytől épen olyan távol állnak a nyugati értelemben vett demokratikus eszmények, mint a nyilasoktól. Igen aggódunk, hogy a magyar nép és köztünk, amerikai magyarok között, válaszfalakat fognak emelni. Aggódunk amiatt, hogy bár Yaltában megegyeztünk Oroszországgal és Angliával abban, hogy a felszabadított országokban és a volt csatlós országokban megteremtjük a demokrácia alapfeltételeit, nincs olyan gépezet, amely ennek a megállapodásnak a gyakorlati érvényesítését is keresztül tudja vinni. Igen aggódunk a magyar nép sorsa és jövője felett és ezeket az aggodalmainkat épen úgy kötelességünknek tartjuk ki-Százezer és ^százezer szót írtak már a yaltai konferenciáról. Roosevelt elnök, Churchill angol miniszterelnök és Stalin marsall egyezményéről. Kolumnisták és rádiókommentatorok magyarázták a yaltai deklarációt s fűztek különböző megjegyzéseket azokhoz az eseményeket, amelyek a yaltai konferenciát követték. Voltak, akik aggodalmaiknak adtak kifejezést, hogy Yalta után sem mennek olyan simán a dolgok, mintahogy ezt a hármas deklaráció után várni lehetett volna s akadtak olyan hangok is a sajtóban, amelyek egyenesen azzal vádolták meg az oroszokat, hogy a yaltai egyezményt megszegik. Mások óvatosabban és teljes jóhiszeműségükről adva tanúságot csak annyit mondtak, hogy ugylátszik a yaltai egyezményt máskép értelmezik Moszkvában, mint Amerikában és Angliában. Ne vizsgáljuk meg most ezeknek az aggodalmaknak a jogosságát, vagy alaptalanságát. Egyetlen egy dologra koncentráljuk figyelmünket. És pedig arra, hogy a yaltai egyezmny a legnagyobb fordulatot jelenti az amerikai külpolitikában s ennek a fordulatnak az áldásait érezni fogják Európa kis népei is, közöttük a sokat szenvedett magyar nép is. Yaltában a három nagyhatalom — az Egyesült Államok, Anglia és Szovjetoroszország — együttes kötelezettséget vállaltak arra, hogy biztosítani fogják a felszabadított országok és a volt csatlós országok demokratikus újjászervezését. Mit jelent ez a közös kötelezettségvállalás? Elsősorban is azt jelenti, hogy Amerika szakított eddigi politikájával, az európai országokkal kapcsolatos “hands of” politikával. Roosevelt elnök tisztán látta, hogy az izolációs politikával való szakítás csak illuzórikus marad, ha ugyanakkor Amerika arra az álláspontra helyezkedik, hogy ami Európában történik az nem tartozik rá. Egy negyedszázadon át kétszer is bizonyságot nyert, hogy nagyon is Amerikára is tartozik, hogy mi történik Európában. Egy negyedszázadon belül kétszer kellett amerikai fiuknak európai harctereken vérezniök, egy negydszázadon belül kétszer kellett Amerikának a legdrágább áldozatokat hoznia, hogy Európát megszabadíthassa a német járomtól. A yaltai egyezmény — s ezt fejezni, mint azokat a reményeinket, amelyeknek foszlányai ezeknek az aggodalmaknak az ellenére is megmaradtak bennünk. Mi még mindig reméljük azt, hogy az amerikai igazságérzet olyan erővel és határozottsággal fog megnyilatkozni, amely kényszeríteni fogja orosz szövetségeseinket, hogy hagyjanak abba minden önhatalmú rendezkedést és velünk és Angliával karöltve segítsenek megteremteni a tartós béke alapjait a felszabadított és a volt csatlós országokban. nem hangsúlyozták ki eléggé a kolumnisták és a rádiókommentátorok — azt jelenti, hogy Amerika ezentúl nem fogja közömbösen nézni, ha európai országokban lábbal tiporják a népek szabadságjogait, ha megfosztják őket attól a joguktól, hogy maguk szabják meg milyen államformában, milyen kormányzati rendszer alatt akarnak élni. A yaltai egyezmény Ígéretet tartalmaz: azt, hogy a három nagyhatalom közösen biztosítja a felszabadított országok és a volt csatlós országok népeit afelől, hogy szabad választások utján biztosíthatják demokratikus életberendezésüket. Tudjuk, hogy a demokratikus szót manapság különbözőképen értelmezik és demokrata jelszavakat használnak manapság olyanok is, akik alapjában véve totalitäriánus rendszernek a hivei. Amerika azonban csak egyet ért demokrácia alatt: a szabad választást, a szólás, a sajtó, a vallás szabadságát és amikor Amerika kötelezettséget vállalt arra, hogy ezekben az országokban maga is biztosítani fogja a. másik két nagyhatalommal együtt a demokráciát, akkor természetes, hogy ilyen értelmű demokráciára gondolt. Mit jelent a demokrácia a magyar népnek? Jelenti azt, hogy maga szabhatja meg kiket akar vezetőinek, kiket akar kormányra ültetni, milyen államformában akar élni. Azok, akik rendithetetlen hivei maradtak a magyar királyság intézményének, soha nem kértek, nem áhítoztak többre, mint erre: hogy a magyar népnek megadassék a lehetőség arra, hogy kinyilatkoztassa akaratát. Mi ellentétben azokkal, akik a romániai, bulgáriai események hallatára attól tartanak, hogy mire igazán szabad választásokra kerülhet a sor ezekben az országokban, addigra a népbiróságok és különböző úgynevezett antifascista miliciák nevei alatt működő párthadseregek a valódi fascisták-, kai és názi barátokkal együtt ki fognak irtani mindenkit, aki nincs egy politikai véleményen velük — rendíthetetlenül hiszünk abban, hogy uj elnökünk érvényt fog szerezni ígéretének és szövetségeseink közül sem fogja egyik sem megakadályozni ennek az ígéretnek a teljesítését. Annyival is kevésbbé mert hiszen ezt az Ígéretet ők is megtették a közös kötelezettség vállalásával. HORTHY HALÁLOS BETEG. A Vólkssender nevű názi ellenes német rádió közölte, hogy, Horthy Miklós a volt magyar kormányzó, akit a názik múlt október 15-ike után hurcoltak el, halálos beteg lett a názi fogságban és igy már aligha fog akár a jugoszlávok birósága elé kerülni, akik háborús bűnösként akarják elitélni, akár más helyre. Ezen hírek szerint Horthy állapota olyan rosszra fordult, hogy már csak az égi bíróság és a történelem fog Ítélkezni felette.
