Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)

1945-02-15 / 2. szám

1945. február 15.

«

"KRÓNIK A”

11-IK OLDAL

szem előtt tartani. A most újra idegen országok hatalma alá kerülő. elszakított óhazai testvéreink tragikus sorsa, ide-oda rúgott football-élete méltán tölti el keserűséggel az amerikai magy írság érzületét s reménykedése ebben is Amerika felé fordul, mint amely a kárpótlási összeg leszállítása érdekében kifejtett sikeres akciójával megmutatta jóindulatát a magyar nép iránt,

A kártérítési összeget az oroszoktól eredetileg tervezett négyszáz millióról háromszáz millióra szállították le s ebből kétszázat Oroszországnak, 50—50 milliót Csehszlovákiának és Jugoszláviának kell hat év alatt terményekben fizetni a megszállások által okozott károk” címén.

* * * ■ 4

Az amerikai magyarság örömmel értesült arról, hogy az Egyesült Államok Arthur Schoenfeld, az amerikai diplomáciai kar egyik régi tagja személyében már követet is nevezett ki Magyarországra, aki a fegyverszüneti bizottság tagjaitól függetlenül fogja tevékenységét kifejteni. A fegyverszüneti bizottság katonai tagjait is már kineveztek William E. Key tábornok vezetése alatt. A szövetséges fegyverszüneti bizottság elnöke tudvalévőén orosz s mellette angol és amerikai delegátusok is fognak működni.

* * *

A magyar n^p megsegítésére

tervezett akciót a washingtoni kormány hivatalosan engedélyezte s dr. Kerekes Tibor, az Amerikád Magyar Szövetség főtitkára előzetes felhívást bocsájtott ki bizottságok alakítására. Az amerikai magyarság között igy rövid időn belül megindulhat a nagyszabású segítési akció és nem szenved kétséget, hogy minden jóérzésü magyar legjobb tehetősége szerint fogja kivenni részét az óhazának a háborús borzalmas kártevéseitől sújtott nyomorgó népe felsegélyezésére. ‘‘Hungarian Relief Inc.” néven korporációt jegyeztek be és az Amerikai Magyar Szövetség újabb felhívásban rövidesen megadja a jelt a gyűjtés

megkezdésére.

* * *

Meghatóan szép hazafias ünnepségre készül a Verhovay Segélyegylet két new yorki osztálya. Megajándékozza azon tagjainak családjait, akik a haza védelmében életüket áldoztak, mégpedig abban a formában, hogy Hugh M. Poe, neves festőművésszel megfestették a nyolc elesett hős arcképét és azt hatalmas ünnepség keretében fogják átadni a hozzátartozóknak. A tiszteletadó ünnepi vacsorát Hattayer József és Gellér Rudolf osztályelnökök, valamint Cher I. Ferenc kerületi szervező készítik elő és február 24-én este fog lefolyni a new yorki 82-ik uccai Szent István hitközség Fehér Termében Bencze János központi főelnök. Révész Kálmán főtitkár, Falussy C. Alajos kerületi igazgató és a magyarság közéletének számos kiváló képviselője részvételével.

* * *

Magyar istentisztelet rendszeresített Washingtonban a Refor-Amerikai és angol vélemények Trianonról

(Folytatás a 2-ik oldalról)

2. A gyülekezetek korlátozása.

A gyülekezeti jog korlátozása a hitközségek vallásos működését komolyan megnehezíti. Azt láttuk, hogy a fiatalemberek társas összejöveteleiről majdnem mindenütt Te kellett mondani ezen korlátozások miatt. Istentiszteletek kivételével gyülekezetek tartása csak egy cenzor jelenlétében és külön engedély kikérése mellett lehetséges. Engedélyt gyakran nagyon nehéz szerezni. Hallottunk esetekről, mikor az engedélyben a gyűlés határidejét három hónappal későbbre tűzték ki. Székelyföldön, hol úgyszólván senki sem tud románul és hol a faluk meglehetősen félreesnek, számolni kell a költségekkel is. A kérvény lefordítása és a cenzor költségeinek fedezése

mátus Egyesület január 28-ika óta. A januári istentiszteleten Nt. Dr. Újlaki Ferenc prédikált s ezután minden hónap negyedik vasárnapján délután 4 órakor magyar istentisztelet lesz az ország fővárosában. Az istentiszteleteket a Grace Reformed Churchben (lth and “O” Street, N. W.) tartják s azon a Református Egylet tisztikarának lelkész jellegű tagjai, dr. Újlaki Ferenc elnök, Borshy Kerekes György főtitkár és Vasváry Ödön számvevő fognak szolgálni.

* * *

Kemény György, a kiváló amerikai magyar költő félszázados jubileuma alkalmából nagyarányú társadalmi ünnepség volt január 28-án, a pittsburghi Magyar Otthonban. A magyar közélet számos kiváló vezetője jött el, hogy megadja az ősz költőnek azt a tiszte-letet, amely oly nagy mértékben kijár neki az amerikai magyarság minden rétege részéről. Bencze János, Verhovay-főelnök, Petró István, a Verhovay Társaskör igazgatója, Lengyel Ignác, az A. M. Szövetség igazgatósági tagja, Révész Kálmán, Verhovay főtitkár, Fiók Albert, a Református Egylet alelnök és Szalánczy János, Verhovay főpénztáros és Szécskay György köszöntöttek fel az ünnepeltet. Ft. Dizmacsek Ferenc plébános és Tarnóczy Árpád, a kiváló költő levélben küldtek el köszöntésüket.

* * *

A Pittsburghi Magyar Társaság külön disz-ülésen ünnepelte Kemény Györgyöt, akinek költői jelentőségét, az amerikai magyar életben való hivatott szerepét Nt. Rettmann Farkas lelkész lendületes szép beszédben méltatta. Végül több más lelkes felszólalás után maga Kemény György beszélt szűnni nem akaró ovációk között. Az ünnepségeken keletje volt Kemény György minap megjelent “Az Élet Könyve” cimü hatalmas verskötetének, amely a költő élete termésének legjavát tartalmazza. A magyarság akkor méltányolja legszebben az amerikai magyar sors nagy poétájának munkásságát, ha megrendeli a kiállításában, mint tartalmában rendkivül értékes könyvet.

100 vagy még több kpronát tesz ki; ami falusi méretek szerint tekintélyes összeg.

Az egyházak gyöngitésének leghathatósabb eszköze azonban az úgynevezett ‘‘agrár-reform.” Ezen törvény gyakorlati alkalmazásából eleget láttunk, hogy arra a meggyőződésre jussunk, hogy azt a magyar egyházak hatalmának és befolyásának csökkentésére használják. Az egyházi törzsvagyon legnagyobb része — mint ez mezőgazdasági államnál természetes — földbirtokban fekszik. Ezeket nagyobbrészt elkobozták.

A számos felhozott példa között szerepel a kolozsvári unitárius kollégium épületének eltulajdonítása is, bár ez nem a birtokreform törvény alapján hajtatott végre, hanem közönséges rekvirálás volt. Októberben az épület összes lakóit kilakoltatták, hogy a román vasúti igazgatóságnak helyt adjanak. Ez a hitközségre lakbérben nagy veszteséget jelent. Mindezek ellenére azonban minden kísérletük, hogy a kormánytól a lakbért megkapják, eredménytelen maradt.

III. A felekezeti iskolák. A román megszállás előtt az erdélyiek gyermekeiket vagy állami, vagy az államtól segélyezett felekezeti iskolákba járatták. A román hatóságok mindent elkövettek, hogy az iskolák feletti felügyeletet megszerezzék; az állami iskolákat teljesen átvették, a felekezeti iskoláktól minden támogatást megvontak. (Számos példával illusztrálják!)

Köztük Marosvásárhelyt pl. és más nagy városokban a városi iskolákat átvette az állam és a tanítás nyelvévé a románt tette. Mig nekik importálniok kellett diákokat, hogy a magasabb osztályok számára hallgatókat szerezzenek, a magyar gyermekek alig férnek el a rendelkezésükre meghagyott épületekben.

IV. A kisebbségekről szóló szerződés megszegése. Erdélyben tett megfigyeléseink azt mutatják, hogy a románok az általuk 1919 december 9-én aláirt szerződést, mely úgy a régi román királyság, mint a hozzácsatolt területek öszszes lakóinak, bármily vallásu, nemzetiségű és anyanyelvűek, igazságot és szabadságot biztosit, több esetben megszegték.

Ilyenek: 1. Az egyházi alapítványok elvonása. Az unitárius és más egyházak földbirtokának kisajátítása ellentmond magának a rendeletnek, melynek alapján a kisajátítások célja inkább az egyházak gyöngitése, mint a vagyontalanok földhöz juttatása.

2. Az iskolai tulajdon elkobzása. Községeknek és hitközségeknek tulajdonát képező épületek lefoglalása és lakbérkövetelése a jogos tulajdonosoktól azok használatáért ugyanolyan természetű szerződésszegés. A községi vagy felekezeti vagyont képező épületek lefoglalása beleütközik az 1919. dec. 9-iki szerződésbe is, mely szerint “vallás és közoktatás ügyben Románia kész az erdélyi szász és székely községeknek a román állam legfelsőbb felügyeletének fenntartása mellett teljes helyi autonómiát biztosítani.”

3. Állami segélyek elvonása. Magyar egyházak és iskolák jelenleg nem élveznek állami segélyt Erdélyben. Az 1919 dec. 9-iki szerződés kiköti, hogy oly városokban és vidékeken, ahol tekin télyes számú nemzetiségi, felekezeti vagy nyelvi kisebbséghez tartozó román alattvalók laknak, ezen kisebbségek tekintetbe veendők, az állami, Városi vagy más közalapitványbóí, iskolai, vallási vagy jótékonysági célokra juttatott összegek hovaforditásánál, illetőleg méltányos arányban részesitendők ezen összegek élvezetében. Azt hisszük, hogy amíg a román állam a görög keleti egyha zat és annak iskoláit közalapítványokból segélyezi, a szerződés ezen pontjának értelmében kötelezve van más felekezetbeli hitköz - községek és iskolák aránylagos segélyezésére.

4. Egyéni szabadság korlátozása. Az egyéni szabadság megsértésének egy szembeszökő módja ismételten magára vonta figyelmünket. Az 1919 dec. 9-iki szerződés elrendeli, hogy “oly egyének, akik éltek szabad állampol gárság választási jogukkal, kötelesek 18 hónapon belül azon államba tenni át tartózkodási helyüket, melynek állampolgárai lenni kivánnak. Román területen esetleg levő ingatlanaikat azonban joguk ban áll megtartani.” Oly sokakkal találkoztunk, akiknek megtagadták az engedélyt, hogy addig Magyarországba mehessenek, mig erdélyi ingatlanaikon túl nem adtak. (Példákat sorolnak fel!)

Utóirat. Az “Inquirer” 1920 okt. 30-iki számában Drummond W. H. a következőket írja: Mr. Snow (Boston) fennebbi jelenté se több mint száz hitközség gondos tanulmányozásán alapszik, melyeket egy több mint három hónapig tartó körút alkalmával az ország különböző részeiben meglátogattak. Mindenre kiterjedő részletességgel, melyet csak az ő és társai bátor vállalkozása tett lehetővé, foglalja össze a román hatóságok ellen emelt súlyos vádakat. A régi protestáns egyházat, úgy az unitáriust, mint a reformátust, a kipusztulás veszélye fenyegeti. Ez a legkomolyabb vallásügyi kérdés jelenleg Európában. Ha Erdély nem esne oly távol és ha bennünket nem foglalnának el annyira saját súlyos gondjaink és aggodalmaink, országunk visszhangzana a tiltakozástól. De a vallásszabadság s józan kormányzat hivei a jelen esetben sem nézhetik ezt közönnyel. (Kiadta a “Népies írod. Társaság” Buda pesten, 1921. Vilmos császár-ut 55.) (Folytatjuk)

,— Mi Amerikában élő magyarok imádkozunk a Minden hatóhoz, hogy segítse meg és védje meg a magyar nemzetei. A magyar nemzet mindig a kereszténység védőbástyája volt. Adja Isten, hogy rövidesen megint azzá legyen.

Ottó királv, 1 oledo, 191T.