Krónika, 1944 (1. évfolyam, 2-12. szám)

1944-12-15 / 12. szám

1944. december 15. “KRÓNIK A" 9-IK OLDAL pát, sőt földrajzi fekvésnél és a szovjetideologia nagyszámú kül­országbeli híveinél fogva Ázsi­ában. sőt Amerikában is nagy­mértékben aktuális. Ázsiában a japán, kinai kérdések megoldása a fentiekhez képest gyermekjáték. Függő, mérgezett nyilakat rejt magában még az északafrikai és ázsiai arab-mohamedán kérdés, amelynek még az aránylag legki­sebb részlete, a palesztinai kér­dés, is nagyon nehezen, ha ugyan egyáltalán megoldható. A többi kontinensek kisebb, konfliktusai nem általános érdeküek, vagy pe­dig könnyebben megoldhatók. 4. A jövendő béke biztosítására — a megtorlás és elrettentésen kívül — két eszközt ajánljanak. Az egyik a győztes hatalmak ál­landó és erős felfegyverkezése szárazon, vizen és levegőben és a másik az úgynevezett aggressziv nemzetekre gyakorolt erős felü­gyelet, hogy; a.) Ne fegyverkez­hessenek, b.) hogy ne tartsanak fenn oly iparágakat, amelyek a támadást lehetővé teszik, c.) hogy gazdaságilag se tudjanak szom­szédjaikra döntő befolyást gya­korolni, d.) hogy a jövő német nemzedéket lelkileg átneveljék, jobban mondva kineveljék belőle mostani mentalitását és végül, ki­telepítés, népkicserélés és egyéb hasonló eszközökkel megakadá­lyozni azt, hogy kevésbbé szapora szomszédaikkal szemben ismét számszerű túlsúlyra jussanak, il­letve más országokhoz csatolt tö­redékeik ott ne legyenek számuk és képességeik folytán többé ke­vésbbé döntő tényezők. Aki ezekre a kérdésekre csak félig meddig kielégítő választ tud­na adni, az emberfölötti kvalitás­sal, emberfölötti hatalommal kell birjon és az lenne az emberiség legnagyobb jótevője. De aki ezek­hez hivatottság nélkül hozzányúl, az olyan, mint a laikus, akinek sohasem volt mütőkés a kezében és a legsúlyosabb műtétre vállal­kozik. Biztos, hogy meggyilkolja, vagy örökre megnyomorítja bete­gét. Churchil, Roosevelt és Stalin sokkal okosabbak, tapasztaltab­bak és lelkiismeretesebbek annál, mintsem hogy ilyesmire vállalkoz­nának, hanem megelégesznek az­zal, hogy a lehetőség határain belül, lehetőleg még az emberies­ség határain és igazságosan belül is, a jó megoldást megközelítsék. Legyenek legalább egyesek, akik meg lesznek elégedve, legyenek legalább egyes államok, amelyek jól járnak, legyen legalább a béke egyidőre biztosítva, a háború ve­szélye pedig minél későbbre kitol­va, minél szükebb időbeli és tér­beli kiterjedésre korlátozva. így és ilyenformán az aránylag köny­­nyü megoldás kézen fekvő, csak látni, emlékezni és ezek alapján bátorsággal kell bírni ahhoz, hogy ezt a megoldást tanulmányozzák, összehasonlítsák a többi javasla­tokkal, azután a közvélemény elé terjesszék, gondoskodjanak róla, hogy annak előnyeit a közvéle­mény megismerje és igy hatható­san pártolja és legyen elég erejük, hogy azt minden részrehajló, a köz érdekére önzésből nem tekin­tő ellenállás mellett keresztül vi­gye minden áron. És akkor, aki ezt a feladatot végrehajtotta, az emberiség örök háláját méltón ér­demelheti ki, ha nem is mint fél­isten, de mint egész ember. Okos, józan mértékletes, belátó, igazsá­­gas ... amennyire ember a töké­letesedés útját megközelitheti. * * Az összes megoldandó kérdé­seket egybevonva, megállapítha­tó, hogy a világ közvéleménye szemében a német kérdés áll úgy­szólván kizárólag az érdeklődés központjában, ennél a kérdé.nél viszont egymásba olvadnak a büntetési, megjavitási, jóvátéteii, területi kérdések és óvintézkedé­sek a jövőre nézve, ezért fölösle­ges minden külön megtárgyalni, hanem egyiket a másikkal együtt, sőt egyben. így leegyszerűsítve a kérdéseket, leszögezhetjük nyu­godtan, hogy az eddig ajánlott, il­letve kiszivárgott módozatok egyike sem közelíti meg a meg­oldást, még a részletkérdések va­lamelyikében sem. Az összes meg­nyilatkozások ugyanis elfeledkez­nek arról, hogy itt Németország­nál sokkal nagyobb, gazdagabb és népesebb területek is osztoznak mindenben, amit Németország ré­szére szánnak, tehát ezeknek a te­rületeknek a figyelembe vétele ép­pen olyan fontos, "sőt fontosabb. * * Europa közepén a 15-ik század óta, amikor az akkori müveit vi­lág majdnem hétszáz éves stabili­tását felforditották a valláshábo­rúk, az uj fegyvernemek, a nemes­ség helyébe jövő dinasztiák, ame­lyek kisebb területek helyett mi­nél nagyobb országokat akartak összekovácsolni és amikor egy­másután jelentkeztek imperialista szándékokkal a francia, a spanyol, a török, az orosz és a porosz, utá­na a Balkán és az olasz, a világ egyensúlyát két tényező tudta megóvni. Az egyik Anglia volt és —■ most már az US-val együtt — az is maradt. De a két állam ex­centrikus helyzeténél fogva és mert nem militaristák, hatásuk mindig csak általános, utólagos, habár az egész világra kiterjedő. A másik tényező hatása közvetle­nebb, mert helyzete koncentriku­­sabb, egész közel van az összes veszélygócpontokhoz. Ez a bizto­sabb, gyorsabban ható, inkább megelőző — tehát jobb — mint gyógyító tényező, a dunai monar­chia uj kor kezdettől fogva, a tör­ténelem csalhatatlan tanúsága sze­rint. Biztos gátja volt a francia imperializmusnak úgy XVI. Lajos, mint Napoleon idejében, megaka­dályozta a porosz előretörést a Balkánon, ugyanakkor megaka­dályozta a Balkánizmus feltörését Europa közelébe, az orosz pán­szláv irányzatot minden oldalra kiegyenlítette az olasz és délszláv törekvések között, biztosította a Balkán államok egymásközötti bé­kéjét, de azonfelül még a saját keretében módot tudott adni egy csomó önnálló fejlődésre képtelen kis népnek, hogy saját kultúráját kifejlessze, de egyben egy hatal­mas, gazdag nagy ország minden gazdasági és politikai előnyeit él­vezhesse. Mindezeken felül ez a monarchia, mindkét részében, de főképp természetesen a nyugati részében a németség keleti előre­törése vágyának éppen magából a németségből állított elmozdithatat­lan természetes gátat, amelyben módot adott neki arra, hogy a német birodalom keretein kívül is megtarthassák nemzetiségüket, gazdaságilag érvényesülhetnek és igy nem engedte bennünk felülke­rekedni azt a gondolatot, hogy el vannak nyomva, fenyegetve nem­zetiségükben, gazdasági érdekeik­ben, hanem éppen ellenkezőleg, tudatossá tette bennük azt, hogy halálos veszedelem lenne rájuk, ha a nagy németség elnyelné őket. Mivel pedig a monarchia hatal­mas, erős volt, sohsem lehetett a németség vak szolgálja, még ami­kor szövetségese volt is magyar és szláv lakói miatt sem, amint nem lehetett szlávellenes sem, és ez, kizárólag ez, annyira nyilván volt, annyira ismerte mindenki Ausztria-Magyarország szerepét a kultúra, a világgazdaság és a politikai egyensúly terén, ' hogy külömböző időkben, külömbözö államok siettek segitségére, nem engedték elpusztulni, egyidőben pedig egyhangúlag azt mondták: "Ha nem volna, akkor meg kelle­ne teremteni”. Ezt a nagyszerű egységet rom­bolták szét meggondolatlanul, tu­datlanul, azok, akik pedig nem ezért mentek a háborúba és ezzel • felszabaditották Európára — és most látjuk, hogy az egész világ­ra, — a szerencsétlenségek, foly­­_ton gyarapodó pandora szelencé­jét. Szabadjára mehetett rövid nemzetközi színezett után a pán­szláv sovinizmus, ellenállhatatlan erőre kapott a pángermánizmus, a Dunamedencében és a Balkánon a különféle nagy nemzetek érde­kében az önállóságukat elvesztett, egymagukban boldogulni nem tu­dó, saját magukat és a kezükbe került nemzetiségeket elnyomó kis népek sovinizmusa, vagy egész röviden, a rövidlátásból koldus­botra került nemzetek egymás el­leni, mindent felemésztő fegyver­kezése, gyűlölködése, elzárkozó­­dása. Ennek a felismerése azon­ban csak akkor lehet hasznos, ha annak a konzekvenciáit a végső fokig levonják, mert a régi helyzet visszaállítása a fizika örök törvé­nyei hasonló vészes eredményeket hoz továbbra is. Le kell számoló­nak a nagyhatalmasdit játszani akaró kis nemzetek erről az álom­ról, amely csak állandó vészt hoz­na rájuk ismét és ha maguktól nem józanodnak ki, ha maguktól nem szüntetik be mindenféle kö­dös történelmi jogcímekre alapí­tott igényeiket mások rovására, akkor a győztes nagyhatalmaknak kell ebből őket legerélyesebb esz­közökkel is kijózanítani. Láthat­ták, hogy mire vezetett türelmük, láthatták, hogy ezek a kis nemze­tek mennyit használtak a világbé­kéjének, mit használtak például a francia biztonságnak: azt, hogy Franciaországot a biztonság tuda­tába ringatták és utána mindhár­man kivétel nélkül cserben hagy­ták, hogy a jobb kunjunkturával ismét előbujjanak, jelentkezzenek a koncért, jelentkezzenek a juta­lomért, nemzetközileg biztosított lehetőséget kapjanak, hogy más­­nyelvü és hitü lakosaikat egész a népkicserélésig menő módon ki­zsákmányolhassák és ezzel újból uj, még veszedelmesebb tűzfészke­ket létesítsenek ... akkor, amikor a másszinü fajok rohamos szapo­rodása és kulturálódása egyre jobban fenyegeti a nyugati ke­reszténységet. Vissza kell állítani a bebizonyí­tott tényekre támaszkodva a nagy Dunai kettős országot, amelyben minden nép, minden faj, minden hitü ember egész 1918-ig oly könnyen megkapott mindazt, amit emberileg joga volt megkövetelni, kivéve egyet . . . nem nyomhatta, nem zsákmányolhatta ki máshitü, másnyelvü polgártársait. A mo­narchia népei minden ellenkező propaganda dacára oly nyelvi és egyéb szabadságot élveztek, mint Europa egyetlen államában sem — Svájcot kivéve — .és hogy ezu­tán is igy lesz, arra a múlt a leg­jobb garancia, de ezenfelül az az egyetlen igazán erős és kipróbált összekötő kapocs, amely eddig is. mindenkin felülállva, mindenkiért és mindenkinek az államfője volt. Vissza kell állítani a monarchia viharálló épületét és betetőzni az­zal a dinasztiával, amely eddig azt felépítette, fentartotta, vezette viharokon át, a világ egyetemes­sége javára. Csorbítatlan tekinté­lyük ismét a boldogság, a béke biztos oszlopává teszik ezt a nagy földterületet és ez már magában fölöslegessé fogja tenni, hogy a bűnösök megbüntetésén kívül, egyéb költséges és a végén hiába­való eszközökkel biztosítsák a vi­lág békéjét anélkül, hogy örökös­sé tennék azt a rendszert, amely­ben a népek egyik része állandó­an ketrecben van, a másik pedig állig fegyverben őrködik fölöttük. Erdélyben Szabolcska Mihály A mi Erdélyünkben Hetedhét országon ' Nincsen szebb darab föld Sehol a világon — Hetedhét országon Sehol a világon! Nem tehetek róla, Hogy nem itt születtem, De tudja az Isten, Nagyon megszerettem, — Bár nem itt születtem, Nagyon megszerettem! Annyit elmerengek Lombos erdőségén, S mindig uj, mindig szép Hegy-völgyes vidékén — Lombos erdőségén Hegy-völgyes vidékén’ Áldja meg az Isten Erdői zúgását. Ezer váltakozó Völgye virulását’ — Erdői zúgását, Völgye virulását’ S lakosai lelkét Tiszta érzelemmel. Igaz magyar-székely Hazaszeretettel, — Tiszta érzelemmel, Hazaszeretettel!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom