Krónika, 1944 (1. évfolyam, 2-12. szám)
1944-12-15 / 12. szám
2-IK OLDAL ‘KRÓNIKA' 1944, december 15. AMERICAN HUNGARIAN MONTHLY KRÓNIKA AMERIKAI MAGYAR HAVILAP Editor — SÁNDOR TARCZ — szerkesztő Published every month by "KRÓNIKA” Hungarian Press 307—STH AVENUE SUBSCRIPTION: U. S. ol AMERICA and CANADA $1.00 PER YEAR NEW YORK 16, N. Y. ELŐFIZETÉSI DIJ: az Egyesült Államokban és Canadában 51.00 EGY ÉVRE PRICE PER COPY — 10c — EGY PÉLDÁNY ARA Üzenet az égő Magyarországba! A boldogtalanság magyar földje nagyrészt már orosz megszállás alatt van. Mire a sorok megjelennek, alkalmasint Budapestről is kitakarodott a Hitler-janicsárok bitorló hada. Uj megszállók érkeznek és ez uj gond, uj félelem a gyötrelmekből ki nem fogyó, sorsüldözött magyar nép számára. Innen az amerikai messzeségből mi is szorongó érzéssel lessük, mi következik most? Szeretjük hinni, hogy a magyar fővárosba bevonuló oroszok nem mint megtorló osztályharcos győztesek, hanem lovagias megszállókként a nemzetközi jogszabályok szerint fognak viselkedni. De bün-e ha ily sorsfordító, vészes napokban reszketve gondolunk óhazai bajtársainkra, szeretteinkre, nem-e lesz bajuk, bántódásuk? Nem a nyilasok és egyéb törtető Hitler- bérencek sorsa izgat bennünket. Azokért sajog a szivünk, akik a magyar nemzeti eszme és magyar alkotmányosság hűséges követői és bajvívói voltak az esztendőkön által s lehetősége van, hogy ezért szélsőséges elemek kitöltik rajtuk haragjukat. Nem tudjuk nem-e estek e derék testvéreink már előzőén a Gestapo-terror áldozatául? Sigray Antal, Apponyi György, Rassay Károly, Father Varga Béla és mind a többiek, nem-e voltak azon tvu^uu. ftKuvcí internáló íúüOi uu uucecltak vagy megöltek K*,!cr vérebei? S mi lesz a magyar ujságirókkal, akik mindvégig híven harcoltak eszményeinkért? Nem írunk ide nevet, nem emelünk ki senkit, egyformán fáj a szivünk minden magyar újságíróért, aki tisztességes magyarként és alkotmányos demokrata emberként forgatta az Írószerszámot. Az 1919-es magyar kommunizmus idején a bajba jutott újságíróknak volt egy Göndör Ferencük, aki megvédte őket az üldözéssel, álnok denunciálással szemben s mint utóbb Zilahy Lajos irta cikkében “a polgári újságírók ügy húzódtak védőszárnyai alá, mint kis csibék bújnak viharban a kotlóshoz.” De mi lesz most a Zilahy Lajosokkal, ki védi most meg őket, ha szükség lenne reá? Lesz-e ott talán egy emberséges igazi amerikai, egy uj Bandholtz tábornok? Remélni kell, hogy aggódásaink feleslegesnek bizonyulnak s hogy az oroszok emberségesen, lovagiasan fognak viselkedni. De a magyar nép e súlyos óráján ellenállhatatlanul szakad ki szivünkből az aggódás és vigasz forró vágykiáltása és imádságos üzenetünk száll át az óceánon. A Jóisten óvjon és őrizzen meg Benneteket! Tartsatok ki! Utban a szabadság, az igazság, az alkotmányos rend, a magyar feltámadás! Útban Ottó király! Egy esztendő Decemberi számunkkal a KRÓNIKA egy esztendős lett. Visszatekintvén a múlófélben levő esztendőre, megállapíthatjuk, hogy a rendelkezésünkre álló szerény anyagi és technikai eszközök dacára, ez a kisterjedelmű Lap nagyrészben elvégezte azt a felvilágosító munkát, amit megindulásakor maga elé tűzött. Nem akartunk senki fölé kerekedni. Nem óhajtottunk mást, mint beilleszkedni azoknak a táborába, akik ebből a jelenlegi világkatasztrófából kivezető helyes utat keresik a középeurópai kis nemzetek — közüítük szülőhazánk, Magyarország — számára. Hangunk mindig halk, érvelésünk logikus volt és csupán az írott és elfogadott történelemre támaszkodtunk. Igazat mondtunk, amikor Istenben boldogult királyunkról, IV. Károlyról mint békeszerető és békekereső fejedelemről emlékeztünk meg. Nem túloztunk akkor sem, amikor annak a meggyőződésünknek adtunk kifejezést, hogy a magyar nemzet és a vele ezeréven át együtt élt nemzetiségek boldogabbak és elégedettebbek voltak a királyság intézménye alatt, mint az 1919-ik évet követő időszakban különböző államalakulatok és államformák útvesztőjében. Miután szülőhazánk hibáira, tévedéseire és kormányainak bűneire a hetenkint sőt gyakrabban megjelenő újságok rendszeresen rámutattak. agy éreztük, hogy egyszerű kis havilap lévén jobban Illik hozzánk, ha a magárahagyott magyar nemzet erényeiről emlékezünk meg, mert a bűnösnek is joga van a védelemhez. Háborús Karácsony A nyugati fronton dörögnek az ágyuk. Az Északi tengertől az Adriáig húzódó többezer kilométer hosszú harctéren, fenn a fellegek között, valamint a nagy tengereken és azok szigetein az Egyesült Nemzetek hadai most mérik súlyos csapásaikat a közös ellenségre. És szerte a nagy világon, ahol szabad vagy még letiport keresztény népek laknak, karácsony előestéjén ismét a Megváltó születénapjára készülődnek az emberek. Soknak zsebe, soknak szive üres. Van bőven olyan is, aki a sok szenvedés közben hitét elvesztette. Helyét elfoglalja tíz más, akit a temérdek kínlódás hivővé tett. A nagy megpróbáltatások úgy hatnak az emberiségre, mint a vihar a növényzetre. A selejtest tövestől kitépi, az állhatatost megedzi. Ez az uj vérözön felszínre hozhatta az imperializmus, kapitalizmus, kommunizmus és a diplomácia szennyét, de tisztára mossa a katonalelkét. A Megváltó születésnapján — reméljük, hogy az utolsó háború Karácsonyán — hasson át mindenkit az 1944. évvel ezelőtt elhangzott angyali szózat: “Dicsőség a magasságban Istennek, Békesség a főidőn a jóakaratu embereknek!” A finn dalosokhoz Oh én tartom veletek a rokonságot. Hiszen csupa szomorúság a nótátok. Bánat, amely elborongni készt bennünket, És ökölbe szorítja a jobbkezünket. Ez a bánat úgy terem egy nép lelkében, Mint a felhők, a táj felett, észrevétlen. Századokig gyűl milliók sóhajából. . . Kihallani egy nép sorsát a dalából! Dalotokra az én szemem könnybelábad. Mintha csak a mi nótáink szólanának. Kiérzik, hogy hazátlan rab a hazátok. Emlék és vágy néktek is a szabadságtök! Tudtok-e ti a nótával együtt sírni? Nóta közben elfakadni ríva, mint mi. S néha-néha a legnagyobb kedvetekbe: Nem markol-e valami a szivetekbe? Valami bu, aminek tán neve sincsen, Valami dac, aminek tán célja sincsen. Valami tűz, mi szétárad az erekbe, S múltak álma, jövők hite lobog benne! Ha majd otthon beszélgetvén, elmondjátok, Hogy a magyart milyen népnek találtátok, Azt az egyet rólunk el ne felejtsétek: Hogy mi itt is megmaradtunk A pusztaság, a szabadság nemzetének! Szabolcska Mihály. p éo I 1 :* .f CARELESS TALK Everyone must guard against careloss talk, particularly now with so many thousands of soldiers home on furlough from overseas. Any fragment of war information, no matter how harmless it seems, may be of value to the enemy. OFFICE OF WAR INFORMATION FOREIGN LANGUAGE DIVISION DOMESTIC BRANCH ú u S 1 »• >*0*0#C*C* « «5
