Krónika, 1944 (1. évfolyam, 2-12. szám)
1944-02-15 / 2. szám
4-IK OLDAL “KRÓNIKA” 1944. február 15. RUBY ERZSÉBET ROVATA A Magyar Szent Korona viszontagságai Az 1440-ik évben kegyetlenül hideg és hosszú volt a tél Magyarországon. Még február végén is olyan vastag jégpáncél födte a Dunát, hogy a megrakott nehéz szekerekkel és szánkókkal jártak rajta keresztül. A komáromi várban, Erzsébet özvegy királynő a kandalló mellett ült, mélyen elgondolkozva. Nem tudott megvigasztalódni, amióta az országgyűlés a még csak 15 éves Ulászló javára lemondatta öt a trónról. Hivei kevesebb számban voltak, mint az ellenségei, s igy a visszatérésről, újbóli megkoronáztatásról, szó sem lehetett. A kandallóban táncoló vörös lángokon túl, messzire néző lelki szemei előtt egy haboscsipkés bölcső ringott és a bölcsőben a most születendő gyermekének feje fölött a magyar korona sugárzott. Hivei tudták, hogy a pár hónapos özvegy királyné gyászgyermeket hord az ölében és titokban szervezkedtek, hogy ha fia születnék; — Ulászlót elkergetve, az ujszülötett ültetnék a trónra. Bebocsátást kért hü udvarmestere és jelentette, hogy a Visegrádon maradt nőszemélyzetet ideje volna már ideszállitani Komáromba. — Visegrád, — sóhajtotta Erzsébet és nagy meleg, dióbarna szemével könyörögve nézett az udvarmesterre. Az megértette és felfogta a titkos vágyat, a nagy akaratot és meghatott arccal súgta: — Meg lesz Királynéasszonyom, meg lesz, — elhozzuk a koronát is! Erzsébet izgatottan ugrott fel helyéről. Nehéz brokát ruhája, mint egy halk sóhajtás megsuhant. Néhány lépést tett az udvarmester felé: — Mikor? — Még ma akarom! — Holnap királyasszony, holnap, — hajolt meg mélyen az udvarmester és rókamálas mentéjén egyet rándítva eltávozott. Mikor hü embere mögött becsukódott az ajtó, behivatta bizalmas udvarhölgyét: Kottán - ner Ilonát. Vakmerő és furfangos volt ez az Ilona, de királynőjéhez hü, mint a galamb. Erzsébet szomorú arcán mosoly derült: — Holnap indultok, hü emberemmel és egy hü szolgával. Megbízhatók, csukott szájuak, mint te vagy. Hü emberem dolmány bélésébe, tenn kezemmel varrtam be a reszelőt, a három lakatot és vedd ezt a pecsétgyűrűt, hogy a levert lakatok helyébe tett uj lakatokra nyomjátok a pecsétet. Mindent reád bízok. Vigyázzatok nagyon, mert az életetekkel játszatok. Kattanner Ilona még az utón kitervezte, hogyan fogják ellop“Buy War Bonds” ni a szent koronát Visegrádról. Hü embereivel megérkezve, a Komáromba költöző udvarhölgyek és személyzet részére nagy bucsulakomát rendezett. Ettek, ittak a korona őrei. Ilona gondoskodott arról, hogy a szolgálattévő őrség is lerészegedjék. És hajnal felé, mielőtt a kakas kukorékolna, a részegen fetrengő őrség és koronaőrök között három árnyék sietett végig a sötét boltozatos folyosókon. Ilona átadta az embereinek a három lakatot, a reszelőt és a királynő pecsétgyűrűjét. Három termen illett keresztül menni, mig a negyedik terem ajtó nélküli mély alkóvjában megtalálták a koronát őrző erős tölgyfa ládát. * Az első ajtóról szivdobogva reszelték le a lakatot, mert a hajnali csendben nagyon is erősen hallatszott a kalapálás és reszelés. A második ajtó lakat lefeszitésénél már fellélegzettek. Ilona kint maradt az első ajtónál, hogy ha valami veszedelem volna, figyelmeztesse két társát. Végre megnyílt mind a három £jtó. De a nehéz tölgyfa szekrényt nem tudták fölnyitni. Ilona találékonysága segített a nehéz helyzeten. Ki küldte az egyik embert az ablakon és forgácsot hozatott be az udvarról. Körül rakták vele a tölgyfaszekrényt, hogy azt lassan üszkösödve elégessék, s ki vegyék a koronát. Közben az egyik ember szünet nélkül feszegette a szekrény lakatját, de a zár nem engedett. A fojtó füstben, egy szál gyertya mellett tapogatózva, a földre hasalva fújták a lángnélküli parázsló vizes forgácsot, s a tölgyfaszekrény lassan, égett. Amikor a külső burkolat elszenesedve szét esett, a hü magyar nemes kardjával nagyot sújtott a belső vékonyabb faláda tetejére, mely az erős ütéstől, mint egy vékony papiros beszakadt. Kiemelték a ládából az arany koronát, a magukkal hozott uj lakatokkal lecsukták a három terem ajtót és gyorsan elmenekültek. A magyar nemes, a már előre elkészített piros-bársony vánkost fölhasitotta és a pehely közé téve a koronát nagyjából összevarrták. Ekkor a hü szolga rátette a vánkost a hátára, a magyar nemes egy borjú bőrével befedte. Napsütött reggel volt már, mikor kimentek a várból.. A várőrség majd megfulladt a kacagástól, amikor a hü szolga a földet söprő nyers borjubőrrel ki ballagott a várból. Még utána is kiáltottak: — ökör viszi a fiát! Néhány perc múlva Kottanner Ilona és a magyar nemes utána mentek. Visegrádról, a Duna jegén keresztül, szánkón vitték át a túlsó partra a lopott RUBY ERZSÉBET koronát. A Duna közepén feldőlt a szán egy jégtömbbön. A koronatolvajok kifordultak a szánból és a koronát rejtő párna széles ívben kirepült a jégre. A feljegyzések szerint, valószínűleg akkor lazult meg a korona tetején lévő kereszt, s azóta hol jobbra, hol pedig balra billen. A vakmerő lopás 1440 február húszadikán történt és egy nappal később, 21-én a királynő megszülte László nevű fiát. akit ugyanazon az évben május 16- án a királyné meg is koronáztatott Székesfehérvárott. Ez a történet a szent-korona nagy jelentőségét és törvényes állam jogi fontosságát bizonyítja. Erzsébet özvegy királyné tudta, hogy hiába minden más törvény fiának, jogos trónbirtoklására. Hiába minden érv, csak egyetlenegy ut vezet a trónra, hogy a legendás szentkorona a király fején legyen, ha csak egy pillanatra is érinti azt. EMLÉK Irta: Ruby Erzsébet Apró mintájú gyűrött csipke. Kopottra fakult legyező. Kis fiókomnak féltett kincse. Hagy rakjam most szépen össze. Ezt a hervadt száraz rózsát. Valaki csalfa szóval adta. Hazudott, mint legtöbb férfi. Asszony szívvel hittem néki. Sok színes emlék. — színes álom . . . Félben maradt sok vig nóta, Hej, de mostan szomorú dal Hangzik magányos szobámba. De minek emléket gyűjteni? Minek vissza emlékezni Minek a süppedt sírokra. Virágokat ültetgetni? Minek nézni könnyes szemmel A drága ismerős betűket? Hogy rémülten kérdezgessük: Hát ezt fogadtad? — így ígérted? A trónralépés kiegészítő és és befejező része csakis Szent István koronájával történhetett. Ezért kerítette Erzsébet száműzött királynő a koronát kézhez, hogy igy államjogilag is szentesítse a trónfoglalást. Egy ország sem tiszteli olyan áhítattal a koronát, mint a magyar nemzet. Ha a koronát válság érte, fölsajgott az egész nemzet részvéte. Ha idegen kezekre került a szent kincs, országos gyász volt a szomorú eset. És mindent elkövettek, hogy az idegen bitorló kezekbe került koronát vissza kapják — Mert a magyar nép a kororonában látta egy szívvel és egy lélekkel való hozzájárulásának jelképét, a király trőnfoglalásához. Ez a közjogi szent hagyomány húzódik abba a korba, amidőn Magyarország mint választó fejedelemség teljes szabadsággal választott királyt az országgyűléseken. A koronázás tulajdonképpen a magyar nép előtt törvényes alkotmány biztosíték volt. Mert az országgyűlés nem koronázta meg addig a megválasztott fejedelmét, amig a magyar alkotmányra esküt nem tett és az erről szóló hitlevelet ki nem adta, a közhatalmat képviselő országgyűlésnek. A szent-korona birtokosa akkor a nemzet volt és igy a nemzet közös beleegyezése és akaratára választott fejedelem fejére tették a koronát.----------V----------WASHINGTON A HAZA ATYJA Hová tovább az Egyesült Államok is az öreg nemzetek családjához fog tartozni. Hazánk elnöke születésének 212-ik évfordulóját ünnepeljük ebben a hónapban és a nemzet aprajanagyja kegyelettel adózik a hős hadvezér, a bölcs államfő és a talpig férfi emlékének. A Gondviselés adta az Uj Világ népének, mint ahogy a Mindenható gondoskodik arról, hogy a megpróbáltatás idején minden tisztességes nemzet élére nemes gondolkodású, bátorlelkü vezető kerüljön. Erényekben gazdag nép, erényekben gazdagállamfőt érdemel. Amerika népe pedig valóban bővelkedik emberi erényekben. Méltó volt rá és méltó ma is, hogy az, aki a legmagasabb tisztséget, az államfői hivatalt viseli, bátorságban, bölcsességben, első legyen. Zivataros időkben került a gyarmati hadsereg élére. Erős külső ellenség és a belviszály veszélyeztette missziójának sikerét. Kitartó, áldozatos harc után a béke következett és a néhány békés esztendő alatt mint hazánk első elnöke kormányozta a már nemzetté nőtt gyarmati szövetséget. Példás élete, bölcs intelmei, ma is követendők.
