Krónika, 1944 (1. évfolyam, 2-12. szám)
1944-08-15 / 8. szám
1944 augusztus 15 “KRÓN1K A” 5-IK OLDAL (Folytatás) Mintha megújultak volna azok a napok, melyekben Erzsébet királyné a magyar nemzettel összeforrt. Olyan jelenetet tüntetett fel ez a fényes ünnepség. Apponyinak gyönyörű szavai a magyar szív legmélyéből emelkedtek ki és a tiszta valóságot tolmácsolták: —- A királyné megkoronázásával — mondta Apponyi — intézményesen vonul be alkotmányunkba a szeretet isteni törvénye; üdv annak, aki ezt képviseli. Midőn szeretetet osztasz, szeretetet nyersz, olyant, amilyen csak a milliók szivének dobbanása bir adni. A magyar nemzet nagyon tud szeretni. ■ Tekints körül e hazában: mindenütt ott találod nagy elődödnek, Erzsébet királynénak emlékét, törvénykönyvünkben, szobrainkban, egész népünk tudatában; igy szeretjük sírjában is, mert ő minket nagyon szeretett... Nem rideg, nem hideg, nem elzárkózott magaslat az, amelyre királyi méltóságod emel; a magyar trónon fázni nem lehet, mert nincs az a magasság, amelyre fel nem csapnak a szeretetre gyuladt magyar szívnek lángjai......” Ezenkívül egy másik kedves és megható emléke is van ennek a napnak. Díszes női küldöttséggel József főherceg felesége, Auguszta ; főhercegasszony átadta a magyar nők nevében Z-ita királynénak a koronázási díszruhát. A koronázási ruha habfehér selyemből készült. Felső részét, (testhez álló magyar pruszlik) kincseket érő csipkék díszítették, négy méter hosszú uszályát pedig rózsás és tulipános gazdag aranyhimzések. Auguszta főhercegaszszony vallomást tett arról a csodás hűségről, amellyel őt a magyar nemzet megigézte, elbájolta, átalakította. — Engedje meg Felséged, hogy úgy a magam, mint valamennyi asszony nevében átnyújtsam a koronázási ruhát, mely csodás módon és meseszerü pompával készült s amelyet tiszteletünk és szeretetünk szimbóluma gyanánt szeretettel hímeztünk gazdagon. De nem múlandó ruha átadására jöttem el, elhoztam, ime, egy egészen más kincset is, amelyet évek során át őriztem, egy kincset, a melyhez hasonló nincs; vedd át ezennel azt: az egész nemzet végtelen szeretetét; vedd át a hagyományos arany magyar szivet, zárjad azt a Te szivedbe, ifjú királyné és légy jó hozzájuk! Én megtanultam szeretni és becsülni a magyarokat, mint ahogy anya a gyermekeit szereti, úgy gondoskodtam férjről és fiúról, akik a harctéren vannak, mint ez ország minden asszonya, velük szenvedtem, velük örvendeztem.” A szent korona és a koronázási jelvények A koronázás előtt való napon, 1916 december 29-én, pénteken, díszes kíséretben, folytonos harangzúgás között megtörtént a szent korona és a koronázási jelvények átvitele a koronázási Nagy boldogasszony templom, máskép Mátyás templom, lorettói kápolnájába. A koronázási jelvényeket rejtő régi pántos láda 1608-ban készült, II. Mátyás király uralkodása alatt. Rajta II. Mátyás koronás betüjegye és az országnak koronás címere látható. A ládában őrzött jelvények között legelső Szent István koronája, amely két részből áll. A felső rész a tulajdonképeni István-korona, melyet II. Szilveszter pápa küldött első szent királyunknak, az alsó az úgynevezett görög korona, Dukász görög császár ajándéka, a melyet Géza király kapott, mivel Nándorfehérvár elfoglalásával emberségesen bánt a görög foglyokkal. A két koronát szent László király idejében egyesítették. A szent korona a magyar állam önállóságának a jelképe és a nemzetben gyökerező főhatalom birtokosa; az államfőhatalom ugyanis nem a király személyéhez, hanem a szent koronához fűződik. Ez a főhatalom a királyt és a nemzetet együtt illeti meg. A magyar nemzet tehát a szent koronában egyesül királyával és alkotmányunk szerint a nemzetnek minden egyes tagja a szent koronának is tagja. A koronázásnak fontos ereklyéje a koronázó palást is. Ezt Gizella királyné, szent István király felesége, a székesfehérvári egyház számára készítette. A biborszövetből készült és selyemfonállal átszőtt palástot dús arany himzés ékesíti. A palást hímzései vallásos tárgyuak. A hímzések között találjuk szent István királynak, Gizella királynénak és szent Imrének képét is. Kor szerint a jelvények között a királyi jogar következik. A jogar nyele egyszerű, vékony aranyozott ezüstből való, alul a markolatnál kisebb gömb, felül kisebb ökölnagyságu kristályüveggolyó van rajta. Az ország almája aranyozott fémlemezből való gömb, melyre kettős kereszt van illesztve. A koronázási kard valószínűleg a 16-ik században készült. A koronázás alkalmával két keresztét használnak: az apostoli keresztet és az ezüstkeresztet. Az egyiket állandóan Esztergomban őrzik. Ez azt az elvesztett keresztet pótolja, amelyet II. Szilveszter pápa küldött apostoli buzgóságáért szent Istvánnak. A másik kereszt, amelyre a király az ország prímása kezébe az esküt leteszi, az 1080-ik év körül készült és drágakövek, gyöngyök ékesítik. A koronázásnál használt kenetét szépmivü aranyszelencében készítik az oltárra. Ezt a szelencét legelőször az 1867-ik évi koronázás álkálmával használták. A megszentelt koronázási jelvényekhez járul IV. Károly koronázásától fogva az esztergomi hercegprímás gyönyörű koronázási emlékkelyhe. Ezt a kelyhet az esztergomi főszékesegyház kincstárában fogják ezentúl őrizni. A koronázó nap hajnalának derengő világossága fényt, pompát, aranyos díszt, lengő lobogókat és lobogó lelkesedést talált. Mintha népvándorlás lett volna, úgy özönlött sötét reggelen, szitáló esőben a nép fel Buda várába a királyi pár koronázására. Diszes hintókon, aranyozott, bokrétás, címeres fogatokon, berregő gépkocsikon vágtattak Budára kora hajnalban a magyar nemzet küldöttei, a főurak, érsekek, püspökök, katonai előkelőségek a koronázásra. A háborús közlekedési akadályok és a téli időjárás miatt nem jelenhetett meg az állampolgárok olyan nagy sokasága, mint ahogy hagyományos érzésében a nemzet óhajtotta volna, de azért képviseltette magát a magyar nemzet minden rétege. Igen sok külföldi jött a koronázásra. Megjelentek többek között, az Egyesült Államok nagykövete, Ferdinánd bolgár király, Valíré di Bonzo pápai nuncius, az osztrák országgyűlés küldöttsége, a török, német, spanyol nagykövetek, a svéd és bolgár követ, Görögország és Sziám képviselője. Reggel hét órakor az országbíró helyettese, a két királyi biztos és a két koronaőr a koronázó templomba érkeztek. A lorettói Mária-kápolna vasveretes ajtajának pecsétjét feltörték. A szent koronát és a többi koronázási jelvényekét aranyszegélyü voioabársony vánkosokra helyezték, szent István palástját pedig a főoltár mellett előkészített asztalon terítették ki. A közben megérkezett udvari kincstárnok a házi koronát helyezte el kijelölt helyén a lorettói kápolnában. Fél órával előbb ősi hagyományainknak megfelelően az országgyűlés mindkét háza együttes koronázó gyűlést tartott, melynek kezdetét a Szent Gellért-hegyen felállított ágyuk huszonegy lövéssel jelezték. Az alig ötperces gyűlés után az országgyűlés tagjai a budavári koronázó főtemplomba vonultak, ahol a főhercegek, főhercegnők, a palotahölgyek, a pápai nuncius, a diplomáciai testület, a főpapság, a főméltóságok és egyéb előkelőségek a koronázási ünnepségre gyülekeztek. A koronázó templom csupa pompa, csupa fény volt. Hatalmas bíborvörös kárpitok borították a falakat és oszlopokat. Tiz villanyos körégő harmincezer gyertyafényü világossága tündéri fénybe vonta az ősi templomot. A szentély előtt volt a király és királyné trónusa, amelyen két egyforma, vörösbrokáttal bevont trónszék állt. Az emelvény felett függő mennyezet ereszkedett alá. A szentélyben a koronázott király és királyné trónusa állott. Ez a trón is ugyanolyan volt, mint a másik. Mögötte Mátyás király trónkárpitja, amely alatt egykor Hunyadi Mátyást avatták királylyá. Ezt a drága ereklyét tulajdonosa, Erdődy Imre gróf engedte át a koronázásra. A főoltár fölé magas sátorszerü mennyezet borult, ahonnan hétezer gyertyafényü világosság áradt a szentélyre. Köröskörül a templom oszlopain a tizenegy magyar uralkodóház címere. Köztük volt a pármai házé is. A diszmagyaros megyei urakon régi századok remekmívű láncai, gombjai, gyöngyös forgói, századok harcát megvívó kardjai élték itt most ragyogó világukat. Fél kilenc órakor az ‘‘Ecce sacerdos magnus” kezdetű ének hangjai mellett bevonult a templomba kíséretével Csernoch János dr. bíboros, esztergomi érsek, hercegprímás. Előtte mentek a király és királyné személye melett szolgálatot teljesítő Várady Á. Lipót dr. kalocsai érsek és Hornig Károly) báró bíboros, veszprémi püspök, a királyné kancellárja, a nagyváradi és Csanádi püspökökkel. A prímást a koronázási segédlet többi papi tagjai, követték a főkapu bejáratához. Ezalatt behozták a megyei lobogókat. A legelsők között Pestvármegye alispánja érkezett a megye régi, Máriás zászlajával, utána rendre érkeztek a küldöttségek kápráztató ruhákban és történelmi nevezetességű zászlókkal. A koronázási menet a királyi várpalotából kilenc órakor indult el ágyuszó és harangzúgás között. A Szent György téren, Szent György utcán, Disz téren, Tárnok utcán haladt át, mindenütt a katonaság sorfala között, s végül a Szentháromság téren lyeresztül érkezett a koronázó templomba a renyes miaiyi menet, amelyet félszázad honvédhuszár vezetett be. A délceg huszárokat a főváros diszmagyaros küldöttségének kocsija követte, utána vörösköpenyes udvari harsonások, dobosok következtek. Mögöttük a darabonttestőrség egy szakasza lépdelt gyalogosan, a magyar királyi hírnök pedig lóháton, feltartott pálcával. Őket követték a király főhadsegédjének, a magyar udvari méltóságoknak, a magyar és darabonttestőrség kapitányának, a horvát bánnak diszes fogatai, négy egyforma határban tizenkét ékesruháju, pártába font hajú palotahölgy, Tisza István gróf mint nádorhelyettes, díszhintajábán...... Aztán lassan, lépésben jött a király hintája. Nyolc hófehér mén volt elébe fogva. Csupa arany és tükörüveg a hintó. Nehéz szerszámok voltak a paripákon, az elsőn és utolsón sárgakabátos lovas. Lovasok lépdeltek oldalt is, a kocsi után pedig gárdisták jöttek. Kékes-selyem attilában, vörös tábornoki díszben, kócsagtollas kalpaggal a fején, királyi méltósággal ült diszhintaján a fiatal király. Mellette a királyné aranynyal hímzett hófehér ruhában, fején drága, ragyogó gyémántos ékszerrel. Szemben velük a kis trónörökös hermelines, fehér magyar mentében. Rivalgó éljenzés és az emberek mámoros szeretete szállt a királyi pár és a kis trónörökös felé, amerre csak feltűnt az aranyos fogat. (Folytatjuk) BUY WAR BONDS IV. Károly király élete
