Krónika, 1944 (1. évfolyam, 2-12. szám)
1944-02-15 / 2. szám
12-IK OLDAL “KRÓNIKA” 1944. február 15. Harmadfélezeréves bölcsesség A mindennapi élet tülekedésében a régi irók könyveivel nem igen érünk -rá foglalkozni. Pedig bizony megérdemlik azok az évezredek előtt irott és ránk maradt bölcsességek, hogy ma is megsziveljük és merítsünk belőlük. Beszéljünk a görögökről. Világszerte tanítják a felsőbb iskolákban a görögök alkotmányát, a szokásaikat, társadalmi és politikai berendezkedését. Volt a görögöknek egy Antiszténész nevű bölcsük. Ennek s mondásaiból közlünk itt néhányat: Azt kérdezték tőle, mely idő alkalmas a házasságra? “Fiatalnak még nem. öregnek már nem.’ ’ Egy fukar embertől kért valamit, de hiába várt, nem kapta meg. Végre azt üzente neki: “Kenyérre kértem, nem temetésre.” Minduszban látta a nagy kaput és a kis várost. “Mindusziak, csukjátok be a kaput, mert kiszökik a város.” Démonax is jó humoru bölcs lehetett. Néhány anekdota legalább ezt bizonyítja. Egyszer viharban hajóutra indult. Barátai kérdezték: “Nem félsz, hogy megesznek a halak?” “Én már annyi halat ettem, most már a halakon van a sor.” Valaki azt mondta, a háborúban elpusztulnak a szegények. “Dehogy, — mondta rá ő — még megszaporodnak” Egyszer a szemére vetették, hogy rossz emberek közé jár. “Az orvosok is betegek közé járnak, mégsem lázasak.” Antiszténesz tanítványa, Diogénesz, még sokkal szellemesebb volt. Hordóban ugyan nem lakott, de azt már mindenki tudja róla, hogy lámpával keresett embert és Nagy Sándortól semmi egyebet sem kért, csak hogy álljon odébb a napból, mert sütkérezni akar. Perdikkas halállal fenyegette, ha nem jön hozzá. “Ez nem nagy mesterség; ennyit a bolondgomba is tud. Fenyegess azzal, hogy nélkülem is boldogulsz.” Mikor látta, hogy az államkincstár őrei tolvajt fogtak el, felkiáltott: “Nagy tolvajok viszik a kicsit!” Kalliszténészt boldognak dicsérték előtte, mert Nagy Sándor meghivja fényes lakomáira. “Én meg sajnálom szegényt, mert nem akkor eszik, mikor ő éhes, hanem amikor Sándor.” Egy gazember szemére vetette szegénységét; ennek azt felelte: “Szegénysége miatt még senki sem került hóhérkézre, gazsága miatt már nem egy.” Föl van jegyezve róla az is, hogy betegség, Ínség, szerencsétlenség csapásai közt állhatatos maradván, felkiáltott: — “Látom a Sorsot, amint nekem ront és megint abbahagyja: ez“Buy War Bonds” zel a veszett kutyával nem bírok.” Eg^ kövér, hatalmas testű lantost mindenki ócsárolt, csak ő dicsérte. Kérdezték tőle, miért teszi ezt? “Mert ilyen hatalmas ember létére csak lantol és pem rabolni jár.” Egy másik lantostól mindig megszökött a közönsége. “Jó reggelt, Kakas,” — szólitgatja Diogénesz. — Miért éppen Kakas? — kérdi amaz. — “Mert a te szavadra is mindenki fölkel.” ----------V—------ABRAHAM LINCOLN In Larue County. Kentucky, on the twelfth of February, 1809, a son was bom to Nancy and Thomas Lincoln. And after the fashion of the times, he was given a Biblical name—Abraham. The early years of young Abe’s life were years of misery and poverty. It was not until the father remarried that these Lincolns became acquainted with clean rooms, real bedding and a cabin with a floor. Through his stepmother, Abe began his reading lessons, first the Bible—Aesop’s “Fables,” “Pilgrim’s Progress,” and “Robinson Crusoe." Even as a boy. Lincoln won a reputation for himself as a witty and forceful speaker. His manner of speech and literary style throughout his life reflected the lasting effects the Bible left upon him. As president of the United States during the critical period of the Civil War, he proved himself equal to the mammoth task which fell upon his shoulders. The Emancipation Proclamati' n, the Gettysburg Address were literary masterpieces of the time, of all time. Abraham Lincoln, truly called the Savior of the Union, stands in history by the side of George Washington, the Father of His Country. Abraham Lincoln was not merely a statesman, not merely a man who sat in a high place and planned mighty deeds—he was a man whose life seems a part of the national existence. By the gift of that life on the altar of service—he gave his name and ideals to posterity. —FLORENCE TARCZ. (Reprinted from “Woodbridge All-Hi-News”) ' -----------V----------TERMÉSZETES — Hallotta, hogy minden Amerikából érkező levelet felbontanak? — De miért? — Mert különben nem tudnák elolvasni őket.----------V---------KI A BÖLCS A szónok: Aki engd akkor, amikor átlátja, hogy nincs igaza, az bölcs. De aki akkor enged, amikor igaza van, az... Egy hang a közönség soraiból: Nős! CSOKONAI ÉS A SZAKÁCSKÖNYV Csokonait, diák korában egyizen mint legátust a húsvéti • ünnepekre egy faluba küldték. Elmés ötletei, vidám dalai miatt csaknem a tenyerén hor'dczta az egész urinép. Egyik társaságból a másikba vitték. Az utolsó ünnep délutánján, mikor már jól beboroztak, a vig kompánia néhány tagja azt a tréfát eszelte ki, hogy a legátus diák prédikációs könyvét kicserélik a háziasszony hasonlókötésü szakácskönyvével. Úgy is lett. Amint a harmadikat elharangozták. Csokonai hirtelen a hóna alá csapja a kezeügyébe tetr szakácskönyvet és siet a templomba. Ott feláll a katedrába, elmondja a könyörgést, aztán felnyitja a könyvet azon a helyen, ahol bele volt téve a jegyzék. Abban a hiszemben, hogy az az előre kikeresett textus, nagy biztosan, hangos szóval kezdé olvasni: “Az ecettel és . . . . De rögtön észrevettea tévedést. S anélkül, hogy zavarba jönne, a legnagyobb biztonsággal íolytatá: “Az ecettel és epével megitatott Ur Jézus Krisztus lehajtj ván fejét, ekkép sóhajtá: Beteljesedett.” S ebből a hirtelenében fölvett alapigéből oly meghatóan szép prédikációt rögtönzött, hogy az ájtatos hallgatóság legnagyobb része könnyekre fakadt.----------V---------SZÁZ SZÁL GYERTYA. SZÁZ ITCE BOR Amikor először lépett fel a székelyhídi kerületben Fráter Lóránd ,a mi pompás dalköltőnk, esténként be is vette minden faluban magát valamelyik vendéglőbe és nagyon megnyerte híveit sajátszerzeményü dalaival, amiket szivrehatóbban, meginditóbban nem tudott akkor sem énekelni senki és azóta sem. Különösen a “száz szál gyertya, száz itce bor” gyönyörű betyár nótája rikatta meg nagyon a híveket. Uj volt még akkor a magyar nótafának ez a pompás hajtása, a Fráter dalainak is legszebbike. Az egyik oláh községben azonban közömbösen, unottan hallgatták a választók —, akik az ellenfél, Molnár Ákos emberei voltak — ezt a nagyszerű nótát, ami máshol megindította még tán a köveket is. Amikor befejezte Fráter a dalt, az egyik frátye igen komolyan szólt rá: — Szép volt, szép volt, ez a száz szál gyertya, száz itce bor, de hol van az a száz itce bor és mellőle a száz pengő forintocska? Mert nekünk az kell. A száz szál gyertyát meg is tarthatja magának a nagyságos ur.----------V--------— ÓVATOSSÁG — Miért tartja a szája elé a kezét, ha ásitozik? — Tudja kérem, három aranyfogam van és manapság olyan ügyesek a tolvajok, hogy félek kilopják a szájamból... MI MINDEN KELL A TOLLHOZ Hellebrönth Géza előkelő birtokos volt Szolnok megyében és nagy negyvennyolcas. Amikor fellépett egyszer képviselőjelöltnek. megszólított egy gazdát és szép aranyos felirásu kortestollat adott neki: — Tűzze a kalapjához,. Mihály bácsi. — Hálásan köszönöm, — válaszolt a gazda, — de hogy tűzhetném én ezt a szép tollat az én ócska, zsíros kalapomhoz? Hellenbronth megértette a célzást és vett neki egy uj kalapot. Másnap felkeresi ám Mihály gazda Hellenbronthot: — Csak azért jöttem, nagyságos uram, hogy sehogy sem illik ám az én kopott, vásott dolmányom ehhez a szép ui kalaphoz. Hellenbronth nagyot nevetett: — Még a dolmányt megkapja. Mihály, csak aztán a négyesfogatomat is el ne kérje a dblmámy mellé. .... • . v - - ■■ A szocializmus akkor kezd veszélyes lenni, ha azok kiabálnak a kenyérért, kiknek vanelég kalácsuk. * A Jótékonyság egy nagy versenypálya, melyen ketten futnak a Hir dijáért. A Könvörület és Hiúság.--------------V—---------A BORBÉLYNÁL Egy ur a haját nyiratja. Mikor a borbély készen van, odaad egy tükröt a vendégnek és ezt kérdezi: “Tetszik igy?” Az ur alaposan megnézi a fejét minden oldalról, majd hátradől a székben és ezt mondja: “Nem, szeretném egy kissé hosszabbra.” ' ----------v---------ISKOLÁBAN A tanító: Hány csont van a testedben, Miska? Miska: Kétszázkilenc. A tanító: Nem jól mondod, csak kétszáznyolc. Miska: Igen, de tanító ur kérem. ma reggel halcsontot nyeltem.--------------V-------------A FELFEDEZŐ A tanítónő: Gyuri, keresd meg a térképen Ausztráliát. Gyuri (megmutatja): Itt van! A tanítónő: Nos, Mancika, mond meg, ki fedezte fel Ausztráliát? Mancika: Gyuri!--------------V-------------ÜZLETBEN A vevő: Az a tojás, amit tegnap itt vettem, már nem volt friss. A kereskedő: Az az ön hibája. A vevő: Miért? A kereskedő: Már a múlt héten mondtam, hogy vegye meg.-------!—v---------SZÉGYENLŐS Az anya (levélírás közben): Megírjam, hogy csókot küldesz apuskának, Juliska? Juliska: Nem, ne ird meg, mert éppen most ettem vöröshagymát.
