Közérdek, 1916. január-június (8. évfolyam, 1-12. szám)
1916-03-11 / 11. szám
/ /7 7 / ‘’aqyk-'ro 19 8. március II. IX. r'vfolv'3fi\ KÖZÉRDEK ============= ÉR1ELLÉK Szaintár-, Bihar-, Hajdú- és Szölágyvámegyékre terjedő társadalmi hetilap. Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 filier, — Kéziratot nem adunk vissza. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Károlyi György-tér 36. = Telefonszám: 95. Felelős szerkesztő es laptulajdonos Simkó A ládáiElőfizetési árak: Helyben és vidékre postán küldve egy évre 8 K, félévre 4 K Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére a felelős szerk. jogosul A rokkant katonák jövőjének biztosítása érdekében a háború kitörése után megindított társadalmi és másnemű mozgalmak mind nagyobb-nagyobb mérvet öltenek. E mozgalmak között nem áll utolsó helyen az az akció, amely a rokkantak egy részének a méhészetben való kioktatására irányul. Földmivelő állam vagyunk, s igy a rokkantak nagy része is a földmivelők közül kerül ki, akik eddig méhészettel talán nem foglalkoztak holott tudni való, hogy a méhészet a mezőgazdaságnak kevés befektetés, kevés és könnyű munka mellett egy legjövedelmezőbb ágát képezi, s olyanok is köny- nyen foglalkozhatnak vele, akik más munkára bénaságuk miatt kevésbbé alkalmasak. A m. kir. földmivelésügyi minisztérium, valamint az Erdélyrészi Méhész Egyesület e gazdasági ágnak a rokkant katonák által való minél szélesebb körben leendő megkedveltetésének nagy fontosságát úgy mezőgazdasági mint a rokkant katonák jövő boldogulása szempont jából is belátva, az egyesület székhelyén Kolozsvárt 1915. év május havától folyó év január hó végéig 1080 rokkant kato- .nát képezett ki a modern méhészetben s a kiképzés állandóan tart úgy Kolozsvárt, mint Kalocsán, Kaposvárt, Nagyszebenben, Temesvárt, Nagyváradon és Szatmárnémetiben. A kiképzettek közül sokan vannak olyanok, akik nem rendelkeznek még azzal a legkissebb pénzösszeggel sem, amellyel egy pár méhcsaládot vegyenek, ellenben szívesen vállalnák a kisebb-nagyobb méhesek kezelését akár feles kezelésben, akár meghatározott díjazás mellett, ezenkívül tehetségük s munkaerejükhöz képest munkaadójuk rendelkezésére állanának. Sajnos, Magyarország uradalmai, t nagy birtokosai, sőt az állami birtokkeze- löségek a méhészetre eddig megfelelő ; súlyt nem fektettek, méheseket nem állítottak fel, nem használták ki gazdaságukban méhek részére a méh legelőt, miáltal millió meg millió korona értékű I vagyon veszett el a virágok kelyheiben. A háború uj viszonyokat teremt. Kényszerítve vagyunk minden alkalmat és módot a jövőben felhasználni nemzeti vagyonunk gyarapítására, közgazdaságunk fejlesztésére s rokkant katonáink jövőjének biztosítására. Magyarország földesuraihoz, nagybirtokosaihoz fordulunk tehát s arra kérjük, — itt az alkalom — Tiltsanak be birto- ! kaikra méheseket, s tegyenek annnak kezelőjévé egy rókán- katonát, aki íél- I lábbal vagy félkézzel is kezelni tudja a a méhcsaládokul Egy méhes beállítása nagy befektetést nem igényel, a mécsaládok rend- . szeres kezelés mellett gyorsan szaporod- ! nak s a méhész eltartására biztos jövedelmet nyújtanak s a befektetés is megtérül. Kolozzvárt az Erdélyrészi Méhész Egyesületnél, valamint a fentemltett s tanfolyamot tartó helyeken lévő állami méhészeti szakközegeknél is elővannak jegyezve azok a méhészeti tanfolyamot végzett rokkantak, akik erre szívesen vállalkoznak. Ha csak 800*—1000 rokkant katonának biztosíthatjuk is ily módon a jövőjét, nagy szolgálatot tettünk hazánknak s hazánkért harcoló hős katonáinknak, s ha ugyanannyi méhes létesül, nemzeti vagyonunk évente egy pár millióval szaporodik. Újólag kérjük tehát az uradalmak, nagy földbirtokok tulajdonosait, az állami birtokok kezelőségeit, hogy már e tavaszon állítsanak be birtokaikra egy-egy méhest s kezelőért fordujanak akár az alolirt egyesületi elnökségéhez, akár az említett városokban tanfolyamot tartó méhészeti szakközegekhez. Minden rokkant katana tanfolyamon nem vehet részt; van azonban minden községnek papja és tanitőja, akik hivatva vannak a népet vezetni s igy a rokkan- tokat is oktatni. A papokhoz és tanítókhoz is fordulunk tehát, s kérjük állítsanak be méheseket s a községbeli rokkantakat oktassák, tanítsák méhészetre s legyenek azon, hogy rokkantjaink boldogulhassanak, megélhessenek s nélkülözéseknek ne legyenek kitéve. Az Erdélyrészi Méhészegyesület elnöksége Kolozvárt. Dr. Balázs Ferenc, egyesületi főtitkár. Br. Józsika Gábor, egyesületi elnök. Bevonultak az öreg ujonczok. Szatmár vasúti állomás, 1916. március 5. Pénteken katonákat hoztak mindenfelől a vonatok Szatmárra. Az öreg regruták vonultak be. Katonaládák kerültek ki a vonatból, frissen festett uj betűkkel rajtuk, de sok volt közöttük olyan is, amelyekről már régeu lekopott a festék s mint valami emlék csillan át az elfeledés ködén, úgy látszottak a régi belük nyomai. Egyiket olvastuk: I Infanterist Stefan Schuller Inf. Reg. | I No. 5. 1888. október 1. Az öreg legények vállán kacéran állott a katonaláda és igazságtalanok lennénk velük szemben, ha különbséget tennőnk az ő berakkolásuk és afiatalabb katonák beruk- kolásának hangulata között. Ahogy megállóit a megkésett vonat, a dübörgés zajának előliével a kupékból itt is, ott is vig kurjongatás, énekszó hallatszott s csak amikor a peronra értek, akkor láthattuk, hogy deresfejü emberek dalolnak. Az öregek közül valaki elkiáltotta magát: Fogtöméseket, műfogakat, platina liidakat aranykoronáidat teljes garancia mellett készít; joggyökereket és fájós fogakat fájdalom nélkül eltávolít: Farkas Mór ío"SÍÍ. Nagykároly, Jókai-u. 8. Feivás Magyarország gazöaFözöDségóüoz!
