Közérdek, 1916. január-június (8. évfolyam, 1-12. szám)
1916-02-19 / 8. szám
Nagykároly. 1916. február 19. 8-il< szám. IX. évfolyam KÖZÉRDEK EEuIELLE \* v>. Szatmár-, Bihar-, Hajdú- és Szilágy vár negyekre terjedő társadalmi hetilap. Megjelenik minden szombaton reggel. Nyiittér sora 50 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Károlyi György-tér 36. ~ Telefonszám: 95. Felelfls szerkesztő és laptulajdonos Simkó Aladár Előfizetési árak: Helyben és vidékre postán küldve egy évre 8 K, félévre 4 K Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére a felelős szerk. jogosult Majd ha egyszer visszajönnek A háború jelenét és jövőjét objektiv szemmel nézhetjük. A központi hatalmak és szövetségeseik katonailag és diplomáciailag egész világosan olyan fölényben vannak, hogy az események bizonyos fejlődési fokán ök fogják majd az ellenségnek diktálni, mikor, hol és milyen békét akarnak rájuk parancsolni. A háború sorsát, kimenetelét, végeredményét, hideg, tárgyilagos szemmel nézzük és látjuk. Annál érthetetlenebb, hogy milyen optimizmussal éreznek az emberek a majd elkövetkező béke utáni idők társadalmi és gazdasági kialakulása tekintetében Ehhez külön rózsaszínű szemüveget vesznek fel és amilyen hideg Ítélettel értékelik magát a háborút, háború sorsát, annyira tévednek — szándékosan és szivesen teszik — a béke után következő időszak túlzó optimista megítélésében. Most egy nagy szédületben élünk, mert háború van Mig a katona künn a fronton egyik másodperctől a másikig számítja csak az életét, az itthonmaradtak azalatt minden lemondást, minden életmódbeli rendkivüliséget csak a béke elkövetkezéséig számítják érvényesnek. Hogy ma kibírhatatlan a drágaság, hogy takarékosan kell élni, ruházkodni, kimondott pénzbőség idején, anyagkimélés miatt arról mindenki azt szeretné hinni, hogy ez azon a napon véget ér, amikor egyszer a békét megkötötték. Kinek jut eszébe ma a hústalan napok miatt zúgolódni, a kenyérjegy miatt panaszkodni, a tejhiányon elkeseredni az élet minden kényelmetlenségén megakadni, a ruházkodás nehézségein lehetetlenségein, gondolkodni, a facipők elkö- vetkexésén morfondírozni? Ki gondol mindenrre ma, amikor faljuk a háborús jelentéseket, böngésszük a diplomáciai híreket és a tábori posta izgalmas vápásával telik, múlik egyik nap a másik után? De miért hiszik, hogy ha béke lesz, akkor egyszerre bőségesen és gond nélkül úgy lesz minden, mint azelőtt volt Miért gondolják az emberek, hogy az életet ott lehet majd folytatni, ahol a háború előtt elhagyták ? Milyen léhaság könnyelműség azt hinni, hogy ezeket az időket, ezeknek az időknek rettenetes pusztításait idegekben, életkedvben, vagyonban, haladásban csak úgy máról-holnapra el lehet feledni? A lelkekben ottmarad a tőrszurás! Egyikünknek testvére, másikunknak férje fia, vagy apja, vagy unokája, jegyese vagy barátja nem tér meg többé, akárhogyan itt is lesz a béke. Családokban üres helyek lesznek az asztaloknál, egy kedves, két kedve . sok kedves nem jön többet sohase vissza. Ki lehet-e heverni ilyen lelki sebeket? Aligha? És azután megindul, nagy nekilendüléssel az uj élet, a béke utáni uj élet rekonstruálása. Akik itthon voltak, szorongó szívvel tépett idegekkel, azok meprőbálják ott folytatni, ahol elhagyták, de akik künnszenvedtek a háború különböző frontjain lesznek-e békés, türelmes, minden igaz- talanságot eltűrő, az élet nehéz viszonyait tovább szenvedő, megnyugvással viselő statisztái a béke utáni uj élet szinjátékának ? Akik vagyonokat kerestek a háború konjunktúráin, akiknek a háború a hatalmát megölizte, vagy akiknek a háború vagyonnal hatalmat is hozott, azok majd meg fogják próbálni a régi rétegezés megőrzését, de hagyják-e akik a háborúban voltak és birják-e akik itthon szorongtak a békéért, mert nagyon-nagyon sokat szenvedtek a háború miatt? Nem lesz. könnyű a társadalmi és gazdasági élelet ráállitani a békekötés után való élet uj vágányaira, ha az irányítók intézkedéseikkel a régi pályán akarják életünket tovább folytattni. A polgárság kötelességtudása, fegyelmezettsége minden áldozatra könyen ráállott a háború céljait elősegiiendő a háború eredményeit biztosítandó, ám azért jutalmazást remél azután mindenki a békekötés után való életviszonyokban. A jutalmazás nem sok csak az, hogy élni megélni hagyják az embert. Már pedig azt bajos hinni, hogy egy szép napon majd mégis meglesz a béke és a rákövetkező szép napon egyszeriben vége lesz minden drágaságnak, minden lemondásnak, minden szűkösködésnek. Bajos hinni, hogy a közhivatalnok, az intellektuális foglalkozású ember, a különböző fix fizetéses exisztenciák és a munkások a mai jövedelmekből a mai árviszonyok mellett .megélhessenek. Sokan meggazdagodtak a háborús konjunktúrából, de a legtöbb ember adósságokat csinált, mert kénytelen volt vele, a legtöbb ember azt mondta, hogy mig a háború tart, majd küzd, majd valahogyan csak meglesz és a békekötés után gondoskodni fognak arról, gondoskodni kell arról, hogy ött megint élni hagyják valahogyan ha a legszükösebben is. Úgy látszik, hogy mértékadó helyeken ezekre az időkre még senki sem gondol ezekben a vonatkozásokban. Talán olyan messze volna, vagy talán semmiféle előkészület sem lehetséges még az átmeneti nehézségek első lebirására? Bajosan hisszük! Érzi mindenki, hogy a háború kezdi túlélni önmagát és a béke időpontja közeledik. Talán mégis jó lene gendolkodni, hogy mikor a világ felébred abból az első nagy kábulatból, az örömmámorból, hogy megszületett, hogy itt van, hogy béke van, talán jó lenne már gondolkodni, azon hogy akkor az első hetekben mit is kell majd csinálni velünk. Mit is kell csinálni azokkal, akik azt hiszik, hogy most azután majd mindent ott lehet folytatni, ahol elhagyták azon a bizonyos estén, mikor báró Giessl vonatja elhagyta a belgrádi pályaudvart. Fogtöméseket, műfogakat, platinahidakat I-'tfi aranykoronákat teljes garancia mellett készít; fog- gyökereket és fájós fogakat fájdalom nélkül eltávolít: I Farkas Mór Nagykároly, Jókai-u. 3. sz.
