Közérdek, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)

1915-11-13 / 20. szám

6-ik oldal. KÖZÉRDEK 1915. novem er 13. 20-ik szám mény szivét. De azért van az asszonyok között is olyan, akinek nincsen vajból a szive, amint azt az alábbi kis história is bizonyítja. Na nem valami asszonybátorság­ról van szó., hanem az első mondatban szóló állításra nézve szolgáltat kivételt. A napokban talán a * * * utezában — nagy zaj csapta meg a járó-kelők fülét. Asszonyi hangok verdesték az eget. Sírással kevert veszekedő szavak hallatszottak ki az egyik kapu alól. Nemsokára a hangok tu­lajdonosa az utczán is megjelent és ott is folytatta az előbb megkezdett monológját. Egy arra mennő hölgy megkérdezte tőle: — Mi baja lelkem ? Az illető asszonyi személy nem vála­szolt semmit, hanem tovább haladt, majd hirtelen megálott az utcza közepén. Ökleit elkeseredetten rázni kezdte az ég leié, aztán szivhezható felkiáltás tört fel kebléből:- Mindenkinek elviszik a férjét a harcztérre, csak éppen az enyémet, azt a gazembert hagyják itthon ! Jaj jaj ... 1 Tűz. Kedden és szerdán újból tűz ütött ki Fiók Lajos Pelőíi-utcai telkén. A gyorsan kivonult polgári tűzoltóság lokalizálta a tü­zet és megállapította, hogy az gyújtogatásból származott. A tettest egy gyermek szemé­lyében veitek gyanú alá. Elfogott betörő. Lapunk múlt heti szá­mában megírtuk, hogy ismeretlen tettes a Fazekas-utcán gyilkossági merényletet köve­tett el Kinál Antal 12 éves gyermek ellen, amennyiben belopózván a lakásba tyúklopás végett, a zajra kisiető gyermeket, egy késsel arcba szúrta. A rendőrség a tettest Papp Mihály 17 éves csavargó személyében konyo- mozta és teljelentette a l%ir. ügyészséghez. Elszólás. Hadisegély dolgában kopog­hat be az illetékes hivatalnokhoz egy asz- szonyka. Az Írásait átadja. A tisztviselő olvassa: — Nagyidai Mária, Verona, Anna. Az asszonyhoz fordul: — Melyik tulajdonképen az igazi neve ? — Ahogyan az írásom van. — Jó kérem, de a keresztnevek me­lyikét használla ? — Három keresztnevet kaptam. — Ez mind igen szép ; de például a férje hogyan nevezi magát ? Az asszonyka elpirul, lesüti a szemeit aztán szemérmetes mosollyal suttogja: — Kutyuskám . . . E R M E L L E K. Érmihalyfalva. Templomaink tornyaiból is be fognak vonulni a harangok, az egy­háznak hivó és hirdető érczei, hogy hazánk­nak védelmében, hős fiainsnak dicső harczai ban részt vegyenek. Azok a messzezugó ércek, melyek ünnepi pompát hirdettek templomaink tornyában, vagy lágy, szelíd hangjukkal naponkint Is­ten házába szóllitottak vagy imádságra hív­tak : most mint bömbölő ágyuk fogják meg­mutatni. hogy hitünkben és hazánkban ösz- szeforva, erős és hatalmas a mi nemzetünk. És Istenben a mi igazságunkban vagyon győzelmünk. S mikor ezek az ágyuk megszólalnak majd a csaták vérmezején . . . talán ráfog­nak gondolni ami fiaink közül sokan arra hogy ez a bömbölő érez egykor az ő váro­sunkban, az ő falutornyában gyermekkori imái­hoz csatlakozott; naponkint szivéhez, örömé­hez vagy gyászához tartozott. És reggel és este, munkájának mindennapi részében, mint az egyháznak mindenkihez szóló, mindenki­től érthető szónoka volt a békés időknek. És talán ráborul majd a komoly, kemény érezre, mely méhében halált, védelmet ... a mi védelmünkéi, a mi győzelmünket rejti és megrezen a köny szemében sóhaja pedig egy pillanatra haza szál . . . És higyjétek el és tudjátok meg, hogy ez a sóhaj a tornyokba száll ... a templomokba jár ... az egyházat, ezt a szerető Anyát öleli át. . .Mert a magyar lel­kében érzi, hogy itt e »házában hit és haza együtt jár. Templomaink tornyaiból is befognak vonulni a harangok . a csaták tüzébe. S talán lesznek tornyok, melyek majd nagy­pénteki némaságban nyúlnak föl a magasba. Oh ne zavarjon meg egyetlen egyszer se titeket ez a némaság. A nagypénteki némaság után jő a Glória. Jő a feltámadás. Jő az ünepi nagy harang zúgása. Addig pedig inig ez a némaság tart: hívja, hívni fogja az itthon maradt híveket a szentegyházakka egy másik harang. Az a harang, mely ott van a lelkekben, a lelki­ismeretben. Oh az is szól. 'a is hiv. Az is emlé­keztet. Kérdőre von. Parancsol, kér és szem-! rehány . . . Mikor a toronynak harangjai j megállítottak életed utain. Nem érezted so­hasem ? Hogy neked nem lehetett tovább; menned, mert lelkedbe zúgott, szivedbe ka-j pott. Egy-egy hajnalban. Egy-egy nagyj ünnepen. A lelkiismeret vigyen téged öreg em­ber, téged jó édes anya, téged leányzó és téged is itthon remegve-aggódó hitves és titeket nemzetem virága — ifjúságnak gyér- j mekvilága a templomokba. Vigyen a tor nyok harangszava nélkül is mindnyájunkat: a mi lelkünk. S leborulva szentegyházaink­ban szárnyas imádságaink száljának oda, ahol haragjaink bömbölése a mi hőseink ágyú moraja nyomán kél — készül a mi dicsőségünk. Személyi hir. Jakab Rezső főjegyző fon­tosabb községi ügyek elintézése és a 250000 | koronás hadikölcsön jegyzése ügyében, több napi tartózkodásra, a fővárosba utazott. Megbízatás. Biharvármegye alispánja Ferencz István járási állatorvost, a margittai és székelyhídi járási állatorvosi teendők vég­zésével is megbízta. Sorozás. Az 1891., 1895., 1896., 1873— 1877. évi születésű népfölkelőkötelezettek szemléje az érmihályfalvai járásban az alábbi napokon fog mcgtar atni: december 0. Baga- mér, Eradony,, Érkeserü és Érmihályfalva; december 10. Érsemjén, Értarcsá, Érvasad, Gáiospetri, Ottomány, Piskolt, Szalacs és az érselindi kör. Uj segélyakció. Az Országos Hadsegélyző- Bizottság a háborúban elesett, vagy betegség folytán elhalt katonák (ide értve a tiszteket is) családja részére újabb segélyezési aktiót tett folyamatba. Ugyanis a családtagokat, akiknek állami segélyezésre vagy nyugdíjra! igényük nincs elhunyt férjeik végzett tanul­mányaihoz képest, havi 60 K, illetve 30 K, a családtagok részére 30 K segélyt nyújt, ha igazoljak, hogy őket az elesett, vagy el­halt katona tartotta el. Az ilyen kérvények, amelynek minden adata hatósági bizonylat­tal látandó el, az Országos Hadsegélyző- Bizottsághoz intézendő. Jegyzések a lll-ik hadikölcsönre. Az Egyesült Érmihályfalvai Takarékpénztár és Érmelléki Hitelbank igazgatósága, szives volt rendelkezésünkre bocsájtani azok névsorát, akik az intézetnél jegyzéseket eszközöltek a III-ik hadikölcsönre. A névsort az alábbiak­ban adjuk : Lovass Sándor 100,000 K, Egye- j sült Érmihályfalvai Takarékpénztár és Er-1 melléki Hitelbank r.-t. 100,000 K, Kiss Mik-j lós 10,000 K, Grosz Hermann és Fia 10,000 K, Érmihályfalvai Temetkezési Egylet 6,000 Lovass István 6,000 K, Takács Zsigmond 5,000 K, Érmelléki ref. egyházmegye Gálos- petri 5,000 K, Sziky Károly 5,000 K, ifj. Sándor József 5,800 K, Nagy Sándorné j 2,800 K, Grosz Lajos 2000 K, Nagy Imre 1000 K, Komoróczy Ferencné 1000 K, Ko- moróczy Arthur 1000 K, Kiss János 1000 K, Dobos Sándor 500 K, Bernát Ilona 1000 K, Zádory Károly 1000 K, Weisz Leopold 400 K, Müller József 2000 K, Grosz Lajos 2000 K, Glück Adolf 1000 K, ifj. Takács Sámuel 200 K, Nagy Károly 600 K, Sólyom Károlyné 5000 K, Szabó Mihály 1000 K, Szodoray András 4000 K, Kon rád Lászlóné 500 K, Sándor Antalné 2000 K, Runay Vilma 1000 K, Kocsár Lajosné 2500 K, Kocsár Lajos 2500 K, Szécsi Sándor 800 K, özv. Csidey Jánosné 1000 K, ifj. lovag Bakó Sarolta 1050 K, ifj. lovag Bakó Károly 1050 K, Madarász Gézáné sz. Tordy Erzsébet 4000 K, dr. Fráter Gáspárné 1000 K, dr. Fráter Gáspár 1000 K, özv. Klein Benjaminné 2000 K, Mudra Mihály 100 K, összesen 301,800 K. (Folytatjuk.) Nyirábrányi rejtély. A f. év szeptember havában Székely János nyirábrányi lelkészt halva találták az állomás előtti bejáró sín­párja között. A megejtett vizsgálat semmi gyanús körülményt nem állapítván meg, véletlen halálesetnek tulajdonították a dol­got és a lelkészt el is temették. — Időköz­ben a halálesetről különféle verziók kerültek felszínre, d» a családtagok sem nyugodtak bele a homályos ügybe és újabb vizsgálatot kértek. A bünvizsgálatot idegen csendőrség­nek adták ki. akik a vizsgalat folyama alatt igen sok gyanús é» terhelő adatokat gyűj­töttek össze és a dolog vége az lett, hogy már többeket ideiglenes vizsgálati fogságba is helyeztek. A lotartaztótottuk között egy vasúti tisztviselő, egy gazdatiszt és egy ven­déglős is van, akik állítólag kártyázás köz­ben történt összeszóllalásbol kifolyólag verték agyon a lelkészt, majd kirabolták és hogy bűnüket palástolják, a hullát a vasúti sínek­re helyezték, hogy a vonat elgázolván, úgy tűnjék fel 'a dolog, mintha véletlen sze­rencsétlenség történt volna. A hulla feltalá­lása előtt azonban vonat nem közlekedett és igy került napfényre a dolog. A vizsgálat nagy erél.ylyel folyik, amelynek részletéi azonban hivatalos titok lévén, a nyilvános­sággal nem közölhető. Érmellék panaszkönyve. Igen tisztelt Szerkesztő ur! Jelen soraink szives közlését kérjük: Kérelem a község elöljáróságához! Érmihályfalva pótadótól agyonsanyargatott polgárai nevében intézkedést kérünk a vil­lanyvilágításnál’tapasztalt türhetlen miseriák miatt. Mi ugyanis azt hittük, hogy túl va­gyunk a középkoron, amikor mécses és gyertyafény mellett éltük le napjainkat és meghoztuk az áldozatot, hogy lakásunkat villanyvilágításra rendeztük be. S mit kell tapasztalnunk ! Amellett, hogy wattóránként 9 fillér óradijat fizetünk, a vállalat kezelőjé­nek hibájából, lépten-nyomon sötétségben vagyunk és állandóan kell tartanunk gyertya és olajkészletet, hacsak a változatos sötétség kínjait átszenvedni nem akarjuk. Az elmúlt héten ismét több alkalommal mondotta fel a villanyvilágítás a szolgálatot, az utcák szerződésszerű világítása elmarad s mindez csak azért, mert a vállalat a világitáshoz szükséges áramot a malom üzeméhez hasz­nálja fel. Vagy van szerződés a község és a vállalat között, vagy nincs ? Minthogy pe­dig tudomásunk szerint kormányhatóságilag jóváhagyott szerződés áll fenn, arra kérjük az elöljáróságot, hogy a vállalatot a szerző­dés betartására utasítani szíveskedjék. Ke­rülni szeretnők a kellemetlenségeket, azért kérésük az orvoslás ezen módját, amely ha célra nem vezetne, jogunk megóvása érdeké­ben kényszerítve leszünk a felsőbb hatósá­goknál keresni orvoslást. Tisztelettel Több előfizetője. lljabb jegyzések a Kereskedelmi Banknál. Az Érmihályfalvai Kereskedelmi és Iparbank­nál a múlt heti jegyzések 36850 koronát tettek ki és igy az eddigi jegyzések összege 211860 korona. Rostásék újabb bünlajstroma. A fogság­ban levő lókötő cigányok terhére a járás fáradhatlan őrmestere újabb lólopásokat derí­tett ki, amelyek a haramiák minden taga­dása dacára reájuk is bizonyultak. Újabban lépre került a banda másik vezére, a hires lókötő cigány Makula János is, mig a har­madik főbünösnek, akit üldözés közben a csendőrök meg is lőttek, sikerült menekül­nie. Egész kötetre való anyagot szedtek össze már a csendőrök a banda viselt dolgairól, amelyet annak idején a bíróság engedelmé- vel egész terjedelmében lefogunk közölni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom