Közérdek, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1915-10-02 / 14. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK 1915. október 2. 14-ik szám. Mndennemü ruhanemüek, csipkék' feilöltök, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéletesebb festéseBőrkabátok, keztyük festése. ! ! Minta után való festés ! I Haüííel villany- és gőzerőre herendezett ruhaféstö és vegyitisztitó Nagykárolyban, Kölcsey-utca I sz A rom. kath. templom mellett. Miihely: Petőfi-utca 59, bármely kényes szinti és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. tw Plisé-gouvré. Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek ar.vrw?;.. ’-“söslííí mLicxa-iúid István köteleztetni, mert hiszen az özvegy három és fél havi igénye ma már állam- pénztárból nem fedezhető! — Igen ! Megtorlást várunk ezen helyi hatalmasság ellen, aki elég botor és bátor volt arra is, hogy a járás főszolgabiráját, — aki köztudomás szerint inkább védője, mint szigorú bírája járásának — legfelsőbb helyen írásban meggyanúsítsa! Ezen ügyekben helyre fog állni a megsértett jogrend bizonyára ! De mi fog történni azon ügyekben, ahol ezen közigazgatási szerv gonosz indulata és törekvése helyrehozhatlan károkat okozott ? ? , • • • „Hazafiság“ van zászlójára írva 1 — Ám lássuk, hogyan néz ki az ő gyakorlatában e szép jelszó. Faji gyűlölet és faji üldözés I Ahová csak eljuthatott a szava, a keze, ott ezeket a gonosz démonokat életre keltette. Eveken keresztül üldözte az oláhságot. — Máthé Grátián az crendrédi gör. kath. magyar pap rémregénybe illő adatokat tudna felsorolni azokról a lelketlen üldözésekről, amelyekben az ő utján részesült. E térről leszorittatván a zsidókra vetette ki hálóját. Ezekkel kétszinii játékot folytatott. Ha csak tehette ártott nekik s titkon már békében arra nézve csinált hangulatot, hogy az ottani zsidó családok fiai besoroztatnak, de azok kevés szolgálat után mind visszakerülnek. Mozgósítás után aztán az övé lett a vásár! „Megállj zsidó, ha nem vagy jó katonának, majd jó leszel hadimunkásnak.“ Mikor bekövetkezett a népfölkelői szemle j akkor elemében volt; „be keli sorozni minden zsidót“ „besoroztatom mind egy szálig.“ Szegény fejére ugyan kevesett adott a szemle-bizottság, az ment a maga utján; de a nép, az azt hiszi, hogy az ő nagyhangú jegyzőjük sokat tehet ott. Különösen elszomorította, hogy az 1884. évfolyam Kaszovits Samu fakeres^edő „alkalmatlan“ lett. „No megállj büdzsid mész hadimun ; kára.“ — Mikor belátta, hogy ásóval-kapával való munkára egy fakereskedő iparüzőt, ki nem rendelhet, hogy tovább ijesztgesse képes volt oly abszurd kijelentésre, hogy könyvelési munkára fogja a harctérre küldetni. A szóban lévő pedig beteg ember, amiről Nagy István tud is. — Katonai szolgálatból katonakórházi megállapítás utján szívbaj és tüdőtágulattal lett elbocsájtva, mely baja miatt azóta is kezelteti magát budapesti speciálistákkal. Ezért nem volt besorozható a szemlén 1 Ezt a beteges s most már életét is féltő embert a legteljesebb idegesség fogta el, mikor elkövetkezett a pótszemle is és a; jegyző folytonos ijesztgetéseit hallotta : majd adnak most tüdőtágulást, nem lesz most a régi sorozási lelet! A hősnek nem termett beteg ember | ijedtében otthagyta családját s a pótszemlén nem is jelent meg Nagykárolyban junius 3-án jólehet előtte való napon a város- ban volt. Ez kellett aztán Nagy Istvánnak ; előadta, hogy sohasem jelent meg a szemlén,; mindig pótszemlén volt Kaszovits; most is! huncutságból nem jelent meg, mire a főszolgabíró Nagykárolyban való azonnali kutatására és előállítására intézkedett. A kutatás eredménytelen volt, mire! meghagyta a jegyzőnek, hogy szóbeli panaszát loglalja írásba és személyleirás kapcsán sürgősen terjessze be. — De nem azért egyéniség Nagy 1st-! ván és nem azért tart egyenes és vérbeli i álom elpárolgott és akik azt hitték, hogy • azok a nagy jövedelmű emberele szinte lelkesen 1 adják százas és ezres bankóikat adó alakjában .•■hadijótékony célra, nem tudtak számolni a hó- napokkal. Háromnegyed évvel korábban még i; igen. Akkor a levegő forró volt, sok minden . szokatlan volt, az eksztázis, a félelem, az önzés segítségére sietett volna a fiskusnak. Ma már a biztonság érzete a remegőket cinikus filozófusokká tetti és a lelkesedést a józan számítás váltotta fel. A háború elején a rémképék megremegtették a kezeket és a j jótékonyság oltárára kevesebb nógatással kerültek az aranyak, mint ma. Ma csak a j fillérek vékony derecskéje folydogál. Ma mind nki okiratokkal, könyvekkel felszerelten ment a bizottság elé. Ezelőtt [ háromnegyed esztendővel a muszka kergette volna oda és ki mert volna hátra tekinteni,- hogy számolgassa, vájjon a kincstár képvi- ■ selője helyesen állapitotta-emeg az adóalapot ? Ha a pénzügyi h i lóság a kellő pillanatot : üstökön ragadja, akkor több lett volna az önkéntes vallomást adó, akkor a társadalomból kapott volna direktívát, hogy hol kutasson és keressen, aminthogy a lelkesedés és a szorongattatás óráiban igen sok ujmutatás történt a hádbavonulás elől menekülni akarók ! rovására is. Ha tehát Nagykárolyban nem ért el a kincstár olyan fényes eredményt, mint amilyet várni lehetett volna és Nagykároly nem járul akkora összeggel a hadi jótékonyság szent munkájához, mint azt maga a társadalom hitte és remélte, csak magára vessen. Az ilyen törvényt, amely pénzt követel és mégis altruisztikus, tehát a legnemesebb húrokat pengeti, annak egészen másképen kell beleilleszkednie a magyar életbe. A I németek sokkal egyszerűbben csinálták a maguk dolgát. A német császártól lefelé mindenki oda 'adta vagyona egy percentjét a hadseregnek, még a háború előtt. Vagyont sokkal nehezebb lesirni mint jövedelmet. A nép azt igazságosnak találta és nem adónak. Idejében tört nt, aktuálitással bírt és az állam a maga hatalmi szavával, nem pedig helyi bizottságokkal intézte el az egész ügyet. Áll ez különösen a megye területén a nagykárolyi hadiadót fizetőkre. A bizottság előtt nagytekintélyű, hatalmas urak jelentek meg, akiknek személye igen nagy súlyt és erőt jelent, akik előtt fejet hajt mindenki. Azt beszélik hogy egy igen nagy ur adója ügyében leiratérkezett a pénzügyminisztériumtól, hogy ne tárgyalja a bizottság, majd a minisztérium állapítja meg. Egy másik igen nagy ur, akinek milliós jövedelmét mutatja ki az előadó, meggyőzte a bizottságot arról, hogy mélyen százezer koronán alul jövedelmeznek birtokai. Egy kereskedő és birtokos, aki nagy szerencsével operált borban és lisztben, szintén nagy kegyben áll, mert az adóját oly mértékre szállították le, hogy egy lateiner embert magasabbra cenzuráltak. A bizottság, mint az eddigi tudósításokból is kitűnik, szintén sok esetben korrigálta az előadó javaslatát. Itt is az fizet kevesebbet, aki elég ügyes ahhoz, hogy adatait úgy csoportosítsa, mintha. nem a háborúban rokkantakká vált katonák segélyezését kívánná tőlük a haza, hanem mintha arra lenne kiváncsi, vajon melyik dúsgazdag ember készül éhen halni. Az adó célja teljesen hatástalan maradt, mert — mint említettük — olyan adó, amely tulajdonképen fából vaskarika. Sok magyar adományoz jótékonycélra, de nem adózik egy sem szívesen. És miután az egyik látta, hogy a másiknak sikerül, vagy teljesen kimaradnia a lajstromból és teljesen töröltetni magát, a rokonságot Nagy Sándorral a nagyváradi születésű 48-as tábornokkal (még csuda, hogy nem a ,,Macedoni“-vnl) és nem azért áll asztalán a nagynak nevezett Napoleon szobra, hogy még stratégiája se legyen. Majd bizony ő te.sz feljelentést, hogyne hiszen akkor még zsidód dözőnek mondanák, hogyne, hogy Kaszovits elmondja, mitől féli és kisüljön, hogy a jegyző rémisztgette. Kerített hát egy zsidót Weisz Izidor érendrédi lakos szomMyében s ezzel tétetett panaszt most már Kaszovbs Samu testvére Farkas ellen is. A történet lezárulna azzal, hogy Kaszovits Sámuelt a huszti rendőrség szemle alá hurcolt a s a >n „alkalmatlanénaktai I- ; tatott. Igen ám, de a szerencsétlen most már! a büntetéstől fél, mert az eljárás ellene a katonai ügyészségnél folyamatban van 1 Nem j I mer t hát. előjönni. Isten tudja, hűl van s j mit csinál! íme Nagy István jegyzői tevékenységé- í nők egy rémsége ! Mit vétett neki Kaszovits? — Semmit, b: j, hog.) gyámoltalan zsidó I Volt hozzá türelme hónapokon kérész- j tül ijesztgetni a szegény betegembert s végre [ bűnözésbe kergetni! És most örömtől dagad aszott melle és; [ repes a szive! — Hazafias c ' k i -rí végzett';1 egg sz-gCny fiatal asszony, 2 kicsiny gyermek í 4 hó óta nem tud az agáról és szenvedi a ha- zafiatlanság csúnya vádjait és éli rettegésben szomorú napjait! Dicső cselekedet 1 De, aki ilyent tesz, az nem való jegyzőnek, a . jegyzőt nem erre kötelezi a törvény. . . . Vájjon, hogy fogja kötelességére megtanítani fegyelmi hatósága? 43—5Q éves beverni c, előtt keresse fel az Mi Magyar Általános Biztosító Társaságnak az Önsegélyző Népbanknál levő C ügynökségét, hol minden pótdij nélkül a J rendes díjtételek mellett, 30,000 koronáig biztosíthatja magát a háború veszélyére. Ezen ' társaság már is óriási összeget fíezetelt ki a háborúban elesett hozzátartozóinak és igy nem csoda, ha mindenki bizalommal fordul, hozzá. Siránkozó gazdagok. Be lett már jelentve a hadiadózók j j adójának kivetése, megállapitása. A városi:' társadalom vezető osztálya, a krémje, ahogy * mondani szokás, jelent meg a bizottság előtt! * és most már végig tekintve ennek a nagy \ jövedelmű osztálynak magatartásán, megái- j • lapítható, hogy a magyar ember sem a ma- í gaslaton, sem a mélységben nem szeret adót j f fizetni. Megállapítható továbbá az is, hogy ( nem jól volt ez az adó elgondolva és még i rosszabbul hajtották végre a törvényt. Nem 11 itt Nagykárolyban, hanem ott fent Budapesten j 1 a minisztériumban. A iúostani háború ugyan i e a világtörténelem legnagyobb eseménye, de ! s mégsem akkora, hogy az ember viszonyát a t saját pénzéhez megváltoztassa. Nem is akarja, f mert nem képes rá. Akik a törvényt készi- j j tették, elfeledkeztek arról, hogy az idő a j a leghatalmasabb faktor az ember életében, r Mire az adót kivetették, sok minden rózsaszínű s
