Közérdek, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1915-09-25 / 13. szám
19J5. szeptember 25. 13-ik szám. KÖZÉRDEK 5-ik oldal. kegyből egy kilót ... És hangoztatják, hogy hogy maholnap csak szemcsés kristály (nyers) cukorra szorulunk. És mi jámbor, agyonfejt, kiszipolyozott fogyasztó páriák elmékedhetünk a problémán: „Hát ez már megint micsoda újabb háborús speciálitás ?“ — Nem tudjuk ugyanis megérteni hogy lehetséges megengedni az érvelésül felemlegetett u. n. cukorröstnek ezt a fogyasztó közönség amúgy is tulnyuzott bőrére való bögőzést és hogy lehet mengedni az ennek nyomában járó apróbb elrusitási, üzleti trükköket! . . . Magyarországban sohasem volt és ma sincs cukorhiány, sőt hazánk mindig nagy cukor exportjáról volt nevezetes, nos tehát amit a háború miatt kinem vihettünk az itthon feltorlódott s még a cukor-árak esését kellene eredményezze, — nemhogy megkeserítse az életünket . . . Bizony bizony helyesen teszi a kormány,, ha a cukor-uzsora megrendszabályozását kezébe veszi és gátat szab a .cukros mesterkedések“-nek még pedig mielőbb, mert Madáchal szólva : „Itt gyors segély kell“ ! . . . Szegény adófizető. Hétfőn egy fekete embert bámultak a Deáktér járó-kelői. Fekete volt az arca, ruhája, keze, mendene. Azzal mulattatta a járókelőket, hogy gyönyörűen priisszögött, krákogott, káromkodott és ordított. Azt mondják, hogy városi adófizető, uladófizető polgár volt,. Nem történt vele semmi különös dolog. Atakarta ugrani a Weisz Jakab előtti lotyaktavat, de célt tévesztett és arcai belehasalt a latyakba a ünólabusan kuruttvoló békák nagy rémületére. Ellenőrizni fogják a malmokat. Nemrégi ben elpanaszolluk, hogy a malmok túl magos őrlési dijat szednek a néptől. Mint most értesültünk a kormány a napokban nagyon érdekes és jelentőséges leiratot intézett ez ügyben a vármegyéhez. Megkívánja ezentúl, hogy a közigazgatási hatóságok szigorúan ellenőrizzék a vámos malmokat, mert ezeknél tenger sok a visszaélés. Ezek a malmok nem készpénzért hanem a termény bizonyos hányadáért őrölnek és itt a kialkudott pénznél sokkal nagyobb értékű gabonát vosznek a termelőtök Elszigetelték a reszegei járványt. A részegei katonai gyüjtőtelepen elhelyezett katonaság körében kiütött a feketehimlő és hasihagy máz járvány, Madarassy István főszolgabíró erélyes intézkedése folytán telje- j sen el lett szigetelve. A barakkban elhelyezett katonaságnak meg lett tiltva a helyiség elhagyása és általánosságban is oly szigorú fertőtlenítés lett elrendelve, amely kizárja a lehetőséget is annak, hogy a járvány kihur- eoltassék. Elpáholt kisbiró. Kaszenheimer Pál gil- vácsi lakosnak valami ügyesbajos dolga akadt j a község eszével, Harthmarm György kisbi- róval. A vita hevében tettlegességre került! a dolog és a kisbiró a földre került, ahol alaposan elhúzták a nótáját. A csendőrséghez került a dolog, akik megejtett nyomozás eredményéhez képest Kaszenheimert feljelentették a bírósághoz. Vak katonáknak. Mózes és Kertész helybeli nagykereskedő cég 10 koronát küldött be szerkesztőségünkbe, mint a néhai Janitzky Albert koszorú megváltási összegét, hogy azt a legnemesebb célra fordítunk. Beküldöttük az „Est* szerkesztőségének a vak katonák javára. A boszorkányok lova is megdrágult. A mai háborús korszak szomorú jellemzéséül, a -minden vonalon való árfelszökés indokolatlanságának illuszrálására szegezzük le a most lezajlott vásáron szerzett azon tapasztalatunkat, hogy a háború miatt nemcsak minden élelmi cikk, nemcsak az igazi ló. hanem a nyirágból való egyszerű udvar-seprű, a boszorkányok lova is megdrágult, mégpedig minden átmenet nélkül megdöbbentően szemérmetlenül . . . Eddig egy ilyen seprű ára 6, 8, meximum 10 fillér volt és a mostani vásárban egy drbert 60 fillért kértek, tehát az ára hatszorosra szökött Ilyen csuda-ár — úgy véljük — unicum az országban, azért tesszük szóvá. Még azért is, hogy ezúttal a közönség a „seprű uzsorával* szemben igen helyesen viselkedett. -Halván a botrány-árat : egyszerűen nem vett seprüt és a seprős egy drbot se tudott eladni hanem felszedte a sátorfáját és seprűivel — ellovagolt. Úgy szólván kiseprüzte Nagykároly ! ... Jól tette ! Feljelentés az alispánhoz. Panamát emlegetnek. Büszkék voltunk arra, hogy vármegyénknél eddig soha nem fordultak elő olyan dolgok, amelyek arra engedtek volna következtetni, hogy a vármegye szállítói viszaól- nek a vezető férfiak bizalmával. Annál szomorúbb világot vet erre a körülményre az a feljelentés, amelyet Tóth József nyomdatulajdonos adott be az alispánhoz a Kölcsey nyomda- részvénytársaság ellen, amelyben azt állítja, hogy nevezett részvénytársaság évek óta károsítja meg a vármegyét azzal, hogy az általa készített nyomtatványokért oly horribilis összegeket számított fel, amely többszörösen meghaladja azt a munkadijat, amelyet az árlejtésen kimutatott összeg értelmében felszámíthatott volna. Feljelentő állítása szerint nem százak, de nehéz ezrekről van szó, amelylyel visszaélve a tisztviselők bizalmával, megkárosították a vármegyét s igy — ha a feljelentés válónak bizonyul — egy csúf panamáról rántaíik le a lepel, amelynek központja egy részvénytársaság, amely éppen arra a célra alakult, hogy az üzleti versenyt felvéve, megtakarításokat szerezzen a hivatalok és magánosok részére. Bármiként álljon is a do'og, a vármegye becsülete érdekében, szeretett alispánunktól kérjük a pártatlan és szigorú vizsgálatot s közvagyonról lévén szó, a büntigyi feljelentés azonnali megtételét! Közönség köréből. Igen tisztelt Szer kesztő ur! Teljes elismeréssel adózunk annak a küzdelemnek, amelyet b. lapja városunkban nagyon is elhanyagolt köztisztasági misériák javítása érdekében kifejt. Éppen ebből az elvből kiindulva szíveskedjék b. lapjában felhívni a városi hatóság figyelmét a Gaál József-utcára, ahol az utca mindenféle hulladékkal van tele. Itt terem a kolera a járványok bacilusa. Itt nézzen szét a városi főorvos ur. Vigyázzon azonban és húzzon keztyüt a kezére, kalocsnit a lábára, nehogy reá ragadjon a bacillusok tömege. Kiváló tisztelettel: Cs. Vettük az alábbi levelet. A „Közérdek“ tek. Szerkesztőségének Nagykároly. „Mély hálánkat nyilvánítjuk, hogy intézményünket egész jelentőségében fogta fel s nagyon szépen emlékezett meg róla bagaméri gyűjtésűnkkel kapcsolatban. Ezúttal bátrak vagyunk kérni, hogy lenne kegyes kultúránkat előmozdítani azáltal, hogy nagybecsű lapját otthonunk számára megküldeni szíveskedjék stb. Debreczen, 1915. szept. 22. Hazafias tisztelettel Ferenczy Gyula, egyetemi tanár.“ Mi okozza a fadrágaságot? A fadrága Ságnak egyik oka, hogy nincs fuvaros, a ki szállítsa a fáts ezt a helyzetet a fakereskedők kihasználják a fauzsorára s zsebük megtömésére. Az a fa, amelyik még az erdőben u. n. lábon ál, azzal ez évben és e télen még nem füt senki, még ha volna is munkáskéz a letárolásra. De füthetne azzal, ami már ki van termelve. Ilyen tüzelésre kész fa pedig van elég, de a fakereskedők, a spekuláció nem engedi, meg forgalomba kerüljön. Egyes fakereskedőczégeknek rengetek fakószletük van, de még mindig várják a magasabb árakat, amelyet remélnek i a szorult közönségből kipréselni. Pedig ezeket az óriási famennyiségeket még akkor szerezték be, mikor olcsón jutottak hozzá. Egy faspekulás úgy nyilatkozott, ha egy métermázsa búza 4.0 korona miért ne lehetne egy köbméter tűzifa 20 korona. Erre a felelet csak egy lehet: maximálni és rekvirálni a fát is. Közgazdasági viszonyaink, rendezetlen volta hovatovább mindjobban élesebben tűnik ki a mostani nehéz napokban. És pedig a nagytermelőtől az utolsó kofáig, a nagy-1 kereskedőtől az utolsó szatócsig az egész vonalon. Élénken illusztrálja ezt sok-sok minden, de talán semmisem annyira, mint a cukor-ügy, no meg az a közlés, amit most olvastunk a lapokban, hogy t. i. Németországban 6 K-val olcsóbb a búza métermázsája, mint nálunk, s hogy mig egy mázsa gabonának megőrlése nem egészen másfél koronába kerül, nálunk Budapesten többet vesznek érte 6 koronánál, a vidéken pedig 4—5 K-t is számítanak az eddigi porlási 2% helyett immár 3°/0-ot, nyilván a (remélt és várt) száraz időjárás miatt. így állunk aztán más téren is. Ezért látta szükségesnek az Alföld egyik vármegyéje feliratot intézni a kormányhoz aziránt, hogy a fehérnemüek, más ruhanemüek s főként a lábbelik üzleti árait makszimálja, mert az itt föllépett kapzsiság, uzsora a szemérmetlenségig fokozódott, immár elviselhetetlen. Ott van aztán a könyvkiadók minősíthetetlen eljárása, mely- lyel a tizenkettedik órában, közvetlenül aa iskolai év előtt fölemelték a tankönyvek árát hivatkozván az anyag és munka drágulására még olyan könyveknél is, melyeket évekkel ezelőtt nyomtattak és bocsátottak piacra. Jöni fogy még ilyen panasz bőviben. Más kérdés, hogy lesz-e a parancsnak haszna ? Az asszony és — a titoktartás. Az aszszonyok titoktartásáról egy egy psichologus igy nyilatkozott: — Ma esküdözni fog előtted az asz- szony, hogy néma • lesz, mint a sir. Hogy olyan titoktartó, amilyen nincs e világon senki. Holnap már elfecsegni, hogy titkot tud. Az asszony pedig, a ki elárulja, hogy titkot tud. — — Holnapután már feltárja azt a titkot, ha sokáig ül is rajta. És újra esküszik, hogy csak hárman tudják ezt a titkot; a jó Isten, ő meg te. Egy hét múlva ? már az egész váró* tele van a titokkal, mint a legközönségesebb u'széli pletykával. ERMELLEK. Érmihályfalva. Dicsérjük-e a magyar szivet, a magyar lelhet, vagy csak egyszerűen büszkék legyünk arra, hogy magyarok vagyunk ? Hát dicsekszünk, hát büszkélkedünk!! Ez az ős állam, ez az ezer esztendősnél idősebb európai nép — amely már több ezer éves kultúrát hagyott hátra a messze Ázsiában is akkor, amikor idejött — kultur érzékének leg fiatalosabb lendületével dokumentálja felsöbbrendü voltát. A kárpáti falvak, amelyek eddigelé csak fürcsasdgi voltak a magyarság uralta terület szegényeinek, elpusztultak az oroszok habár hadviselésének borzalmai alatt. Néhol még csak romok sem maradtak belőlük. Csak emberek: szegény, földhöz ragadt ruthének és tótok, akiknek falujuk, házuk, tűzhelyük helye is szentség volt, amelyhez lokálpátriőtizmusuk minden erejével ragaszkodnak ; akik falujukból semmit sem, vagy alig valamit találván az orosz özönvíz után, galagonyabokraihoz, fenyőfáikhoz meredek hegyeikhez a völgyhöz a dombhoz ragaszkodnak, ahol gyermekkorukat töltötték s ahol talán még boldogok sem voltak igazán, deamely földnek minden röge hazájuk földje volt. Ott akarnak élni és küzdeni és meghalni a hazai rögök között. A magyar társadalom nagylelkűsége — a szivek összedobbanása — hatalmas mozgalmat indított. Föl kell építeni a viskókat, házakat falvakat, a magyarság e külső erődövét. A szinmagyar, kilencven százalékában még ruthén embert nem is látott magyar közönség százezrekkel siet a nggy munkához.
