Közérdek, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1915-09-25 / 13. szám
13-u szám. Nagykároly, 1915 szeptember 25. évfolyam. KÖZÉRDEK.......... — ER1ELLEK =r.--------~= Sza tntár-, Bihar-, Hajdú- és Szilágy vármegyékre terjedő társadalmi hetilap. Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fillér, — Kéziratot nem adunk vissza. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Károlyi György-tér 36. —.... Telefonszám: 95. ...— Felelő s szerkesztő és laptulajdonos Simkó Aladár Főmunkatárs Dr. Merts László. Előfizetési árak: Helyben és vidékre postán küldve egy évre 8 K, félévre 4 K Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére a felelős szerk. jogosult Asszonyok, lányok. A felfordult világ zűrzavaros állapota elvitte a férfiak millióit a csatamezőkre. Az ipari üzemek, kereskedelni vállalatok, gyárak megapadtak, megfogytak, hiszen a kéz, a munkás kéz fegyvert forgat, a csendes, békés bolgár vér- szomjuhozó leti, vért kivan véréét, életet sebéért és többszörös halált, haláláért. Ilyen a világ sorja most. Ilyen undok, lealacsonyitóan förtelmes. Mindig igy volt, mikor a bűnök sokasága össze- gyülemlett, az ember kivetkőzött emberi formájából, állat lett, gyilkos lett, fenevad lett. Nem elég a gránát, srapnel, kézibomba, puska agya, éles szurony, de ha egymás közelébe férkőzhetnek az ellenséges emberek, birokra kelnek, karmolnak, harapnak, hogy elgondolni is szörnyűséges. A csatamezők rémitően elszomorító sötét világa köszöntőt reánk. Sötét világ, szomorú világ, gyászos világ. Ebben a sötétségben, ebben a gyászosan szomorú világban nem látunk még ma egy parányi, egy piczinyke halovány pontocskát sem, mely a'békés világnak enyhét, nyugodalmat adó derűs egébe bepillantást engedne. A megbomlott világ megbontott minden rendet, megzavarta a megszokott csendet és kizökkentett abból a kerékvágásból, melyben életünk szekere rendesen döczögött. A világ uj alakuláson megyen át. Ebbe az uj átalakulásba lassanként be kell ám illeskednünk. Az emberi természet úgy van formálva, hogy jót rosszat egyaránt megszokik. A háború tüzét állja a férfi, az itthon maradt asszonysereg a fokozott munka sorompójába lépett, törekszik pótolni szorgalmas tevékenységgel az erős férfit, a harczos férfit, mert erre tanítja az élet, ezt követeli tőle a család és a haza. ü ^Dolgosok, munkaszeretők voltak mindig asszonyaink, lányaink. Nemcsak a konyhában, a tűzhely körül tudtak forgolódni, de munkát találtak a kertben, a gyümölcsösben, a szőllöben, de most hogy pótolni kell a harczban álló családtagok munkáit, ott látjuk az asszonyokat a férfiakhoz illő erősebb munkában, a mezön kaszálnak, kapálnak, kévét kötnek, búzát vetnek, mikor minek van az ideje neki álnak, dolgoznak serényen, fürgén a női természethez illő frisseségel, gyorsasággal. Kereskedelmi üzletekben is most a nők pótolják a férfiak helyét. Adnak, vesznek, vezetik az üzletet, hogy a jövedelem ne csökkenjen s ha haza jön az élettárs, az apa, a fiú vagy testvér, ne egy elpusztult, elárvult, tönkrement üzletet találjon a régi helyen, hanem egy virágzót, aminöről olykor-olykor pihenése közepette a lövészárokban álmodozott. Iparosaink is lehetőleg pótolva vannak. Asszonyok és leányok végeznek könnyebb ipari munkát, szóval a női nem itt is és ebből is kiveszi a maga részét. Dehát ez még nem minden. Nem csak mezőgazdák a mi lányaink, asszonyaink, nemcsak konyha-művészek és kertészek, nemcsak kereskedők és iparosok, de sőt, katonák is. Igen katonák. Még pedig harcos katonák akiket nem szerelmetes szivük vitt a csatták mezejére vitéz hadfiak után, hanem harczi vágy és harczi dicsőség! Az istenadta nők fényesen megállják helyüket e zür-zavaros világban ; dicséret illeti őket és hála, mert ez a tevékenység, a nőknek fáradhatatlan munkássága, ad erőt harcosainknak az önfeláldozó dicsőséges küzdelemre, amelylyel a magyar hősi erényt, szigorú erkölcsét, szilárd jellemét aranybetükkel Írták be a most folyó világháború történetébe. Mindörökké, mindörökre! Ö. L. Adakozzunk a háborúban megvakult katonák részére. ÉRENDRÉP Uj nevezetességei *** Érendréd Szatmárvármegyének a múltban is érdekes községe volt. Lakói már a régi időben nemesek voltak s annyi kurta nemes egy csomóban ritka helyen élt együtt, mint ezen, a városoktól igen távol eső helységben. — Rátartók is szörnyen. A később odatelepült bocskoros oláhság máig is „nemzetes“ „teins“ — vagy „tekintetes* urnák titulálja őket. Itt történt meg az a szomorú furcsaság, hogy az oláh szorgalom beülvén egyik-másik ősi dominoriumba, a mindenét vesztett nemeshez hajnaltájt bekopogott: „teins ur 5 picula napszámot fizetek kapálásért“ s a felriasztott kapott az alkalmon. Különben egészséges, hazaszeretettől izzó vérük van itt az utódok nagy részének ; ő rajtuk nem fogott semmit az oláh babona. Régen is, jelenleg is tehetséges emberek kerülnek innen ki, sőt országos névüek, előkelő politikusok is. Családi fészke Érendréd a Fa- lussy Uray, Szintay, Kulin stb. ősi családoknak. E magyar pratinás község régi nevezetessége az utóbbi időben uj hírnévhez jutott, ezt azonban aligha óhajtotta az öntudatos és büszke Érendréd. Ez a nevezetessége a község jegyzője: Nagy István. Vármegye szerte ismerik a csontváz emberekét, aki hol tiroli sváb, hol keleti színekből összeválogatott napóleoni öltözetével, vagy bársony zekéjével vonja magára az utca figyelmét és készti mosolyra a jó ízlést., És ezen 6 leányos embernek amilyen kirívó és ellentétekből alkotott a külső figurája, olyan idea — fixa a lelki világa. Agyában a gondolatok szédületesen keringőznek, tekergőzne«;, de ki nem képződnek. A szép és megbecsülhető hajlandóságok a tekervónyeken úgy összegabalyodiiák a fölösen levő ellenkező tulajdonokkal, hogy okos ember kikerüli, gyengébb pedig kineveti. Egyéniségéről gondolkodva önkénytelenül észbe jut a természet tudomány volvox golyója: a sok különböző, de egysejtű őslény a fejlődés bizonyos fokán egy gombolyagban összekerültek s mintegy egyetlen ni öt äs Reiter Adolf mellett vásárol Nagykároly, Kölcsey-utca 12.
