Közérdek, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1915-09-18 / 12. szám
Nagykároly.'1915. szeptember 18. 12-ik szám Vili. évfolyam. .tv E . KÖZÉRDEK ............= ÉRMELLÉK ...............= Sz atmár*, Bihar-, Hajdú- és Szilágyvármegyékr e terjedő társadalmi hetilap. Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fillér, — Kéziratot nem adunk vissza. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Károlyi György-tér 36. ------ Telefonszám: 95. Felelő s szerkesztő és laptulajdonos Simkó Aladár Főmunkatárs Dr. averts László. Előfizetési árak: Helyben és vidékre postán küldve egy évre 8 K, félévre 4 & Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére a felelős szerk. jogosult, Uj ezredév küszöbén. Ami kicsi népünk, anii kicsi nemzetünk, mely hamupipőke módjára rejtve volt, de azért e rejtett helyzetében is fejlődtek és acélozódtak izmai, úgy, hogy most, midőn egy mesebeli háború rettenetesen pusztító förgetege orkán módjára zug végig a kontinensen, az európai régi kulturált országok földjét megrázóan, népeit szörnyűséges valóra ébresztőén, büszkén tombol végig Európa homlokán a magyar, a maga sajátos, szűzies hősi lelkének ragyogó pompájában. Hódit nemesen egyszerű fegyelmezettségével, bátorit félelmet nem ösmerö önfeláldozásával és példát mutat az egész; világnak rajongó hazaszeretetével. Egy háborús esztendő tűnt el a maga sokféle szenvedésével, nyomorúságával a harcmezőn. A háborús esztendő azonban nemcsak a harcmezőkön termelt szenvedést és nyomort, de idehaza is megkívánt a háború különleges viszonyai közepette olyan áldozatokat, amelyekről soha senkisem, még álmában sem gondolhatott, de legkevésbbé is gondolt. Aminő erős volt a magyar lélek és aminő harcias a háború kitörése alkalmával, éppen olyan erős ma a háborús év elmúlta után. Nem hitte a világ, hiszen keveset tudott rólunk, hogy itt a Kárpátok által övezett földön: Magyarországon egy, a szabadságért minden áldozatra kész olyan nemesen nagylelkű nép lakik, mely tűrni és szenvedni megtanult ugyan, de tűrt és szenvedett is hazájáért, szabadságáért, s e szenvedések edzették meg lelkét olyképpen, hogy az bárminő viharokkal szembeállni tud és képes a leggyötröbb szenvedésekre is. Ami népünk lelke ideális lélek, szelleme fenkölt, cselekedete úgy a harcmezőkön. mint idehaza bámulatra keltő. Hiszen az a fegyelmezettség, ami megnyilvánult e haza minden fiának lelkében, a harcmezőkőn lebilincselte szövetségeseinket és félelmessé tette a magyar nevet ellenségeink előtt. Az önmegtagadás pedig, amelynek tanujelét adta a magyar nép a letűnt, talán már el is feledett nagy nyomorúságok közepette, a legjobb érzéssel kell, hogy eltöltse mindnyájunk lelkét, különösen ha számításba vesszük azt, hogy ily nehéz viszonyok' mellett, keserű dohos kenyérrel is, az ország népe filléreket, koronákat áldozott a hadsegélyezés céljaira és milliárdokat a háborúra. Nem ösmerlük ami népünket. Nem ösmertük Magyarország népének sem erkölcsiségét, sem lelki világát, de még kevésbbé anyagi erejét. Valljuk csak meg őszintén, hogy mi itthon a nép között élők, nem vettünk magunknak fáradságot arra, hogy a nép lelki világába, ebbe a kincses házba belépjünk, s az ott rakásra fölhalmozott drágaságokat megösmerjük, avagy csak megszemléljük is. Hagytuk a népünket Isten nevében és nem nagyon törődtünk velük, hogy mit csinálnak, mivel foglalkoznak akkor, mikor nem dolgoznak. És ime a világ forgataga volt szükséges ahhoz, hogy mi is megösmerjük önmagunkat és a világ is megösmerje azt a népet, kivel ha bánni tudnak, a pokol kapuit is belehet döngetni. Nem lankad ez a nép, nem fárad ez a nemzet, hanem nap-nap után újabb diadalokkal öregbiti régi dicsőségét, babérokat szerez vérző homlokára, halad, törtet előre edzett izmaival. És bizakodó lelke szárnyakat ölt, száguldoz az ellenség földjén keresztül az emberi jogokért, a világszabadságért, mert ami'harcunk, ami háborúnk nem önös cél szolgálatában áll, hanem a népek szabadságának isteni eszméjéért lobogtatja a százados háborúk zivataraiban megszentelt lobogóját. Mindenütt, ahol a háború szele zug, mormol földet megrázó dörgedelemmel, ott van a magyar vitézség, ott van a magyar hősiesség . . . És itthon? Az önmegtagadás mellett az önfeláldozás oly méltóságteljesen tárul szemünk elé, mely büszkeségünket a legmagasabb fokra emeli. Az a nép, ki hazájáért és királyáért minden áldozatra kész és képes nehéz sorsát, küzdelemteljes napjait lelki megnyugvással viselni, jogot szerzett magának az örök életre! A második ezer esztendőnek mosolygó hajnala mily fényesen ragyogó meleg napsugárral köszönt reánk. Hejh! de mily sok vér ömlött most is, mint annak idején : épen ezer esztendőknek előtte. Oláh László. Krónika. Súlyos és igazságtalan bántalom érte városunk puritán becsületben és a közügyek szolgálatában megőszült polgármesterét azáltal, hogy az őfelsége előtt megjelent szatmármegyei hódoló küldöttség tagjai között való megjelenésre, nem lett az erre illetékes vezetőség által felhiva. Mi, akik soha senkinek slephordozói nem voltunk, de mindenkor az őszinte magyar szólásszabadsággal tettünk szóvá minden közügyet, akik amellett, hogy legnagyobb tisztelettel viseltetünk polgármesterünk személye iránt, gyakran erélyesebb hangon is követeltük tőle a polgárság érdekei kielégítését, mélyen fájlaljuk az esetet és teljes részvéttel osztozunk abban a nem érdemelt mellőztetés feletti megbántásban, amely a polgármestert érte. Mert értsük meg jól, ennél a tárgynál nem csupán a személyi kérdés az irányadó, de az is, hogy Szatmármegye székhelyének, Nagykároly városának polgármestere lett kihagyva egy olyan küldöttség tagjai közül, amelyben részt vettek olyanok is, akik rang, hivatalos tekintély tekintetében városunk polgármesterével nem is versenyeznek. Egész mai napig vártuk azt, sőt jobban szerettük volna, hogyha a helybeli sajtóorgánumok egyike, vagy másika, akik talán közelebb állanak a polgármesterhez, mint mi, szótárgyává teszik az ügyet, de siri haliga-, tásba merültek s bizonyára a magasabb érdekekkel mentegetik ezen eljárásukat és a városi érdekek köpenyegébe burkolódznak akkor, midőn a várost, is közvetlen érintő megbántásról van szó. Nem keressük, nem kutatjuk, kinek hibájából, felületességéből történt meg a dolog. Majd akkor, amidőn a bilincsbe vert DIÓ minden mennyiséget a legmagasabb árak mellett vásárol Reiter Adolf | Nagykároly, Kölcsey-utca 12.
